Egy jó hete a kettesen vagyok gyakorlaton.
Nagyon érdekes és izgalmas, bár igazán nem csinálok semmit nagyjából csak megfigyelek, leszámítva pl a CTG-t mert ott én raktam fel és vettem le a kismamákat, mértem vérnyomást... Erre, mint "terhesgondozás" gyakorlat E értékelést kaptam a gyakorlati füzetembe. Első nap Annával voltam, Ő adta az értékelést, ha kellene értékelni nekünk is, Ő is ezt kapná, aranyos kedves és türelmes volt. Hagyta, hogy próbálkozzak, ha nem ment azonnal, meg jókat beszélgettünk és sok hasznos infót adott át. Másik nap nem ő volt... kicsit türelmetlenebb volt az illető valamint nem igazán lopta be magát a szívembe ahogy valami olyan kérdéssel nyitott, hogy "mi vezetett ehhez a rossz, hálátlan munkához?" aztán, amikor megtudta, hogy 4 gyerekem van csak tetézte, miszerint hát ennyi gyerekkel ilyen szakma, biztos vagyok-e benne stb.
BASSZUS! nekem senki nem szólt, hogy a szülésznőknek cölibátust kell fogadniuk és nem lehet(nek) gyereke(i).. Mert kurvára nem számít szerintem, hogy 1 vagy 4 vagy 14 gyereked van, ha megtudod oldani, na meg nem beszélve arról, hogy Nimród már 6 éves lesz, mire elvégzem a sulit, a csajokról már nem is beszélve... Szóval nem hiszem, hogy annyira megviseli majd őket, ha éjszakázom vagy ilyesmi. Na meg van egy nagyon rendes férjem, aki maximálisan segít mindenben... Mellesleg a szaros érettségivel max árufeltölthetnék 3 műszakban... szóval, akkor mi is a rossz a 3 műszakban, ha már legalább azt csinálom, ami érdekel?!
De vissza a jó dolgokhoz is...
Szóval, amikor a gyerekágyon voltam, akkor babáztunk, amikor felértünk már zengett a folyosó egy babától... egyszer csak megjelent egy kétségbeesett arcú anyuka a hang forrását tolva, hogy ő most megy és segítséget kér a csecsemősöktől... átvettük a csemetét, először a társam, akivel gyakorlatoztunk. Sétált vele, egy ideig hatott is aztán már nem... Ekkor átvettem a csöppet. Sejtettem, hogy büfi gondok vannak, ezért elkezdtem a hátát simizni a már begyakorolt technikámmal, amit meg is hálált a kis cuki egy hatalmas böfivel... Még simogattam kicsit, erre el is aludt, vissza tettem a kordéba és aludt tovább (ilyen dolgokért érdemes élni :-) ), még másnap is bekukucskáltam hozzájuk és minden rendben volt, majd mikor indultak haza összefutottunk a folyosón és elköszöntek... komolyan majd elsírtam magam :-) olyan jól esett
Voltunk még "orientálódni" a patológián is, az is egy elég jó gyakorlat volt...
Aztán azóta már túl vagyok két szülőszobás műszakon. Az első nap rögtön egy kitolási szakba érkeztem bele, szóval rögtön egy szülést láttam. Fantasztikus volt! Aztán volt még a napban 2 császármetszés, ahol csak megfigyeltem, mert egy harmadéves volt az, aki átvette a babákat (tök furcsa, ahogy el kell őket kapni és kivinni) viszont számomra is tök meglepő volt: nem lettem rosszul :-D igaz én csak addig néztem, míg ki nem emelték a babát, utána a melegítő asztalon volt a "lényeg" -számomra, ott érdemes figyelni mi is a szülésznő dolga, aztán kivittük a babát Apukának, had örüljön (már ha nem vitte el a csecsemős pl volt iker pár iker-iker transzfúzióval (a nagy elszívott mindent a pici elől), vagy mondjuk nem annyira jó apgarral, de például a nagysúlyú babákat is elviszik vércukormérésre meg megfigyelni...)
Szerdán igazán klassz napom volt, nagyon aranyos volt az egyik műszakos bába, akihez "csatlakoztam", sokat mutatott és magyarázott, kis híján egy szutura (varrás) műszerelésbe is bele vont (de egy harmadéves "beelőzött", Neki fontosabb ezt csinálni már, nem is nagyon bíznak ilyet másodévesre, de látta rajtam, hogy akarom, érdekel és megbízható vagyok) valamint a körülményekhez képest be is vont a szülésekbe, még ha nem is "igazi négykezesbe", de ilyen hozd, vidd, tedd dolgokba, pl öntsem a parafint a gátra fogjam a CTG fejet, amik látszólag csipp-csupp dolgok, de ezerszer jobb, mint 1,5 méterre állni az ágytól és nézni ki a fejedből. Sőt a végére már a szülőnővel is elég jól ment a kommunikálás, meg minden, szóval kezdem kicsit hasznosnak érezni magamat. De ha kell szívesen mosok el véres műszereket, meg hajtogatok bucit is, mert ez is a bábaság része és nem mindig van szülés sem, na meg ha nem mosod el a műszereket, akkor mit használnál a következő szüléseknél?!
Szóval lassan azt mondhatom átestem a tűzkeresztségen és még mindig azt érzem, hogy IGEN! ÉN EZT AKAROM CSINÁLNI!!! :-)
Ma este pedig nekivágok az első éjszakás, szülőszobai műszakomnak. Nagyon várom :-)
2012. április 20., péntek
Eldőlt...
Tegnap végre pontot tettünk a mondat végére és eldöntöttük, hogy hova íratjuk a Kevint, mert 19.-20. a beíratás időpontja a kerületben.
A választás a körzetes iskolára esett.
Van sok negatív meg néhány pozitív dolog is mellette, de3 a lényeg az, hogy kurvára betette a kaput ez a fellebbezős mizéria, amit az önkormányzat kitalált nekünk, hogy menjenek oda ahova gondolom (és az bizony nem is szép hely). Teljesen elment a kedvem a bürokráciának attól a részétől mint fellebbezés és efélék. Son Koneri (a polgármester a plakáton tök úgy nézett ki mint a színész, amikor Indiana Jones faterja) meg megnyalhatja a hangomat, amúgy sem a szívem csücske se ő se a macája (akarom mondani helyettese)
Szóval a sporttagozatról lemondtunk, utánunk meg a vízözön, vagy ami jön...
De a bürokráciának nincs még vége... már eleve macerás volt a beíratás, hisz ugye a férjem homless (papíron), mi a srácokkal Velencén élünk (szintén papíron) albi szerződést nem vittünk (ne kotorjanak már a tárcánkban) szóval kellett írjunk ilyen nyilatkozatot, hogy "így görbüljek meg itt élünk a körzetben" erre 2 tanú, de nem volt ám jó, h ők majd oda firkálják, neem ők nem írhatták alá, így Apa kiment a folyosóra összeszedni 2 tanút. Aztán jött a diákigazolvány téma: a csajok idején (sőt 3 éve mikor egyetemre iratkoztam) az volt, hogy vittél igazolványképet, meg egy csekket 500 forintról, kitöltötted a lapot azt helló. De most?! Húzz el az okmányirodába, csináltass képet a kölyökről, ott adnak egy igazolást, azt hozd vissza a suliba, töltsd ki amit ki kell, csengess ki 1400(!) pénzt, aztán majd ősszel -szándékosan nem szeptembert írtam, ezeket ismerve- vigyorog a kölyköd a diákigazolványán...
Szóval röviden és tömören:
Kevint beírattuk a Neptun suliba, ha minden jól megy (össze jön elég gyerek, meg effélék), akkor angolos osztályba
-olyanba mint a csajok, szóval semmi komoly, hogy majd minden egyebet is angolul fognak nyomni, csak heti 5 angol, játékosan, lazán, ismerkedve
Ja és a vezetés meg mindenki bekaphatja, amire gondolok, nesze nekünk "szabad iskola választás", meg "válassz tanítónénit a gyerekednek" és hasonló, lassan csak közhelyes mondatok
A választás a körzetes iskolára esett.
Van sok negatív meg néhány pozitív dolog is mellette, de3 a lényeg az, hogy kurvára betette a kaput ez a fellebbezős mizéria, amit az önkormányzat kitalált nekünk, hogy menjenek oda ahova gondolom (és az bizony nem is szép hely). Teljesen elment a kedvem a bürokráciának attól a részétől mint fellebbezés és efélék. Son Koneri (a polgármester a plakáton tök úgy nézett ki mint a színész, amikor Indiana Jones faterja) meg megnyalhatja a hangomat, amúgy sem a szívem csücske se ő se a macája (akarom mondani helyettese)
Szóval a sporttagozatról lemondtunk, utánunk meg a vízözön, vagy ami jön...
De a bürokráciának nincs még vége... már eleve macerás volt a beíratás, hisz ugye a férjem homless (papíron), mi a srácokkal Velencén élünk (szintén papíron) albi szerződést nem vittünk (ne kotorjanak már a tárcánkban) szóval kellett írjunk ilyen nyilatkozatot, hogy "így görbüljek meg itt élünk a körzetben" erre 2 tanú, de nem volt ám jó, h ők majd oda firkálják, neem ők nem írhatták alá, így Apa kiment a folyosóra összeszedni 2 tanút. Aztán jött a diákigazolvány téma: a csajok idején (sőt 3 éve mikor egyetemre iratkoztam) az volt, hogy vittél igazolványképet, meg egy csekket 500 forintról, kitöltötted a lapot azt helló. De most?! Húzz el az okmányirodába, csináltass képet a kölyökről, ott adnak egy igazolást, azt hozd vissza a suliba, töltsd ki amit ki kell, csengess ki 1400(!) pénzt, aztán majd ősszel -szándékosan nem szeptembert írtam, ezeket ismerve- vigyorog a kölyköd a diákigazolványán...
Szóval röviden és tömören:
Kevint beírattuk a Neptun suliba, ha minden jól megy (össze jön elég gyerek, meg effélék), akkor angolos osztályba
-olyanba mint a csajok, szóval semmi komoly, hogy majd minden egyebet is angolul fognak nyomni, csak heti 5 angol, játékosan, lazán, ismerkedve
Ja és a vezetés meg mindenki bekaphatja, amire gondolok, nesze nekünk "szabad iskola választás", meg "válassz tanítónénit a gyerekednek" és hasonló, lassan csak közhelyes mondatok
2012. április 6., péntek
három dolog....
öregség, betegség, halál. Ezek azok, amikkel a mai napig nem nagyon tudok mit kezdeni.
A múlt héten végre elkezdtük az "igazi" gyakorlatot, amikor is műanyag babák, félkarok után élő, hús-vér embereken gyakorolhattuk az ápolási tevékenységeket. Hát a fent említett három dolog erősen képviseltette magát az első héten, bár szerencsére az utolsó csak közvetve (nálunk nem volt exit, a másik csapat osztályán viszont igen, nálunk "csak 1-2 embert kerülgetett, minden reggel félve léptem a kórterembe, hogy üres-e az ágy...)
Bevallom eléggé izgatottan vártam a hétfőt, aznap éjjel kb semmit sem aludtam. Egyrészt tartottam kicsit magától a belgyógyászattól, másrészt pedig nem tudtam mennyire leszek terhelhető, főleg ami a nyomi bokámat érinti...
A bokámban nem csalódtam, bár a műszakot bírtam rendesen, esténként Apánk mindig azt mondta, hogy kétszerese a másiknak. Ez is valami, legalább munka közben nem hagyott cserben.
Mi dönthettük el, hogy 3szor 12 órázunk, vagy 5ször 8órázunk. Én az utóbbit választottam, mert egyszerűbbnek is tűnt, lehetett mellette a Kevint edzésre hordani, na meg mégsem egyből a mély víz...
Első nap nyolckor találkoztunk a klinika főnővérével, ahol feltették a kérdést, hogy ki az aki a gasztróra és ki az aki az endokirinológiára akar menni. Mivel, hogy ez utóbbiról jobb híreket hallottam ezért pár harmadéves és két másodéves csaj társaságában oda mentünk. Mint kiderült a legjobb választásunk volt. A főnővér egy cuki csaj és az első perctől segített nekünk. Kaptunk melót, de legalább emberszámba vettek minket. A másik osztályon az első napokban állítólag kb. semmit sem csinálhattak, mi már az első negyed órában önállóan EKG-ztünk (bevallom kicsit be voltam tojva :-P ), délben már vércukrot mértünk (az első bökésem örök rémálom marad -nem is részletezem), gyógyszereltünk etettünk meg minden. A hét folyamán kétszer kellett pelenkát cserélnem (néniken), azt hiszem meglepően jól viseltem ezt is. Adtam be inzulint, vettünk vért is (na az is jó móka volt, egy 31 éves srácot szúrtam, aki már eleve nem kicsit be volt tojva, majd meglátta, hogy tanulók kapják a munkát :-D, de szerencsére később mondta, hogy meg sem érezte és Zsuzsi is elégedett volt a technikámmal), meg is dicsértek minket és kb. ekkor esett le a főnővérnek, hogy mi másodévesek vagyunk, mert mondtam, hogy nagyon jól érezzük magunkat annak ellenére, hogy be voltunk tojva az első igazi gyakorlattól. Ráadásul a kemény munkának meglett a gyümölcse, E-t a legjobb értékelést kaptunk a gyakorlatos könyvünkbe. Ezer hála érte Zsuzsinak, a főnővérnek :-)
Szóval az első héten túl vagyunk és úgy alakult, hogy a félelmeim javával sikerült megküzdeni ott (élő ember szurkálása és hasonlók) így a jövőhéttől kicsit nyugodtabban kezdek a nőgyógyászati klinikán.
A múlt héten végre elkezdtük az "igazi" gyakorlatot, amikor is műanyag babák, félkarok után élő, hús-vér embereken gyakorolhattuk az ápolási tevékenységeket. Hát a fent említett három dolog erősen képviseltette magát az első héten, bár szerencsére az utolsó csak közvetve (nálunk nem volt exit, a másik csapat osztályán viszont igen, nálunk "csak 1-2 embert kerülgetett, minden reggel félve léptem a kórterembe, hogy üres-e az ágy...)
Bevallom eléggé izgatottan vártam a hétfőt, aznap éjjel kb semmit sem aludtam. Egyrészt tartottam kicsit magától a belgyógyászattól, másrészt pedig nem tudtam mennyire leszek terhelhető, főleg ami a nyomi bokámat érinti...
A bokámban nem csalódtam, bár a műszakot bírtam rendesen, esténként Apánk mindig azt mondta, hogy kétszerese a másiknak. Ez is valami, legalább munka közben nem hagyott cserben.
Mi dönthettük el, hogy 3szor 12 órázunk, vagy 5ször 8órázunk. Én az utóbbit választottam, mert egyszerűbbnek is tűnt, lehetett mellette a Kevint edzésre hordani, na meg mégsem egyből a mély víz...
Első nap nyolckor találkoztunk a klinika főnővérével, ahol feltették a kérdést, hogy ki az aki a gasztróra és ki az aki az endokirinológiára akar menni. Mivel, hogy ez utóbbiról jobb híreket hallottam ezért pár harmadéves és két másodéves csaj társaságában oda mentünk. Mint kiderült a legjobb választásunk volt. A főnővér egy cuki csaj és az első perctől segített nekünk. Kaptunk melót, de legalább emberszámba vettek minket. A másik osztályon az első napokban állítólag kb. semmit sem csinálhattak, mi már az első negyed órában önállóan EKG-ztünk (bevallom kicsit be voltam tojva :-P ), délben már vércukrot mértünk (az első bökésem örök rémálom marad -nem is részletezem), gyógyszereltünk etettünk meg minden. A hét folyamán kétszer kellett pelenkát cserélnem (néniken), azt hiszem meglepően jól viseltem ezt is. Adtam be inzulint, vettünk vért is (na az is jó móka volt, egy 31 éves srácot szúrtam, aki már eleve nem kicsit be volt tojva, majd meglátta, hogy tanulók kapják a munkát :-D, de szerencsére később mondta, hogy meg sem érezte és Zsuzsi is elégedett volt a technikámmal), meg is dicsértek minket és kb. ekkor esett le a főnővérnek, hogy mi másodévesek vagyunk, mert mondtam, hogy nagyon jól érezzük magunkat annak ellenére, hogy be voltunk tojva az első igazi gyakorlattól. Ráadásul a kemény munkának meglett a gyümölcse, E-t a legjobb értékelést kaptunk a gyakorlatos könyvünkbe. Ezer hála érte Zsuzsinak, a főnővérnek :-)
Szóval az első héten túl vagyunk és úgy alakult, hogy a félelmeim javával sikerült megküzdeni ott (élő ember szurkálása és hasonlók) így a jövőhéttől kicsit nyugodtabban kezdek a nőgyógyászati klinikán.
2012. március 3., szombat
Mindent egy lapra?!
Az utóbbi pár napban a gutaütés kerülget, ha meghallom az iskola szót.
Nem, nem az ETKn van gond (oké, tanulni kell/ene/, meg összevadászni a rohadt orvosi vizsgálatokat)
Kevin ugye szeptembertől iskolás lesz. Azaz kellene lennie de kvára elegem van már az iskolakeresésből.
Ahova a csajok járnak, oda nem szívesen engedném, azaz végszükség eseti tervnek benne volt a pakliban. De pl éppen a minap mikor a suliban voltam a Férjem sms-ezett velem, hogy kerestek-e valamelyik telefonunkon nincs-e nem fogadott hívásom (mind a 2 telefon nálam volt, amit ismernek a suliban) ismét kissé elbizonytalanodtam. Lényeg az, hogy a férjem azért volt ideges, mert 2 gyerekmentő és egy rendőr autó állt a csajok sulija előtt, és aggódott a csajokért. Még pontosan nem tudjuk, hogy éppen mi történt de szerencsére nem a lányainkkal.
Szóval lényeg a lényeg, hogy kinéztünk egy sulit a közelben, ami még pont abban a távban van, hogy könnyen elérhessem a sulit meg mindent.
Szépen el is kezdtünk járni az iskola-előkészítőre, ahogy javasolt a körzeten kívüli gyerekeknek (is). Ugyan is eddig az volt a szokás, hogy a körzeten kívüliek, akik járnak erre az iskolába hívogató mókára, azok előnyt élveznek a felvételnél. Mi több, eddig kb. mindenki be is került. Na de hála a 2005ös baby-boomnak, idén már kapásból jóval többen érdeklődtünk és jártunk el ezekre a foglalkozásokra, mint a befogadható létszám.
De sebaj, gondoltam, hogy az indoklásokat figyelembe véve majd előrébb kerülhetünk.
Azt szerettem volna, ha Kevin a suli sport osztályába jár, lévén elég sportos alkat, járnak úszni is, meg különben is sport-osztályban nem lenne csodabogár ha mondjuk a hoki miatt néha ki kellene maradnia. Ráadásul a suli azon a vonalon van, ahol a 96-os busz jár (az közvetlen az UTE csarnok előtt jár), így ha már Újpesten játszik és legalább U12-es tehát már 4. ben akkor már bent tartják a felszerelésüket és így mehetne egyedül edzésre (azaz abba a suliba jár egy csapattársa, valamint szeretne (szeretett volna?) járni egy másik is, tehát így 3an mehettek volna.
Csütörtökön volt az esedékes sulielőkészítő, ahol a körzeten kívülieket különhívták. Az igazgató asszony finoman bejelentette, hogy akik nem körzetesek, és nem jár ide nagytesójuk, nem halmozottan hátrányos helyzetűek, vagy SNI-sek, azok első körben mindenképpen el lesznek utasítva. Oké ez kb sejthető is volt, de eddig kb. saját hatáskörben döntötték el, hogy a fent maradó helyekre kik kerülnek be.
Eddig. Ugyan is idén bejelentette a fenntartó (önkormányzat), hogy ezentúl szeretnék ők intézni ezt a nemes feladatot, ráadásul teljesen random módon, sorsolással. Minden egyes fellebbezést bele dobnak egy dobozba és kihúznak annyit, ahány hely van. És pont. Szarnak ezek arra, hogy ki járt például az előkészítőbe vagy ki az, aki aznap reggel vonszolta el magát a suliig először, de körzeten kívüli. Na és a hab a tortán, ha majd ki is húzzák a "kalapból" a gyerekem nevét, akkor sincs garantálva az, hogy majd a sportosztályba fog kerülni.
Mindez amolyan játszótéri pletykák szerint, azért van ez így mert bizonyos iskolák az önkormányzatnál sírnak arról, hogy elhalásszák a körzetes gyerekeiket ahelyett, hogy valami rendfélét próbálnának teremteni a saját portáikon, hogy újra legyen bizadalma a szülőknek, hogy hozzájuk kerüljenek a gyerekek.
Szóval most ott tartok, hogy baromira elegem van az egészből, és magamban tanakodom, hogy ússzak-e az árral szemben, tegyek-e fel mindent egy lapra és próbáljam meg a fellebbezést? De ha nem sikerül, akkor meg kulloghatunk vissza a körzetesbe, hogy bocs, szerintem szarok vagytok ebben-abban (persze vannak jó dolgok is, az sem vitatható, sok jó szakkörük van mondjuk és ha kivágnák a nyomorult szakiskolásokat még jó is lehetne), de máshova nem kerültünk be, itt meg alapból kevés a gyerek vegyétek már be a kölket... aztán meg ha be vannak fordulva mert nem eleve oda mentünk, annak ellenére, h a 2 csaj ide jár, akkor még tán el is utasítják a vakarcsot, mégis csak velencei a hivatalos lakcíme, ergo nem körzetesek ha szűken értelmezzük azokat a tetves paragrafusokat.
Szóval még nem döntöttem, csak őrlődöm. és ELEGEM VAN!!!
Nem, nem az ETKn van gond (oké, tanulni kell/ene/, meg összevadászni a rohadt orvosi vizsgálatokat)
Kevin ugye szeptembertől iskolás lesz. Azaz kellene lennie de kvára elegem van már az iskolakeresésből.
Ahova a csajok járnak, oda nem szívesen engedném, azaz végszükség eseti tervnek benne volt a pakliban. De pl éppen a minap mikor a suliban voltam a Férjem sms-ezett velem, hogy kerestek-e valamelyik telefonunkon nincs-e nem fogadott hívásom (mind a 2 telefon nálam volt, amit ismernek a suliban) ismét kissé elbizonytalanodtam. Lényeg az, hogy a férjem azért volt ideges, mert 2 gyerekmentő és egy rendőr autó állt a csajok sulija előtt, és aggódott a csajokért. Még pontosan nem tudjuk, hogy éppen mi történt de szerencsére nem a lányainkkal.
Szóval lényeg a lényeg, hogy kinéztünk egy sulit a közelben, ami még pont abban a távban van, hogy könnyen elérhessem a sulit meg mindent.
Szépen el is kezdtünk járni az iskola-előkészítőre, ahogy javasolt a körzeten kívüli gyerekeknek (is). Ugyan is eddig az volt a szokás, hogy a körzeten kívüliek, akik járnak erre az iskolába hívogató mókára, azok előnyt élveznek a felvételnél. Mi több, eddig kb. mindenki be is került. Na de hála a 2005ös baby-boomnak, idén már kapásból jóval többen érdeklődtünk és jártunk el ezekre a foglalkozásokra, mint a befogadható létszám.
De sebaj, gondoltam, hogy az indoklásokat figyelembe véve majd előrébb kerülhetünk.
Azt szerettem volna, ha Kevin a suli sport osztályába jár, lévén elég sportos alkat, járnak úszni is, meg különben is sport-osztályban nem lenne csodabogár ha mondjuk a hoki miatt néha ki kellene maradnia. Ráadásul a suli azon a vonalon van, ahol a 96-os busz jár (az közvetlen az UTE csarnok előtt jár), így ha már Újpesten játszik és legalább U12-es tehát már 4. ben akkor már bent tartják a felszerelésüket és így mehetne egyedül edzésre (azaz abba a suliba jár egy csapattársa, valamint szeretne (szeretett volna?) járni egy másik is, tehát így 3an mehettek volna.
Csütörtökön volt az esedékes sulielőkészítő, ahol a körzeten kívülieket különhívták. Az igazgató asszony finoman bejelentette, hogy akik nem körzetesek, és nem jár ide nagytesójuk, nem halmozottan hátrányos helyzetűek, vagy SNI-sek, azok első körben mindenképpen el lesznek utasítva. Oké ez kb sejthető is volt, de eddig kb. saját hatáskörben döntötték el, hogy a fent maradó helyekre kik kerülnek be.
Eddig. Ugyan is idén bejelentette a fenntartó (önkormányzat), hogy ezentúl szeretnék ők intézni ezt a nemes feladatot, ráadásul teljesen random módon, sorsolással. Minden egyes fellebbezést bele dobnak egy dobozba és kihúznak annyit, ahány hely van. És pont. Szarnak ezek arra, hogy ki járt például az előkészítőbe vagy ki az, aki aznap reggel vonszolta el magát a suliig először, de körzeten kívüli. Na és a hab a tortán, ha majd ki is húzzák a "kalapból" a gyerekem nevét, akkor sincs garantálva az, hogy majd a sportosztályba fog kerülni.
Mindez amolyan játszótéri pletykák szerint, azért van ez így mert bizonyos iskolák az önkormányzatnál sírnak arról, hogy elhalásszák a körzetes gyerekeiket ahelyett, hogy valami rendfélét próbálnának teremteni a saját portáikon, hogy újra legyen bizadalma a szülőknek, hogy hozzájuk kerüljenek a gyerekek.
Szóval most ott tartok, hogy baromira elegem van az egészből, és magamban tanakodom, hogy ússzak-e az árral szemben, tegyek-e fel mindent egy lapra és próbáljam meg a fellebbezést? De ha nem sikerül, akkor meg kulloghatunk vissza a körzetesbe, hogy bocs, szerintem szarok vagytok ebben-abban (persze vannak jó dolgok is, az sem vitatható, sok jó szakkörük van mondjuk és ha kivágnák a nyomorult szakiskolásokat még jó is lehetne), de máshova nem kerültünk be, itt meg alapból kevés a gyerek vegyétek már be a kölket... aztán meg ha be vannak fordulva mert nem eleve oda mentünk, annak ellenére, h a 2 csaj ide jár, akkor még tán el is utasítják a vakarcsot, mégis csak velencei a hivatalos lakcíme, ergo nem körzetesek ha szűken értelmezzük azokat a tetves paragrafusokat.
Szóval még nem döntöttem, csak őrlődöm. és ELEGEM VAN!!!
2012. február 21., kedd
Dilemma a határokról
Nem Magyarország térképét szeretném újra rajzolni (bár ez nem lenne rossz ötlet)
Szóval a gondom a következő:
A Fanni jár tánc szakkörbe, rokiznak, de nem az a társastánc roki/jive, hanem a látványos, csoportos formája. Heti egyszer van a szakkör, nagyon szereti a Fanni. Nem azt mondom, hogy a legügyesebb, de lelkes élvezi, leköti ez kb az a max. amit elvár az ember egy különórától.
A farsangra betanultak egy koreográfiát. Aranyosak, ügyesek. Nem ezzel van a baj.
Orsi néni be is nevezte őket valami kerületi karneválra, farsangot "lezáró" versenyre. Jó, a Majom úgy is szereti az ilyesmit és ellentétben az öccsével már "veszíteni is tud", nem fordul majd be, ha nem nyernek.
DE és itt kezdődik ama bizonyos dilemma. A többi kis liba, akik járnak elkezdtek fantáziálni, hogy hú akkor ki kell majd festeni magát mindenkinek, meg ilyen habbal fessék be a hajukat mit tudom én milyen színre, a körmeiket lilára és a többi. Én erre közöltem a gyerekkel, hogy felejtse el. Erre állítólag azt mondta a tanárnő, hogy elég "csak" egy kis pirosító meg szempilla spirál.
Baszki!! 11-12 éves kislányokról beszélünk! Miért kellene ribancot varázsolni belőlük egy tánc kedvéért? Valóban csak úgy van esélye a csapatnak egy tánc/mozgás/műsor versenyen, ha festettek mint egy útszéli? Nem a produkció minőségének kellene számítania? Nem elég az összképhez az, hogy egyforma ruháik vannak?
Persze tudom, hogy ezen csak én problémázom, az osztálytársak java már suliba is sminkelve jár hangsúlyozom: ötödikesek! Persze mit várjak? az egyik csaj szüleit az sem érdekli, hogy a lányuk egy kilencedikessel jár, akinek gyanítom már nem csak a kézenfogásos sétára van "igénye", pedig nem is "hátrányoshelyzetű" család, mert ott azért ugye más a kultúra, ha egyeltán alkalmazható velük kapcsolatban ez a szó.
És megint csak persze én leszek újfent a konzervatív ünneprontó barom, mert nem veszi be a gyomrom, hogy a 11 éves kislányom fesse magát, még ha egy tánc előadásról/versenyről is van szó.
Szóval a gondom a következő:
A Fanni jár tánc szakkörbe, rokiznak, de nem az a társastánc roki/jive, hanem a látványos, csoportos formája. Heti egyszer van a szakkör, nagyon szereti a Fanni. Nem azt mondom, hogy a legügyesebb, de lelkes élvezi, leköti ez kb az a max. amit elvár az ember egy különórától.
A farsangra betanultak egy koreográfiát. Aranyosak, ügyesek. Nem ezzel van a baj.
Orsi néni be is nevezte őket valami kerületi karneválra, farsangot "lezáró" versenyre. Jó, a Majom úgy is szereti az ilyesmit és ellentétben az öccsével már "veszíteni is tud", nem fordul majd be, ha nem nyernek.
DE és itt kezdődik ama bizonyos dilemma. A többi kis liba, akik járnak elkezdtek fantáziálni, hogy hú akkor ki kell majd festeni magát mindenkinek, meg ilyen habbal fessék be a hajukat mit tudom én milyen színre, a körmeiket lilára és a többi. Én erre közöltem a gyerekkel, hogy felejtse el. Erre állítólag azt mondta a tanárnő, hogy elég "csak" egy kis pirosító meg szempilla spirál.
Baszki!! 11-12 éves kislányokról beszélünk! Miért kellene ribancot varázsolni belőlük egy tánc kedvéért? Valóban csak úgy van esélye a csapatnak egy tánc/mozgás/műsor versenyen, ha festettek mint egy útszéli? Nem a produkció minőségének kellene számítania? Nem elég az összképhez az, hogy egyforma ruháik vannak?
Persze tudom, hogy ezen csak én problémázom, az osztálytársak java már suliba is sminkelve jár hangsúlyozom: ötödikesek! Persze mit várjak? az egyik csaj szüleit az sem érdekli, hogy a lányuk egy kilencedikessel jár, akinek gyanítom már nem csak a kézenfogásos sétára van "igénye", pedig nem is "hátrányoshelyzetű" család, mert ott azért ugye más a kultúra, ha egyeltán alkalmazható velük kapcsolatban ez a szó.
És megint csak persze én leszek újfent a konzervatív ünneprontó barom, mert nem veszi be a gyomrom, hogy a 11 éves kislányom fesse magát, még ha egy tánc előadásról/versenyről is van szó.
2012. február 6., hétfő
Mindenféle...
Na, úgy fest, hogy a bejegyzéseim "havilappá" ritkulnak... :-)
Legfontosabb, hogy élvezzük a havat, végre itt van a tél, az az igazi...
A januárunk nagyon nagyon jól és gyorsan telt el, leszámítva, hogy a Kitti két hetet volt ismét kórházban, igaz csak mint bejárós, reggel bevittem délelőtt kezelés (vízi és sima torna, rekeszes galván, masszázs) délután haza... Suliba nem tudott menni és bár szerettem volna, hogy a napközibe bemehessen, de az osztályfőnök szerint ez nem volt megoldható... Mivel csak rutin dolog volt a kórház semmi komoly nem történt mint pl ugye nyáron a térd csapolás, ezért 2 hét lazulás volt a gyereknek. Én meg időnként igyekeztem azért tanulni is, hisz a január vizsgaidőszak volt. Megismertünk egy nagyon aranyos, vak masszőr emberkét is, jókat beszélgettünk, miközben Kitti hátát gyömöszölte. Viszont kiábrándító volt, hogy sok idős néni "kerülte" Őt, mintha fertőző lenne, képesek voltak szinte órákat várni, hogy az egyébként tanuló, de látó masszőrökhöz kerüljenek... :-( . Kicsit szakmáztam is bent, ha már így alakult, figyelgettem dolgokat, néztem milyen vért vesznek (mmint melyik csőbe mit néznek), meg pl amikor Barnabást (masszőr) egy idős nénihez hívták, akkor bekísértem a szobába, segítettem a keze alá adni a dolgokat, eligazítani a széket, kiültetni a nénit, levetkőzni, felöltözni, mikor a néni mutatott valamire, hogy ott fáj, jól esne neki a masszázs, akkor mondtam Barnának, hogy hol... Komolyan mondom tök jó érzés volt :-) Nagyon sok mindent átgondoltam a világgal kapcsolatban.
Három vasárnapunk is hoki torna jegyében telt, ahol nagyon ügyesen szerepelt a Kevin csapata, 8.-án Szombathelyen voltunk, 22.-én Pesterzsébeten, múlt vasárnap pedig Baján. Ilyenkor a "csapat" külön megy egy kis busszal, mi szülők pedig össze ülve kocsikkal megyünk utánuk. Mi a Dorián szüleivel, nagyszüleivel utazunk egy 8 személyes busszal. (na jó Erzsébetre egyénileg utaztunk :-P ) Ilyenkor jókat dumálunk, viccelődünk, megbeszéljük az élet nagy dolgait, meg minden ilyesmit. A torna helyén nagyon jó a vendéglátás, a házigazdák meleg teával, forralt borral, zsíros kenyérrel, meg minden finom hasonlóval (a srácok kedvence ugye a mogyorókrémes) kínálnak minket, ezzel is tetézve a jó hangulatot. Szombathelyen és Baján teljesen nyílt pálya van, előbbinél mókás, hogy a strandon van, ott vannak a csúszdák, a medencék persze leeresztve és a jég, a sok kis beöltözött gyerkőc... Mókás kép, na :-) Most vasárnap már kezdett ez a hideg bejönni, így a bajai torna 5 óráját már kicsit nehezebben viseltük, a végére fázott a lábam, meg is fáztam kicsit... a srácokat persze beöltöztettük, mint az űrhajósokat, Kevinen speciel volt egy vastag harisnya, zokni, bolyhos melegítő alsó, hosszú ujjú póló, kötött pulcsi (garbós) és erre jött rá a szokásos szerelés, csoda, hogy tudott mozogni a kapuban :-D
Most hétvégén szabi van, nincs torna, így rákészülhetünk a jövőheti Csömöri-tavi tornára, amit a Pólus Pingvinek (mi) rendez az UTE-val... Igazi szabadtéri szupermini torna lesz, valódi tavi jégen. Szóval izgalmas lesz és itt majd a mi feladatunk lesz a forró tea, finom szendvics. Akinek van kedve látogasson ki bátran, szabadtéri mozgós program (korit ne hagyjátok otthon), mindemellett meccsek is lesznek, sok csapatot várunk, hozzuk ki ebből a hideg időből a maximumot, ne hagyjuk, hogy beszorítson minket a lakásba :-)!
De hogy ne csak a hokiról beszéljek a Kevinnel kapcsolatban; ugye lassan itt van az iskolai beiratkozás.
Nagyon sokat rágódunk a témán. A csajok sulija jó is meg nem is, sok negatív dolgot éltünk meg, persze pozitívat is ezalatt az 5 év alatt. Legnagyobb előnye, hogy közel van
De mégis. Valahogy a hang belül súgja, hogyha nem muszáj, ne... Na ebből jön ugye az a nagy kérdés, hogy hova? Mi az ami elérhető közelségű, még akkor is, ha 7re mennem kell be a kórházba...
Szóval a körzetes suli ugyan még talonban van, pozitív az, hogy új vezetés van, próbálnak megújulni, levetkőzni a korábbiakat. Tetszik, hogy sok szakkör van, ingyenesen is, egyre több a hagyományőrző ebből, de sok a "hátrányoshelyzetű" és sajnos azt látom, hogy az úgynevezett integrálódás a másik irányba történik...
Szóval most egy másik sulinak az iskolába hívogató programjára járunk minden második csütörtökön. Eddig két alkalom volt. Sajnos azt kell mondanom, hogy nagyon sokan vannak, mert a környék egyik legjobb hírű iskolája lett, ahova eddig nem is volt nehéz bekerülni, ellenben néhány másikkal. Csak-hogy most megtelik az ebédlő az érdeklődő szülőkkel. 4 féle osztályt indítanak, egy sportost, egy "lépésről-lépésre" (iskola otthonos), egy hagyományost és egy német nemzetiségit. Mivel a német nekem elég idegen nem szeretem ezért a Kevint nem íratom be oda, mert esélytelen, h családon belül segítsünk neki, ha szükséges. a lépésről lépésre az edzések miatt sem jöhet szóba, mert ha délután kell menni majd újpestre, akkor azt nem lehet megoldani, akkor is foglalkozások vannak. Egészen idáig a hagyományos osztályban gondolkodtunk, de ezt most csütörtökön egy isteni szikrának hála átgondoltam. Egyrészt gondolom a legtöbben is ebben gondolkodnak, így sokat csökken az esélyünk, hogy min körzeten kívüliek bekerüljünk. Másrészt a bemutatkozó tanárok közül kettő volt aki elsőre igen szimpatikus lett, a hagyományos osztályé és a sport osztályé. Eközben folyamatosan jöttek az infók ugye... A sport osztályban mint kiderült 2 fő sport van (de egyik sem kötelező), a foci és a kosár. Az előbbi heti egy a másik kettő órában és ebéd utáni időben. Elsőben és másodikban úszni járnak, a hagyományos osztályban a tanterv csak másodikban ír elő 10 alkalmat... miközben hallgattam a bemutatkozásokat folyamatosan erősödött bennem, hogy igen, talán ez a sport osztály lesz az. Ezek a foglalkozások ilyen 45-50 percesek és mivel egy körzeten kívüli már feltette a kérdést, amit akartam, miszerint mik az esélyek (ha járunk rendszeresen akkor talán, mert ennyien mint idén még soha nem érdeklődtek), ezért gondoltam, hogy majd legközelebb érdeklődök tovább. Csak-hogy amíg öltöztünk és beszélgettünk a csoporttársakkal megláttam a tesis osztályfőnöknőt. Gondoltam, nem lehet véletlen. Oda mentünk és feltettem a kérdéseimet, miszerint a rendszeres jégkorong edzés mennyire lehet kompatibilis az osztállyal, hogy mit takar ez a "Bozsik-program", aminek az elveit követik a foci edzésen, heti mennyi edzést jelent ez és mikor, valamint, hogy ha nem minden nap lesz a napköziben a gyerek mennyire gond (ugye ki tudja az UTE-ben mikor lesznek majd az edzések), valamint mit szólnak, ha valaki a sport miatt hiányzik néha (pl idén már az UTE minisek több nagy tornán, Bécsben is vettek részt úgy, hogy péntek-szombat volt meccs), néha vannak edző-táborok is suli időben (pl most nekünk lesz május utolsó hetében).
Szerencsére minden kérdésemre olyan válasz jött, amilyet szerettem volna, így egyre biztosabb, hogy Kevint a sport osztályba íratom. Persze ezt vele is megbeszéltem hazafelé, megkérdeztem, hogy szimpi-e neki az a néni akivel beszélgettünk, hogy nem bánja-e ha teljesen ismeretlen gyerekekkel kezd majd ősszel (mert a csoport társai a hagyományosba jelentkeznek, Marci a hokis társa pedig a lépésről-lépésre osztályba -óvodai javaslattal).
Hihetetlenül okosan fogadja a dolgot és nagyon éretten gondolkodik róla. Így nagyon remélem, hogy sikerül bejutnunk és akkor ősztől a Kevin sport osztályba jár majd heti 5x torna -mindenkinek, az új törvény alapján-+1 fociedzés (ez kell is, h ne csak a korongot csinálja, ne "égjen ki"), az 5 tornából egy alkalom úszás, heti 2 óra angol és ezen felül pedig hagyományos tanmenet, asszem ha jól emlékszem, akkor szótagoló olvasás, valamint az olvasás-írás szinkronban megy majd, amit megtanulnak olvasás órán betűt, azt tanulják meg leírni. A lépésről osztályban mondjuk az tetszik, hogy először nyomtatott nagy betűket tanulnak írni is, látszik, hogy amerikából adoptálták az alapjait a tantervnek, Kevin is már el tudja olvasni a billentyűzet betűinek nagy többségét és nyomtatott nagybetűvel próbál írogatni (mindezt teljesen egyedül, senki nem tanította, max a csajok megmutatták, hogy ha itt-ott akar játszani ezeket pötyögje be és rajta ragad mint a kosz :-) <3, de teljesen biztos vagyok benne, hogy fog ez menni neki a hagyományos módon tanulva is.
Az úszásnak nagyon örült, mert most a hokisokkal jár egy 10 alkalmas úszó tanfolyamra és szereti, pedig középsőben még utálta abba is hagyta 3alkalom után, most meg dicséri az úszómester sokszor :-). Azért járnak most úszni tanulni, mert az edző fontosnak tartja egyrészt magát az úszást a mozgáskultúrája miatt, másrészt nagyobb korosztályban az úszás már kiegészítő edzés és kötelező, viszont ott már nem tanítják a srácokat, így érdemes most tanulni. Ráadásul Attila nagyon jól kalapozta össze a TAO-t minden pályázott pénzre elegendő támogatót szedett össze, ezúton is hatalmas köszönet neki és a támogatóknak érte (Kedves olvasó, ha Neked is van céged, vagy ismeretséged, aki a társasági adózás szerint adózik és szeretnél egy jó csapatot segíteni, amit garantálok, hogy jó helyre kerül az adód, ráadás vissza is kapsz belőle kicsit, szóval ha módodban áll, akkor kérlek jelentkezz és segítek hogyan segíthetsz ;-) ) így a 10 alkalmas úszás 1000 ft volt, s ráadásul a Fannit is vihetem, neki a kajak miatt fontos, mert csak úgy kezdheti el, ha leigazoltan tud úszni és frissíteni kell a tudását.
És, ha már Fanni, akkor vele folytatom... A bizonyítványa a vártnál jobb lett (4,25), de még mindig lehetne jobb is mert olyan tárgyai lettek 3-as, amiről tudom, hogy benne van a több is -matek, töri, informatika (maximalista dög anya...) az osztályközössége kb úgy szar ahogy van, sokat nem is akarok róla írni, mert könnyen átmehetne a blog személyeskedéses cuccba és ez nem az a hely. Szóval jelen állás szerint úgy fest ha Kevint felveszik a másik suliba, akkor megy a Fanni is. Most eleve elég droid korszaka van a gyereknek, nagyjából mindenben eltér a véleményünk, legyen az öltözködés, tanulás vagy akármi. Nagyon remélem, hogy tavasszal, ha ő is elkezd sportolni, akkor az leköti a felesleges energiáit és kicsit vissza billen a normális felé.
Kitti nagy dilemma, hogy mi legyen, ha mennek a többiek más suliba, mert az alkata miatt szerintem csúfolni fogják majd az új helyen, viszont itt pl a legjobb barátai mind mennek el pl 8 osztályos gimibe, vagy csak egy erősebb felső-tagozatos suliba, ahonnan esélyesebb egy jó továbbtanulás. Akik maradnak zömmel nem is a barátai, valamint itt a felső elég vacak és sok "érdekes" figura is akad, nem figyelik őket annyira a szünetekben, mint alsóban... A döntést a gyerekre bíztam és azt választotta, hogy ha a többiek mennek, megy ő is.
Ilyenkor azért belül kiröhögöm magamat, a sok dilemmázást az iskola körül, hiszen én az egyetlen suliba jártam, ami volt és azt gondolom túléltem és lett belőlem valami, itt meg a bőség zavara megbolondít mindenkit, köztük engem is....
S végül Nimródról is pár mondat: Nagyon jól bírja az ovit, szerencsére nem is beteges (kopp-kopp), van egy klikk Zitus, Alpár és Nimród, meg néha egy egy gyerkőc csatlakozik szóval Ők jól el vannak magukban egész nap együtt vannak, ha meglátják egymást megölelik a másikat, a minap pl a spárban látta meg Nimi a Zitát és úgy örült neki, mintha nem is fél órája búcsúztak volna el az oviban. <3 Hihetetlen beszélőkéje van egész nap mondja és mondja (egyik tesója sem volt ilyen), nagyon nyitott, nem fél az idegenektől sem... Esténként olvasás után (Anna Peti Gergő a favorit) sztorizgat, pl elsorolja a könyvben rajzolt jelekre mutatva, hogy náluk kié éppen pl a tulipán és a többi. Hatalmas karrier terve van de még nem tudja, hogy hokizni szeretne-e jobban, vagy a rolbát kezelni (jégtisztító gép), pörög egész nap és estére sem fárad le, nehezen alszik el, folyton piszkálja a Kevint, aki meg már rég aludna (hisz fáradt, mert hétfő, csütörtök, péntek jeges edzés, kedden 1,5óra komoly "edzőtermi" száraz edzés, szombaton úszás, vasárnap többnyire meccs...), de Nimi percenként jön ki is, hol pisilni kell, hol nagyon szomjas (majd iszik 1 kortyot), hol más...
Nekem ma kezdődik a második félév, szerencsére minden vizsgám sikerült, így áprilistól jön a gyakorlat (picit be vagyok tojva :-D ) szóval most már teljes fordulaton kell pörögnöm nekem is. Mázli, hogy Apa továbbra is sokat segít és mindenből kiveszi a részét, legyen az házimunka, vagy edzésre hordás (most 6 hétig tuti övé a metodikai központos száraz edzés), mert igyekeztem ugyan úgy pakolni az órarendem, hogy jó legyen minden, de ez nem minden nap oldható meg, ráadásul azt beszélik, hogy azon a gyakorlati helyen ahova készülök nem h-p 7-15ig lesz a gyakorlat, hanem 12órás rendes "műszakos" beosztás, tehát hol kell menni hol nem és nem hiszem, hogy illene most rögtön variálnom, szemtelenül kérni, hogy had osszam már be magamat, amikorra jól esik...
Talán a vizsgáknak köszönhetően késett egy hetet, úgy festett eldőlt a hetedik pohár jóslata, de aztán megjött és erre mondta Apánk már, már csalódottan, hogy pedig ő örült volna egy kislánynak... Szóval ismét felmerült a téma köztünk, én meg mostanában vad matekban vagyok, hogy mikor is jöhetne (nem tudom, h suli közben, pl járhatok-e gyakorlatra várandósan, oké nem szülés előtt közvetlen, hanem úgy 5.-6. hónapig, vagy pl a diploma osztóra menjünk-e ketten egy talárban, halasszak-e ha igen akkor úgy kéne szülni, hogy a vizsgák után rögtön, akkor már elég nagy lesz, mert 1 évet lehet csak 1huzamban halasztani, vagy meló előtt jöjjön a kicsi? akkor viszont mi lesz ha utána nem találok állást és a többi...) Viszont most már egyre biztosabb, hogy mind a ketten vágyunk még egy babára, szóval lesz kistesó, csak ugye ha teheti az ember próbál álmodozni, hogy majd Ő eldönti, hogy ebben a hónapban megfogan, akkor így is lesz... Aztán majd a jövevény úgy is eldönti mikor kíván érkezni. De már heti szinten álmodom terhességről, szülésről, babázásról. A minap mikor overállért mentem Kevinnek és Fanninak akkor is elakadtam a babaruhák között, a szekrényben is elő került pár cucc ami 1-2 hónaposra való (pakolás volt) össze is mosolyogtunk Apával. :-)
Legfontosabb, hogy élvezzük a havat, végre itt van a tél, az az igazi...
A januárunk nagyon nagyon jól és gyorsan telt el, leszámítva, hogy a Kitti két hetet volt ismét kórházban, igaz csak mint bejárós, reggel bevittem délelőtt kezelés (vízi és sima torna, rekeszes galván, masszázs) délután haza... Suliba nem tudott menni és bár szerettem volna, hogy a napközibe bemehessen, de az osztályfőnök szerint ez nem volt megoldható... Mivel csak rutin dolog volt a kórház semmi komoly nem történt mint pl ugye nyáron a térd csapolás, ezért 2 hét lazulás volt a gyereknek. Én meg időnként igyekeztem azért tanulni is, hisz a január vizsgaidőszak volt. Megismertünk egy nagyon aranyos, vak masszőr emberkét is, jókat beszélgettünk, miközben Kitti hátát gyömöszölte. Viszont kiábrándító volt, hogy sok idős néni "kerülte" Őt, mintha fertőző lenne, képesek voltak szinte órákat várni, hogy az egyébként tanuló, de látó masszőrökhöz kerüljenek... :-( . Kicsit szakmáztam is bent, ha már így alakult, figyelgettem dolgokat, néztem milyen vért vesznek (mmint melyik csőbe mit néznek), meg pl amikor Barnabást (masszőr) egy idős nénihez hívták, akkor bekísértem a szobába, segítettem a keze alá adni a dolgokat, eligazítani a széket, kiültetni a nénit, levetkőzni, felöltözni, mikor a néni mutatott valamire, hogy ott fáj, jól esne neki a masszázs, akkor mondtam Barnának, hogy hol... Komolyan mondom tök jó érzés volt :-) Nagyon sok mindent átgondoltam a világgal kapcsolatban.
Három vasárnapunk is hoki torna jegyében telt, ahol nagyon ügyesen szerepelt a Kevin csapata, 8.-án Szombathelyen voltunk, 22.-én Pesterzsébeten, múlt vasárnap pedig Baján. Ilyenkor a "csapat" külön megy egy kis busszal, mi szülők pedig össze ülve kocsikkal megyünk utánuk. Mi a Dorián szüleivel, nagyszüleivel utazunk egy 8 személyes busszal. (na jó Erzsébetre egyénileg utaztunk :-P ) Ilyenkor jókat dumálunk, viccelődünk, megbeszéljük az élet nagy dolgait, meg minden ilyesmit. A torna helyén nagyon jó a vendéglátás, a házigazdák meleg teával, forralt borral, zsíros kenyérrel, meg minden finom hasonlóval (a srácok kedvence ugye a mogyorókrémes) kínálnak minket, ezzel is tetézve a jó hangulatot. Szombathelyen és Baján teljesen nyílt pálya van, előbbinél mókás, hogy a strandon van, ott vannak a csúszdák, a medencék persze leeresztve és a jég, a sok kis beöltözött gyerkőc... Mókás kép, na :-) Most vasárnap már kezdett ez a hideg bejönni, így a bajai torna 5 óráját már kicsit nehezebben viseltük, a végére fázott a lábam, meg is fáztam kicsit... a srácokat persze beöltöztettük, mint az űrhajósokat, Kevinen speciel volt egy vastag harisnya, zokni, bolyhos melegítő alsó, hosszú ujjú póló, kötött pulcsi (garbós) és erre jött rá a szokásos szerelés, csoda, hogy tudott mozogni a kapuban :-D
Most hétvégén szabi van, nincs torna, így rákészülhetünk a jövőheti Csömöri-tavi tornára, amit a Pólus Pingvinek (mi) rendez az UTE-val... Igazi szabadtéri szupermini torna lesz, valódi tavi jégen. Szóval izgalmas lesz és itt majd a mi feladatunk lesz a forró tea, finom szendvics. Akinek van kedve látogasson ki bátran, szabadtéri mozgós program (korit ne hagyjátok otthon), mindemellett meccsek is lesznek, sok csapatot várunk, hozzuk ki ebből a hideg időből a maximumot, ne hagyjuk, hogy beszorítson minket a lakásba :-)!
De hogy ne csak a hokiról beszéljek a Kevinnel kapcsolatban; ugye lassan itt van az iskolai beiratkozás.
Nagyon sokat rágódunk a témán. A csajok sulija jó is meg nem is, sok negatív dolgot éltünk meg, persze pozitívat is ezalatt az 5 év alatt. Legnagyobb előnye, hogy közel van
De mégis. Valahogy a hang belül súgja, hogyha nem muszáj, ne... Na ebből jön ugye az a nagy kérdés, hogy hova? Mi az ami elérhető közelségű, még akkor is, ha 7re mennem kell be a kórházba...
Szóval a körzetes suli ugyan még talonban van, pozitív az, hogy új vezetés van, próbálnak megújulni, levetkőzni a korábbiakat. Tetszik, hogy sok szakkör van, ingyenesen is, egyre több a hagyományőrző ebből, de sok a "hátrányoshelyzetű" és sajnos azt látom, hogy az úgynevezett integrálódás a másik irányba történik...
Szóval most egy másik sulinak az iskolába hívogató programjára járunk minden második csütörtökön. Eddig két alkalom volt. Sajnos azt kell mondanom, hogy nagyon sokan vannak, mert a környék egyik legjobb hírű iskolája lett, ahova eddig nem is volt nehéz bekerülni, ellenben néhány másikkal. Csak-hogy most megtelik az ebédlő az érdeklődő szülőkkel. 4 féle osztályt indítanak, egy sportost, egy "lépésről-lépésre" (iskola otthonos), egy hagyományost és egy német nemzetiségit. Mivel a német nekem elég idegen nem szeretem ezért a Kevint nem íratom be oda, mert esélytelen, h családon belül segítsünk neki, ha szükséges. a lépésről lépésre az edzések miatt sem jöhet szóba, mert ha délután kell menni majd újpestre, akkor azt nem lehet megoldani, akkor is foglalkozások vannak. Egészen idáig a hagyományos osztályban gondolkodtunk, de ezt most csütörtökön egy isteni szikrának hála átgondoltam. Egyrészt gondolom a legtöbben is ebben gondolkodnak, így sokat csökken az esélyünk, hogy min körzeten kívüliek bekerüljünk. Másrészt a bemutatkozó tanárok közül kettő volt aki elsőre igen szimpatikus lett, a hagyományos osztályé és a sport osztályé. Eközben folyamatosan jöttek az infók ugye... A sport osztályban mint kiderült 2 fő sport van (de egyik sem kötelező), a foci és a kosár. Az előbbi heti egy a másik kettő órában és ebéd utáni időben. Elsőben és másodikban úszni járnak, a hagyományos osztályban a tanterv csak másodikban ír elő 10 alkalmat... miközben hallgattam a bemutatkozásokat folyamatosan erősödött bennem, hogy igen, talán ez a sport osztály lesz az. Ezek a foglalkozások ilyen 45-50 percesek és mivel egy körzeten kívüli már feltette a kérdést, amit akartam, miszerint mik az esélyek (ha járunk rendszeresen akkor talán, mert ennyien mint idén még soha nem érdeklődtek), ezért gondoltam, hogy majd legközelebb érdeklődök tovább. Csak-hogy amíg öltöztünk és beszélgettünk a csoporttársakkal megláttam a tesis osztályfőnöknőt. Gondoltam, nem lehet véletlen. Oda mentünk és feltettem a kérdéseimet, miszerint a rendszeres jégkorong edzés mennyire lehet kompatibilis az osztállyal, hogy mit takar ez a "Bozsik-program", aminek az elveit követik a foci edzésen, heti mennyi edzést jelent ez és mikor, valamint, hogy ha nem minden nap lesz a napköziben a gyerek mennyire gond (ugye ki tudja az UTE-ben mikor lesznek majd az edzések), valamint mit szólnak, ha valaki a sport miatt hiányzik néha (pl idén már az UTE minisek több nagy tornán, Bécsben is vettek részt úgy, hogy péntek-szombat volt meccs), néha vannak edző-táborok is suli időben (pl most nekünk lesz május utolsó hetében).
Szerencsére minden kérdésemre olyan válasz jött, amilyet szerettem volna, így egyre biztosabb, hogy Kevint a sport osztályba íratom. Persze ezt vele is megbeszéltem hazafelé, megkérdeztem, hogy szimpi-e neki az a néni akivel beszélgettünk, hogy nem bánja-e ha teljesen ismeretlen gyerekekkel kezd majd ősszel (mert a csoport társai a hagyományosba jelentkeznek, Marci a hokis társa pedig a lépésről-lépésre osztályba -óvodai javaslattal).
Hihetetlenül okosan fogadja a dolgot és nagyon éretten gondolkodik róla. Így nagyon remélem, hogy sikerül bejutnunk és akkor ősztől a Kevin sport osztályba jár majd heti 5x torna -mindenkinek, az új törvény alapján-+1 fociedzés (ez kell is, h ne csak a korongot csinálja, ne "égjen ki"), az 5 tornából egy alkalom úszás, heti 2 óra angol és ezen felül pedig hagyományos tanmenet, asszem ha jól emlékszem, akkor szótagoló olvasás, valamint az olvasás-írás szinkronban megy majd, amit megtanulnak olvasás órán betűt, azt tanulják meg leírni. A lépésről osztályban mondjuk az tetszik, hogy először nyomtatott nagy betűket tanulnak írni is, látszik, hogy amerikából adoptálták az alapjait a tantervnek, Kevin is már el tudja olvasni a billentyűzet betűinek nagy többségét és nyomtatott nagybetűvel próbál írogatni (mindezt teljesen egyedül, senki nem tanította, max a csajok megmutatták, hogy ha itt-ott akar játszani ezeket pötyögje be és rajta ragad mint a kosz :-) <3, de teljesen biztos vagyok benne, hogy fog ez menni neki a hagyományos módon tanulva is.
Az úszásnak nagyon örült, mert most a hokisokkal jár egy 10 alkalmas úszó tanfolyamra és szereti, pedig középsőben még utálta abba is hagyta 3alkalom után, most meg dicséri az úszómester sokszor :-). Azért járnak most úszni tanulni, mert az edző fontosnak tartja egyrészt magát az úszást a mozgáskultúrája miatt, másrészt nagyobb korosztályban az úszás már kiegészítő edzés és kötelező, viszont ott már nem tanítják a srácokat, így érdemes most tanulni. Ráadásul Attila nagyon jól kalapozta össze a TAO-t minden pályázott pénzre elegendő támogatót szedett össze, ezúton is hatalmas köszönet neki és a támogatóknak érte (Kedves olvasó, ha Neked is van céged, vagy ismeretséged, aki a társasági adózás szerint adózik és szeretnél egy jó csapatot segíteni, amit garantálok, hogy jó helyre kerül az adód, ráadás vissza is kapsz belőle kicsit, szóval ha módodban áll, akkor kérlek jelentkezz és segítek hogyan segíthetsz ;-) ) így a 10 alkalmas úszás 1000 ft volt, s ráadásul a Fannit is vihetem, neki a kajak miatt fontos, mert csak úgy kezdheti el, ha leigazoltan tud úszni és frissíteni kell a tudását.
És, ha már Fanni, akkor vele folytatom... A bizonyítványa a vártnál jobb lett (4,25), de még mindig lehetne jobb is mert olyan tárgyai lettek 3-as, amiről tudom, hogy benne van a több is -matek, töri, informatika (maximalista dög anya...) az osztályközössége kb úgy szar ahogy van, sokat nem is akarok róla írni, mert könnyen átmehetne a blog személyeskedéses cuccba és ez nem az a hely. Szóval jelen állás szerint úgy fest ha Kevint felveszik a másik suliba, akkor megy a Fanni is. Most eleve elég droid korszaka van a gyereknek, nagyjából mindenben eltér a véleményünk, legyen az öltözködés, tanulás vagy akármi. Nagyon remélem, hogy tavasszal, ha ő is elkezd sportolni, akkor az leköti a felesleges energiáit és kicsit vissza billen a normális felé.
Kitti nagy dilemma, hogy mi legyen, ha mennek a többiek más suliba, mert az alkata miatt szerintem csúfolni fogják majd az új helyen, viszont itt pl a legjobb barátai mind mennek el pl 8 osztályos gimibe, vagy csak egy erősebb felső-tagozatos suliba, ahonnan esélyesebb egy jó továbbtanulás. Akik maradnak zömmel nem is a barátai, valamint itt a felső elég vacak és sok "érdekes" figura is akad, nem figyelik őket annyira a szünetekben, mint alsóban... A döntést a gyerekre bíztam és azt választotta, hogy ha a többiek mennek, megy ő is.
Ilyenkor azért belül kiröhögöm magamat, a sok dilemmázást az iskola körül, hiszen én az egyetlen suliba jártam, ami volt és azt gondolom túléltem és lett belőlem valami, itt meg a bőség zavara megbolondít mindenkit, köztük engem is....
S végül Nimródról is pár mondat: Nagyon jól bírja az ovit, szerencsére nem is beteges (kopp-kopp), van egy klikk Zitus, Alpár és Nimród, meg néha egy egy gyerkőc csatlakozik szóval Ők jól el vannak magukban egész nap együtt vannak, ha meglátják egymást megölelik a másikat, a minap pl a spárban látta meg Nimi a Zitát és úgy örült neki, mintha nem is fél órája búcsúztak volna el az oviban. <3 Hihetetlen beszélőkéje van egész nap mondja és mondja (egyik tesója sem volt ilyen), nagyon nyitott, nem fél az idegenektől sem... Esténként olvasás után (Anna Peti Gergő a favorit) sztorizgat, pl elsorolja a könyvben rajzolt jelekre mutatva, hogy náluk kié éppen pl a tulipán és a többi. Hatalmas karrier terve van de még nem tudja, hogy hokizni szeretne-e jobban, vagy a rolbát kezelni (jégtisztító gép), pörög egész nap és estére sem fárad le, nehezen alszik el, folyton piszkálja a Kevint, aki meg már rég aludna (hisz fáradt, mert hétfő, csütörtök, péntek jeges edzés, kedden 1,5óra komoly "edzőtermi" száraz edzés, szombaton úszás, vasárnap többnyire meccs...), de Nimi percenként jön ki is, hol pisilni kell, hol nagyon szomjas (majd iszik 1 kortyot), hol más...
Nekem ma kezdődik a második félév, szerencsére minden vizsgám sikerült, így áprilistól jön a gyakorlat (picit be vagyok tojva :-D ) szóval most már teljes fordulaton kell pörögnöm nekem is. Mázli, hogy Apa továbbra is sokat segít és mindenből kiveszi a részét, legyen az házimunka, vagy edzésre hordás (most 6 hétig tuti övé a metodikai központos száraz edzés), mert igyekeztem ugyan úgy pakolni az órarendem, hogy jó legyen minden, de ez nem minden nap oldható meg, ráadásul azt beszélik, hogy azon a gyakorlati helyen ahova készülök nem h-p 7-15ig lesz a gyakorlat, hanem 12órás rendes "műszakos" beosztás, tehát hol kell menni hol nem és nem hiszem, hogy illene most rögtön variálnom, szemtelenül kérni, hogy had osszam már be magamat, amikorra jól esik...
Talán a vizsgáknak köszönhetően késett egy hetet, úgy festett eldőlt a hetedik pohár jóslata, de aztán megjött és erre mondta Apánk már, már csalódottan, hogy pedig ő örült volna egy kislánynak... Szóval ismét felmerült a téma köztünk, én meg mostanában vad matekban vagyok, hogy mikor is jöhetne (nem tudom, h suli közben, pl járhatok-e gyakorlatra várandósan, oké nem szülés előtt közvetlen, hanem úgy 5.-6. hónapig, vagy pl a diploma osztóra menjünk-e ketten egy talárban, halasszak-e ha igen akkor úgy kéne szülni, hogy a vizsgák után rögtön, akkor már elég nagy lesz, mert 1 évet lehet csak 1huzamban halasztani, vagy meló előtt jöjjön a kicsi? akkor viszont mi lesz ha utána nem találok állást és a többi...) Viszont most már egyre biztosabb, hogy mind a ketten vágyunk még egy babára, szóval lesz kistesó, csak ugye ha teheti az ember próbál álmodozni, hogy majd Ő eldönti, hogy ebben a hónapban megfogan, akkor így is lesz... Aztán majd a jövevény úgy is eldönti mikor kíván érkezni. De már heti szinten álmodom terhességről, szülésről, babázásról. A minap mikor overállért mentem Kevinnek és Fanninak akkor is elakadtam a babaruhák között, a szekrényben is elő került pár cucc ami 1-2 hónaposra való (pakolás volt) össze is mosolyogtunk Apával. :-)
2012. január 2., hétfő
A hetedik...
Boldog új évet mindenkinek!
Kívánom, hogy Mindenkinek teljesüljön minden álma vágya amit 2012-re betervezett, remélem a fele sem jön be annak a sok rossznak, amit gazdaságilag beígértek nekünk...
A szilveszterünk kb. úgy telt mint a kisgyermekes családok jó részének, csendben nyugalomban, itthon a családdal...
Apával beszélgettünk kint a konyhában még délután, hogy na vajon bejön-e a Maják jóslata, bár ő kételkedik, mert nincs olyan ember, aki évezredekkel előre ilyet megmondjon, eltaláljon stb. és különben is olyan mint paranormál különben sem létezik... Hát mondom B+ pont Te mondod?! Apánkról ugyan is tudni kell, hogy sokszor mond olyan dolgokat, ami később beigazolódik, fiatalabb korában többször is előfordult, hogy hirtelen haragból valakinek rosszat kívánt és pár héttel később baj érte az illetőt. A legemlékezetesebb ilyen, amikor katona volt és volt egy tiszt aki hazugnak titulálta, mert a családról kérdezték és ő közölte, h az anyja a nemzetbiztonságnál van, apja katona budaörsön, a menyasszonya (én) várandós (ezek ugye amolyan kibúvók is lehettek volna a kemény bánásmód alól, meg a hazatávozás is benne van ugye...) erre meglátott engem a pasas kb 2 hónapos terhes voltam a Fannival és az állandó hányásnak hála 10 kiló mínusz körül jártam... fiatal is voltam, életem legjobb formájában (megjegyzem apám előtt is titkolni tudtam a terhességem az 5. hónapig kb., szóval oké tényleg nehezen hihető volt), lényeg h pont ott voltam mondta is a pasas a páromnak, h hazug stb... erre a párom, h "dögöljön meg" rá 2 hétre mentem látogatni és kint volt a pasas (egyébként 40es egészséges csóka) gyászjelentése a falon :-O és ez csak egy volt a sok közül... Szóval apánknak gyakran van ilyen, meg olyasmi, hogy kicsúszik valami a száján, nem agyal stb, csak egyszer csak jön és az később beigazolódik. A leghátborzongatóbb az volt, amikor egy régi munkatársa eltűnt és a legjobb haverja bent volt a cégnél, beszélgettek páran, h szegény Gáborral mi lehet, mondta a srác, hogy hát ő azt hallotta, h drogügyekbe keveredett és lelépett "némi" pénzzel, de szerinte már megtalálták... Erre a párom: Lófaszt te ölted meg! (megjegyzem haverok voltak, de nem ismerte annyira a srácot, szóval csak ismét kijött a száján), srác arcára fagyott a mosoly, majd mondta, h bazd+ a legjobb barátom együtt nőtünk fel, a tanúm volt a lagzin, nem gondolod?! Erre pár hónapra kiderült, hogy bizony a srác ölte meg, kegyetlenül feldarabolta elásta a virágoskertben potom 200ezer ft adósság miatt, ami az undorítóbb a srác folyamatosan járt a családhoz (vmilyen fokon rokonok is voltak), hogy támogassa őket lelkileg, h előkerül majd a gyerek épen egészségben...
Idén nyáron meg volt egy olyan akciója apának, hogy éjjel aludtunk, egyszer csak felpattant megfogta az ajtót és abban a pillanatban jött egy akkora huzat, hogy ha nem fogja az ajtót mind a 2 üveglap betörik ripityára... azóta sincs fogalmunk, hogy ez miképpen történhetett, miért kelt fel álmából, honnan az ihlet, h ezt meg kell fogni...
Ezek csak részletek, mondom sok ilyesmi dolog van körülötte, sokszor apró dolgokban és sajna a lottó 5ös számai nem jöttek még elő :-P
Na szóval beszélgetünk, belátja amit mondok, neki is vannak ilyen dolgai, eddig még nem jöttünk rá, hogy miért kapta, mi a feladata, de akkor miért ne lehetne, hogy másnak is jutott ilyen/hasonló? Persze természetesen nagyon nagyon remélem, hogy nincs igazuk a Majáknak, vagy ha mégis, akkor igaz az amit más "jósok" mondogatnak, hogy a Kárpátmedence megvéd minket...
Aztán a szilveszter este ment tovább, mindegyik gyerkőc fent maradhatott, Nimród imádta a tűzijátékokat, amiből láthatott is eleget hála a szomszédságnak, akik gyakorlatilag sötétedéstől virradatig nyomták...
Közeledett az éjfél, gondoltuk előkészítünk a gyerekpezsgőhöz. Én szentül emlékszem, hogy 6 poharat hoztam be (egy körben úgyhogy komolyan kiszámoltam stb), Apánk pedig egyet sem, legalább is nem emlékszik... Ám amikor kitöltötte a pezsgőt 7 pohárba töltött (csodálkozott is, hogy nem elég)
Vajon kié lehetett a hetedik pohár?
-Egy jövevényé? Nem lenne most (még) jó de remélem egy kisbaba és nem pl anyós költözik majd hozzánk 2012ben :-D
- Vagy esetleg itt volt velünk Valaki, aki már fizikailag nem lehetett itt és ha igen akkor vajon ki?
Nem tudjuk, talán idén majd kiderül....
Az újévünk első napja jól telt dél körül kimentünk egy hatalmasat sétálni (10km) a budai hegyekbe Fenyőgyöngye-Hűvösvölgy volt a séta táv, nagyon szeretem a tájat és mindent. A lábam is bírta (meg sem kottyant) Kitti ízületei kicsit fájtak estére. Nimród is csak az utolsó párszáz méteren kezdett sztrájkolni. Apánkat a megérzése cserben hagyta, a többszöri kérésem ellenére is kimentünk a mező melletti (nem turista jelzéses) útra, ahol akkora sár volt... és ahol apánk jól el is csúszott :-D csupa sár lett a gatyája, a kabátja, törölgethettük ezerrel, több-kevesebb sikerrel :-D De összességében mégis mindenki jól érezte magát...
Hazafelé a buszon egy bácsi fűzte a csaját, olyan szöveggel, hogy komolyan besírtam ő az atlantiszról jött 10ezer éves meg látja a szellemeket a gonoszt... (oké épp fent taglaltuk, h akár hihető a természet feletti, de lehet nem véletlen a lipót előtt ment a busz :-D), aztán átszálltunk az 50es buszra, bánom, h nem volt pofám fotózni, kívül belül díszítve volt, kívül egy csomó fenyőgirland volt ráragasztva meg a visszapillantóra tekerve, belül is szilveszteri díszítés volt... :-) egy nő a hátsó ülésen amolyan átszellemült, de nem részeg vigyorral kívánt mindenkinek Boldog új évet, aki elhaladt mellette... a nemlétező angoltudásommal segítettem egy külföldi párnak, hogyan juthatnak fel a várba...
Szóval tényleg jó napunk volt tegnap, remélem igaz a mondás az újév első napjáról és az adott év hangulatáról...
Kívánom, hogy Mindenkinek teljesüljön minden álma vágya amit 2012-re betervezett, remélem a fele sem jön be annak a sok rossznak, amit gazdaságilag beígértek nekünk...
A szilveszterünk kb. úgy telt mint a kisgyermekes családok jó részének, csendben nyugalomban, itthon a családdal...
Apával beszélgettünk kint a konyhában még délután, hogy na vajon bejön-e a Maják jóslata, bár ő kételkedik, mert nincs olyan ember, aki évezredekkel előre ilyet megmondjon, eltaláljon stb. és különben is olyan mint paranormál különben sem létezik... Hát mondom B+ pont Te mondod?! Apánkról ugyan is tudni kell, hogy sokszor mond olyan dolgokat, ami később beigazolódik, fiatalabb korában többször is előfordult, hogy hirtelen haragból valakinek rosszat kívánt és pár héttel később baj érte az illetőt. A legemlékezetesebb ilyen, amikor katona volt és volt egy tiszt aki hazugnak titulálta, mert a családról kérdezték és ő közölte, h az anyja a nemzetbiztonságnál van, apja katona budaörsön, a menyasszonya (én) várandós (ezek ugye amolyan kibúvók is lehettek volna a kemény bánásmód alól, meg a hazatávozás is benne van ugye...) erre meglátott engem a pasas kb 2 hónapos terhes voltam a Fannival és az állandó hányásnak hála 10 kiló mínusz körül jártam... fiatal is voltam, életem legjobb formájában (megjegyzem apám előtt is titkolni tudtam a terhességem az 5. hónapig kb., szóval oké tényleg nehezen hihető volt), lényeg h pont ott voltam mondta is a pasas a páromnak, h hazug stb... erre a párom, h "dögöljön meg" rá 2 hétre mentem látogatni és kint volt a pasas (egyébként 40es egészséges csóka) gyászjelentése a falon :-O és ez csak egy volt a sok közül... Szóval apánknak gyakran van ilyen, meg olyasmi, hogy kicsúszik valami a száján, nem agyal stb, csak egyszer csak jön és az később beigazolódik. A leghátborzongatóbb az volt, amikor egy régi munkatársa eltűnt és a legjobb haverja bent volt a cégnél, beszélgettek páran, h szegény Gáborral mi lehet, mondta a srác, hogy hát ő azt hallotta, h drogügyekbe keveredett és lelépett "némi" pénzzel, de szerinte már megtalálták... Erre a párom: Lófaszt te ölted meg! (megjegyzem haverok voltak, de nem ismerte annyira a srácot, szóval csak ismét kijött a száján), srác arcára fagyott a mosoly, majd mondta, h bazd+ a legjobb barátom együtt nőtünk fel, a tanúm volt a lagzin, nem gondolod?! Erre pár hónapra kiderült, hogy bizony a srác ölte meg, kegyetlenül feldarabolta elásta a virágoskertben potom 200ezer ft adósság miatt, ami az undorítóbb a srác folyamatosan járt a családhoz (vmilyen fokon rokonok is voltak), hogy támogassa őket lelkileg, h előkerül majd a gyerek épen egészségben...
Idén nyáron meg volt egy olyan akciója apának, hogy éjjel aludtunk, egyszer csak felpattant megfogta az ajtót és abban a pillanatban jött egy akkora huzat, hogy ha nem fogja az ajtót mind a 2 üveglap betörik ripityára... azóta sincs fogalmunk, hogy ez miképpen történhetett, miért kelt fel álmából, honnan az ihlet, h ezt meg kell fogni...
Ezek csak részletek, mondom sok ilyesmi dolog van körülötte, sokszor apró dolgokban és sajna a lottó 5ös számai nem jöttek még elő :-P
Na szóval beszélgetünk, belátja amit mondok, neki is vannak ilyen dolgai, eddig még nem jöttünk rá, hogy miért kapta, mi a feladata, de akkor miért ne lehetne, hogy másnak is jutott ilyen/hasonló? Persze természetesen nagyon nagyon remélem, hogy nincs igazuk a Majáknak, vagy ha mégis, akkor igaz az amit más "jósok" mondogatnak, hogy a Kárpátmedence megvéd minket...
Aztán a szilveszter este ment tovább, mindegyik gyerkőc fent maradhatott, Nimród imádta a tűzijátékokat, amiből láthatott is eleget hála a szomszédságnak, akik gyakorlatilag sötétedéstől virradatig nyomták...
Közeledett az éjfél, gondoltuk előkészítünk a gyerekpezsgőhöz. Én szentül emlékszem, hogy 6 poharat hoztam be (egy körben úgyhogy komolyan kiszámoltam stb), Apánk pedig egyet sem, legalább is nem emlékszik... Ám amikor kitöltötte a pezsgőt 7 pohárba töltött (csodálkozott is, hogy nem elég)
Vajon kié lehetett a hetedik pohár?
-Egy jövevényé? Nem lenne most (még) jó de remélem egy kisbaba és nem pl anyós költözik majd hozzánk 2012ben :-D
- Vagy esetleg itt volt velünk Valaki, aki már fizikailag nem lehetett itt és ha igen akkor vajon ki?
Nem tudjuk, talán idén majd kiderül....
Az újévünk első napja jól telt dél körül kimentünk egy hatalmasat sétálni (10km) a budai hegyekbe Fenyőgyöngye-Hűvösvölgy volt a séta táv, nagyon szeretem a tájat és mindent. A lábam is bírta (meg sem kottyant) Kitti ízületei kicsit fájtak estére. Nimród is csak az utolsó párszáz méteren kezdett sztrájkolni. Apánkat a megérzése cserben hagyta, a többszöri kérésem ellenére is kimentünk a mező melletti (nem turista jelzéses) útra, ahol akkora sár volt... és ahol apánk jól el is csúszott :-D csupa sár lett a gatyája, a kabátja, törölgethettük ezerrel, több-kevesebb sikerrel :-D De összességében mégis mindenki jól érezte magát...
Hazafelé a buszon egy bácsi fűzte a csaját, olyan szöveggel, hogy komolyan besírtam ő az atlantiszról jött 10ezer éves meg látja a szellemeket a gonoszt... (oké épp fent taglaltuk, h akár hihető a természet feletti, de lehet nem véletlen a lipót előtt ment a busz :-D), aztán átszálltunk az 50es buszra, bánom, h nem volt pofám fotózni, kívül belül díszítve volt, kívül egy csomó fenyőgirland volt ráragasztva meg a visszapillantóra tekerve, belül is szilveszteri díszítés volt... :-) egy nő a hátsó ülésen amolyan átszellemült, de nem részeg vigyorral kívánt mindenkinek Boldog új évet, aki elhaladt mellette... a nemlétező angoltudásommal segítettem egy külföldi párnak, hogyan juthatnak fel a várba...
Szóval tényleg jó napunk volt tegnap, remélem igaz a mondás az újév első napjáról és az adott év hangulatáról...
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)