Babatali, Kopperfield Nimród, nagy elhatározás, és egyebek

Szokás szerint nem napi sűrűségben jelentkezem , de mindig mire ideszánom magamat elmegy az ihlet. Már gondolkoztam azon is, hogy kéne egy diktafon, amin rögzíthetem a gondolataimat, és akkor ha ideülök, csak visszahallgatom és bepötyögöm.

Ez a hetünk is elment... Az eleje átlagos volt a napi rutinokkal (ébredés-ébresztés-suli-ovi-házimunka-gyerekösszeszedés-vacsi-pancsi-alvás+ játék meg minden ami a gyerekekkel jár)


Szerdán babamama találkoztunk a Lurdy-ban. Nem siettünk túlságosan, egyrészt mert úgy tudtam mindenki késik, másrészt nekem még bankba is kellett mennem, mert reggel jöttünk rá, hogy Apánál maradt a kártyám. Konkrétan már a bankomat előtt álltam, mikor hiába kerestem a kártyát. Még jó, hogy arra indultam el, mert felmerült bennem a gondolat, hogy előtte a spárban bevásárolok, és kártyával fizetek majd. Hát vér ciki lett volna ha ott állok a kasszánál és se KP, se kártya.
Viszont ha tudtam volna, hogy ketten időben ott vannak, és sietnek, mert később dolguk van, akkor én is jobban igyekszem.
Lassan csak össze gyűlt a csapat, és először kajáltunk kint az éttermeknél (a játszóban nem igazán van étel), persze mindenki a jó kis "diétás" mekit választotta, csak Annus nem. Voltak járókelők akik megbámultak bennünket, egy rakáson sok baba meg anyuka...
Majd a játszóba mentünk. Sajnos a két időben érkező anyatárs nem maradt sokáig, éppen csak megetették csemetéiket, és már indulniuk is kellett. Mi pedig letelepedtünk egy kisebb helyre a szőnyegre. Nimródom úgy gondolta, hogy tart egy kis bemutatót a többségében egyke, vagy egy tesós (Oké a kis Méregdrágának 2 tesója is van, de ő nem szállt be a prezentációba) gyerkőcöknek a nagycsaládi farkastörvényekről, és neki iramodott a babakupac közepébe, és jól elvette mindenki játékát egy kis csócsálásra, majd miután ezt megunta "világgá" mászott új felfedezésekért. Ott fejlesztette tökélyre a váltott kar-láb mászást, be is mutatta mindenkinek.
Képek: http://picasaweb.google.hu/Gati.Anita/Lurdy090121?feat=directlink#
Ezt mára már olyannyira begyakorolta, hogy reggel meglépett a járóka-karám ajtaján keresztül, pedig van egy kisebb küszöb is, amit az eddigi kommandós-sebesült kúszásával még nem tudott megoldani.Tegnap reggel viszont... Ébredés után már a csajok kint voltak a nappaliban, gondoltam kiviszem a járókába a kicsit is, én meg még vissza lustulok, végül is nem sokáig pihiztem még, így leültem kicsit a géphez (háttal a járókának) egyszer csak kérdezik a csajok, hogy én vettem-e ki Nimródot a járókából? Mert mire odanéztünk Ő bizony kint volt. Így kénytelen leszek megkeresni azt a csavart amivel a maci ajtót be lehet zárni, ha szeretném néha biztonságban letenni valahova. Amúgy ha csak a padlón cirkál akkor is csukni kell az ajtókat mert fél pillanat és már el is tűnik a nappaliból. Volt, hogy a babakocsi alól szedtem ki , vagy már a csajok szobájába indult, esetleg a cipőket lopkodja a cipősről... Fel még nem állt, de feltérdel, úgy is elég "magas", hogy a 2.-3.-sorig elérjen.
Este pedig felállt! Na jó! Nem olyan egyenesen mint a szög, de végre feltolta magát a kis lábaival. Fotózni nem tudtam, mert nem volt a kezem ügyében telcsi, és mivel "hozzám" állt oda ha megmozdulok is jön utánam

Már a címben is utaltam a "nagy elhatározás"-ra:
Az utóbbi időben nagyon foglalkoztat a gondolat, hogy tovább kellene tanuljak, hiszen egy szál érettségivel sokra nem megyek. Szóval sokáig gondolkodtam azon, mit is lenne érdemes tanulni. Mindenképpen valami olyat szeretnék, amit akár egy életen át is csinálhatok, igazi hivatásképpen. Az ilyen elmélkedésekkor egyre sűrűbben merült fel bennem az egészség ügy, azon belül is a szülésznő képzés. Úgy érzem/vélem, hogy ezt tudnám szívesen csinálni. Mivel lassan itt van a határideje a felvételi lapok beadásának egyre jobban ásom bele magamat. Szerencsére a bennem felmerülő sok-sok kérdésre gyakorlati válaszokat is kapok egy kedves Pakura fedőnevű fórumtársamtól, aki szülész-nőgyógyász Neki ezúton is hálás vagyok!
Tegnap el is mentem az educatio kiállításra, bár sokkal okosabb nem lettem, hiszen az iskola diákjai adtak felvilágosítást, és ugye nem tudhatnak mindent (a tömeg babakocsihoz való hozzáállását nem minősítem). Még vívódom, hogy nappali, vagy esti tagozaton induljak-e neki a dolgoknak, hajlok a nappali felé, ha Nimródot felveszik a bölcsibe, hiszen én könnyebben tanulok "tanórán", mint ha itthon kellene szorgoskodni, dolgozni elvileg sehogy sem tudnék, hiszen a levelezőn is szinte havonta van egy konzultáció hétfőtől-péntekig egész nap van. Nem hiszem, hogy van olyan munkahely, ami ezt tolerálja...
Szerencsére Apa is mellettem van, megbeszéltük, hogy segít majd, ugye erre a gyerekek mellett lesz szükség leginkább. A házimunkába már a kezdetek óta besegít, így azon már osztozunk régóta. Bár szerintem a gólyatáborba nem engedne el ;-), de a gólyabált nem adom!:-P :-D