Szerdán a tavaszi szünet első napja volt, amit mi a Heim Pál rendelőjében töltöttünk.
Ugyanis az iskola orvos a Kittinek küldött beutalót a bőrgyógyászatra és az ortopédiára.
Reméltem, hogy még nem lesznek annyian, hiszen nem minden suliban volt még aznap szünet. Nem is tudom, hogy miért "kaptak" az enyémek 2 nap pluszt...
De nem jött be a reménykedésem. Rengetegen voltak, és az ortopédia rész katasztrófa volt. A bőrgyógyászatot hamar megjártuk... A Kitti ekcémás ugye, és egy csomó féle kencénk van, amit receptre kapunk csak ott írnak fel, és csakis ott lehet kiváltani.
Szóval az a sor nagyon hamar lecsengett, gyorsan sorra kerültünk.
A másik sor viszont borzasztó volt, bár viszonylag korán becsekkoltunk, mégis 3/4 12 volt, mire kijöttünk az épületből. Mindezt 4 gyerekkel hatalmas élmény volt végig ülni. Főleg, hogy Nimród is egyre nyűgösebb volt, meg egy idő után Kevin is eldobta a fonalat és sírva hisztizett, hogy Ő bizony azonnal haza akar menni. Néha-néha a csajok is nyaggattak, de ők nem voltak annyira vészesek. A diagnózis szerint a gyereknek boka süllyedése van kell rá gyógycipő azaz mi szandált választottunk, hisz jön ugye a jó idő. Bár nekem kicsit "gyanús", hogy előttünk és utánunk is szinte mindenkinek szóról szóra ez volt a diagnózis, függetlenül attól, hogy milyen problémával jöttek. De mindegy az a 3000 nem vág földhöz bennünket, ennyibe kerül ugyanis receptre a Salus szandi, aztán majd kiderül mennyit használ. 4 hét múlva talán el is készül, mert ezt speciálisan méretre gyártják.
Csütörtökön a városligeti játszótérre mentünk ismét. A srácok nagyon jól érezték magukat, Nimródra adtam dolgozós ruhát, amiben mászhatott. De eszméletlenül kellett figyelni rá, mert mindent a szájába vesz. Ahogy reggel a Kevin zsírkrétájából is mintát vett... A csajok néha néha körbecipelték a Törpét, amúgy meg rohangáltak össze-vissza, mindent kipróbáltak... A kevin a buli végére nem kicsit lett szutykos...
A mókáét több dolog is beárnyékolta: első sorban volt pár család, akik zajosak voltak és dohányoztak, dobálták szét a csikket...
Másik gond pedig az volt, hogy a végére eszméletlenül rosszul éreztem magamat, nem sok kellett volna hozzá, hogy elájuljak. Forgott velem a világ, borzasztó hányingerem volt, a fejem is zúgott. Nagyon erősen kellett koncentrálnom, hogy ne dőljek ki. Végig a gyerekekre gondoltam, hogy miattuk nem szabad kidőlni... De azért gyorsan megmutattam a Fanninak, hogy ha bármi történik velem hogyan tudja Apát azonnal hívni. Őszintén megvallom: csak foszlányok vannak arról hogyan is jutottunk haza. Fogalmam sincs mi volt a baj. Talán a meleg... Pedig vittünk enni-inni valót is. De lehet a vérnyomásom szúrt ki velem, ugyanis aznap nem ittam KV-t
Ma pedig megvettük a kiscsibéket, amiket húsvétra ígértem a srácoknak... Holnap persze visszük le őket a Mamáékhoz, ott fognak lakni. Ötöt vettünk, ugye az én 4 gyerkőcömnek, meg egyet az unokahuginknak, Lucának. Ahogy haza értünk a piacról azonnal kivették a dobozból a csibéket. Nimród egyből megrohanta Őket, el is kapta az egyiket a kis lábánál fogva és húzta magához. Persze a nagyobb bajt megakadályoztuk, és nem engedjük közelebb a pipikhez, amit ő nehezen visel, mert szeretné nagyon tüzetesen átvizsgálni őket.
Most kint csipognak az erkélyen a dobozukban. Az egész lakást belengi a csiporászás. Tök jó, olyan tavaszi ez is.
Holnap leutazunk Anyuékhoz és csak hétfőn jövünk majd haza, remélem marad ez a jó idő, mert akkor egész nap az udvaron leszünk. Nagyon hiányzik a "vidék", a kertes ház...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése