Dilemma a határokról

Nem Magyarország térképét szeretném újra rajzolni (bár ez nem lenne rossz ötlet)
Szóval a gondom a következő:
A Fanni jár tánc szakkörbe, rokiznak, de nem az a társastánc roki/jive, hanem a látványos, csoportos formája. Heti egyszer van a szakkör, nagyon szereti a Fanni. Nem azt mondom, hogy a legügyesebb, de lelkes élvezi, leköti ez kb az a max. amit elvár az ember egy különórától.
A farsangra betanultak egy koreográfiát. Aranyosak, ügyesek. Nem ezzel van a baj.
Orsi néni be is nevezte őket valami kerületi karneválra, farsangot "lezáró" versenyre. Jó, a Majom úgy is szereti az ilyesmit és ellentétben az öccsével már "veszíteni is tud", nem fordul majd be, ha nem nyernek.
DE és itt kezdődik ama bizonyos dilemma. A többi kis liba, akik járnak elkezdtek fantáziálni, hogy hú akkor ki kell majd festeni magát mindenkinek, meg ilyen habbal fessék be a hajukat mit tudom én milyen színre, a körmeiket lilára és a többi. Én erre közöltem a gyerekkel, hogy felejtse el. Erre állítólag azt mondta a tanárnő, hogy elég "csak" egy kis pirosító meg szempilla spirál.
Baszki!! 11-12 éves kislányokról beszélünk! Miért kellene ribancot varázsolni belőlük egy tánc kedvéért? Valóban csak úgy van esélye a csapatnak egy tánc/mozgás/műsor versenyen, ha festettek mint egy útszéli? Nem a produkció minőségének kellene számítania? Nem elég az összképhez az, hogy egyforma ruháik vannak?
Persze tudom, hogy ezen csak én problémázom, az osztálytársak java már suliba is sminkelve jár hangsúlyozom: ötödikesek! Persze mit várjak? az egyik csaj szüleit az sem érdekli, hogy a lányuk egy kilencedikessel jár, akinek gyanítom már nem csak a kézenfogásos sétára van "igénye", pedig nem is "hátrányoshelyzetű" család, mert ott azért ugye más a kultúra, ha egyeltán alkalmazható velük kapcsolatban ez a szó.
És megint csak persze én leszek újfent a konzervatív ünneprontó barom, mert nem veszi be a gyomrom, hogy a 11 éves kislányom fesse magát, még ha egy tánc előadásról/versenyről is van szó.