Ezisazis/2

A múlt hetünk is elszaladt, volt benne jó és rossz is...

Hétfőn nem tudtam edzésre vinni a gyereket, mert volt egy vacak ám kötelező előadás (polgári és katasztrófa védelem), a bácsi aki tartotta eléggé szét volt esve, nem működött a projektor sem, semmi "újat" érdekeset nem mondott, csak az időnket vitte el.
Hétfőn és szerdán gyógytesi (még mindig utálom azt a szenyó teniszlabdát, a kis köcsög jól kifog rajtam többnyire...)
Csütörtökön edzésről haza érve Apa azzal fogadott, hogy Nimród hányt. Hurrá.
Az csak egy dolog volt, hogy hétvégére csavargást terveztünk, inkább egyből az ugrott be, hogy a környéken állítólag tarol a rota, aminek a vége könnyen lehet kórház.
Éjjel velünk aludt hajnali2ig többször hányt, majd csak szomjas volt, így félóránként kapott pár korty vizet ami már nem köszönt vissza.
Pénteken így mind a 4 gyerek itthon maradt (az oviban és a suliban a vezetés csinált magának egy mini szünetet péntek-szombat-vasárnap-hétfő-kedd) szóval az alaptervünk az volt, hogy Keve bejön velem az egyetemre a csajok meg itthon maradnak. De ez borult, én sem mentem suliba és Nimród is maradt. Mondanom sem kell, hogy hála Istennek kutya baja sem volt, reggelinél én diétáztatni akartam, de ő addig cirkuszolt, míg jól nem lakhatott "rendes reggelivel" szerencsére megmaradt benne. Majd egész nap ugrált a Kevével... Szóval a betegsége ennyi volt, így megnyugodtunk, nem ugrik a hétvége. Azért kihagytam a gyógytesit, egyrészt nem volt aki vigyázzon Rájuk, másrészt féltem, hogy nem tenne jót pár betegtársamnak egy ilyen vírus elkapása (többen vannak akiket alig pár hete operáltak nagyon nehezen közlekednek még)
Péntek este edzés(ek) után elvitték a Páromék a 3 nagyot Velencére (majd holnap jönnek délután)
Szombat reggel Apa még bement dolgozni, mi itthon szöszmötöltünk, majd Nimróddal kettesben mentem ki a pályaudvarra, busszal, babakocsi nélkül. Meg kell hagyni nagyon okosan viselkedett, igaz általában is csak "csordában" kezelhetetlen picit.
A vonatra már együtt szálltunk fel Apával. Gyorssal mentünk, így hamar leértünk Tatabányára, elfoglaltuk a szobánkat. Ismét a Hotel Árpádban szálltunk meg, ahol van egy csomag amiben benne van egy szoba, belépő a Gyémántfürdőbe szauna jeggyel, amit most nem használtunk ki, csak Apa ment be pár percre. Én akkor sem mehettem volna, ha nincs velünk Nimród (a műtétem helyén gyulladást generálhatna a meleg ezen belül a meleg okozta értágulatok, mert relatív friss a sebem ugye, de sebaj, majd nyáron már mehetek) Valamint a csomag tartalmazza még a taxitranszfert a szállás-fürdő-szállás útvonalon és svédasztalos reggelit. Mindez 7500/fő és 3 éves korig ingyenes.
A recepciós a legnagyobb franciaágyas szobát adta nekünk, hogy elférjünk, persze így sem aludtunk jól, Nimi álmában mindenfelé rugdosódott...
Bár pénteken megkaptam életem eddigi legokosabb telefonját (NOKIA C7) csak a szállodában fotóztam a fürdőben jól eldugtam, nehogy bárki megkívánja...
A szállás, ahogy Nimród birtokba veszi:

A pancsi remek volt (múlthéten ugye Rusyéknak a csúszda nem működött, a változatosság kedvéért most a gyerek medence -Rusyék képein az a majmos medence)
Kismeberünk remekül feltalálta magát még a játszóházban is.
Szeretem ezt a fürdőt, mert gyerekbarát (játszóház, pelenkázók, WC szűkítő-fellépő a nagyobbacskáknak, etetőszékek a kajáldában, baba és gyerekmedence...) S nem elhanyagolható az ára sem (az egyik legolcsóbb hely) az étteremben is finom a kaja és jó adagokat adnak. A szauna-nyugi rész is hangulatos, jó. Nagyon kényelmes vízágyak vannak a pihenőben...
Este a helyi plázában vacsoráztunk. Ha már ott jártam beugrottam a Hervisbe, mert láttam, hogy még nem szedték be a téli cumót, nekem meg kellett élvédő a Kevének. Itt fent pesten már elpakolták és nem hajlandóak elővenni nekem egy egész párat...
Azért is szeretek abban a kisvárosban pihenni, mert akárhol vásároltunk eddig mindig mosolygósak és kedvesek voltak. A szállóban is mindenki kedves, a taxisok jó fejek, beszélgetősek :-)
Nagyon szeretem a Turul szobrot, bár most csak messziről csodáltam, nem mertem felsétálni, szerintem a bokám beadta volna a kulcsot....

Azért, hogy ne csak jó legyen:
Szombat este, mikor hívtam a nagyokat anyu mondta, hogy hányt a Keve... Na mondom hurrá... Persze bizakodtam, hogy csak Nimi gyors nyavalyája a ludas, azért megbeszéltük, hogy ha komolyodik a dolog azonnal érte megyünk. Szerencsére Ő is csak éjjel hányt reggelre semmi baja sem volt, oly annyira, hogy délben bográcsoztak a csajok kérésére, apukám gulyást csinált anyu meg lángost sütött hozzá. A Fiam jól bezabált, mégsem köszönt vissza semmi, így tuti vagyok benne, hogy már semmi baja.
Vasárnap jöttünk haza, egy kedves szombathelyi barátunk már a vonaton várt (foglalta a helyet) pár órát nálunk töltött, majd utazott tovább, mentek Torinóba Kárpátia koncertre (nagyon nagyon irigy voltam :-) )
Éjjel a változatosság kedvéért nálam ütött be a krach, igaz én "csak" egyszer hánytam de akkor aztán... valamint nagyon fájt a hasam és megy is, vicces de sokkal nehezebben viselem, mint a csemeték. Nekem nincs kedvem ugrálni sem
Végül még teszek pár képet a kis hokisomról :-) Egyre jobban szereti a dolgot. A minap olyan jót nevettem rajta, mikor is közölte, hogy ő nem szeret a kicsikkel edzeni (megjegyzem elvileg Ő is kicsi, attól még, hogy a nagyokkal is edz :-D ) Mondjuk már pénteken azt mondta az edés után, hogy most már a kicsikkel is jó az edzés...
Nagyon tud dagadni a melle, ha megdicsérik és többször kapom fel a fejem arra, hogy Attila vagy Barna épp azt kiabálja, hogy "szép volt Kevin" amint lejön a pályáról ez az első mondanivalója. Imádom. Persze bőven van még mit fejlődnie ezt nem vitatom. Pl mániája befeküdni a kapuba, hiába mondom neki ezerszer, hogy ez hülyeség, mozogjon, akkor vágódjon csak el, ha jön a korong, ne hawaiiozza végig a játékot :-D (az egyik nagytól látta hogy így védett -sikeresen- csak az maradt le az emlékből, hogy utána az illető fel is kelt :-D

Öltöztetős játék

Végy egy apró gyereket, egy táskányi felszerelést és...

A bot "hiányzik", azt nem cipeljük haza minden egyes nap. Valamint a suspenzol sima játékos szerelés, a következő lesz igazi kapus...
Egyenlőre állítólag ennyi elég, de folyamatosan bújom a netet. Nem egyszerű...
Több előnye is van, hogy a nagyokkal is edz a Vakarcs, így pl már láttam, hogy érdemes egy törölközőt vinni, mert úgy leizzadnak... A most már nagy kapussá avanzsált Leviéktől azt is tudjuk, hogy érdemes egy sima cérnakesztyű a lepkés és a botos kesztyű alá, akkor nem izzad be a keze, vagy legalábbis nem lesz büdös.
Az öltöztetés idejét most nem mértem, hogy közben fotóztam is, de napról napra gyorsulok :-)
Mondjuk a guggolás része megy nehezebben (mamut befűzés+szíjazás), ugye a vacak bokám...
Nimród itt ott bele mászik a képekbe, mint egy tigris :-D

ezisazis

Mostanában megint kicsit hanyagoltam a blogolást...
Megvolt múlthéten a sulis farsang is. A csajok nagy örömére a szüleim is eljöttek hozzánk és ott voltak a bulin is, megnézték a fellépéseket is. Először voltak úgy itt, hogy láttak a csajoktól "produkciót"
A buli nagyjából jó volt, Fanni méhecske volt, Kitti hercegnő Keve meg ismét skorpió. A csajok nem nyertek díjat, a Keve kapott "különdíjat", mint minden ovis gyerek aki volt olyan bátor, hogy beöltözött a nagyok bulijára :-D a Kitti volt a gardedamja, vele ment végig a közönség előtt
Idén valahogy mintha kevesebben lettek volna és talán nem volt akkora banzáj de ugye mit is vár az ember, ha hó végére teszik a bulit...
Azért jól éreztük magunkat, sőt idén már Nimród is egész kezelhető volt, kicsit szaladgált, de teljesen tolerálható volt
Este amikor indultak haza anyuék kezdődött a nyavalygás. Fanni ugye a mama-majma...
Megbeszéltük, hogy pár napig lemehetnek a csajok végül, kedden este jöttek csak haza.
Tudom, suli volt meg egyebek, de ennyi kellett nekik. Ez a 2 hónap kemény volt nekik (is), ugye hetekig gipszben voltam, mindenben ők segítettek, vitték a Kevét oviba, itthon extrán ki vették a részüket minden házimunkából...
Azt gondolom, hogy jó volt nekik ez a pár nap, kicsit újratöltötték az elemeket, frissült energiával vetik magukat az iskolai és az itthoni teendőkbe.
Anyuéknál sokat voltak kint (ez volt a "feltételem"), bringáztak, sétáltak a tóparton, már amennyire lehetett, mert katasztrófális állapotok vannak arra épül az új lehúzás, akarom mondani "beruházás"....
Keve tegnap megkapta a nagyon várt táskát és a hiányzó védőfelszerelést (szuszpenzor, nyakvédő) khm 15% kedvezménnyel volt majd 24ezer, de ugye a márkát meg kell fizetni... (NIKE BAUER) Hiába böngésztem a webshopokat ezerrel, egyszerűen, ahol találtam olcsóbb dolgokat ott készlethiány volt. Várjunk, rendeljünk, majd, ha lesz elég rendelés kimennek beszerezni stb...
Komolyan mondom a következő garnitúráért magam megyek ki valahova külföldre, ahol nagyobb a hoki-kultúra, több a választék és még akár így is olcsóbb. Azt, hogy használtan kapok fel is adtam, kapus szerelést egyszerűen lehetetlen. A 2004es kapusunk pedig össz-vissz fél évvel idősebb és szinte egy méret a 2 gyerek...
Ez van...

Én hétfőn elkezdtem a gyógytornát, nem vészes, de nem is kellemes, bár a tegnapit kihagytam, mert náthás vagyok, fájdogál a torkom és szörcsög a fülem. Ami nem lenne akadály (ülő és álló gyakorlatok vannak, nem aerobik...), de ugye a csoportban sok nemrég operált is van és ki is van írva, hogy betegen nem szabad menni, mert sokaknak K.O az immunrendszere ugye...
Itthon azért próbálkozom a gyakorlatokkal. Jobban mozog kicsit, de estére jobban is fáj. Valamit valamiért ugye...
A suliban lassan itt a fő tárgyak finish-e, mert a nem csúszók ugye csak 6 hetet vannak elméleten. Így csak a fele tárgyam lesz majd, viszont most rá kell kicsit kapcsolni, mert pl beadandók is vannak amire 2 hét van már csak...

Ovis farsang és egyebek

Tegnap volt a farsang az oviban.
Nálunk az a szokás, hogy a szülők csak akkor vehetnek részt a mókában, ami egyébként délelőtt van, ha jelmezt vesznek. Természetesen a fényképezőgép nem jelmez. Idén volt két szülő, aki nem vett fel semmit, még csak jelképesen sem, ami engem nem annyira zavart, csak kicsit igazságtalan szerintem egy tavalyi nagymamával szemben, akit csúnyán elküldtek, még öt percre sem engedték be fotózni.
Én krokodil voltam :-D, de rólam nincs kép az albumban (magamat nehéz fotózni)
Keve kék skorpió volt.
Nagyon jól szervezett buli volt. Volt eszem iszom (ugye mindenki vitt ezt-azt) és voltak játékok. Volt ami a gyerekeknek, volt ami a szülőknek és volt ami közös. Én csak a célba dobást, kukorica öntést, "seprű táncot" (körbejár a seprő és ha megáll a zene az esik ki, akinél éppen van) vállaltam, a többi feladat mint pl székfoglaló, kötélhúzás, tánc stb nem az én bokámnak találták ki (még)
Egy dolog volt ami nem igazán tetszett, az a zene, amolyan mulatós (pl Teknő), meg mindenféle pár éves dizsi-zene holott egyik anyuka hozott Alma CDt is, amiről a legvégén betettek egy darab számot...
Keve szerintem idén érezte magát a legjobban, legfelszabadultabban, játszott, táncolt. Sőt! Lányokkal is táncolt :-D

(ezért a videóért egyszer nagyon "kikapok" :-) )
Zárásképpen jött egy pasas, aki a tornateremben tartott bulit, 3 csoport volt jelen egyszerre. Gitározott, énekelt, a közönség meg táncolt...
képek:


Délben együtt jöttünk haza, aludtunk egyet, majd mentünk a hokira. Odafelé már buszoztunk, csak visszafelé taxiztunk, mert ebbe az irányba messze van a megálló. A lábam a nap végére így is K.O. lett éjjel alig aludtam annyira fájt.
Az edzésen 5től a kicsikkel (hokisuli) edzett, 6tól meg a nagyokkal
Először csütörtökön vett részt a nagyok edzésén. Attila nagyon kedvesen "bemutatta" a többieknek és ami nagyon szimpatikus volt, mondta nekik, hogy új és kicsi de ők is így kezdtek és fogadják normálisan. Akkor csak a 2004-es kapus volt edzésen (Áron aki 2003as csütörtökön már a Millenárisra jár kapusedzésre) Levi, aki éppen jelen volt örömmel fogadta, hogy van "Kiskapus" eddig ugye ő volt az (fél évvel idősebb csak a Kevénél) és egyből a szárnyai alá vette, tüneményesen segített, tanácsokat adott neki és olyan aranyosan vezérelte, a Keve meg igyekezett utánozni, hol több, hol kevesebb sikerrel. Az edzés második felében "meccs" volt, volt aki megértette, hogy először van a kapuban, volt 1-2 gyerek aki viszont örült, hogy gólt ütött... Pár srácon azt láttam, hogy nem is a kapura céloztak, hanem a gyerek botjára :-)
Tegnap már mind a 2 nagy kapus jelen volt, így "forogtak" hol az egyik csapat kapujában álltak, hol a másikban (így igazságosabb volt szerintem)
Van a kicsik közt egy két gyerek aki viszont féltékeny vagy nem is tudom. De nem csak a Kevére, hanem egymást is "oltják". Ez nem tetszik, bevallom. Mert szerintem egy csapatnak össze kell dolgozni és nem egymást csesztetni, hogy én vagyok a jobb te szar vagy (de a szülők kb ilyenek ezeknek a kölyköknek, így mit várunk...)
A legtöbb szülő viszont tök normális, egyik másik apuka tök vicces ahogy a gyerekét irányítja, be-be kiabál :-D még szerencse, hogy én nem értek a hokihoz.

A bölcsis farsangról még: Nimi végül is tigris volt, az elefántot pedig kölcsön adta Máténak, az albumban nem szemezgettem, mindent feltöltöttem, amit kaptunk így ez több mint 200kép:



Nekem szerdán kiszedték azt az egy öltést és megbeszéltük a gyógytornát. Hétfő-szerda-péntek 1 óra hetekig, akár hónapokig. Kemény lesz. A dokimhoz 4 hét múlva kell mennem.
Persze anyós valamiért pont szerdán hajnalban döntött pont úgy, hogy nem tud jönni, amikor is muszáj volt vinni a gyereket bölcsibe, hisz ha a sulit ki is hagyom reggel, délelőtt a varratszedés miatt menni kell és csak nem viszek egy tomboló 2,5évest egy ilyen helyre. Így muszáj volt, hogy magam vigyem. A Kitti fogta a kezét én meg a mankóval, busz 2 megálló majd séta... azóta mi hordjuk a gyerkőcöt. Érzem is a lábamon...
akkor láttam, hogy újítás van a bölcsiben, a hátsó aulában egy tornázós dühöngő van, ahova kijárnak foglalkozásokat tartani. Tök jó, van sószoba, dühöngő. Szeretjük a bölcsit :-)

Alakul...

...nak a dolgok

Kezdem a Kevével. Tegnap megvolt a nagy beszélgetés az edzővel. Mint kiderült rajtunk múlik a dolog, tehát ha mi bevállaljuk ugye, akkor várja a gyereket. Mert benne van amit keres valószínűleg (szerintem az x faktor is benne van, mert néha még úgy tartja a lábát :-D )
Sőt! Ha a gyerek valóban a kapus poszt mellett dönt, akkor jövőhéttől örülne, ha a nagyok edzésére is mennénk, hogy lássa a nagyokat, tanuljon tőlük, ismerkedjenek.
Szóval este leültünk a gyerekkel át beszéltük pro és kontra. Kapus akar lenni.
Szóval ha minden oké lesz, akkor csütörtökön már megyünk a nagyobbakhoz (7-8 évesek) Azért csak csütörtökön, mert hétfőn bemutató edzés lesz a koris farsangon. De ha menni fog a dolog (meg én, mert ugye nem taxizunk annyit....) akkor ezentúl hétfőn, csütörtökön és pénteken edzés 5-től, és pénteken ugye 5-től a kicsikkel, 6-tól a nagyokkal.
Május utolsó hetében, a gyereknapi hokis cucc előtt 4 napos "edzőtábor" lesz (18000), az első meccsek előtt, mert ugye a gyereknapi mókán lesz az első meccsük más csapatokkal.
Valamint ha sikerül leegyeztetni a dolgot akkor kapustábor (ha jól értettem a szövetség más feladatot szánna az edzőnknek pont arra a hétre) szóval ha összejön egy hét kapus tábor (25000)
Viszont ami pozitív: nem kell komplett cumót venni (egyenlőre) csak egy nyakvédőt, egy szuszpenzort és egy gurulós sporttáskát, mert minden mást Attila ad. Azért gurulós tatyi, mert ugye a hoki móka az én feladatom, én viszem majd a gyereket mindenhova és veszett nehéz, főleg a kapus felszerelés.

Niminek pénteken volt a farsang, de még nem tudok képeket mutatni, mert egyrészt még nem is én viszem, hanem anyósom, másrészt nem azonnal vette fel a jelmezét, hanem később beszélte rá a gondozónéni, állítólag mind a 2 jelmezt felvette amit vitt (tigris ruci, meg elefánt jelmez). Készültek képek amiket majd év végén a többivel (pl mikulás, karácsony stb.) együtt kiírnak CDre és úgy kapjuk meg. A többieknek jövőhét végén lesz, Kevének pénteken (szülők is csak jelmezben mehetnek) a csajoknak szombaton lesz. Ma megyünk a barátnőmhöz aki jelmezeket varr.

Én és a bokám (vagy legalábbis az a boka, ami azt állítja, hogy az enyém):
Ha rendesen bemelegszik akkor már egy bő fél centivel tovább mozdul. Főleg ha cipőben vagyok, mezítláb annyira nem. Lassan de tudok haladni, így pénteken már BKV-val mentem suliba. Igaz oda-vissza meg kellett szólítanom az első ülésen ülőt, hogy bocsi, de add már át a helyed, mert valami tök érdekeset látott kint, annyira bámulta az ablakot, hogy nem vette észre a 2 mankót (ha értitek ;-) ) viszont pl odafelé tök aranyos volt a buszsofőr, még jó 10 méterre voltam a busztól, de megvárt, amit természetesen meg is köszöntem. Viszont érdemes volt bemennem, hiába csak egy előadás volt, mert segítő kapcsolatok pszichológiája volt és a stresszről volt szó. Alapból érdekes a tárgy.
Viszont van egy tárgy ami eléggé elrettentő példa jelenleg. Úgy értem a jelenleget, hogy akik még csak nem is csúsztak, azoknak is korai a dolog. Ez a tárgy a szakdolgozati módszertan. A feladat erre a félévre találni egy lehetőleg szakmai témát, amihez kutatási tervet meg ilyesmit kell csinálni. Lehetőleg legyen egyedibb érdekes, tudj valami "újat" mondani meg ilyesmi. Na már most azok akik nem csúsztak most kezdték a szakmai tárgyakat és még csak az elején járnak, igazi szülést elvben csak videón láttak és egy műanyag bábun tapogattam méhszájat, babafekvést...
Szóval így azért nehéz belőni egy témát, márpedig többen gondoljuk azt, hogy ez alatt a 3 féléves tárgy alatt olyan témát akarunk alapozni, amin a végén pofozunk egy ici-picit még és már be is adhatjuk.
Az én témám kb megvan, de macera megfogalmazni a hipotéziseket a kutatási tervhez.
Én az apa szerepét/jelentőségét szeretném vizsgálni a várandós gondozás kezdetétől a gyermekágyi szak végéig, mint pl bement-e már az UH-kra, be mehetett-e egyeltalán, bent volt-e a szülésen, milyen volt a kórház rooming-inje, meg ilyesmi, valamint az első időkben mennyire "félt" vagy nem félt megfogni a picit, pl pelenkázni, fürdetni. Meg az anya miként élte meg azt, hogy az apa ott volt-e vagy sem meg ilyesmi. de nem lesz egyszerű, nem tudok, nem szeretek fogalmazni, nehezen tudom alkalmazni a stílusjegyeket szóval macera az egész...
Ja és számítsatok rá, hogy a kérdőívemmel Benneteket is megkereslek majd :-P meg esetleg interjút is szeretnék...
Viszont végre van a kedvenc tárgyam és a kedvenc tanárom tartja. Egyszerűen hatalmas a pasas. Addiktológia a téma. Nem szárazon adja le a dolgot, hanem viccesen és/vagy példákkal (ő maga is addiktológus pszichiáter, nap mint nap foglalkozik velük) mindig tropára röhögöm magam, viszont emlékszem az anyagra tanulás nélkül is valamint nagyon jó dolgokat mond a személyiségről és mindenről. Hétfőn kórház látogatás a Nyírőben, megnézzük az addiktológiát, a detoxikálót meg mindent. (tavaly is voltunk páran a tanár egy másik tárgyából kifolyólag, hát érdekes volt...)

kép...

Első képen a lábam műtét előtt (nem piszkos csak megjelölték a műtendő lábamat, valamint biztosra mentek, mert a "beteg" oldalamra kellett a karszalagot is tenni.
A másodikon az az egy egész öltés.
Éjjel csípett rendesen, meg a csontom is fájt, azaz a fáj annyira nem jó szó lüktetett és sajgott.

Műtét, vagy mi...

Na elcsentem a saját hozzászólásomat egy fórumról Így nem kell még egyszer írogatnom...
Túléltem a dolgot. Bár a várakozás cseppet felőrölt. Háromnegyed 7re ott voltam (7re kell odaérni ugye) fél8 után bevették a papírokat és 3/4 10 volt mire bejutottam a betegfelvételre, ahol azon kívül, hogy aláírattak velem pár papírt, kaptam egy karszalagot és egy nyilat rajzoltak arra a lábamra amit műteni kellett SEMMI nem történt. Aztán felküldtek osztályra ahol nem ágyat, hanem kerekesszéket kaptam (nem volt ágy az osztályon és ugye én ambuláns voltam), amiben bő fél2ig kellett üldögélni, kaptam cuki kis egyszer használatos hálóinget (mint a muszáj-kabát...) , majd legurítottak a műtőbe, először az előtérbe. A műtőbe konkrétan 13:50 kor toltak be, még dumáltam a dokimmal, előre elnézést kértem az esetleges hisztériás pánikrohamomért, bemosakodott mindenki, meg beöltözött, jól lefertőtlenítették a lábamat, körbe tapogatta a bokámat (kereste a csavar pontos helyét) kaptam lidokain szurit (ez kicsit kellemetlen volt) vágott és csavarozott, konkrétan nem fájt, de éreztem ahogy a csavar forog ki a csontomból, meg azt a "taszigálást" és kaptam egy darab öltést. Nem volt hisztériás rohamom, fegyelmezetten tartottam a lábamat és néha pöckölgettem az ujjammal a mellettem álló infúziós állványt (szerencsére csak az asztal tartozéka én nem kaptam semmi ilyet) 14:05 kor már kifelé toltak a műtőből elköszöntem a dokitól, újabb randit beszéltünk meg jövőhét szerdára varratszedés miatt, valamint akkor beszéljük meg a gyógytornát. A beteghordó még gyorsan eltolt a röntgenbe (lassan már világítok annyit fotóznak..) és fel az osztályra, ahol felöltöztem és hazajöttünk.
Csak azt nem értem, hogy miért nem lehetett úgy, hogy egyre szépen odamegyek, beköszönök, felveszem a hálórucit, megműt, hazajövök? miért kellett ezt ezzel a sok várakozással megspékelni?

Most pedig megy ki az érzéstelenítő és csíp a varratnál...