Ezisazis/2

A múlt hetünk is elszaladt, volt benne jó és rossz is...

Hétfőn nem tudtam edzésre vinni a gyereket, mert volt egy vacak ám kötelező előadás (polgári és katasztrófa védelem), a bácsi aki tartotta eléggé szét volt esve, nem működött a projektor sem, semmi "újat" érdekeset nem mondott, csak az időnket vitte el.
Hétfőn és szerdán gyógytesi (még mindig utálom azt a szenyó teniszlabdát, a kis köcsög jól kifog rajtam többnyire...)
Csütörtökön edzésről haza érve Apa azzal fogadott, hogy Nimród hányt. Hurrá.
Az csak egy dolog volt, hogy hétvégére csavargást terveztünk, inkább egyből az ugrott be, hogy a környéken állítólag tarol a rota, aminek a vége könnyen lehet kórház.
Éjjel velünk aludt hajnali2ig többször hányt, majd csak szomjas volt, így félóránként kapott pár korty vizet ami már nem köszönt vissza.
Pénteken így mind a 4 gyerek itthon maradt (az oviban és a suliban a vezetés csinált magának egy mini szünetet péntek-szombat-vasárnap-hétfő-kedd) szóval az alaptervünk az volt, hogy Keve bejön velem az egyetemre a csajok meg itthon maradnak. De ez borult, én sem mentem suliba és Nimród is maradt. Mondanom sem kell, hogy hála Istennek kutya baja sem volt, reggelinél én diétáztatni akartam, de ő addig cirkuszolt, míg jól nem lakhatott "rendes reggelivel" szerencsére megmaradt benne. Majd egész nap ugrált a Kevével... Szóval a betegsége ennyi volt, így megnyugodtunk, nem ugrik a hétvége. Azért kihagytam a gyógytesit, egyrészt nem volt aki vigyázzon Rájuk, másrészt féltem, hogy nem tenne jót pár betegtársamnak egy ilyen vírus elkapása (többen vannak akiket alig pár hete operáltak nagyon nehezen közlekednek még)
Péntek este edzés(ek) után elvitték a Páromék a 3 nagyot Velencére (majd holnap jönnek délután)
Szombat reggel Apa még bement dolgozni, mi itthon szöszmötöltünk, majd Nimróddal kettesben mentem ki a pályaudvarra, busszal, babakocsi nélkül. Meg kell hagyni nagyon okosan viselkedett, igaz általában is csak "csordában" kezelhetetlen picit.
A vonatra már együtt szálltunk fel Apával. Gyorssal mentünk, így hamar leértünk Tatabányára, elfoglaltuk a szobánkat. Ismét a Hotel Árpádban szálltunk meg, ahol van egy csomag amiben benne van egy szoba, belépő a Gyémántfürdőbe szauna jeggyel, amit most nem használtunk ki, csak Apa ment be pár percre. Én akkor sem mehettem volna, ha nincs velünk Nimród (a műtétem helyén gyulladást generálhatna a meleg ezen belül a meleg okozta értágulatok, mert relatív friss a sebem ugye, de sebaj, majd nyáron már mehetek) Valamint a csomag tartalmazza még a taxitranszfert a szállás-fürdő-szállás útvonalon és svédasztalos reggelit. Mindez 7500/fő és 3 éves korig ingyenes.
A recepciós a legnagyobb franciaágyas szobát adta nekünk, hogy elférjünk, persze így sem aludtunk jól, Nimi álmában mindenfelé rugdosódott...
Bár pénteken megkaptam életem eddigi legokosabb telefonját (NOKIA C7) csak a szállodában fotóztam a fürdőben jól eldugtam, nehogy bárki megkívánja...
A szállás, ahogy Nimród birtokba veszi:

A pancsi remek volt (múlthéten ugye Rusyéknak a csúszda nem működött, a változatosság kedvéért most a gyerek medence -Rusyék képein az a majmos medence)
Kismeberünk remekül feltalálta magát még a játszóházban is.
Szeretem ezt a fürdőt, mert gyerekbarát (játszóház, pelenkázók, WC szűkítő-fellépő a nagyobbacskáknak, etetőszékek a kajáldában, baba és gyerekmedence...) S nem elhanyagolható az ára sem (az egyik legolcsóbb hely) az étteremben is finom a kaja és jó adagokat adnak. A szauna-nyugi rész is hangulatos, jó. Nagyon kényelmes vízágyak vannak a pihenőben...
Este a helyi plázában vacsoráztunk. Ha már ott jártam beugrottam a Hervisbe, mert láttam, hogy még nem szedték be a téli cumót, nekem meg kellett élvédő a Kevének. Itt fent pesten már elpakolták és nem hajlandóak elővenni nekem egy egész párat...
Azért is szeretek abban a kisvárosban pihenni, mert akárhol vásároltunk eddig mindig mosolygósak és kedvesek voltak. A szállóban is mindenki kedves, a taxisok jó fejek, beszélgetősek :-)
Nagyon szeretem a Turul szobrot, bár most csak messziről csodáltam, nem mertem felsétálni, szerintem a bokám beadta volna a kulcsot....

Azért, hogy ne csak jó legyen:
Szombat este, mikor hívtam a nagyokat anyu mondta, hogy hányt a Keve... Na mondom hurrá... Persze bizakodtam, hogy csak Nimi gyors nyavalyája a ludas, azért megbeszéltük, hogy ha komolyodik a dolog azonnal érte megyünk. Szerencsére Ő is csak éjjel hányt reggelre semmi baja sem volt, oly annyira, hogy délben bográcsoztak a csajok kérésére, apukám gulyást csinált anyu meg lángost sütött hozzá. A Fiam jól bezabált, mégsem köszönt vissza semmi, így tuti vagyok benne, hogy már semmi baja.
Vasárnap jöttünk haza, egy kedves szombathelyi barátunk már a vonaton várt (foglalta a helyet) pár órát nálunk töltött, majd utazott tovább, mentek Torinóba Kárpátia koncertre (nagyon nagyon irigy voltam :-) )
Éjjel a változatosság kedvéért nálam ütött be a krach, igaz én "csak" egyszer hánytam de akkor aztán... valamint nagyon fájt a hasam és megy is, vicces de sokkal nehezebben viselem, mint a csemeték. Nekem nincs kedvem ugrálni sem
Végül még teszek pár képet a kis hokisomról :-) Egyre jobban szereti a dolgot. A minap olyan jót nevettem rajta, mikor is közölte, hogy ő nem szeret a kicsikkel edzeni (megjegyzem elvileg Ő is kicsi, attól még, hogy a nagyokkal is edz :-D ) Mondjuk már pénteken azt mondta az edés után, hogy most már a kicsikkel is jó az edzés...
Nagyon tud dagadni a melle, ha megdicsérik és többször kapom fel a fejem arra, hogy Attila vagy Barna épp azt kiabálja, hogy "szép volt Kevin" amint lejön a pályáról ez az első mondanivalója. Imádom. Persze bőven van még mit fejlődnie ezt nem vitatom. Pl mániája befeküdni a kapuba, hiába mondom neki ezerszer, hogy ez hülyeség, mozogjon, akkor vágódjon csak el, ha jön a korong, ne hawaiiozza végig a játékot :-D (az egyik nagytól látta hogy így védett -sikeresen- csak az maradt le az emlékből, hogy utána az illető fel is kelt :-D