Varrat szedés

Ma végre túl estem rajta, túl éltem de féltem tőle nagyon.
Először is ugye a gipsz levétel. Kőr-fűrésszel szedték le, már 2 hete ezen járattam az agyamat, hogy mi lesz ha belém vág (tudom, para-hipochonder vagyok a köbön)
Amikor megláttam, hogy Lóri bácsi közeledik a gipszem felé össze rezzentem, erre közölte, hogy ne nézzek oda nézzek ki az ablakon vagy nézzek a szemébe, és mindeközben rám nézett a fűrész meg dolgozott, én meg "könyörögtem", hogy oké én nem nézek oda de ő nézzen...
Lekerült a gipsz és a lábam a helyén maradt, természetesen nem vágott bele :-)
A látvány, hát finoman szólva nem szép -nekem, mert orvosilag normális. Tervben volt, hogy képet csinálok róla, de elment a kedvem, nem is tettem volna ide ki. Eleve még amikor a kötés rajta volt láttam, hogy a rászáradt trutyi a gézen zöldes fekete. Na mondom itt a világ vége, de kiderült, hogy még nem is. Kicsipkedték a varratokat, enyhén csípett.
Abban a percben tudatosult bennem, hogy még nem is reggeliztem és inni sem ittam. Annyira megszédültem, hogy le kellett feküdnöm a gipszelő asztalon.
Idő és anyag spórolás céljából járógipszet keptem, de majd csak 2 hét múlva állhatok rá.
"kedves" anyósom ki kombinálta, hogy nem is igaz csak lusta vagyok, mert a csepp agyához nem jut el, hogy nekem nem sima törésem volt, hanem állítócsavaros lemez van a lábamban, ami a belső boka nyúlványomat fogatja vissza (ugye ez tört le az alapjánál, a doki vissza puzzlezta és lemezzel oda csavarta), mert bezzeg (ebben nagyon nagy) amikor neki volt eltörve akkor ő 2 hét után ráléphetett és bár alig bírta el, de a lakásban mindent megcsinált bla bla. Nagy kaland! Apám járógipsszel nem vonszolta magát, hanem vadászatokra járt, vadat hajtott élőbefogáskor... Akkor ehhez képest ő hol van a bezzegjével?!) csak ugye mind a 2őjüknek "sima törése volt a lábszáron, nem duplatöréses műtött boka.
De nem is tudom mi a fenét várok, amikor ő bezzeg nem ment gyógytornára mert hülyeség, mindezt olyan hangon közölve, hogy szerinte nekem se kéne. Nem a pacikukit nem! Én használni akarom még a bokámat jó pár évig, rendesen.
Amúgy is a bögyömben van rendesen, játssza az eszét, idegeli a fiát (már a hét elején azt hittem gyomorfekélye van annyira fájt a gyomra. Mártírkodik, hogy ő tesz szívességet, holott a fia eteti és pénzeli, mert állítólag nincs mit ennie neki, meg a naplopó 22 éves fiának (akinek büdös a munka, sehol sem bírja, igényei vannak a 8 általánosával, drogozik és terrorizálja az anyját. de ha az meg elviseli, akkor áldásom rájuk, csak ugye ne a mi kontónkra...)
Kitti lányomat állandóan piszkálja, nem szeretik egymást.
NEm kértünk sokat, csak vigye el reggel oviba bölcsibe a kölyköket és néha főzzön. Már keresem az alternatívát, hogy lehetne lecserélni, mert ennyiért lehet már találok valakit, aki megköszöni a pénzt, nem pedig még hálálkodást vár...
A férjemnek ugye dolgoznia kell, mert valamiből élni is kell.

Szóval a lábam a megfelelő ütemben gyógyul, rtg "tökéletes", én nem vagyok hajlandó eltérni az utasításoktól, mert meghálálta most is a pracim, semmilyen színe nem volt amit "vártam", hogy kék zöld stb....szép, nincs túldagadva. Valamint mégis csak a dokim az adjunktus.

De az idegeink végesek, a férjem is napról napra stresszesebb nekem meg a szívem szakad meg, mert még nem tudok segíteni. Egyedül nem tudom ellátni a fiaimat, mert 2 kézzel Közlekedek, egy tányért nem tudok az étkezőig vinni. Ha már járhatok a gipsszel, akkor ez menni fog, max 2 hetet nem mennek oviba-bölcsibe.