Kacika bogá

A bölcsibe is tavasz van :-)
Úgyhogy a festés témája is ekörül forog. Ezt a művet nagyon szereti és nekem is tetszik

Báli szezon :-)

Az ovisoknál tart még. Na jó nem konkrét bálok, "csak" szülinapok. Így eshetett meg, hogy egy héten belül 3x is tortázott a nagyfiam. Első körben múlthét vasárnap egy remek kalandváras szülinapon, ahol Anitát ünnepeltük a 6. szülinapján. Jó buli volt, az a tombolós futkározós. Örömmel figyelem, hogy a gyerek egyre felszabadultabb ilyen helyzetekben

Aztán másodjára a már mutatott hétfői hokis bulin tortázott...
Most pedig tegnap Henike 6. születésnapját ünnepeltük, a pólus-meki repülőn... (ezen a bulin nem fotóztam)
Itt is nagyon jól érezte magát minden gyermek.
Azért is jók az ilyen bulik, mert mi szülők ilyenkor cserélünk információkat
Megtudtam pl, hogy úgy fest marad a csoportból 17 gyermek, így marad a csoport is, sőt talán még egy állítólagos jogszabály miatt nem is pakolnak senkit. Nagyon örülnék, ha megmaradna ez a remek csoportközösség.
Valamint éppen azt beszéltük, hogy a szomszéd csoport (is) megürül azaz szeptembertől kiscsoport lesz.
Ezen kicsit elgondolkoztam... Jó lesz-e vajon, ha csak egy ajtó választja el a fiúkat? Nem lesz az túl "közeli" a Nimródnak? Mi van, ha folyamatosan át akar menni? Nagyon szoros és jó kapcsolat van közöttük. Nimi úgy emlegeti a "testvérem". A csajokat a nevükön, de a Kevét legtöbbször csak "testvérem". Tegnap pl a délutáni altatáskor, amikor mi a buliba indultunk hangosan sírt, hogy: elmegy a testvérem

Másfelől viszont jó lenne, ha egy öltözőben lennének, mert a reggelek könnyebben mennének és a haza felé indulás is, nem kellene ingázni a 2 gyerek és esetleg a földszint és az emelet között.

Bár még a legtöbb kölyök nem megy iskolába, már téma volt az iskolaválasztás is. Valamiért azt érzem, hogy ne a csajok iskoláját válasszuk. Most több suli is szóba került és van egy szimpatikus, ami relatív közel van és van sport tagozat is. Talán itt tolerálják majd a versenysportot és az azzal járó dolgokat (ha edzés van délután akkor kimarad a napközi, ha valami nagyobb meccs van hétköznap -mint most az UTE U10-nek volt a Csíkszereda- akkor ne kelljen könyörögni, hogy mehessen), de majd biztos ami biztos jövő ősszel, amikor kezdődik a suliban a bemutatkozás, felkészítő stb, akkor majd ott leszünk és az időközben felmerülő minden kérdéseinket nekik szegezzük :-). Amennyiben sikerül és felveszik akkor majd a picit megpróbálom abba az oviba rakatni -de ez nem 100%. Csak az a baj, hogy abba a suliba tuti a túljelentkezés, mi pedig nem a körzetében lakunk. Viszont állítólag a mi vidéki (velencei) címünk előny lehet, mert így nem érheti az a "vád", hogy a kerület másik iskolájából "halászták el" a gyereket, hisz papíron semmi köze a gyereknek a kerülethez... Valamint logikám szerint az is + a sport tagozat miatt, hogy a gyerek idén április 4-től hivatalosan leigazolt hokis (lesz).
Hisz eleve a kerületi ovis sport eseményekre is járnak ki a tanárok és a jól teljesítő gyerekek (nagycsoportosok) eleve felvételt nyernek/nyerhetnek, ha oda szeretnének menni.
Olyan furcsa, a csajoknál nem problémáztam ennyit és nincs is baj a sulival, csak valahogy mégis... A felső tagozatot szeptembertől teszteljük majd, arról elég sok rosszat hallottam, mind a gyerekek magatartásáról, mind bizonyos tanárok hozzáállásáról. Felmerült, hogy eleve sulit váltunk most nyáron, de Fanni ragaszkodik a közösséghez (páran viszont tuti mennek), így megegyeztünk, hogy aktívan figyelünk és az első gyanús dolognál kiveszem (pl rossz társaságba keveredik -mert itt aztán van mindenféle "nép" és egyik másik nem nagyon viselkedik, vagy ilyesmi, mert a felsősöket már nem kontrollálják szünetekben, vegyülnek a szakképzősökkel is...)
Az is felmerült bennem, hogy ha nem jön be a felső, akkor amikor Keve elsős lesz (Fanni 6, Kitti5-es) akkor átviszem mind a 3at és legalább egy helyre járnak majd...

Régen és ma... avagy: Lila-fehér e két szín mindennél többet ér :-)

 

Nemrég bukkantam a képre :-)
Ugyan hivatalosan a színünk még 2-3 évig fekete-fehér-sárga (Pingvin :-) ) de aki ismer tudja, hogy a lila-fehér a kedvenc, mi ilyen szurkolók buliján ismerkedtünk meg a férjemmel pl.
Egyszer kétszer amikor kicsi volt a Keve át is futott az agyamon, hogy hú majd milyen jó lenne ha az UTE-ben focizna... Módosult a program ugyan részben, hisz nem foci és nem egyből az UTE, de nem tagadom nagyon nagyon büszke voltam amikor először vette fel a lila-fehér mezt, még ha csak edzésre és nem is hivatalos... És azóta is minden egyes alkalommal nagyon büszke vagyok továbbra is.
A nagyok (8évesek) már csak a jövőhéten lesznek velünk és 4.-től a csapat zöme hivatalosan is lila-fehér lesz... Egyszer csak majd mi is :-)

Az ügyes Pingvinek :-)

Hétvégén a "nagyok" Bécsben játszottak.
Ahogy azt vártuk elhozták a kupát, a korosztályukban az elsők lettek
Bár mi még nem lehettünk részesei a csapatnak, sőt talán jövőre sem (mindig a nagyobb kapust viszik, ami idén Áron volt, jövőre pedig Levi lesz, majd csak aztán jön Keve.
De így is nagyon büszke vagyok Rájuk, mert ügyesek voltak!
Ami igazán figyelemre méltó, hogy az ellenfelek java külföldi, nagyobb hokikultúrával bíró csapat volt, mégis ez a kis csapat tudott nyerni a második pedig az Újpest szupermini csapata lett, eztán jöttek csak a többiek.
A hétfői edzés végén megünnepelték a győzelmet. Nem csak azokkal a srácokkal akik kint voltak, hanem az egész csapattal, tortával.
Mivel ugye a Vakarcs is jár már a hétfői edzésre (is), így őt is meginvitálták a házi ünnepségre

Az asztalon a serleg :-)

Depi

Valahogy nem jönnek össze a dolgok...
Valamiért azt érzem, hogy semmi sem sikerül, semmi nem jó.
Ugye itt ez a krva baleset, a szar bokám, a nehéz gyógytesi egyre többször esek magam alá és folyik a könnyem. rühellem a teniszlabdákat, a gumiszalagot, a tehetetlenséget, hogy nem működik, hogy fáj...
Erre egy hete úgy döntött a fogam, hogy elég volt neki velem, így letörött, naná, hogy a bal egyes... Azonnal mars a szájsebészet. Ahol arra a napra csak egy röntgen jutott, majd csak elsején szedik ki ami bent maradt. Aki ismer tudja, hogy rettenetesen félek a fogorvostól és még finoman fogalmaztam (halálfélelem, ájulás-közeli állapot, hisztériás roham, hányinger, öklendezés.....) erre való tekintettel gondoltam kérem, hogy altassanak el. DE nem megy. Mint kiderült itt (és a legtöbb állami helyen) nincs kapacitás az altatásra csak a súlyos fogyatékosok esetében. Ami én nem vagyok a srác szerint (szájseb. rezidens). Hiába közöltem vele, hogy erről tudnék és akarok vitatkozni jelen esetben. Amúgy a srác nálam 5öst kapott segítő kapcsolatok pszichológiájából élesben is remekül használja a tanult fogalmakat (gondolom a FOKon is van valami hasonló tárgy mint nekünk az ETKn) aranyosan próbált meggyőzni, hogy nem fogok meghalni. Amit az eszemmel értek és tudok, sőt! De egyszerűen akkor sem tudok magamnak parancsolni.
A tervem a következő: megkeresem a kedvenc tanáromat (addiktológia tárgy, a pasi meg piciáter), hogy írjon, javasoljon nekem valami dilibogyót, amit ha beveszek a kezelés előtt akkor ad némi erőt ahhoz, hogy átvészeljem, amit át kell. Nem betépni akarok, hanem túlélni.
Ha sikerül a túlélés akkor viszont elhatároztam, hogy apránként helyre rakatom a fogaimat, kezdésnek előre csináltatok egy hidat, mert mégis csak gáz ahogy most van. És hiába vagyok aranyos cukipofa stb, ha a fogam nem oké. Engem is visszafog a dolog, gátlásosabb vagyok pl, valamint másnak sem bizalomgerjesztő
Most azt sulykolom magamba pár napja, hogy van egy kedves barátom, aki gyanítom a 2 kezét összetenné, ha csak ennyi baja lenne, akire ami vár az ennél sokkal keményebb lesz és mégis tartja magát.
Nem hisztizhetek ennyitől...
Valamint ugye szülésznő akarok lenni, jó szülésznő és ehhez kapcsolódik a jó megjelenés. Szarból ugyan nem lehet várat építeni, azt tudom, de hozzuk ki amit tudunk...

De mostanában nagyon szarul vagyok. Ennek is köszönhetően. Meg még nem is tudom, hogy minek. De tény, hogy napok óta nem tudok aludni, forgolódok nem érzem jól magamat. Napközben meg olyan vagyok mint a mosott fos. és a béka segge alatt érzem magamat...

Ezisazis/2

A múlt hetünk is elszaladt, volt benne jó és rossz is...

Hétfőn nem tudtam edzésre vinni a gyereket, mert volt egy vacak ám kötelező előadás (polgári és katasztrófa védelem), a bácsi aki tartotta eléggé szét volt esve, nem működött a projektor sem, semmi "újat" érdekeset nem mondott, csak az időnket vitte el.
Hétfőn és szerdán gyógytesi (még mindig utálom azt a szenyó teniszlabdát, a kis köcsög jól kifog rajtam többnyire...)
Csütörtökön edzésről haza érve Apa azzal fogadott, hogy Nimród hányt. Hurrá.
Az csak egy dolog volt, hogy hétvégére csavargást terveztünk, inkább egyből az ugrott be, hogy a környéken állítólag tarol a rota, aminek a vége könnyen lehet kórház.
Éjjel velünk aludt hajnali2ig többször hányt, majd csak szomjas volt, így félóránként kapott pár korty vizet ami már nem köszönt vissza.
Pénteken így mind a 4 gyerek itthon maradt (az oviban és a suliban a vezetés csinált magának egy mini szünetet péntek-szombat-vasárnap-hétfő-kedd) szóval az alaptervünk az volt, hogy Keve bejön velem az egyetemre a csajok meg itthon maradnak. De ez borult, én sem mentem suliba és Nimród is maradt. Mondanom sem kell, hogy hála Istennek kutya baja sem volt, reggelinél én diétáztatni akartam, de ő addig cirkuszolt, míg jól nem lakhatott "rendes reggelivel" szerencsére megmaradt benne. Majd egész nap ugrált a Kevével... Szóval a betegsége ennyi volt, így megnyugodtunk, nem ugrik a hétvége. Azért kihagytam a gyógytesit, egyrészt nem volt aki vigyázzon Rájuk, másrészt féltem, hogy nem tenne jót pár betegtársamnak egy ilyen vírus elkapása (többen vannak akiket alig pár hete operáltak nagyon nehezen közlekednek még)
Péntek este edzés(ek) után elvitték a Páromék a 3 nagyot Velencére (majd holnap jönnek délután)
Szombat reggel Apa még bement dolgozni, mi itthon szöszmötöltünk, majd Nimróddal kettesben mentem ki a pályaudvarra, busszal, babakocsi nélkül. Meg kell hagyni nagyon okosan viselkedett, igaz általában is csak "csordában" kezelhetetlen picit.
A vonatra már együtt szálltunk fel Apával. Gyorssal mentünk, így hamar leértünk Tatabányára, elfoglaltuk a szobánkat. Ismét a Hotel Árpádban szálltunk meg, ahol van egy csomag amiben benne van egy szoba, belépő a Gyémántfürdőbe szauna jeggyel, amit most nem használtunk ki, csak Apa ment be pár percre. Én akkor sem mehettem volna, ha nincs velünk Nimród (a műtétem helyén gyulladást generálhatna a meleg ezen belül a meleg okozta értágulatok, mert relatív friss a sebem ugye, de sebaj, majd nyáron már mehetek) Valamint a csomag tartalmazza még a taxitranszfert a szállás-fürdő-szállás útvonalon és svédasztalos reggelit. Mindez 7500/fő és 3 éves korig ingyenes.
A recepciós a legnagyobb franciaágyas szobát adta nekünk, hogy elférjünk, persze így sem aludtunk jól, Nimi álmában mindenfelé rugdosódott...
Bár pénteken megkaptam életem eddigi legokosabb telefonját (NOKIA C7) csak a szállodában fotóztam a fürdőben jól eldugtam, nehogy bárki megkívánja...
A szállás, ahogy Nimród birtokba veszi:

A pancsi remek volt (múlthéten ugye Rusyéknak a csúszda nem működött, a változatosság kedvéért most a gyerek medence -Rusyék képein az a majmos medence)
Kismeberünk remekül feltalálta magát még a játszóházban is.
Szeretem ezt a fürdőt, mert gyerekbarát (játszóház, pelenkázók, WC szűkítő-fellépő a nagyobbacskáknak, etetőszékek a kajáldában, baba és gyerekmedence...) S nem elhanyagolható az ára sem (az egyik legolcsóbb hely) az étteremben is finom a kaja és jó adagokat adnak. A szauna-nyugi rész is hangulatos, jó. Nagyon kényelmes vízágyak vannak a pihenőben...
Este a helyi plázában vacsoráztunk. Ha már ott jártam beugrottam a Hervisbe, mert láttam, hogy még nem szedték be a téli cumót, nekem meg kellett élvédő a Kevének. Itt fent pesten már elpakolták és nem hajlandóak elővenni nekem egy egész párat...
Azért is szeretek abban a kisvárosban pihenni, mert akárhol vásároltunk eddig mindig mosolygósak és kedvesek voltak. A szállóban is mindenki kedves, a taxisok jó fejek, beszélgetősek :-)
Nagyon szeretem a Turul szobrot, bár most csak messziről csodáltam, nem mertem felsétálni, szerintem a bokám beadta volna a kulcsot....

Azért, hogy ne csak jó legyen:
Szombat este, mikor hívtam a nagyokat anyu mondta, hogy hányt a Keve... Na mondom hurrá... Persze bizakodtam, hogy csak Nimi gyors nyavalyája a ludas, azért megbeszéltük, hogy ha komolyodik a dolog azonnal érte megyünk. Szerencsére Ő is csak éjjel hányt reggelre semmi baja sem volt, oly annyira, hogy délben bográcsoztak a csajok kérésére, apukám gulyást csinált anyu meg lángost sütött hozzá. A Fiam jól bezabált, mégsem köszönt vissza semmi, így tuti vagyok benne, hogy már semmi baja.
Vasárnap jöttünk haza, egy kedves szombathelyi barátunk már a vonaton várt (foglalta a helyet) pár órát nálunk töltött, majd utazott tovább, mentek Torinóba Kárpátia koncertre (nagyon nagyon irigy voltam :-) )
Éjjel a változatosság kedvéért nálam ütött be a krach, igaz én "csak" egyszer hánytam de akkor aztán... valamint nagyon fájt a hasam és megy is, vicces de sokkal nehezebben viselem, mint a csemeték. Nekem nincs kedvem ugrálni sem
Végül még teszek pár képet a kis hokisomról :-) Egyre jobban szereti a dolgot. A minap olyan jót nevettem rajta, mikor is közölte, hogy ő nem szeret a kicsikkel edzeni (megjegyzem elvileg Ő is kicsi, attól még, hogy a nagyokkal is edz :-D ) Mondjuk már pénteken azt mondta az edés után, hogy most már a kicsikkel is jó az edzés...
Nagyon tud dagadni a melle, ha megdicsérik és többször kapom fel a fejem arra, hogy Attila vagy Barna épp azt kiabálja, hogy "szép volt Kevin" amint lejön a pályáról ez az első mondanivalója. Imádom. Persze bőven van még mit fejlődnie ezt nem vitatom. Pl mániája befeküdni a kapuba, hiába mondom neki ezerszer, hogy ez hülyeség, mozogjon, akkor vágódjon csak el, ha jön a korong, ne hawaiiozza végig a játékot :-D (az egyik nagytól látta hogy így védett -sikeresen- csak az maradt le az emlékből, hogy utána az illető fel is kelt :-D

Öltöztetős játék

Végy egy apró gyereket, egy táskányi felszerelést és...

A bot "hiányzik", azt nem cipeljük haza minden egyes nap. Valamint a suspenzol sima játékos szerelés, a következő lesz igazi kapus...
Egyenlőre állítólag ennyi elég, de folyamatosan bújom a netet. Nem egyszerű...
Több előnye is van, hogy a nagyokkal is edz a Vakarcs, így pl már láttam, hogy érdemes egy törölközőt vinni, mert úgy leizzadnak... A most már nagy kapussá avanzsált Leviéktől azt is tudjuk, hogy érdemes egy sima cérnakesztyű a lepkés és a botos kesztyű alá, akkor nem izzad be a keze, vagy legalábbis nem lesz büdös.
Az öltöztetés idejét most nem mértem, hogy közben fotóztam is, de napról napra gyorsulok :-)
Mondjuk a guggolás része megy nehezebben (mamut befűzés+szíjazás), ugye a vacak bokám...
Nimród itt ott bele mászik a képekbe, mint egy tigris :-D

ezisazis

Mostanában megint kicsit hanyagoltam a blogolást...
Megvolt múlthéten a sulis farsang is. A csajok nagy örömére a szüleim is eljöttek hozzánk és ott voltak a bulin is, megnézték a fellépéseket is. Először voltak úgy itt, hogy láttak a csajoktól "produkciót"
A buli nagyjából jó volt, Fanni méhecske volt, Kitti hercegnő Keve meg ismét skorpió. A csajok nem nyertek díjat, a Keve kapott "különdíjat", mint minden ovis gyerek aki volt olyan bátor, hogy beöltözött a nagyok bulijára :-D a Kitti volt a gardedamja, vele ment végig a közönség előtt
Idén valahogy mintha kevesebben lettek volna és talán nem volt akkora banzáj de ugye mit is vár az ember, ha hó végére teszik a bulit...
Azért jól éreztük magunkat, sőt idén már Nimród is egész kezelhető volt, kicsit szaladgált, de teljesen tolerálható volt
Este amikor indultak haza anyuék kezdődött a nyavalygás. Fanni ugye a mama-majma...
Megbeszéltük, hogy pár napig lemehetnek a csajok végül, kedden este jöttek csak haza.
Tudom, suli volt meg egyebek, de ennyi kellett nekik. Ez a 2 hónap kemény volt nekik (is), ugye hetekig gipszben voltam, mindenben ők segítettek, vitték a Kevét oviba, itthon extrán ki vették a részüket minden házimunkából...
Azt gondolom, hogy jó volt nekik ez a pár nap, kicsit újratöltötték az elemeket, frissült energiával vetik magukat az iskolai és az itthoni teendőkbe.
Anyuéknál sokat voltak kint (ez volt a "feltételem"), bringáztak, sétáltak a tóparton, már amennyire lehetett, mert katasztrófális állapotok vannak arra épül az új lehúzás, akarom mondani "beruházás"....
Keve tegnap megkapta a nagyon várt táskát és a hiányzó védőfelszerelést (szuszpenzor, nyakvédő) khm 15% kedvezménnyel volt majd 24ezer, de ugye a márkát meg kell fizetni... (NIKE BAUER) Hiába böngésztem a webshopokat ezerrel, egyszerűen, ahol találtam olcsóbb dolgokat ott készlethiány volt. Várjunk, rendeljünk, majd, ha lesz elég rendelés kimennek beszerezni stb...
Komolyan mondom a következő garnitúráért magam megyek ki valahova külföldre, ahol nagyobb a hoki-kultúra, több a választék és még akár így is olcsóbb. Azt, hogy használtan kapok fel is adtam, kapus szerelést egyszerűen lehetetlen. A 2004es kapusunk pedig össz-vissz fél évvel idősebb és szinte egy méret a 2 gyerek...
Ez van...

Én hétfőn elkezdtem a gyógytornát, nem vészes, de nem is kellemes, bár a tegnapit kihagytam, mert náthás vagyok, fájdogál a torkom és szörcsög a fülem. Ami nem lenne akadály (ülő és álló gyakorlatok vannak, nem aerobik...), de ugye a csoportban sok nemrég operált is van és ki is van írva, hogy betegen nem szabad menni, mert sokaknak K.O az immunrendszere ugye...
Itthon azért próbálkozom a gyakorlatokkal. Jobban mozog kicsit, de estére jobban is fáj. Valamit valamiért ugye...
A suliban lassan itt a fő tárgyak finish-e, mert a nem csúszók ugye csak 6 hetet vannak elméleten. Így csak a fele tárgyam lesz majd, viszont most rá kell kicsit kapcsolni, mert pl beadandók is vannak amire 2 hét van már csak...