Mostanában...

Velem gyakorlatilag sok újdonság nem történik, de erről később...

A csajok megkapták a bizonyítványokat a félévre. Nem kitűnő, de nem is annyira rossz, én egyenlőre kb ennyit várok el tőlük. Sőt Kitti olvasásból megtáltosodott, dicséretet kapott. Imád olvasni, falja a könyveket, amik a korosztályának vannak, főleg a kislányos "regényeket", nagy kedvence a Holly Webb könyvek de szereti a tündéres dolgokat is, a Keve karácsonyra kapott Anna Peti Gergő könyvét is azonnal kiolvasta. Apától karácsonyra megkapta a Légy jó mindhaláligot, de azzal még nem bír, amit nem is csodálok. Van, hogy egyszerre több könyvet is olvas.
Fanni? Na ő más tészta. Mindig csak azt csinálja meg amit nagyon muszáj, holott nem hülye, csak lusta. Mondjuk ez se jó szó, mert ha focizni vagy hócsatázni kell akkor megtáltosodik. Érdekes, hogy az alkata olyan lányos, de a természete inkább fiús. Sokkal könnyebben megtalálja a hangot a srácokkal, mint a lányokkal (velük nagyon sok vita van, a legtöbb kis fruska az osztályban kész "picsa" intrikák, keverés...) sokkal inkább focizik, bakugánozik, kártyázik stb a fiúkkal, mint a csajokkal kelljen babázni. Érdekes, mert van egy kiscsaj, ő is Fanni, ő is kis picike törékeny(nek látszó) kiscsajszi és ugyan ilyen.
Most, hogy kripli vagyok mind a ketten nagyon sokat segítenek, hol lelkesen, hol nem annyira, de ez érthető, kb már mindenki fáradt, testileg, lelkileg...
A srácok jól vannak. Kisebb balesetek előfordulnak, legutóbb Nimród esett akkorát a lányok szobájában, hogy felrepedt a szája nem is kicsit, úgy bedagadt a felső ajka, hogy bármelyik szilikon-cica megirigyelhette volna. Hogy mi történt, azt szerintem kb soha nem tudjuk meg, mert 4en voltak a lányszobában és mindenki mást mond...
Mivel anyós lebetegedett, ezért már második napja itthon van velem a kis vakarcs. Mert ugye a Kevét el tudják vinni a csajok, itt van az ovi a ház mellett, de a Nimi bölcsije messze is van és kicsi is még ehhez... Szerda óta terhelhetem csak a lábam (nem nagyon megy...), ezért féltem, hogy mi lesz, hogy boldogulunk mi ketten így, de eddig nagyon jól megy. Már be tudom tenni az etetőszékbe, alap dolgokat tudok csinálni a konyhában csak a járáshoz kell a 2 kezem, állni már rövid ideig tudok. Pakolni sem igazán megy, mármint a fiatalúr után a földről. Mert kedv kérdése a dolog nála, van amikor első szóra elpakol, van, hogy könyöröghetek neki...
Én: a vizsgaidőszakkal végeztem, amit kitűztem sikerült. Egy tárgyat hagytam elúszni, mert elég vacakul állok kredit ügyileg, és erre a félévre megvolt elég, de a tavaszira nem igazán. Ráadásul elég ellentmondásos információk voltak arról, hogy miképpen nézik a 2 félév/30 kredit minimumot (ha nem teljesíted mehetsz fizetősre jó 300ezer/félév) volt aki szerint minden utolsó 2 félév, volt aki szerint csak nyáron nézik az ősz+tavasz félévet. Utóbbi szerint jó vagyok előbbi szerint csak úgy, hogy átvittem azt a tárgyat és a vele járó 4 kreditet. Biztos ami tuti. Nem lettem kitűnő, vannak 5öseim és vannak 2eseim is. De megvan.
Finoman szólva jó sokba volt, hogy bejártam a vizsgákra, pedig igyekeztem csoportosítani, volt, hogy egy nap 2 vizsgát vettem fel, ha lehetett, de így is 4000Ft volt egy oda-vissza út. Először a férjem kísért el, majd a Kitti, aztán a Fanni, de legutóbb már egyedül mentem. Naná, hogy akkor esett a hó. Be is voltam tojva rendesen.
Mivel Apánknak pláza undora van, ezért Kevét is én hordom hoki edzésre, minden pénteken ötre (ez a minimum, ebben legalább tudok segíteni). Első alkalommal elég fura érzés volt visszatérni a tett színhelyére, ahol rommá törtem a bokámat :-D de már nem zavar, sőt. Mondjuk pl amikor hazajöttem a kórházból már műkori gálát néztem (azért egyik másik kunsztnál hangosan kiáltottam fel és megfájdult a sebem is...), a hoki azóta is mindennapos (ráérek) A pasimnak nem merem mondani, de rendesen hív a jég, talán ha helyrejövök és vastalanítják a lábamat (jövő ilyenkor) akkor... Lehet nem vagyok normális. Mondjuk ez akkor is eszembe jutott, amikor fekvőgipsszel ültem a pálya szélén, kértem a gyereket melegítsen be és a guggolásnál nem tolta elég mélyre a seggét (a jégen is csak hajolgat mikor guggolni kéne) ezért fogtam magam, megtámaszkodtam a pad szélében, törött láb kinyújt és megmutattam mit jelent, hogy a segget lenyomni... :-D Mindent a gyerekért!
A járás dolog még nem az igazi elég macera ráállni, lépni a beteg lábammal, kell még a 2 mankó. Ja és ugye senki nem mutatta/magyarázta meg, hogyan is kell érteni azt, hogy terhelhetem, milyen "technikával", stb. Fájdogál is, de legalább már nem dagad be annyira minden este és már néha rendesen is tudok aludni. Apró örömök...

Amúgy ha nem is írok minden nap (nagyon nincs is miről), akkor is olvasok másokat, valamint kb címszavakban néha követhető vagyok a plurk-ön (oldalt kicsit lejjebb a bloglisták alatt), ha valakinek "hiányzom".