2009-ben május 16-tól 24-ig tart..
A rendezvény célja a várandósok és családjuk minél szélesebb körű tájékoztatása választási és döntési lehetőségeikről, a hazai ellátás hagyományos és újszerű alternatíváiról, az informált döntést elősegítő kutatási eredményekről és a nemzetközi egészségügyi szervezetek ajánlásairól.
A Születés Hete évek óta arra próbálja felhívni szakmai szereplők és várandós kismamák, családok figyelmét, hogy az érintettek ne csak ez alatt az egy hét alatt kaphassanak szakszerű, naprakész, evidenciákon alapuló, emberi tájékoztatást a várandóssággal kapcsolatos kérdéseikre, hanem mindezek folyamatosan elérhetőek, hozzáférhetőek legyenek, és kivétel nélkül mindenki választ kaphasson a szüléssel, születéssel kapcsolatos kérdéseire.
Bár személyesen még soha nem jutottam el egy-egy ilyen rendezvényre, de maga a téma gyakran foglalkoztatott. Először csak azért, mert magam is édesanya vagyok, és érdekelt minden ami a szüléssel, születéssel kapcsolatos.
Most pedig már azért is érdekel a téma, mert ha a jó Isten, és a felsőoktatási felvételi rendszer is azt szeretné, ősszel megkezdem a tanulmányaimat a Semmelweis Egyetemen, mint szülésznő.
A szülés és a születés számomra egyben maga a csoda, és a világ legtermészetesebb dolga. Amit jó magam már négyszer átélhettem. Alapból mind a 4 ugyan az volt, de még is teljesen más.
Igaz nem nagyon tudom eldönteni, hogy az első két terhességem boldog tudatlansága volt-e a jobb, vagy a másik kettő, amikor már szinte minden lehetséges dolognak utána tudtam nézni, mindenre fel voltam készülve, és sokkal több dolgon aggódhattam is. De még is újra csak azt választanám, hogy legyek a lehetőségeim teljes tudatában legyek, mind a várandósságom alatt, mind a szüléskor.
Nagyon jó dolog, hogy most már egyre több helyen lehet tájékozódni a lehetőségekről és így kiválaszthatja (ha akarja) az ember lánya a lehetőségekből a számára legideálisabbnak tűnőt.
Míg gondoljunk csak bele, hogy egy bő évtizeddel ezelőtt nem kifejezetten volt ilyesmire lehetőség. Sőt. Asszonyok többsége elég negatív dologként élte meg a szülést, és a kórházban töltött gyermekágyas időszakot. Azért ez már szerencsére egyre elkerülhetőbb, részben azért, mert az édesanyák felkészültebben mennek a szülészetre, de azért is, mert a szülés körül segítő személyzet is változtatott az álláspontjain.
Már nem emlékszem, hogy hol és mikor szembesültem először a szülés menetének mikéntjével.
De azt tudom, hogy a lányaim mikor. Történt ugyan is, hogy a minap a szobájukban játszottak, így gondoltam, hogy megnézek pár számomra érdekes videót, ami vízben történő születéseket mutatott. Egyszer csak észre vettem, hogy ott állnak mögöttem, és ők is nézték. Egyből jöttek a kérdéseik, mit nézek, mi történik, ilyesmik. Igyekeztem a lehető legfelfoghatóbban, de őszintén válaszolni nekik. Nem is tudom, hogy mit vártam mit fognak gondolni, de szerencsére még annál is jobban fogadták a dolgot. Semmi megbotránkozás szerű nem volt bennük, egyetlen részét fogadták a videóknak nehezebben, amikor az újszülötteknek elvágták a köldökzsinórjukat. Igaz azért biztos ami tuti alapon hang nélkül játszottam le a videókat, hogy egyenlőre csak a csoda részét foghassák fel. Egyik pillanatban még egy gombóc az anyuka pocakjában, a másikban meg egy kisbaba.
Szó esett a császármetszésről is, kérdezgették, hogy mindig a baba feje van-e kint először...
Láttak egy rövid részletet a császármetszéses videóból, látták, azt, hogy az vágással jár, és ahogy lassan kihúzzák szegény meglepődött törpikét. Azt is érdeklődve figyelték, hogy mi történik egy kisbabával (és ezáltal velük is anno) életük első perceiben, miként szívják le a váladékot a torkukról, látják el a köldöküket, méricskélik.
Szerencsére minden felmerülő kérdésüket meg tudtam válaszolni a koruknak megfelelő módon.
A kényes kérdések, még nem igazán merültek fel bennük.
Igaz a kisbaba fogantatásáról van bennük némi fogalom, és egyenlőre még csak én tudom, hogy az nem kifejezetten fedi a valóságot. Amit tudnak a dologról kb. Egy kisbaba úgy kerül az anyuka hasába, hogy szükség van egy apukára is. Tehát apuka és anyuka szeretik egymást és össze bújnak (ennél részletesebben nem mentem bele). Így azt is tudják, hogy liberális kapcsolatból soha nem születhet természetes úton kisbaba, mert férfi és nő kell a dologhoz, nem pedig férfi+férfi, vagy nő+nő. Olyan nincs, hogy valakinek nincs apja/anyja (mert szokták mondani, hogy X Y osztálytársnak nincs), én mindig kijavítom őket, hogy van, csak már nem él velük, talán mert már nem szeretik egymást a szüleik, vagy ne adj Isten meghalt, de biológiailag igenis van. Mert csak így lehet.
A várandósságról is a számukra legfeldolgozhatóbb módon van tudomásuk, hiszen azért már elég nagyok voltak, mikor Nimródot vártuk, látták, hogy milyen változások voltak rajtam, tudták, hogy vizsgálatokra kellett mennem, például vérvételre és UH-ra néha el is kísértek.
A kisbaba gondozásába is bele látnak, hisz itt zajlik a szemük előtt minden nap. Ismerik a véleményemet az anyatejjel kapcsolatban is. Teljesen természetes a számukra, hogy a felesleget elviszik az anyatejgyüjtőbe, hogy a kicsi babák, akiknek az anyukájuk nem tud anyatejet adni megkaphassák.
Igaz tudom, hogy lassan majd eljön az ideje, hogy ennél részletesebben is belemenjünk a témába, de egyenlőre azt gondolom ennyi még éppen elég.
De természetesen gondolatban már fogalmazom annak a bizonyos nagy beszélgetésnek a szövegét. De reményeim szerint még évek vannak hátra addig.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése