A 10-ből 9 pontos recept

Ebben a posztban főként a Fanniról írok majd
Vele mostanában eléggé hullámzó a kapcsolatunk, ahogy kamaszodik egyre több a súrlódási pont köztünk, mind a tanulás, mind a viselkedés terén. Apját az öltözködése is zavarja, de engem nem kifejezetten. Tudom, hogy nem az a kiscsajos, habos babos, nem bírja a rózsaszínt... Neki egyedi stílusa van, hogy az milyen kategóriába fér be, azt passzolom, de ha így érzi jól magát akkor legyen...
De bírom benne (csak ő ne tudja), hogy mindig mindent ki tud magyarázni -gondolja Ő, persze nem mindig mutatom ki, de én többnyire átlátok rajta :-D,akkor is tetszik, hogy ötletes.
Hihetetlenül el tudja játszani a "buta szőkét", pedig bent csak "információt raktároz", amit később pillanatok alatt képes előhozni, ha a helyzete megkívánja
Kevinnel nem annyira bírják egymást, ebből adódóan eléggé passzív, ha valami olyan dolog akad, ami az öccsét érinti. Például a ballagása... Na olyan unott arcot szokott produkálni és látványosan tüntet, azon van, hogy egy egy beszólásával padlóra vágja a többi ember hangulatát is, ha már "oda kényszerítettük"
Így volt ez tegnap is. A hoki-csapattal (korábbi és mostani pólusosok, újpestiek) mentünk egy jó kis szezonzáró bográcsozós bulira a Csömöri-horgásztóhoz. Mondanom sem kell, egész odaúton duzzogot, ahogy kitettük a lábunkat az ajtón, hol a Kittit csesztette, hol minket, a buszon, héven külön ült látványosan fájt neki a világ és különben is miért gondoljuk mi azt, hogy amikor süt a nap meg tök kellemes idő van, akkor mi kivisszük a szabadba a normális jó levegőre?!
A tóhoz érve azonban látszott, hogy oldódik. Remek hangulat volt, gyönyörű környezet, az asztalok tele voltak sütikkel, üdítőkkel (később volt isteni gulyás is, de ez a Fanni története és az ő szempontjából abszolúte semleges --> nem egy nagy evő) szóval gyűltek a gyerekek sorban, kicsiktől a nagyokig vegyesen..
A Fanni először békára vadászott a kisebbekkel (Kevin és Nimród korú gyerekekkel), fogtak is rendesen, ilyenkor a Fanni kezébe vette a jószágot és diadalmasan körbejárták a brigádot, Fanni elől markában a békával, egyre több kicsi a nyomában, mindenkinek megmutatták... Apukák arra biztatták őket, hogy adják oda valamelyik anyukának, a gyerekek arra, hogy dobja a gulyásba, persze minden esetben a béka vissza került a tóba épen és egészségesen...
Volt ott egy kikötött csónak, abban ringatóztak csoportosan, amíg ki nem zavarták őket :-D, aztán egy 10 éves gyerekkel körbejárta a tavat, néztek teknőst meg minden effélét... Majd kellő számú és elevenséggel megáldott "nagy" hokis fiú (10 év körüliek) gyűlt össze ahhoz, hogy lehessen rosszalkodni. El is vonultak pacsálni, ha már fürödni tilos a tóban, gondolták az abba vezető csatornába sétálni azért lehet... Hagytam is az enyémet is, had érezze jól magát. Ismerem és tudom, hogy az efféle játékok sokkal közelebb vannak hozzá, mint a kislányokkal barbizás mondjuk. Az egyik kissráccal korábbról is ismerik egymást, amikor az uszodába jártak a Kevinék, akkor a Fannit is vittem, Zsombor is járt... Már akkor kerülgette a maga módján a lányom; elvette előle a labdát, eldobta majd így szólt: Ússz utána kutya! (tudja mi kell a mai emancipált nőknek :-D )
Szóval így nem teljesen idegenkén volt a többiek közt, Zsomborral ment oda. Szórakoztak, pacsáltak, ugratták egymást, meg ilyesmi ÉS állítólag itt hangzott el a srácok szájából, hogy a Fanni egy 10-es skálán 9-es bomba nő :-D Ne legyünk már maximalisták ugye... És mindezt azzal érte el, hogy van egyénisége, nem olyan lányos a viselkedése, mármint benne van az ökörködésbe, ha kell békára vadászik, és nem sír ha vizes és/vagy sáros a ruhája, ha eközben jól szórakoznak...

Tehát egyértelműen állíthatom tegnap nagyon jó napunk volt, családilag... Mindenki jól érezte magát, jó levegőn voltunk, klassz környezetben. Kevin horgászott a többiekkel, meg focizott, játszóterezett, apa is beállt kicsit a nyomi hátával focizni, Nimród is önmagához képest egész jól viselkedett és valami csoda folytán a tóból se kellett kihúzni, mert megértette meddig mehet el. Persze azért nagy szerepe volt ebben a világ legjobb bébiszitterének, a Kittinek :-)

Kevin

Tegnap délután a nagy fiam elballagott az oviból...
Hihetetlen!
A minap éppen nézegetett valami könyvet az ágyon hason fekve, heverészve... Végignéztem rajta; szépen kicombosodott, hatalmas fiú és már nincs benne semmi babás :-( aztán odamentem megcsikiztem és kérdeztem tőle, hogy ki ez a nagy fiú és mit csinált az én kicsi Kevin babámmal :-D Persze tudom, hogy ez az élet rendje, meg végső soron erre neveltem, tanítottam, hogy minél nagyobb lesz, annál jobban megállja a helyét és mindig is egy ilyen vagány kis krapekra vágytam.
Ami azt illeti igen eseménydús éve volt a Kevinnek ez a hetedik év.
Ugye keményebben bele csaptak a hoki-dologba, heti három jeges edzés, egy száraz és volt még mellette 10 alkalom úszás és néha vasárnaponként egy-egy hoki-torna, mind ezek mellett pedig ugye élte a nagycsoportos óvodások mindennapos életét
A trófeák:

(az oklevelek nincsenek rajta, volt pár meccs ahol "csak" azt kaptak)

(az alsó érem a kerületi óvódás olimpia bronz, amit csapatban szerzett)

Voltak nagyon klassz túráink, játszottak Szombathelyen, Miskolcon, Veszprémben meg egy csomó helyen, ilyenkor Ők kisbusszal mentek a csapattal, mi pedig kocsikkal utánuk. Nagyon jó hangulatban teltek ezek az utak, meccsek. Jól is szerepeltek. Volt, hogy el is sírtam magam Győrben, mikor egy ellenfél csapatos edző a hátam mögött állva a mellette állónak dicsérte az ÉN gyerekem teljesítményét (nem tudta, hogy az én gyerekem), még most is borsódzik a hátam és könnybe lábad a szemem olyan boldog voltam és ez vagy ehhez hasonló helyzet gyakran ismétlődött... Sőt A mi edzőnk (akit igen nagyra tartok, mint edző) egy szülőin úgy emlegette Kevint, mint korosztályának egyik legjobb kapusa! Neki elhiszem (valaha ő is kapus volt, gondolom így is meg mint edző csak tudja mit beszél és ő az az ember aki amit ha mond azt nem "nyalásból" teszi, az nem az ő stílusa).

Minden meccs közül most ami a leginkább téma az a Gyereknapi torna, ami most volt 26.-án.

A mi jegünkön volt, a mi edzőnk szervezte. Nagyon jó volt, szeretjük ezt a programot :-)
Idén két csoportban indult Kevin, mert 3 csapattal indultunk, a C csapat kapusa Gergő volt, az új "kiskapus", akit szerencsére Kevin nagyon kedvel jókat dumálnak már most és segít az új fiúnak a "szakmai dolgokban" :-D is

Itt éppenséggel az edzőtáborban segít neki levenni a mamutot <3:

Szóval így a B és A csapatnak Kevin volt a kapusa, mert Gergő még túl "friss" és kicsit elfáradt az ő fordulóiban, viszont meg kell említsem, nagyon ügyes kisfiú.
Jó meccsek voltak, minden kis hokis nagyon ügyes volt, a régiek és az újak egyaránt. Kevin is hozta a formáját, ahogy mondani/tanácsol ni szoktam Neki: "csak a Tőled telhetőt, de azt elvárom" :-)

A B és az A forduló között a búcsúzó (2004-es) Pingvinek játszottak a felnőtt UTE csapat fiataljaival, akik valaha ezen a jégen a mi edzőnkkel kezdtek. ÉÉÉSSSS eljött a Kevin egyik kedvence, a csapat egyik fiatal kapusa a Hajek Márk is (egész héten ezen drukkolt a fiam :-) ), ha nagyritkán eljutunk Újpest meccsre akkor míg a többi hasonló korú kölyök fent rohangál mi az első sorban ülünk lent, mindig annak a kapunak az oldalánál, ahol a Hajek véd (így a szünetekben helyváltoztatunk, a nagy nehezen bemelegített székemet ott hagyva :-P ) Persze, ha a Szőke áll a kapuban ugyan ezt tesszük, de azért odafelé a buszon mindig azon drukkol, hogy a Hajek legyen :-) Minden mozdulatát figyeli :-D
Egyszer előfordult, hogy Márk sokat korcsolyázott ki nagyon előre úgy festett fel volt spanolva és csapkodta a botjával a jeget, meg kiabált, mikor a meccs a másik kapu előtt zajlott... Szerintetek mit csinált az én fiam a következő edzésen? ;-) igen pontosan azt... de ez gyakran fordult elő, mmint, hogy leutánozta valamilyen mozdulatát, viselkedését...

Így kaptunk az alkalmon és gyorsan kértünk egy közös fotót, amit természetesen nem utasított vissza Márk.
Megjegyzem hihetetlenül jó volt látni azt, ahogy a 18 év körüli srácok beszéltek az edzővel; tisztelettel, szeretettel, felnézve rá (hát pedig ebben a korosztályban ritka ma már az ilyen, ezért is vagyok hálás, hogy a gyerekem sportol, mert EZT is megkapjuk hozzá, az alázatot, a tiszteletet)

A ballagásról nem tudok sokat írni, szép volt, aranyosak voltak, ügyesen mondta a gyerekem amit csak kellett. Nagyon örült a lila-fehér csokornak, amit csináltattam Neki... Volt lufi felengedés is, a srácoknak az volt a kedvenc... 

Az ünnepség után még kicsit bent voltunk a csoportban. Nagyon tetszett a díszítés, voltak felaggatva madárkák, amiket a gyerekek csináltak, azt jelképezve, hogy repülnek tovább az iskolába... A gyerekek lerajzolták az óvónéniket és a dadusokat, Kevin teljesen egyedül rajzolta le Móni dadusnénit egy hatalmas lapra

Napról napra ügyesebb és büszke vagyok Rá, az én nagy fiamra, aki szeptembertől iskolás lesz

Itt látható a ballagáson kattintgatott pár fotó, sajna megújult a google is, így nem tudom olyan szépen kirakni "dia vetítésre"

Visszaigazolva érzem

Mint már korábban is írtam ebben a posztban (is) sok gondunk volt az iskolaválasztással...
A 15-ker nem könnyítette meg a helyzetünket, sőt mi több eléggé igazságtalannak gondolom a húzását...
Ugye írtam, hogy végül arra a döntésre jutottunk a Párommal, hogy nem rizikózunk hanem inkább a körzetes iskolába írattuk be, nem pedig a másik suli sport tagozatára. Mind a két sulinak van normál esetben előnye is hátránya is, de3 napról napra erősebb bennem, hogy jól döntöttünk.
A legutóbbi megerősítés egy játszótéri beszélgetés volt, a Kevin csoporttársának anyukájával. Ők is a másik suliba jelentkeztek, de ide körzetesek. A helyzetük a következő 2 darab hely van az 4 osztályból a többit betöltötték a körzetisek, a 3H-sok az SNI-sek és azok a nem körzetesek, akiknek jár már oda tesójuk. Erre a 2 helyre vannak öten (ebből 3-an Kevin csoportjából) ráadásul nem is tudom melyik osztályben, lehet a sportba már nincs is hely...
Ma délután kell bemenni a suliba a szülőknek és ott sorsolnak. Szerintem külön k.vára igazságtalan, hogy így pláne nem veszik figyelembe azt, hogy van aki végig járta a több alkalmas előkészítőt, amit a suli tartott és van, aki arra se járt, mégis ha az ő neve lesz az amit kihúznak, akkor mehet... A többi három pedig "kulloghat" vissza a körzetes suliba, ahol ráadásul a hivatalos beiratkozáson meg kellett jelenni szólni, hogy nem oda kívánnak menni és "fél füllel" bizony hallottam, hogy volt olyan aki eléggé felvágott nyelvvel indokolta meg... mókás lenne ha éppen annak nem jutna hely ;-)
A másik fele viszont az, hogy ha csak 2 hely van, akkor bizony ez azt is jelentheti, hogy az osztályok max létszámmal mennek (ami ha jól tudom olyan 26 gyerek körül van kb) Ez szerintem még a legjobban nevelt álomgyerekekből is sok egy jó pedagógusnak is, és nem hiszem, hogy csak álomgyerekek lesznek az osztályokban.


Igaz ami igaz még nálunk is sok a bizonytalanság, kevés a gyerek és ebből adódóan a múlt héten (Kittinek fogadóóra volt és az Ő tanítói lesznek jövőre az elsősökkel) még nem tudták a leendő osztályfőnökök, hogy indul-e mind a 3 osztály, lesznek-e összevont osztályok, ki kinek lesz a tanára
Ami biztos, hogy a csoportban 17en ballagnak ebből 1 kisfiú ide jön, de a logopédiás osztályba, Kevin és egy kislány meg egy kisfiú az angolos osztályba, a többiek közül aki körzetes lenne ide, az más sulikba megy, a 3 gyerek kivételével, akiknek ma sorsolnak mindenkit felvettek (igaz sokan "csaltak" pl arra az időre gyorsan bejelentkeztek rokonokhoz, barátokhoz, így az adott napon nem voltak körzetesek)
 + van egy fiúcska, aki nem a 4es csoportba jár, de a mi ovinkban (Kitti osztálytársának a kistesója) ő is angolosba... Az ovinkban van még a mienken kívül 7 csoport, szóval biztos vannak még ballagó gyerekek, remélem ők ide jönnek majd, hogy elindulhassanak az osztályok normálisan...


Ja és a végére plusz idegesítő bürokrácia:
Ugye idén módosult a diákigazolvány igénylés... Na ehhez kell ugye fotó, amit okmányirodában kell megcsinálni. Telefonáltam időpontért a hivatalba. Kérdezték, hogy kinek és miért kell az időpont, mondtam, hogy a kisfiamnak, aki itt a kerületi suliban lesz elsős... Jóhiszeműen amikor a címet kérték a lakcímkártyást mondtam. Erre közölte a nő, hogy az nem lesz jó, nem adhat időpontot, menjünk oda valamelyik nap fél 8ra, akkor lehet sorszámot húzni.
Na erre kivette a kezemből a férjem a telefont, és "finoman" elküldte oda őket ahova valók! Többek közt említve, hogy Ba...+! nem a velencei önkormányzat színeit képviselte a fiam az óvódás olimpián, hanem a 15-kerületet, a lányom sem velencei suli színeiben úszott a diákolimpián, hanem a helyi Neptun suliéban és így tovább. Meg is lett az eredménye kaptunk időpontot mehetünk arra az 5 perces fénykép dologra úgy, hogy előtte ne kelljen ott ülni órákat egy örökmozgó 7évessel....

szülészetes

Egy jó hete a kettesen vagyok gyakorlaton.
Nagyon érdekes és izgalmas, bár igazán nem csinálok semmit nagyjából csak megfigyelek, leszámítva pl a CTG-t mert ott én raktam fel és vettem le a kismamákat, mértem vérnyomást... Erre, mint "terhesgondozás" gyakorlat E értékelést kaptam a gyakorlati füzetembe. Első nap Annával voltam, Ő adta az értékelést, ha kellene értékelni nekünk is, Ő is ezt kapná, aranyos kedves és türelmes volt. Hagyta, hogy próbálkozzak, ha nem ment azonnal, meg jókat beszélgettünk és sok hasznos infót adott át. Másik nap nem ő volt... kicsit türelmetlenebb volt az illető valamint nem igazán lopta be magát a szívembe ahogy valami olyan kérdéssel nyitott, hogy "mi vezetett ehhez a rossz, hálátlan munkához?" aztán, amikor megtudta, hogy 4 gyerekem van csak tetézte, miszerint hát ennyi gyerekkel ilyen szakma, biztos vagyok-e benne stb.
BASSZUS! nekem senki nem szólt, hogy a szülésznőknek cölibátust kell fogadniuk és nem lehet(nek) gyereke(i).. Mert kurvára nem számít szerintem, hogy 1 vagy 4 vagy 14 gyereked van, ha megtudod oldani, na meg nem beszélve arról, hogy Nimród már 6 éves lesz, mire elvégzem a sulit, a csajokról már nem is beszélve... Szóval nem hiszem, hogy annyira megviseli majd őket, ha éjszakázom vagy ilyesmi. Na meg van egy nagyon rendes férjem, aki maximálisan segít mindenben... Mellesleg a szaros érettségivel max árufeltölthetnék 3 műszakban... szóval, akkor mi is a rossz a 3 műszakban, ha már legalább azt csinálom, ami érdekel?! 
De vissza a jó dolgokhoz is...
Szóval, amikor a gyerekágyon voltam, akkor babáztunk, amikor felértünk már zengett a folyosó egy babától... egyszer csak megjelent egy kétségbeesett arcú anyuka a hang forrását tolva, hogy ő most megy és segítséget kér a csecsemősöktől... átvettük a csemetét, először a társam, akivel gyakorlatoztunk. Sétált vele, egy ideig hatott is aztán már nem... Ekkor átvettem a csöppet. Sejtettem, hogy büfi gondok vannak, ezért elkezdtem a hátát simizni a már begyakorolt technikámmal, amit meg is hálált a kis cuki egy hatalmas böfivel... Még simogattam kicsit, erre el is aludt, vissza tettem a kordéba és aludt tovább (ilyen dolgokért érdemes élni :-) ), még másnap is bekukucskáltam hozzájuk és minden rendben volt, majd mikor indultak haza összefutottunk a folyosón és elköszöntek... komolyan majd elsírtam magam :-) olyan jól esett
Voltunk még "orientálódni" a patológián is, az is egy elég jó gyakorlat volt...
Aztán azóta már túl vagyok két szülőszobás műszakon. Az első nap rögtön egy kitolási szakba érkeztem bele, szóval rögtön egy szülést láttam. Fantasztikus volt! Aztán volt még a napban 2 császármetszés, ahol csak megfigyeltem, mert egy harmadéves volt az, aki átvette a babákat (tök furcsa, ahogy el kell őket kapni és kivinni) viszont számomra is tök meglepő volt: nem lettem rosszul :-D igaz én csak addig néztem, míg ki nem emelték a babát, utána a melegítő asztalon volt a "lényeg" -számomra, ott érdemes figyelni mi is a szülésznő dolga, aztán kivittük a babát Apukának, had örüljön (már ha nem vitte el a csecsemős pl volt iker pár iker-iker transzfúzióval (a nagy elszívott mindent a pici elől), vagy mondjuk nem annyira jó apgarral, de például a nagysúlyú babákat is elviszik vércukormérésre meg megfigyelni...)
Szerdán igazán klassz napom volt, nagyon aranyos volt az egyik műszakos bába, akihez "csatlakoztam", sokat mutatott és magyarázott, kis híján egy szutura (varrás) műszerelésbe is bele vont (de egy harmadéves "beelőzött", Neki fontosabb ezt csinálni már, nem is nagyon bíznak ilyet másodévesre, de látta rajtam, hogy akarom, érdekel és megbízható vagyok) valamint a körülményekhez képest be is vont a szülésekbe, még ha nem is "igazi négykezesbe", de ilyen hozd, vidd, tedd dolgokba, pl öntsem a parafint a gátra fogjam a CTG fejet, amik látszólag csipp-csupp dolgok, de ezerszer jobb, mint 1,5 méterre állni az ágytól és nézni ki a fejedből. Sőt a végére már a szülőnővel is elég jól ment a kommunikálás, meg minden, szóval kezdem kicsit hasznosnak érezni magamat. De ha kell szívesen mosok el véres műszereket, meg hajtogatok bucit is, mert ez is a bábaság része és nem mindig van szülés sem, na meg ha nem mosod el a műszereket, akkor mit használnál a következő szüléseknél?!
Szóval lassan azt mondhatom átestem a tűzkeresztségen és még mindig azt érzem, hogy IGEN! ÉN EZT AKAROM CSINÁLNI!!! :-)
Ma este pedig nekivágok az első éjszakás, szülőszobai műszakomnak. Nagyon várom :-)

Eldőlt...

Tegnap végre pontot tettünk a mondat végére és eldöntöttük, hogy hova íratjuk a Kevint, mert 19.-20. a beíratás időpontja a kerületben.
A választás a körzetes iskolára esett. 
Van sok negatív meg néhány pozitív dolog is mellette, de3 a lényeg az, hogy kurvára betette a kaput ez a fellebbezős mizéria, amit az önkormányzat kitalált nekünk, hogy menjenek oda ahova gondolom (és az bizony nem is szép hely). Teljesen elment a kedvem a bürokráciának attól a részétől mint fellebbezés és efélék. Son Koneri (a polgármester a plakáton tök úgy nézett ki mint a színész, amikor Indiana Jones faterja) meg megnyalhatja a hangomat, amúgy sem a szívem csücske se ő se a macája (akarom mondani helyettese)
Szóval a sporttagozatról lemondtunk, utánunk meg a vízözön, vagy ami jön...
De a bürokráciának nincs még vége... már eleve macerás volt a beíratás, hisz ugye a férjem homless (papíron), mi a srácokkal Velencén élünk (szintén papíron) albi szerződést nem vittünk (ne kotorjanak már a tárcánkban) szóval kellett írjunk ilyen nyilatkozatot, hogy "így görbüljek meg itt élünk a körzetben" erre 2 tanú, de nem volt ám jó, h ők majd oda firkálják, neem ők nem írhatták alá, így Apa kiment a folyosóra összeszedni 2 tanút. Aztán jött a diákigazolvány téma: a csajok idején (sőt 3 éve mikor egyetemre iratkoztam) az volt, hogy vittél igazolványképet, meg egy csekket 500 forintról, kitöltötted a lapot azt helló. De most?! Húzz el az okmányirodába, csináltass képet a kölyökről, ott adnak egy igazolást, azt hozd vissza a suliba, töltsd ki amit ki kell, csengess ki 1400(!) pénzt, aztán majd ősszel -szándékosan nem szeptembert írtam, ezeket ismerve- vigyorog a kölyköd a diákigazolványán...


Szóval röviden és tömören:
Kevint beírattuk a Neptun suliba, ha minden jól megy (össze jön elég gyerek, meg effélék), akkor angolos osztályba 
   -olyanba mint a csajok, szóval semmi komoly, hogy majd minden egyebet is angolul fognak nyomni, csak heti 5 angol, játékosan, lazán, ismerkedve


Ja és a vezetés meg mindenki bekaphatja, amire gondolok, nesze nekünk "szabad iskola választás", meg "válassz tanítónénit a gyerekednek" és hasonló, lassan csak közhelyes mondatok

három dolog....

öregség, betegség, halál. Ezek azok, amikkel a mai napig nem nagyon tudok mit kezdeni. 
A múlt héten végre elkezdtük az "igazi" gyakorlatot, amikor is műanyag babák, félkarok után élő, hús-vér embereken gyakorolhattuk az ápolási tevékenységeket. Hát a fent említett három dolog erősen képviseltette magát az első héten, bár szerencsére az utolsó csak közvetve (nálunk nem volt exit, a másik csapat osztályán viszont igen, nálunk "csak 1-2 embert kerülgetett, minden reggel félve léptem a kórterembe, hogy üres-e az ágy...)
Bevallom eléggé izgatottan vártam a hétfőt, aznap éjjel kb semmit sem aludtam. Egyrészt tartottam kicsit magától a belgyógyászattól, másrészt pedig nem tudtam mennyire leszek terhelhető, főleg ami a nyomi bokámat érinti...
A bokámban nem csalódtam, bár a műszakot bírtam rendesen, esténként Apánk mindig azt mondta, hogy kétszerese a másiknak. Ez is valami, legalább munka közben nem hagyott cserben.
Mi dönthettük el, hogy 3szor 12 órázunk, vagy 5ször 8órázunk. Én az utóbbit választottam, mert egyszerűbbnek is tűnt, lehetett mellette a Kevint edzésre hordani, na meg mégsem egyből a mély víz...
Első nap nyolckor találkoztunk a klinika főnővérével, ahol feltették a kérdést, hogy ki az aki a gasztróra és ki az aki az endokirinológiára akar menni. Mivel, hogy ez utóbbiról jobb híreket hallottam ezért pár harmadéves és két másodéves csaj társaságában oda mentünk. Mint kiderült a legjobb választásunk volt. A főnővér egy cuki csaj és az első perctől segített nekünk. Kaptunk melót, de legalább emberszámba vettek minket. A másik osztályon az első napokban állítólag kb. semmit sem csinálhattak, mi már az első negyed órában önállóan EKG-ztünk (bevallom kicsit be voltam tojva :-P ), délben már vércukrot mértünk (az első bökésem örök rémálom marad -nem is részletezem), gyógyszereltünk etettünk meg minden. A hét folyamán kétszer kellett pelenkát cserélnem (néniken), azt hiszem meglepően jól viseltem ezt is. Adtam be inzulint, vettünk vért is (na az is jó móka volt, egy 31 éves srácot szúrtam, aki már eleve nem kicsit be volt tojva, majd meglátta, hogy tanulók kapják a munkát :-D, de szerencsére később mondta, hogy meg sem érezte és Zsuzsi is elégedett volt a technikámmal), meg is dicsértek minket és kb. ekkor esett le a főnővérnek, hogy mi másodévesek vagyunk, mert mondtam, hogy nagyon jól érezzük magunkat annak ellenére, hogy be voltunk tojva az első igazi gyakorlattól. Ráadásul a kemény munkának meglett a gyümölcse, E-t a legjobb értékelést kaptunk a gyakorlatos könyvünkbe. Ezer hála érte Zsuzsinak, a főnővérnek :-)
Szóval az első héten túl vagyunk és úgy alakult, hogy a félelmeim javával sikerült megküzdeni ott (élő ember szurkálása és hasonlók) így a jövőhéttől kicsit nyugodtabban kezdek a nőgyógyászati klinikán.

Mindent egy lapra?!

Az utóbbi pár napban a gutaütés kerülget, ha meghallom az iskola szót.
Nem, nem az ETKn van gond (oké, tanulni kell/ene/, meg összevadászni a rohadt orvosi vizsgálatokat)
Kevin ugye szeptembertől iskolás lesz. Azaz kellene lennie de kvára elegem van már az iskolakeresésből.
Ahova a csajok járnak, oda nem szívesen engedném, azaz végszükség eseti tervnek benne volt a pakliban. De pl éppen a minap mikor a suliban voltam a Férjem sms-ezett velem, hogy kerestek-e valamelyik telefonunkon nincs-e nem fogadott hívásom (mind a 2 telefon nálam volt, amit ismernek a suliban) ismét kissé elbizonytalanodtam. Lényeg az, hogy a férjem azért volt ideges, mert 2 gyerekmentő és egy rendőr autó állt a csajok sulija előtt, és aggódott a csajokért. Még pontosan nem tudjuk, hogy éppen mi történt de szerencsére nem a lányainkkal.
Szóval lényeg a lényeg, hogy kinéztünk egy sulit a közelben, ami még pont abban a távban van, hogy könnyen elérhessem a sulit meg mindent.
Szépen el is kezdtünk járni az iskola-előkészítőre, ahogy javasolt a körzeten kívüli gyerekeknek (is). Ugyan is eddig az volt a szokás, hogy a körzeten kívüliek, akik járnak erre az iskolába hívogató mókára, azok előnyt élveznek a felvételnél. Mi több, eddig kb. mindenki be is került. Na de hála a 2005ös baby-boomnak, idén már kapásból jóval többen érdeklődtünk és jártunk el ezekre a foglalkozásokra, mint a befogadható létszám.
De sebaj, gondoltam, hogy az indoklásokat figyelembe véve majd előrébb kerülhetünk.
Azt szerettem volna, ha Kevin a suli sport osztályába jár, lévén elég sportos alkat, járnak úszni is, meg különben is sport-osztályban nem lenne csodabogár ha mondjuk a hoki miatt néha ki kellene maradnia. Ráadásul a suli azon a vonalon van, ahol a 96-os busz jár (az közvetlen az UTE csarnok előtt jár), így ha már Újpesten játszik és legalább U12-es tehát már 4. ben akkor már bent tartják a felszerelésüket és így mehetne egyedül edzésre (azaz abba a suliba jár egy csapattársa, valamint szeretne (szeretett volna?) járni egy másik is, tehát így 3an mehettek volna.
Csütörtökön volt az esedékes sulielőkészítő, ahol a körzeten kívülieket különhívták. Az igazgató asszony finoman bejelentette, hogy akik nem körzetesek, és nem jár ide nagytesójuk, nem halmozottan hátrányos helyzetűek, vagy SNI-sek, azok első körben mindenképpen el lesznek utasítva. Oké ez kb sejthető is volt, de eddig kb. saját hatáskörben döntötték el, hogy a fent maradó helyekre kik kerülnek be.
Eddig. Ugyan is idén bejelentette a fenntartó (önkormányzat), hogy ezentúl szeretnék ők intézni ezt a nemes feladatot, ráadásul teljesen random módon, sorsolással. Minden egyes fellebbezést bele dobnak egy dobozba és kihúznak annyit, ahány hely van. És pont. Szarnak ezek arra, hogy ki járt például az előkészítőbe vagy ki az, aki aznap reggel vonszolta el magát a suliig először, de körzeten kívüli. Na és a hab a tortán, ha majd ki is húzzák a "kalapból" a gyerekem nevét, akkor sincs garantálva az, hogy majd a sportosztályba fog kerülni. 
Mindez amolyan játszótéri pletykák szerint, azért van ez így mert bizonyos iskolák az önkormányzatnál sírnak arról, hogy elhalásszák a körzetes gyerekeiket ahelyett, hogy valami rendfélét próbálnának teremteni a saját portáikon, hogy újra legyen bizadalma a szülőknek, hogy hozzájuk kerüljenek a gyerekek. 
Szóval most ott tartok, hogy baromira elegem van az egészből, és magamban tanakodom, hogy ússzak-e az árral szemben, tegyek-e fel mindent egy lapra és próbáljam meg a fellebbezést? De ha nem sikerül, akkor meg kulloghatunk vissza a körzetesbe, hogy bocs, szerintem szarok vagytok ebben-abban (persze vannak jó dolgok is, az sem vitatható, sok jó szakkörük van mondjuk és ha kivágnák a nyomorult szakiskolásokat még jó is lehetne), de máshova nem kerültünk be, itt meg alapból kevés a gyerek vegyétek már be a kölket... aztán meg ha be vannak fordulva mert nem eleve oda mentünk, annak ellenére, h a 2 csaj ide jár, akkor még tán el is utasítják a vakarcsot, mégis csak velencei a hivatalos lakcíme, ergo nem körzetesek ha szűken értelmezzük azokat a tetves paragrafusokat.
Szóval még nem döntöttem, csak őrlődöm. és ELEGEM VAN!!!