A tegnapi napom kb így nézett ki:
Reggel felkelek, holt kómásan kivánszorgok a konyhába, letekerem a mogyorókrémes üveg tetejét, éppen kiskanálért kotorok a fiókban mire észbe kapok, hogy basszus nekem ma nem szabad enni! Pedig olyan éhes vagyok, mint a dög (persze máskor délig eszembe se jut, hogy enni kellene valamit) Ez az éhség egész nap elkísért, először a Nimródot vittük bölcsibe majd kimentem Kevinnel a piacra gyümölcsért, mert az oviban gyümölcsnap volt. Naná, hogy éhes ember a piacon még éhesebb lesz. Irány az ovi, majd még kicsit haza...
Útközben a metrón persze egyből azokat az embereket láttam, akik éppen falatoznak, volt aki csak ilyen gyors ezt azt, volt aki komplett ebédet varázsolt elő a táskájából.
Valamivel negyed 12 után értem oda, becsekkoltam, a 3. voltam (elvben ugye érkezési sorrend) a délben kezdődő rendelésen. Majd mikor megérkeztek a rendelést végzők (ők egy másik kórházból jönnek) beadtam a papíromat a többiekkel együtt. Mondom a páromnak, hogy mivel 3. vagyok én elmegyek még oda, ahova a sirály is gyalog... Épp húznám le a gatyóm, mikor a pasim utánam ront, hogy engem hívnak. Na utólag már itt gyanús a dolog....
Bemegyek: doki kérdi, hogy mizu. Adom neki a papírokat, csóválja a fejét, látom a nemtetszést az arcán. "na jól van feküdjön fel" nyögi ki nagy kegyesen. (én itt már a befosás határán, körbenézek, mindenhol nagy tűk meg fecskendők, meg különben is...
Nyúl az UH fejért. Hohó nincsen hasi UH fej azért valami más fejjel megnéz (igaz valóban fájt a bordám körül mikor húzkodta a nem kerekítettebb végű fejet). Majd közli, hogy jöjjek vissza máskor, mert ezt ő nem tudja így megcsinálni (agyamat kezdi elönteni a fos, ami az előbb még alul akart utat törni) na meg ő különben sem csinál itt ilyen vizsgálatot, és nem is érti hogy én mit keresek ott.... Mondom a szomszéd szobából van a beutaló, kérdezze meg ott (persze iróniával) Majd telefonál valahova, hogy adjanak új időpontot (17.-e) de nem is oda, hanem egy másik helyre, és készüljek úgy, hogy 3 órát még maradnom kell majd a vizsgálat után. Erről eddig szó sem volt ugye) na meg szerinte ez a vizsgálat akár még 5 év múlva is ráérne.
Erős a gyanúm, hogy ő már eleve akkor eldöntötte, hogy én aznap nem leszek megbökve, mikor még csak a lapokat vitték be és meglátta, h hasi vizsgálat. Különben mi a fenéért hívott volna be 3as sorszámmal elsőre? Csak az kúrta fel az agyamat, hogy úgy beszélt, mintha én akartam volna a vizsgálatot (pl épp felkeltem és nem volt programom, ezért elsétáltam a sebészetre, bekopogtam, hogy vágjon már a májamba egy nagy tűt, mert ez minden vágyam) nem pedig a szomszédos rendelőben döntött volna úgy a sebészem a leleteim ismeretében, hogy ennek a rohadt foltnak utána kell járni.
Így hát átsétáltam ama bizonyos szomszéd rendelőbe és megkértem az asszisztenst, hogy szóljon már a dokimnak (aki épp már műtéthez készült, de mégis első szóra lejött) Elmondtam, hogy mi történt, amin csodálkozott is, na meg, hogy máshova hívtak vissza és egyebek. Elkezdte keresni a kórház Uh-sát, de ő már nem vállalta el aznapra, mert valami dolga volt, így megegyeztünk a jövőhét keddben (ami mégiscsak 2 nappal előbb van mint csütörtök, de ráadásul nincs semmi fontos órám ahonnan ne lehetne hiányoznom, ellentétben a csütörtökkel, márpedig aznap ágynyugi kell és nem mehetek be az egyetemre), megadta az UH-s doki privát(!) számát, h hétfőn hívjam fel hányra menjek másnap és akkor aztán soron kívül fogad.
S mikor elnézést kértem tőle, hogy "zavartuk", hisz ugye már nem volt lent hivatalosan, csak annyit mondott, hogy nem zavartuk, a problémák azért vannak, hogy megoldjuk őket. Kár, hogy nagyon nagyon kevés orvossal találkoztam eddig aki ezt vallaná.
Szóval az új felállás szerint kedden most már tényleg túlesem ezen a kellemetlen beavatkozáson, aztán remélem már csak majd időnként kontrolláljuk UH val vagy valami más noninvaziv cuccal, hogy kutya bajom. De a dokim ragaszkodna a full negatív leletem követéséhez (mert ezután akármi van most már szemmel tartjuk), pedig én mondtam, h én benne vagyok, ha most kihagyjuk a bökést és néha ránézünk, h nem
nőtt-e... Mint kiderült ő is ezt akarja tenni, csak nem hagyja ki a szurit.
Mérgemben jól bementem a suliba, beebédeltem a menzán, majd részt vettem az első drogprev. órán ami érdekesnek tűnik, csak, hogy a végén írjak valami jót is.
2010. szeptember 8., szerda
2010. szeptember 3., péntek
Meglepi lép...
Ma a párom betelefonált a klinikára és kiderült, hogy készen van az eredményem (gyakorlatilag még aznap kinyomtatták 14:42-kor...)
A hepatosplenomegália igazolást nyert, mérsékelt, de van.
Az is kiderült, hogy a lépem kapujában van egy 12 és egy 8 mm-es járulékos lép is. (nem kóros, csak nincs mindenkinek, pláne pedig nem 2 bónusz. A google és ezen belül weborvos szerint: Veszélyt nem rejt magában. Jelentősége csak akkor van, ha a lépet hematológiai betegség miatt el kell távolítani. Ilyenkor a melléklépet vagy melléklépeket is el kell távolítani. Adott esetben hasznos is lehet, ha pl. a lép sérülése miatt végzik a lép eltávolítását. Ilyenkor a melléklép veszi át az eltávolított lép szerepét. Rendszerint mellékleletként, véletlenül fedezik fel jelenlétét.)
A májamban az a göb ott van, 18mm-es és kedden vesznek belőle mintát.
A tüdőmnek abban a szegletében, ahol még ért a vizsgálat találtak 6 kis gumót (3-6mm-esek). A dokim szerint nagy valószínűséggel csak a tejmirigyek árnyéka. De azért szemmel tartjuk.
Ha már a dokinál tartunk. Nagyon jó orvost fogtam ki a sebészeten, idősebb, tapasztalt mégis jó kedélyű pasas. Megnyugtatóan tud beszélni, és a Párom jó emberismerő, neki is szimpatikus. De reméljük, hogy az orvos-beteg viszony megmarad ilyen beszélgetősnek, nem találkozom a késével.
A göbről az a véleménye, hogy nagy valószínűséggel a számtalan hormonális hatást így vezeti le a májam. Ezt mondta a kedvenc online nőgyógyásznőm is :-)
Amúgy a klinika maga eléggé ambivalens érzéseket kelt, jó orvosok, high-tech gépek, mindezt egy balkánt idéző épület együttesben, vicces, hogy a százéves ajtón ott a mágneskártya-leolvasó a CT mosdójában meg omlik a vakolat, amit vagy 30 éve vittek fel, meg potyog a csempe a csap alig folyik. Mondjuk legalább van papír...
Maga a CT eléggé szar volt, eleve ahogy ott fekszik az ember lánya a hidegben azon a nagy asztalon, ami mozog oda-vissza a nagy gyűrűbe, meg hangosan berreg minden és szinte végig egyedül abban a nagy teremben. A kontraszt anyagtól majdnem hánytam éreztem, hogy alig bírom visszatartani és be is pánikoltam kicsit, mert senki nem volt ott, hogy pl hozzon egy vesetálat, az a szag meg íz a számban, a forróság a testemben... nem volt jó érzés. Azt hagyjuk is, hogy a velem várakozók a szokásos rémmeséket mondták, ugye pl egy terhes osztályon a szülésről és az összes terhességgel kapcsolatos dologról mesél mindenki valami félelemkeltőt, ami vele vagy az ismerősével, esetleg az ismerőse ismerősével esett meg, na itt meg mindenki a rákról beszélt :-S, meg a kapcsolódó vizsgálatokról, mint végbél, vastagbél stb tükrözés és kemoterápia meg egyebek.
De, hogy ne csak magamról írjak: Kittin a parlagfű allergia ekcémaként manifesztálódik, baromi csúnya sebes, ma voltunk magándokinál (8000Ft) és írt fel ezerféle kencét meg gyógyszert (kb hasonló összeg volt) de a gyerek az első és jöjjön rendbe mert most majdnem felülfertőződött a sok sebe (állandóan vakarta nem izgatta, h pl épp játszótéren volt)A férjecském "csak tüsszög" meg efféle, amik a szénanáthával járnak, de azt brutál formában ezt megspékelve némi tipikus pasi betegség-hisztivel (igaz mentségére legyen mondva, hogy mióta benne van a pakliban, hogy beteg vagyok nem teszi, mert nem akar ezzel is fárasztani, szerintem amúgy őt jobban megviseli ez a dolog mint engem, nekem elég ha néha, főleg éjjel sírok egy kicsit egyedül, hogyha bekerítenek a hülye gondolatok)
Szóval folyt. köv. kedden.
Addig igyekszem majd valami vidámabb témát keresni.
Hisz a srácok jól érzik magukat a suliban, oviban, a csajok sem panaszkodtak eddig, hétfőtől nekem is kezdődik.
A hepatosplenomegália igazolást nyert, mérsékelt, de van.
Az is kiderült, hogy a lépem kapujában van egy 12 és egy 8 mm-es járulékos lép is. (nem kóros, csak nincs mindenkinek, pláne pedig nem 2 bónusz. A google és ezen belül weborvos szerint: Veszélyt nem rejt magában. Jelentősége csak akkor van, ha a lépet hematológiai betegség miatt el kell távolítani. Ilyenkor a melléklépet vagy melléklépeket is el kell távolítani. Adott esetben hasznos is lehet, ha pl. a lép sérülése miatt végzik a lép eltávolítását. Ilyenkor a melléklép veszi át az eltávolított lép szerepét. Rendszerint mellékleletként, véletlenül fedezik fel jelenlétét.)
A májamban az a göb ott van, 18mm-es és kedden vesznek belőle mintát.
A tüdőmnek abban a szegletében, ahol még ért a vizsgálat találtak 6 kis gumót (3-6mm-esek). A dokim szerint nagy valószínűséggel csak a tejmirigyek árnyéka. De azért szemmel tartjuk.
Ha már a dokinál tartunk. Nagyon jó orvost fogtam ki a sebészeten, idősebb, tapasztalt mégis jó kedélyű pasas. Megnyugtatóan tud beszélni, és a Párom jó emberismerő, neki is szimpatikus. De reméljük, hogy az orvos-beteg viszony megmarad ilyen beszélgetősnek, nem találkozom a késével.
A göbről az a véleménye, hogy nagy valószínűséggel a számtalan hormonális hatást így vezeti le a májam. Ezt mondta a kedvenc online nőgyógyásznőm is :-)
Amúgy a klinika maga eléggé ambivalens érzéseket kelt, jó orvosok, high-tech gépek, mindezt egy balkánt idéző épület együttesben, vicces, hogy a százéves ajtón ott a mágneskártya-leolvasó a CT mosdójában meg omlik a vakolat, amit vagy 30 éve vittek fel, meg potyog a csempe a csap alig folyik. Mondjuk legalább van papír...
Maga a CT eléggé szar volt, eleve ahogy ott fekszik az ember lánya a hidegben azon a nagy asztalon, ami mozog oda-vissza a nagy gyűrűbe, meg hangosan berreg minden és szinte végig egyedül abban a nagy teremben. A kontraszt anyagtól majdnem hánytam éreztem, hogy alig bírom visszatartani és be is pánikoltam kicsit, mert senki nem volt ott, hogy pl hozzon egy vesetálat, az a szag meg íz a számban, a forróság a testemben... nem volt jó érzés. Azt hagyjuk is, hogy a velem várakozók a szokásos rémmeséket mondták, ugye pl egy terhes osztályon a szülésről és az összes terhességgel kapcsolatos dologról mesél mindenki valami félelemkeltőt, ami vele vagy az ismerősével, esetleg az ismerőse ismerősével esett meg, na itt meg mindenki a rákról beszélt :-S, meg a kapcsolódó vizsgálatokról, mint végbél, vastagbél stb tükrözés és kemoterápia meg egyebek.
De, hogy ne csak magamról írjak: Kittin a parlagfű allergia ekcémaként manifesztálódik, baromi csúnya sebes, ma voltunk magándokinál (8000Ft) és írt fel ezerféle kencét meg gyógyszert (kb hasonló összeg volt) de a gyerek az első és jöjjön rendbe mert most majdnem felülfertőződött a sok sebe (állandóan vakarta nem izgatta, h pl épp játszótéren volt)A férjecském "csak tüsszög" meg efféle, amik a szénanáthával járnak, de azt brutál formában ezt megspékelve némi tipikus pasi betegség-hisztivel (igaz mentségére legyen mondva, hogy mióta benne van a pakliban, hogy beteg vagyok nem teszi, mert nem akar ezzel is fárasztani, szerintem amúgy őt jobban megviseli ez a dolog mint engem, nekem elég ha néha, főleg éjjel sírok egy kicsit egyedül, hogyha bekerítenek a hülye gondolatok)
Szóval folyt. köv. kedden.
Addig igyekszem majd valami vidámabb témát keresni.
Hisz a srácok jól érzik magukat a suliban, oviban, a csajok sem panaszkodtak eddig, hétfőtől nekem is kezdődik.
2010. augusztus 29., vasárnap
Nem mindig történik elsőre úgy minden ahogy szeretnénk
A nyáron hanyagoltam a blogolást.
Konkrét oka nem nagyon volt, csak a kedvem hiányzott...
A suliban az év végét nem zártam túl fényesre, 2 fontos tárgyból elszálltam, melyhez részben hozzájárult az, hogy Nimród a vizsgaidőszak javát itthon töltötte, nem igazán hagyott tanulni, nem tudtam koncentrálni. A "szokásos" középfül gyulladással hadakoztunk azokban a hetekben. Az valóban igaz, hogy nem fordítottam elegendő időt a tanulásra, ez már nem a gimi, hogy nulla tanulásból minimum közepest ki lehessen hozni. Persze az egyik karót kicsit így is jogtalannak érzem, de ez van, a másikra valóban nem maradt időm, energiám és lelkesedésem se, és azt meg nem is részletezném, hogy Kevin is júni 11-től itthon volt, mert bezárt az ovi (nem részletezem mire képesek 2en).
Igazából mégsem vagyok elkeseredve, mert nem én vagyok az egyetlen akinek nem sikerült, sőt kevesen vannak akiknek minden sikerült, pedig az évfolyamtársaim javának ugye nincs egy háztartás meg egy rakat gyerkőc a nyakán. Igaz egy év tuti csúszás lesz, mert nincs keresztfélév nálunk és ezekre a tárgyakra fontos dolgok épülnek, amiket nem tudtam felvenni most, de ez van. Azt hiszem kell ez az egy év még. A konzekvenciákat levontam, túl lazán vettem elsőre, és hirtelen ugrottam bele, Nimródom is pici volt még. Viszont nem bánom, hogy 2009-ben felvételiztem, ugyanis idén nem jutottam volna be, épp picivel kevesebb pontom volna, mert megugrott idén rendesen a ponthatár, szerintem nem véletlen. Mert azért én úgy érzem itt valóban minőségi tanítás folyik és ez egy rendkívül jó szakirány.
Szóval 6.án újult erővel belecsapok a lecsóba mert szeretem...
A csajoknak is lassan becsengetnek, szerintem már várják. Jól telt a nyaruk, sokat voltak a mamánál, egy baráti családnál, szóval nem csak a panel falai között senyvedtek...
Nekem azért kicsit hosszúnak tűnik a nyár, ami az idegi részét illeti, mert mostanra már kicsit sok volt mindenkinek mindenkiből.
Nyaralni a párom munkája miatt nem voltunk, csak 1-1 napokat fürdőkben, kirándultunk Esztergomba (huligán Kevin és a tót rendőrkocsi esete megér egy mesét, bár szakadtam a röhögéstől kicsit betojtam, mert gyakorlatilag minden okmány nélkül ugrottunk át Felvidékre, Párkányba, azaz ugye a srácoknak se útlevél se személyi. Azt meg hagyjuk is, hogy a kedvenc fehér rovásírásos pólómban voltam így ha valami baj lett volna az Isten nem mossa le rólunk, hogy nem mi bujtottuk fel a gyereket...)
Meg párszor elruccantam kicsit kikapcsolni, feltöltődni a kedves kabalatársakkal, mikor megszálltuk egyik-másik barátunk házát.
Sőt idén kicsit nosztalgiáztam kedvenc gyerekkori barátnőmmel, mert megnyitott újra az a hely, ahol csitri korunkban szombat esténként buliztunk ezerrel (Arató). Érdekes volt, mert bár csak a ház ugyan az, új tulaj, új belső tér, de a zenék kb ugyan azok voltak, mert amolyan nosztalgia diszkó-féle volt aznap. Az elmúlt 10 évben nem táncoltam annyit, mint azon az estén, vagy 2 kilót leizzadtam a seggemről :-D
Viszont sajnos a nyár nem zárul valami jól számomra és ez a stressz rányomja a bélyegét mindenre kicsit. Egy sima laboron kiderült, hogy a májfunkciómmal gond van, majd visszanézve pár korábbi, de nem túl régi eredményt kiderült nem friss a dolog. Szerdán voltam ultrahangon, ahol csupa nem várt dolgot találtak, meg van enyhén nagyobbodva a májam-lépem, az epehólyagom a nyakánál meg van törve horog alakban és a legijesztőbb számomra egy 15mm-es göb a májamban. Elsején megyek vele CT-re addig nem tudok semmit, és ez a nemtudás a legijesztőbb. Nem finomítom, aznap kiborultam. Sokan tudják, hogy a családomban akadnak akik nem vetik meg az italt (zömmel a sört), én viszont nem iszom... És igazságtalannak érezném, ha az én májam lenne beteg. Persze senkinek sem kívánnám, hogy neki legyen, csak mert iszik! Azt is tudom, hogy nem csak az ital teszi taccsra a májat, meg eleve ezerféle dolog létezik ami az a kis dög lehet odabent, zsíros folttól értágulaton át akármi. De azt sem felejtem ki a számításból, hogy a családomban bőven fordulnak elő daganatos betegségek, anyukám is a másodikkal küzd, szerencsére úgy tűnik nyerésre áll. Szóval a genetika, meg az öröklött hajlam mint tényező a pakliban van.
DE NEM LESZ BAJ! Nem AKAROM és nem hagyom!
Konkrét oka nem nagyon volt, csak a kedvem hiányzott...
A suliban az év végét nem zártam túl fényesre, 2 fontos tárgyból elszálltam, melyhez részben hozzájárult az, hogy Nimród a vizsgaidőszak javát itthon töltötte, nem igazán hagyott tanulni, nem tudtam koncentrálni. A "szokásos" középfül gyulladással hadakoztunk azokban a hetekben. Az valóban igaz, hogy nem fordítottam elegendő időt a tanulásra, ez már nem a gimi, hogy nulla tanulásból minimum közepest ki lehessen hozni. Persze az egyik karót kicsit így is jogtalannak érzem, de ez van, a másikra valóban nem maradt időm, energiám és lelkesedésem se, és azt meg nem is részletezném, hogy Kevin is júni 11-től itthon volt, mert bezárt az ovi (nem részletezem mire képesek 2en).
Igazából mégsem vagyok elkeseredve, mert nem én vagyok az egyetlen akinek nem sikerült, sőt kevesen vannak akiknek minden sikerült, pedig az évfolyamtársaim javának ugye nincs egy háztartás meg egy rakat gyerkőc a nyakán. Igaz egy év tuti csúszás lesz, mert nincs keresztfélév nálunk és ezekre a tárgyakra fontos dolgok épülnek, amiket nem tudtam felvenni most, de ez van. Azt hiszem kell ez az egy év még. A konzekvenciákat levontam, túl lazán vettem elsőre, és hirtelen ugrottam bele, Nimródom is pici volt még. Viszont nem bánom, hogy 2009-ben felvételiztem, ugyanis idén nem jutottam volna be, épp picivel kevesebb pontom volna, mert megugrott idén rendesen a ponthatár, szerintem nem véletlen. Mert azért én úgy érzem itt valóban minőségi tanítás folyik és ez egy rendkívül jó szakirány.
Szóval 6.án újult erővel belecsapok a lecsóba mert szeretem...
A csajoknak is lassan becsengetnek, szerintem már várják. Jól telt a nyaruk, sokat voltak a mamánál, egy baráti családnál, szóval nem csak a panel falai között senyvedtek...
Nekem azért kicsit hosszúnak tűnik a nyár, ami az idegi részét illeti, mert mostanra már kicsit sok volt mindenkinek mindenkiből.
Nyaralni a párom munkája miatt nem voltunk, csak 1-1 napokat fürdőkben, kirándultunk Esztergomba (huligán Kevin és a tót rendőrkocsi esete megér egy mesét, bár szakadtam a röhögéstől kicsit betojtam, mert gyakorlatilag minden okmány nélkül ugrottunk át Felvidékre, Párkányba, azaz ugye a srácoknak se útlevél se személyi. Azt meg hagyjuk is, hogy a kedvenc fehér rovásírásos pólómban voltam így ha valami baj lett volna az Isten nem mossa le rólunk, hogy nem mi bujtottuk fel a gyereket...)
Meg párszor elruccantam kicsit kikapcsolni, feltöltődni a kedves kabalatársakkal, mikor megszálltuk egyik-másik barátunk házát.
Sőt idén kicsit nosztalgiáztam kedvenc gyerekkori barátnőmmel, mert megnyitott újra az a hely, ahol csitri korunkban szombat esténként buliztunk ezerrel (Arató). Érdekes volt, mert bár csak a ház ugyan az, új tulaj, új belső tér, de a zenék kb ugyan azok voltak, mert amolyan nosztalgia diszkó-féle volt aznap. Az elmúlt 10 évben nem táncoltam annyit, mint azon az estén, vagy 2 kilót leizzadtam a seggemről :-D
Viszont sajnos a nyár nem zárul valami jól számomra és ez a stressz rányomja a bélyegét mindenre kicsit. Egy sima laboron kiderült, hogy a májfunkciómmal gond van, majd visszanézve pár korábbi, de nem túl régi eredményt kiderült nem friss a dolog. Szerdán voltam ultrahangon, ahol csupa nem várt dolgot találtak, meg van enyhén nagyobbodva a májam-lépem, az epehólyagom a nyakánál meg van törve horog alakban és a legijesztőbb számomra egy 15mm-es göb a májamban. Elsején megyek vele CT-re addig nem tudok semmit, és ez a nemtudás a legijesztőbb. Nem finomítom, aznap kiborultam. Sokan tudják, hogy a családomban akadnak akik nem vetik meg az italt (zömmel a sört), én viszont nem iszom... És igazságtalannak érezném, ha az én májam lenne beteg. Persze senkinek sem kívánnám, hogy neki legyen, csak mert iszik! Azt is tudom, hogy nem csak az ital teszi taccsra a májat, meg eleve ezerféle dolog létezik ami az a kis dög lehet odabent, zsíros folttól értágulaton át akármi. De azt sem felejtem ki a számításból, hogy a családomban bőven fordulnak elő daganatos betegségek, anyukám is a másodikkal küzd, szerencsére úgy tűnik nyerésre áll. Szóval a genetika, meg az öröklött hajlam mint tényező a pakliban van.
DE NEM LESZ BAJ! Nem AKAROM és nem hagyom!
2010. június 16., szerda
Nem térek magamhoz...
Egész nap az jár a fejemben, hogy egy évfolyam társsal kevesebben lettünk. Nem, nem azért mert átjelentkezett másik suliba és mégsem szülésznő lesz majd, hanem orvos, fogorvos vagy állatorvos (van pár csajszi akik idén is felvételiznek)
Egy fatális buta baleset ragadta el tőlünk.
Annyira nem ismertem, de párszor beszélgettünk annak ellenére, hogy nem egy tanuló csoportba jártunk, így viszonylag ritkán is találkoztunk (bevallom van olyan lány aki nem a mi csoportunkba jár és azt sem tudom,hogy hogy hívják)
Emlékszem egyszer elmesélte, hogy a férje már az első randin közölte vele, hogy feleségül fogja venni (az én férjem is ugyan ezt mondta az első randin), most lett volna az egyéves házassági évfordulójuk... és most lett volna 20 éves.
Talán tényleg létezik egy bizonyos "nagykönyv" amiben megírnak mindent, és talán az a nagykönyv tudta előre, hogy az Ő bejegyzése nem lesz túl hosszú és ezt azzal próbálta kompenzálni, hogy a végén -sőt remélem végig boldog lehetett, megkapta azt már 19 évesen amiről sok nő álmodik és még 30 felett sem jut hozzá, esküvő, boldogság, szerelem... Őt is bolondnak nézhették sokan, amiért ilyen fiatalon döntött amellett, hogy összeköti az életét valakivel. Sajnos csak ilyen rövid időre.
Furcsa, hogy így felkavart a dolog, de tényleg egész nap Rá gondolok, a lányra aki segítőkész volt mindenkivel, sokaknak segített a számtek háziban, a csoportmélünket is ő pofozta helyre -teljesen önzetlenül...
Utálom a hülye fatális véletleneket, és a buta baleseteket!!!
Isten Veled!
Persze még mindig reménykedem, hogy ez az egész nem is igaz! -de az üzenőfaladat olvasva egyre kisebb a remény
Egy fatális buta baleset ragadta el tőlünk.
Annyira nem ismertem, de párszor beszélgettünk annak ellenére, hogy nem egy tanuló csoportba jártunk, így viszonylag ritkán is találkoztunk (bevallom van olyan lány aki nem a mi csoportunkba jár és azt sem tudom,hogy hogy hívják)
Emlékszem egyszer elmesélte, hogy a férje már az első randin közölte vele, hogy feleségül fogja venni (az én férjem is ugyan ezt mondta az első randin), most lett volna az egyéves házassági évfordulójuk... és most lett volna 20 éves.
Talán tényleg létezik egy bizonyos "nagykönyv" amiben megírnak mindent, és talán az a nagykönyv tudta előre, hogy az Ő bejegyzése nem lesz túl hosszú és ezt azzal próbálta kompenzálni, hogy a végén -sőt remélem végig boldog lehetett, megkapta azt már 19 évesen amiről sok nő álmodik és még 30 felett sem jut hozzá, esküvő, boldogság, szerelem... Őt is bolondnak nézhették sokan, amiért ilyen fiatalon döntött amellett, hogy összeköti az életét valakivel. Sajnos csak ilyen rövid időre.
Furcsa, hogy így felkavart a dolog, de tényleg egész nap Rá gondolok, a lányra aki segítőkész volt mindenkivel, sokaknak segített a számtek háziban, a csoportmélünket is ő pofozta helyre -teljesen önzetlenül...
Utálom a hülye fatális véletleneket, és a buta baleseteket!!!
Isten Veled!
Persze még mindig reménykedem, hogy ez az egész nem is igaz! -de az üzenőfaladat olvasva egyre kisebb a remény
2010. június 10., csütörtök
2010. április 30., péntek
Az utóbbi pár nap
Bő egy hét néhány szóban, megpróbálom időrendben, úgy kicsit egyszerűbb.
A múltheti hétköznapok nagyjából szokásos módon teltek, mindenki a maga dolgát végezte.
A péntek kicsit más volt... A megismerkedésünk 10. évfordulója. Este arról beszélgettünk mi minden volt akkor és mi változott meg azóta. Olyan furcsa volt így vissza gondolni akkori önmagunkra. Már akkor, aznap megmondta, ahogy a tóparton ültünk éjjel a padon, hogy engem feleségül fog venni, nagyon boldogok leszünk és gyerekeink lesznek, sok gyerek. Persze akkor én kinevettem, igaz nem is tűnt annyira komoly pasasnak ahogy lógott ki a fejéből a varrat (3 nappal előtte fradi-UTE meccsen egy szemét sün tonfával verte fejbe)... és láss csodát! Hihetetlen!
Szombatra állatkertezést terveztünk be (megjegyzem hétvégén, jó időben SOHA többet) rengetegen voltak, alig láttunk egy csomó mindent, de láttuk a bébi orángutánt, amint az anyaállat dajkálta. Megint le van zárva a fele, ép mondtam is a férjemnek, hogy az elmúlt 10 évben mondhatjuk, hogy gyakran jártunk ott (minden nyáron 2-3szor, eleinte kettesben, aztán hárman, négyen, öten, s most már lassan két éve hatan) de eddig talán egyszer sem volt minden egy időben nyitva, valami mindig le van zárva. Remélem rövidesen elkészül teljesen.
Nimród hazafelé elaludt, majd ébredéskor arra lettünk figyelmesek, hogy zöld cucc dől a bal füléből színre-állagra mint a takony, na Apa egyből szaladt vele a Jánosba (az volt az ügyeletes) azért pont Ő mert nagyon sok embertől hallottuk, hogy határozott temperamentum ajánlott oda, ha ott van az ügyelet. Diagnózis: középfül gyulladás a bal fülében, torka jobb füle tiszta. Hurrá! Jó ideje nem láttuk eme nem kívánatos vendéget, erre vissza pofátlankodott. Furcsa az egészben, hogy 0 tünete volt, se láz, se hiszti sem az egyéb (szokásos) tünet. Visszagondolva talán azért nem ette meg a karalábé főzeléket csütörtökön a bölcsiben-de én szimplán csak azt hittem nem ízlett neki.
Hétfőn kontrollra kellett vinni, a területileg illetékes helyre. kiderült, hogy javul a felrepedt dobhártyája, de a jobb füle és a torka gáz. na ez tök érdekes nekem, hogy szombaton tiszta, 2 nap múlva meg annyira begyullad neki, hogy felkeljen szúrni? Mindezt antibiotikum+antibiotikumos orrcsepp+láz és fájdalom csillapító ami ugye gyula csökkentő+orrszívás mellett? Merthogy a doktornő azt javasolta szúrjuk fel, amibe én beleegyeztem, hisz inkább legyen kicsi sebe, mint újra ez is repedjen. Az eredmény minket igazolt, a bökés pillanatában szinte kizúdult egy csomó genyás cuccos, ami eddig feszítette a hártyáját. Igaz nem is evett aznap, a mama is panaszkodott rá, mert ő volt vele napközben amíg én suliban voltam. Bezzeg amikor elindultunk a rendelőből, beugrottam vele a sugárba fornettiért, egy egész xxl-es sajtos bigyót, meg egy pogit befalt egy-ültő helyében.
A hetet a mamával töltötte napközben, ha suliban voltam.
Csütörtökön élettan gyakorlaton csináltam kiselőadást a szív fejlődési rendellenességeiről, amihez aznap hajnalban dobtam össze egy ppt-t, életem első ppt-jét. Volt benne kép, meg rajz -amit painttel oktojáltam össze, amit utoljára vagy 15 éve csináltam. A csajok ezerszer különbet dobtak volna össze, de nem volt pofám felkelteni őket. Elég fura volt az előadás, mármint akkora gombóc volt a torkomban, hogy elmondani nem tudom, pedig csak az eperhármasok voltak ott, az a kis létszámú csoport, akik a névsorban az No kezdőbetűktől szerepelnek huszon-egynéhány emberke, akikkel szeptember óta együtt járunk az ilyen kiscsoportos gyakorlatokra, és akikkel egyébként szerintem egész jól összekovácsolódtunk, mégis elég zavarban voltam... A következő órán majd kaksiban fogunk túrni, de nem lesz -nekem- akkora gáz, mert Nimród termésével fogunk játszani. Ugyanis a tanárnő megkért, hogy hétfőre vigyek vagy 2 pelenkányi kakit, mert az ilyen emésztési izé-bizé vizsgálatokat a kiskölykök termésével jobb csinálni, abba könnyebben bele tudják keverni a mókákat (valami emésztetlen enzimféle dolgot), amit nekünk észre kell majd venni.
Délután anyáknapjáztunk az oviban. Voltak anyukák, akik már előre készültek zsepivel, meg hasonlókkal, hogy ők biztos sírni fognak. Na mondom én ugyan nem én már edzett vagyok az effélékre. Mindezt egészen addig bírtam amíg a világ legtökéletesebb majdnem ötévese odajött hozzám az ölembe és neki kezdett az alábbi versnek:
"Ha nagy leszek, és te kicsi,
Tiéd lesz a babakocsi.
Kiviszlek a játszótérre,
Lepkét kergetni a rétre.
Én dolgozom, te majd játszol,
Várat építsz, fára mászol.
A boltba is én megyek,
Hozok cukrot, kenyeret,
Banánt is, mert szereted.
Hazajövök, ölbe veszlek,
Úgy szeretlek!
Úgy szeretlek!"
Osvát Erzsébet
A világon nincs ennél a pillanatnál csodálatosabb dolog, ez az amiért érdemes élni.
Holnap majálisozunk egyet a hajógyári szigeten Majd gondolok Rád/Rátok Zsóka :-)
Aztán újra tanulás ezerrel, egyre közeledik a ZH hét és a vizsga időszak, napról napra nő a para, hogy a hátralevő idő nem arányos a tananyagunk mennyiségével, de olyan még nem volt, hogy valahogy ne lett volna -majdcsak lesz valami
A múltheti hétköznapok nagyjából szokásos módon teltek, mindenki a maga dolgát végezte.
A péntek kicsit más volt... A megismerkedésünk 10. évfordulója. Este arról beszélgettünk mi minden volt akkor és mi változott meg azóta. Olyan furcsa volt így vissza gondolni akkori önmagunkra. Már akkor, aznap megmondta, ahogy a tóparton ültünk éjjel a padon, hogy engem feleségül fog venni, nagyon boldogok leszünk és gyerekeink lesznek, sok gyerek. Persze akkor én kinevettem, igaz nem is tűnt annyira komoly pasasnak ahogy lógott ki a fejéből a varrat (3 nappal előtte fradi-UTE meccsen egy szemét sün tonfával verte fejbe)... és láss csodát! Hihetetlen!
Szombatra állatkertezést terveztünk be (megjegyzem hétvégén, jó időben SOHA többet) rengetegen voltak, alig láttunk egy csomó mindent, de láttuk a bébi orángutánt, amint az anyaállat dajkálta. Megint le van zárva a fele, ép mondtam is a férjemnek, hogy az elmúlt 10 évben mondhatjuk, hogy gyakran jártunk ott (minden nyáron 2-3szor, eleinte kettesben, aztán hárman, négyen, öten, s most már lassan két éve hatan) de eddig talán egyszer sem volt minden egy időben nyitva, valami mindig le van zárva. Remélem rövidesen elkészül teljesen.
Nimród hazafelé elaludt, majd ébredéskor arra lettünk figyelmesek, hogy zöld cucc dől a bal füléből színre-állagra mint a takony, na Apa egyből szaladt vele a Jánosba (az volt az ügyeletes) azért pont Ő mert nagyon sok embertől hallottuk, hogy határozott temperamentum ajánlott oda, ha ott van az ügyelet. Diagnózis: középfül gyulladás a bal fülében, torka jobb füle tiszta. Hurrá! Jó ideje nem láttuk eme nem kívánatos vendéget, erre vissza pofátlankodott. Furcsa az egészben, hogy 0 tünete volt, se láz, se hiszti sem az egyéb (szokásos) tünet. Visszagondolva talán azért nem ette meg a karalábé főzeléket csütörtökön a bölcsiben-de én szimplán csak azt hittem nem ízlett neki.
Hétfőn kontrollra kellett vinni, a területileg illetékes helyre. kiderült, hogy javul a felrepedt dobhártyája, de a jobb füle és a torka gáz. na ez tök érdekes nekem, hogy szombaton tiszta, 2 nap múlva meg annyira begyullad neki, hogy felkeljen szúrni? Mindezt antibiotikum+antibiotikumos orrcsepp+láz és fájdalom csillapító ami ugye gyula csökkentő+orrszívás mellett? Merthogy a doktornő azt javasolta szúrjuk fel, amibe én beleegyeztem, hisz inkább legyen kicsi sebe, mint újra ez is repedjen. Az eredmény minket igazolt, a bökés pillanatában szinte kizúdult egy csomó genyás cuccos, ami eddig feszítette a hártyáját. Igaz nem is evett aznap, a mama is panaszkodott rá, mert ő volt vele napközben amíg én suliban voltam. Bezzeg amikor elindultunk a rendelőből, beugrottam vele a sugárba fornettiért, egy egész xxl-es sajtos bigyót, meg egy pogit befalt egy-ültő helyében.
A hetet a mamával töltötte napközben, ha suliban voltam.
Csütörtökön élettan gyakorlaton csináltam kiselőadást a szív fejlődési rendellenességeiről, amihez aznap hajnalban dobtam össze egy ppt-t, életem első ppt-jét. Volt benne kép, meg rajz -amit painttel oktojáltam össze, amit utoljára vagy 15 éve csináltam. A csajok ezerszer különbet dobtak volna össze, de nem volt pofám felkelteni őket. Elég fura volt az előadás, mármint akkora gombóc volt a torkomban, hogy elmondani nem tudom, pedig csak az eperhármasok voltak ott, az a kis létszámú csoport, akik a névsorban az No kezdőbetűktől szerepelnek huszon-egynéhány emberke, akikkel szeptember óta együtt járunk az ilyen kiscsoportos gyakorlatokra, és akikkel egyébként szerintem egész jól összekovácsolódtunk, mégis elég zavarban voltam... A következő órán majd kaksiban fogunk túrni, de nem lesz -nekem- akkora gáz, mert Nimród termésével fogunk játszani. Ugyanis a tanárnő megkért, hogy hétfőre vigyek vagy 2 pelenkányi kakit, mert az ilyen emésztési izé-bizé vizsgálatokat a kiskölykök termésével jobb csinálni, abba könnyebben bele tudják keverni a mókákat (valami emésztetlen enzimféle dolgot), amit nekünk észre kell majd venni.
Délután anyáknapjáztunk az oviban. Voltak anyukák, akik már előre készültek zsepivel, meg hasonlókkal, hogy ők biztos sírni fognak. Na mondom én ugyan nem én már edzett vagyok az effélékre. Mindezt egészen addig bírtam amíg a világ legtökéletesebb majdnem ötévese odajött hozzám az ölembe és neki kezdett az alábbi versnek:
"Ha nagy leszek, és te kicsi,
Tiéd lesz a babakocsi.
Kiviszlek a játszótérre,
Lepkét kergetni a rétre.
Én dolgozom, te majd játszol,
Várat építsz, fára mászol.
A boltba is én megyek,
Hozok cukrot, kenyeret,
Banánt is, mert szereted.
Hazajövök, ölbe veszlek,
Úgy szeretlek!
Úgy szeretlek!"
Osvát Erzsébet
A világon nincs ennél a pillanatnál csodálatosabb dolog, ez az amiért érdemes élni.
Holnap majálisozunk egyet a hajógyári szigeten Majd gondolok Rád/Rátok Zsóka :-)
Aztán újra tanulás ezerrel, egyre közeledik a ZH hét és a vizsga időszak, napról napra nő a para, hogy a hátralevő idő nem arányos a tananyagunk mennyiségével, de olyan még nem volt, hogy valahogy ne lett volna -majdcsak lesz valami
2010. április 19., hétfő
Újabb "életjel"
Úgy látszik nem vagyok még mindig az a naponta/hetente bejegyzést írogató fajta, hol "aktualitás" nincs, hol pedig időm leírni...
Lényeg, hogy megvagyunk még. Mindenki végzi a maga dolgát, ahogy azt kell.
Szinte minden nap eldöntöm, hogy írok ide is végre valamit, de mire oda jutok, hogy van egy pár nyugodt percem, már elszáll az ihlet, vagy az energiám.
De most így hajnali 3 körül arra jutottam, hogy mégis csak adok én is némi életjelet magunkról.
A csajok jól vannak, többé kevésbé a suli is megy nekik, a kevésbé-t sem kell véresen komolyan venni, csak Fanni szeret ezt azt ellinkeskedni, de sokat tenni nem lehet, úgy fest ez az ő természetével jár... De azért igyekszem kordában tartani. Az iskola doki jóvoltából szerencsére azt is tudjuk, hogy mind a 2 csaj jól lát, és Kitti még jól is hall-ugyanis a szokásos éves iskolaorvosi vizsgálaton azt feltételezte a dr.nő, hogy ez nem így van, mondjuk amint hallottam nem csak nekünk jutott az a megtiszteltetés, hogy néhány hetes várakozás után vizitálhattunk a szakorvosi rendelőben. De legalább feleslegesen, pedig már lélekben felkészültem arra, hogy ingem gatyám otthagyom a 2 szemüvegért amit majd felírnak.
Kevin is jól van, ovi van neki ezerrel, szereti is. Itthon kicsit nehezen veszi néha, hogy nem vagyok hajlandó egy kalap alá venni a csajokkal, hogy neki kötöttebb a lefekvési ideje, az ő szobájukban nincs tv, és bizony neki kevesebb időt engedek a számítógép előtt is. Ez utóbbi kapcsán még vissza a Fannihoz: végre nem csak a bugyuta játékokat keresgeti a neten, hanem rákapott az olvasásra/ismeret szerzésre is! Mostanában irodalom órán a honfoglalás a téma (ezúton is minden tiszteletem a tanítónéninknek, mert azt kell látnom, hogy lényegesen többet/jobban foglalkoznak a témával, mint anno az én időmben, és örülök, hogy hagyja kibontakozni a gyerekeket, nem csitította el az enyémet sem pl. mikor a turáni átokról mesélt vagy arról, hogy Koppány talán nem is volt annyira rossz...) és csak úgy falja az információkat, nem győzöm neki nyomtatni amit kinéz és viszi be a suliba órára, teljes önszorgalommal bevágta a vérszerződés szövegét, meg valami verset Emese álmáról, valamint elég egyszer elmondani neki valami ilyen történetet, mondát és megragad az agyában (persze a rendes sulis dolgok azért nem ennyire ;-) ) De szerencsére nem csak a számítógép előtt szeretnek olvasni, hanem az igazi könyveket is nagyon szeretik, Kitti is végre rákapott az olvasás ízére, így második vége felé. Most éppen a zokni mukikról olvas, nagyon bejön neki. Az írónő részéről is jó ötlet volt szerintem személyesen bemenni a suliba, mert gyanítom az ő bemutatása is sokat dobott a könyv népszerűségén. Fanni éppen halálni nyavalyákról olvas (immunrendszer meg ilyen-olyan kórságok gyereknyelvre fordítva, mint pl kolera, sárgaláz, tbc...), ez a téma is érdekli, jelen állás szerint vagy orvos lesz, de minimum kórboncnok-van gyomra hozzá és minden véres mizéria érdekli, vagy pedig állatorvos-ennek fejében egyre gyakrabban nézzük végre az Animal planetet a zizi mesecsatornák helyett.
Nimródomról: December vége óta átalussza az éjszakát, ami hatalmas luxus számomra, egyetlen szépséghiba a dologban, hogy a napirendjét (este 8-reggel fél7) hétvégén is tartja, de nem vagyok telhetetlen, a korábbi egész éjjel cicin lógáshoz képest már ez is bőven Hawaii, főleg, hogy a saját ágyában alszik, nem engem terrorizál még álmában is. Már csak azért verhetem a fejem a falba, hogy nem volt szívem előbb végig játszani azt a 2-3 napot, amíg az ágyban sírt altatáskor-pedig tényleg csak ennyi volt, és már meg is tanulta a dolgát, hogy neki az a helye, ott kell aludni, anya nem kapkodja ki minden egyes nyikorgáskor...
Végül úgy döntöttünk, hogy marad a megszokott csoportjában, ami úgy fest jó döntés volt. Ugyan is egy hete a régi-új bejáratot kell használni a bölcsiben, de Ő az ideiglenes ovin-keresztül bejárást szokta meg, azóta így volt, mióta oda jár. Ha hiszitek-ha nem, már az felborította a lelki békéjét, hogy nem azt az ajtót használjuk, reggel újra (hónapok óta először) pityereg, rendre a hátsó ajtón (az eddigi bejárat) akar kimenni ott cirkuszol, mikor indulunk haza. Ezt elnézve bele sem merek gondolni mit csinálna, ha az új csoportba kellene bemennie. Meg kell hagyni nagyon szép a 2 új csoport, valóban eu-s szintű így első ránézésre, és kaptak só-szobát is, bár gondolom ennek majd a következő ősszel-télen lesz jelentősége. Mama ügyekben is egyre jobb a helyzet. Mind velencei, mind pesti fronton, Anyukám szerencsére egyre jobban van a kemó után, amit váratlanul idő előtt abba kellett hagyni, mert elment a hangja mindenféle fül orr gégészeti indok nélkül, s mivel a dokija szerint sikeres volt a műtét, minden malignus sejtet eltávolítottak ezért jobb ha abba hagyják, nehogy többet ártson mint használjon a dolog. Azóta szépen lassan helyre áll a hangja is.
Anyós pedig valósággal beleszeretett Nimródba, amikor csak teheti jön hozzánk. Persze a többi srácot is szereti, de szemmel is látható, hogy az igazi hangot a Törpével vette fel. Ennek nagyon örülök, ahogy annak is, hogy végre szorosabb a kapcsolatunk is, nem olyan távolságtartó, mondjuk tudni kell, hogy sem neki, sem a páromnak nincs könnyű természete de Nimród ezt teljesen áthidalja, én meg az örök szentimentális nagyon örülök, hogy egyben van a család ahogy az az egészséges élet rendje.
Suli is megyeget szokás szerint van ami nagyon klappol, és van ami kevésbé, és ami számomra elképesztő: egy hónap sincs és kezdődik először a ZH hét, aztán meg a szemesztervégi vizsgák. Naná, hogy bőven van miből utolérni magamat, de bízom benne, hogy sikerül ezt is megoldanom. Ami még furcsa, hogy egyre inkább bírom a laboros gyakorlatokat! Bírom a mikorbis szórakozott professzor szerű tanárunkat is, és eléggé érdekes maga a tárgy is, főképp, hogy nem a könyvet halljuk az előadáson szóról szóra, hanem próbálja a tanár érdekesen előadni a dolgot-könnyebben meg is marad. Egyre ügyesebben veszek mintát baci tenyészetekből is, már nem szántom fel a táptalajt annyira mint korábban, azért a kaksi minta vizsgálatot meghagytuk a bátrabbaknak de szerencsére az nem is volt kötelező. Élettanon a gyakorlaton már egyre kevésbé zavar a vér szaga-mert igen is van neki, vagy az alvadásgátlónak, amivel keverik, vagy a kettőnek együtt?-már nem is tudom... Most már azt is tudom, hogy az újraélesztésnél a kompressziót a Beegees Stayin' Alive számának az ütemére a legoptimálisabb csinálni és azt is, hogy a félautomata defibrillátornak nagyon agresszív néni a szinkronhangja :-D.
Szóval: bár rohadtul nehezen érem utol magam, és amint sikerül kezdhetem előröl azért nagyon szeretem az ETK-t.
Lényeg, hogy megvagyunk még. Mindenki végzi a maga dolgát, ahogy azt kell.
Szinte minden nap eldöntöm, hogy írok ide is végre valamit, de mire oda jutok, hogy van egy pár nyugodt percem, már elszáll az ihlet, vagy az energiám.
De most így hajnali 3 körül arra jutottam, hogy mégis csak adok én is némi életjelet magunkról.
A csajok jól vannak, többé kevésbé a suli is megy nekik, a kevésbé-t sem kell véresen komolyan venni, csak Fanni szeret ezt azt ellinkeskedni, de sokat tenni nem lehet, úgy fest ez az ő természetével jár... De azért igyekszem kordában tartani. Az iskola doki jóvoltából szerencsére azt is tudjuk, hogy mind a 2 csaj jól lát, és Kitti még jól is hall-ugyanis a szokásos éves iskolaorvosi vizsgálaton azt feltételezte a dr.nő, hogy ez nem így van, mondjuk amint hallottam nem csak nekünk jutott az a megtiszteltetés, hogy néhány hetes várakozás után vizitálhattunk a szakorvosi rendelőben. De legalább feleslegesen, pedig már lélekben felkészültem arra, hogy ingem gatyám otthagyom a 2 szemüvegért amit majd felírnak.
Kevin is jól van, ovi van neki ezerrel, szereti is. Itthon kicsit nehezen veszi néha, hogy nem vagyok hajlandó egy kalap alá venni a csajokkal, hogy neki kötöttebb a lefekvési ideje, az ő szobájukban nincs tv, és bizony neki kevesebb időt engedek a számítógép előtt is. Ez utóbbi kapcsán még vissza a Fannihoz: végre nem csak a bugyuta játékokat keresgeti a neten, hanem rákapott az olvasásra/ismeret szerzésre is! Mostanában irodalom órán a honfoglalás a téma (ezúton is minden tiszteletem a tanítónéninknek, mert azt kell látnom, hogy lényegesen többet/jobban foglalkoznak a témával, mint anno az én időmben, és örülök, hogy hagyja kibontakozni a gyerekeket, nem csitította el az enyémet sem pl. mikor a turáni átokról mesélt vagy arról, hogy Koppány talán nem is volt annyira rossz...) és csak úgy falja az információkat, nem győzöm neki nyomtatni amit kinéz és viszi be a suliba órára, teljes önszorgalommal bevágta a vérszerződés szövegét, meg valami verset Emese álmáról, valamint elég egyszer elmondani neki valami ilyen történetet, mondát és megragad az agyában (persze a rendes sulis dolgok azért nem ennyire ;-) ) De szerencsére nem csak a számítógép előtt szeretnek olvasni, hanem az igazi könyveket is nagyon szeretik, Kitti is végre rákapott az olvasás ízére, így második vége felé. Most éppen a zokni mukikról olvas, nagyon bejön neki. Az írónő részéről is jó ötlet volt szerintem személyesen bemenni a suliba, mert gyanítom az ő bemutatása is sokat dobott a könyv népszerűségén. Fanni éppen halálni nyavalyákról olvas (immunrendszer meg ilyen-olyan kórságok gyereknyelvre fordítva, mint pl kolera, sárgaláz, tbc...), ez a téma is érdekli, jelen állás szerint vagy orvos lesz, de minimum kórboncnok-van gyomra hozzá és minden véres mizéria érdekli, vagy pedig állatorvos-ennek fejében egyre gyakrabban nézzük végre az Animal planetet a zizi mesecsatornák helyett.
Nimródomról: December vége óta átalussza az éjszakát, ami hatalmas luxus számomra, egyetlen szépséghiba a dologban, hogy a napirendjét (este 8-reggel fél7) hétvégén is tartja, de nem vagyok telhetetlen, a korábbi egész éjjel cicin lógáshoz képest már ez is bőven Hawaii, főleg, hogy a saját ágyában alszik, nem engem terrorizál még álmában is. Már csak azért verhetem a fejem a falba, hogy nem volt szívem előbb végig játszani azt a 2-3 napot, amíg az ágyban sírt altatáskor-pedig tényleg csak ennyi volt, és már meg is tanulta a dolgát, hogy neki az a helye, ott kell aludni, anya nem kapkodja ki minden egyes nyikorgáskor...
Végül úgy döntöttünk, hogy marad a megszokott csoportjában, ami úgy fest jó döntés volt. Ugyan is egy hete a régi-új bejáratot kell használni a bölcsiben, de Ő az ideiglenes ovin-keresztül bejárást szokta meg, azóta így volt, mióta oda jár. Ha hiszitek-ha nem, már az felborította a lelki békéjét, hogy nem azt az ajtót használjuk, reggel újra (hónapok óta először) pityereg, rendre a hátsó ajtón (az eddigi bejárat) akar kimenni ott cirkuszol, mikor indulunk haza. Ezt elnézve bele sem merek gondolni mit csinálna, ha az új csoportba kellene bemennie. Meg kell hagyni nagyon szép a 2 új csoport, valóban eu-s szintű így első ránézésre, és kaptak só-szobát is, bár gondolom ennek majd a következő ősszel-télen lesz jelentősége. Mama ügyekben is egyre jobb a helyzet. Mind velencei, mind pesti fronton, Anyukám szerencsére egyre jobban van a kemó után, amit váratlanul idő előtt abba kellett hagyni, mert elment a hangja mindenféle fül orr gégészeti indok nélkül, s mivel a dokija szerint sikeres volt a műtét, minden malignus sejtet eltávolítottak ezért jobb ha abba hagyják, nehogy többet ártson mint használjon a dolog. Azóta szépen lassan helyre áll a hangja is.
Anyós pedig valósággal beleszeretett Nimródba, amikor csak teheti jön hozzánk. Persze a többi srácot is szereti, de szemmel is látható, hogy az igazi hangot a Törpével vette fel. Ennek nagyon örülök, ahogy annak is, hogy végre szorosabb a kapcsolatunk is, nem olyan távolságtartó, mondjuk tudni kell, hogy sem neki, sem a páromnak nincs könnyű természete de Nimród ezt teljesen áthidalja, én meg az örök szentimentális nagyon örülök, hogy egyben van a család ahogy az az egészséges élet rendje.
Suli is megyeget szokás szerint van ami nagyon klappol, és van ami kevésbé, és ami számomra elképesztő: egy hónap sincs és kezdődik először a ZH hét, aztán meg a szemesztervégi vizsgák. Naná, hogy bőven van miből utolérni magamat, de bízom benne, hogy sikerül ezt is megoldanom. Ami még furcsa, hogy egyre inkább bírom a laboros gyakorlatokat! Bírom a mikorbis szórakozott professzor szerű tanárunkat is, és eléggé érdekes maga a tárgy is, főképp, hogy nem a könyvet halljuk az előadáson szóról szóra, hanem próbálja a tanár érdekesen előadni a dolgot-könnyebben meg is marad. Egyre ügyesebben veszek mintát baci tenyészetekből is, már nem szántom fel a táptalajt annyira mint korábban, azért a kaksi minta vizsgálatot meghagytuk a bátrabbaknak de szerencsére az nem is volt kötelező. Élettanon a gyakorlaton már egyre kevésbé zavar a vér szaga-mert igen is van neki, vagy az alvadásgátlónak, amivel keverik, vagy a kettőnek együtt?-már nem is tudom... Most már azt is tudom, hogy az újraélesztésnél a kompressziót a Beegees Stayin' Alive számának az ütemére a legoptimálisabb csinálni és azt is, hogy a félautomata defibrillátornak nagyon agresszív néni a szinkronhangja :-D.
Szóval: bár rohadtul nehezen érem utol magam, és amint sikerül kezdhetem előröl azért nagyon szeretem az ETK-t.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)