három dolog....

öregség, betegség, halál. Ezek azok, amikkel a mai napig nem nagyon tudok mit kezdeni. 
A múlt héten végre elkezdtük az "igazi" gyakorlatot, amikor is műanyag babák, félkarok után élő, hús-vér embereken gyakorolhattuk az ápolási tevékenységeket. Hát a fent említett három dolog erősen képviseltette magát az első héten, bár szerencsére az utolsó csak közvetve (nálunk nem volt exit, a másik csapat osztályán viszont igen, nálunk "csak 1-2 embert kerülgetett, minden reggel félve léptem a kórterembe, hogy üres-e az ágy...)
Bevallom eléggé izgatottan vártam a hétfőt, aznap éjjel kb semmit sem aludtam. Egyrészt tartottam kicsit magától a belgyógyászattól, másrészt pedig nem tudtam mennyire leszek terhelhető, főleg ami a nyomi bokámat érinti...
A bokámban nem csalódtam, bár a műszakot bírtam rendesen, esténként Apánk mindig azt mondta, hogy kétszerese a másiknak. Ez is valami, legalább munka közben nem hagyott cserben.
Mi dönthettük el, hogy 3szor 12 órázunk, vagy 5ször 8órázunk. Én az utóbbit választottam, mert egyszerűbbnek is tűnt, lehetett mellette a Kevint edzésre hordani, na meg mégsem egyből a mély víz...
Első nap nyolckor találkoztunk a klinika főnővérével, ahol feltették a kérdést, hogy ki az aki a gasztróra és ki az aki az endokirinológiára akar menni. Mivel, hogy ez utóbbiról jobb híreket hallottam ezért pár harmadéves és két másodéves csaj társaságában oda mentünk. Mint kiderült a legjobb választásunk volt. A főnővér egy cuki csaj és az első perctől segített nekünk. Kaptunk melót, de legalább emberszámba vettek minket. A másik osztályon az első napokban állítólag kb. semmit sem csinálhattak, mi már az első negyed órában önállóan EKG-ztünk (bevallom kicsit be voltam tojva :-P ), délben már vércukrot mértünk (az első bökésem örök rémálom marad -nem is részletezem), gyógyszereltünk etettünk meg minden. A hét folyamán kétszer kellett pelenkát cserélnem (néniken), azt hiszem meglepően jól viseltem ezt is. Adtam be inzulint, vettünk vért is (na az is jó móka volt, egy 31 éves srácot szúrtam, aki már eleve nem kicsit be volt tojva, majd meglátta, hogy tanulók kapják a munkát :-D, de szerencsére később mondta, hogy meg sem érezte és Zsuzsi is elégedett volt a technikámmal), meg is dicsértek minket és kb. ekkor esett le a főnővérnek, hogy mi másodévesek vagyunk, mert mondtam, hogy nagyon jól érezzük magunkat annak ellenére, hogy be voltunk tojva az első igazi gyakorlattól. Ráadásul a kemény munkának meglett a gyümölcse, E-t a legjobb értékelést kaptunk a gyakorlatos könyvünkbe. Ezer hála érte Zsuzsinak, a főnővérnek :-)
Szóval az első héten túl vagyunk és úgy alakult, hogy a félelmeim javával sikerült megküzdeni ott (élő ember szurkálása és hasonlók) így a jövőhéttől kicsit nyugodtabban kezdek a nőgyógyászati klinikán.