-

Tegnap végre leszedtem és elpakoltam a fenyőfánkat, tudom, jócskán elmúlt már vízkereszt, de lehet, hogy Shakespeare erre a témára találta ki az alábbi művét: Vízkereszt, vagy amit akartok Mivel, hogy ezáltal fakultatív a program, így a másodikat választottam. Szerettem este nézegetni még itt a gép mellett az égősor fényeit, és természetesen véletlenül sem azért maradt eddig, mert lusta voltam leszedni ;-) (mondjuk az ilyesmi dolgokban eléggé az vagyok. Egyszer volt egy nálam lustább ember, de azt már eltemették, mert nem mozdult). De tegnap megszületett a nagy elhatározás leszedem, mert a gonosz porcicák is mindig beszöktek alá, és ahogy takarítottam ki levertem egy díszt, ami széttört (irgum-burgum szmájli). Ez amúgy nálam egy szeánsz féle dolog (a díszítése is az volt amíg csak én végeztem, nem a 3 karácsonyi manóm), színek szerint szedem le a díszeket, úgy is csomagolom, van dísz, amit minden évben utoljára szedek le... Idén nem kellett ellenőrízgetnem a fentfelejtett szaloncukorpapírokat, azon egyszerű oknál fogva, hogy nem is tettem rá, elfogyott a fa alól is, anélkül, hogy a gyerekek lopkodás közben kárt tettek volna bármiben is.
Azért jó volt a műfenyő, hiszen lassan február van, mégsem szórta tele a lakást úgy, hogy még augusztusban is azt találjunk... Mondjuk az eldobozolásnál kellett kicsit karatéznom a darabjaival, hogy visszaférjen ugyan abba a dobozba, amiben vettük. Hát jövőre valahonnan viszont keríteni kell egy új dobozt, mert ezt kissé megviselte, hogy a gyerekek a "legyél Te is műfenyő" című sok felvonásos darab díszleteként használták...
Lassan össze kellene kapnom magamat, mert indulni kellene Endaajhoz egy újabb babatalira, de kicsit álmos vagyok még.