Bő egy hét néhány szóban, megpróbálom időrendben, úgy kicsit egyszerűbb.
A múltheti hétköznapok nagyjából szokásos módon teltek, mindenki a maga dolgát végezte.
A péntek kicsit más volt... A megismerkedésünk 10. évfordulója. Este arról beszélgettünk mi minden volt akkor és mi változott meg azóta. Olyan furcsa volt így vissza gondolni akkori önmagunkra. Már akkor, aznap megmondta, ahogy a tóparton ültünk éjjel a padon, hogy engem feleségül fog venni, nagyon boldogok leszünk és gyerekeink lesznek, sok gyerek. Persze akkor én kinevettem, igaz nem is tűnt annyira komoly pasasnak ahogy lógott ki a fejéből a varrat (3 nappal előtte fradi-UTE meccsen egy szemét sün tonfával verte fejbe)... és láss csodát! Hihetetlen!
Szombatra állatkertezést terveztünk be (megjegyzem hétvégén, jó időben SOHA többet) rengetegen voltak, alig láttunk egy csomó mindent, de láttuk a bébi orángutánt, amint az anyaállat dajkálta. Megint le van zárva a fele, ép mondtam is a férjemnek, hogy az elmúlt 10 évben mondhatjuk, hogy gyakran jártunk ott (minden nyáron 2-3szor, eleinte kettesben, aztán hárman, négyen, öten, s most már lassan két éve hatan) de eddig talán egyszer sem volt minden egy időben nyitva, valami mindig le van zárva. Remélem rövidesen elkészül teljesen.
Nimród hazafelé elaludt, majd ébredéskor arra lettünk figyelmesek, hogy zöld cucc dől a bal füléből színre-állagra mint a takony, na Apa egyből szaladt vele a Jánosba (az volt az ügyeletes) azért pont Ő mert nagyon sok embertől hallottuk, hogy határozott temperamentum ajánlott oda, ha ott van az ügyelet. Diagnózis: középfül gyulladás a bal fülében, torka jobb füle tiszta. Hurrá! Jó ideje nem láttuk eme nem kívánatos vendéget, erre vissza pofátlankodott. Furcsa az egészben, hogy 0 tünete volt, se láz, se hiszti sem az egyéb (szokásos) tünet. Visszagondolva talán azért nem ette meg a karalábé főzeléket csütörtökön a bölcsiben-de én szimplán csak azt hittem nem ízlett neki.
Hétfőn kontrollra kellett vinni, a területileg illetékes helyre. kiderült, hogy javul a felrepedt dobhártyája, de a jobb füle és a torka gáz. na ez tök érdekes nekem, hogy szombaton tiszta, 2 nap múlva meg annyira begyullad neki, hogy felkeljen szúrni? Mindezt antibiotikum+antibiotikumos orrcsepp+láz és fájdalom csillapító ami ugye gyula csökkentő+orrszívás mellett? Merthogy a doktornő azt javasolta szúrjuk fel, amibe én beleegyeztem, hisz inkább legyen kicsi sebe, mint újra ez is repedjen. Az eredmény minket igazolt, a bökés pillanatában szinte kizúdult egy csomó genyás cuccos, ami eddig feszítette a hártyáját. Igaz nem is evett aznap, a mama is panaszkodott rá, mert ő volt vele napközben amíg én suliban voltam. Bezzeg amikor elindultunk a rendelőből, beugrottam vele a sugárba fornettiért, egy egész xxl-es sajtos bigyót, meg egy pogit befalt egy-ültő helyében.
A hetet a mamával töltötte napközben, ha suliban voltam.
Csütörtökön élettan gyakorlaton csináltam kiselőadást a szív fejlődési rendellenességeiről, amihez aznap hajnalban dobtam össze egy ppt-t, életem első ppt-jét. Volt benne kép, meg rajz -amit painttel oktojáltam össze, amit utoljára vagy 15 éve csináltam. A csajok ezerszer különbet dobtak volna össze, de nem volt pofám felkelteni őket. Elég fura volt az előadás, mármint akkora gombóc volt a torkomban, hogy elmondani nem tudom, pedig csak az eperhármasok voltak ott, az a kis létszámú csoport, akik a névsorban az No kezdőbetűktől szerepelnek huszon-egynéhány emberke, akikkel szeptember óta együtt járunk az ilyen kiscsoportos gyakorlatokra, és akikkel egyébként szerintem egész jól összekovácsolódtunk, mégis elég zavarban voltam... A következő órán majd kaksiban fogunk túrni, de nem lesz -nekem- akkora gáz, mert Nimród termésével fogunk játszani. Ugyanis a tanárnő megkért, hogy hétfőre vigyek vagy 2 pelenkányi kakit, mert az ilyen emésztési izé-bizé vizsgálatokat a kiskölykök termésével jobb csinálni, abba könnyebben bele tudják keverni a mókákat (valami emésztetlen enzimféle dolgot), amit nekünk észre kell majd venni.
Délután anyáknapjáztunk az oviban. Voltak anyukák, akik már előre készültek zsepivel, meg hasonlókkal, hogy ők biztos sírni fognak. Na mondom én ugyan nem én már edzett vagyok az effélékre. Mindezt egészen addig bírtam amíg a világ legtökéletesebb majdnem ötévese odajött hozzám az ölembe és neki kezdett az alábbi versnek:
"Ha nagy leszek, és te kicsi,
Tiéd lesz a babakocsi.
Kiviszlek a játszótérre,
Lepkét kergetni a rétre.
Én dolgozom, te majd játszol,
Várat építsz, fára mászol.
A boltba is én megyek,
Hozok cukrot, kenyeret,
Banánt is, mert szereted.
Hazajövök, ölbe veszlek,
Úgy szeretlek!
Úgy szeretlek!"
Osvát Erzsébet
A világon nincs ennél a pillanatnál csodálatosabb dolog, ez az amiért érdemes élni.
Holnap majálisozunk egyet a hajógyári szigeten Majd gondolok Rád/Rátok Zsóka :-)
Aztán újra tanulás ezerrel, egyre közeledik a ZH hét és a vizsga időszak, napról napra nő a para, hogy a hátralevő idő nem arányos a tananyagunk mennyiségével, de olyan még nem volt, hogy valahogy ne lett volna -majdcsak lesz valami
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése