Ez a tél erről is szól úgy fest. Vasárnap a Fanni féle kötelező programra még elmentünk
, és ott még nem is volt semmi különleges gond, láthatóan jól érezte magát a Kitti is. Aztán haza jöttünk, a szokásos napi rutin vette kezdetét, vacsi, fürdés stb. Akkor jött a Kittim, hogy nem érzi jól magát, ez engem nem lepett meg, mert újabban, ha az iskola kerül szóba (ebben az esetben úgy, hogy "tessék idejében lefeküdni, reggel iskola") akkor mindig azzal jön, hogy itt fáj ott fáj ez a baj az a baj. Ilyenkor mindig lázat is mérek, többnyire az dönti el mennyire hihető a dolog. Hát most 39° körül volt a hője, így biztosak lehettünk benne, hogy beteg és nem csak iskolaundora van. Mert valamiért észrevehetően az van neki, a tanítónőjével is beszélgettünk, hogy látványosan és sokat rontott, a nagyon jó kezdésből mélyrepülés lett. Én több dologra is gyanakszom, amit a nevtanban (amit a tannéni javasolt, hogy vigyük el) nem hiszem, hogy meg tudnak oldani, de azért természetesen elvisszük, hátha. Őszintén megvallom én az osztálybeli kissebbségi zacis gyerek fenyegetése köré datálom a mélyrepülés kezdetét, és azóta nem szeret iskolába járni. Itthon nagyon jól elvan, hurcolja a könyveit, olvasgat egyre ügyesebben, nézegeti töltögeti a feladatlapjait meg minden, tehát nem a konkrét tanulás a baja. Monjuk szerintem stresszel is azért, mert talán van benne némi megfelelési kényszer is. annyira jó lelkű gyerek pedig. Nagyon ki tud állni mindenkiért, szereti a testvéreit is, mégis nagyon érzékeny. Sokan ezt ki is használják, szerintem a suliban is ezt használja ki a sok gonosz kis törpe, hogy nagyon könnyű belegyalogolni a lelkivilágába
Kedd óta a pici Vakarcsom is beteg, folyik az orra és köhög, bár szerencsére neki nincs láza. Közben a Kittinek rámászott a fülére a nyavajája, ezért antibiotikumot is kap, nehogy komolyabb baja legyen.
Mivel napközben 2-en vannak itthon (meg persze én) ezért egyre jobban mélyül köztük a szerelem
Kitti felveszi a kicsit, becipeli, ha éppen szökne, ölelgeti puszilgatja, rendezgeti. Nagyon gondos Vele. Ilyenkor (is) öröm rájuk nézni.
Nekem angolra kellene gyúrnom, de annyira nehezen indulok neki. Pedig ugye elindultam a diploma felé (remélem fel is vesznek), nyelvvizsga nélkül viszont nem kaphatom meg, ráadásul az általam választott szakon "kötelező" szakmai nyelv is van.
Ahogy telnek a napok egyre többet gondolok a sulira és a későbbi áhított szakmámra, lehetőségekre...
De még nagyon messze van a július vége, mikor is kihírdetik a ponthatárokat... Addig is lehet izgulni, meg angolozni... Csak ne lenne olyan nehéz ez a kezdet.
Ma reggelre az idei tél legkomolyabb hava is leesett végre
, kár hogy a betegségek végett nem tudjuk élvezni. Na meg ugye itt ahol megmarad a hó, a füves helyeken, na ott aztán minden egymerő kutyagumi, és a hótól nem is látszanak, így ki sem kerülhetjük... Murphy biztos gondoskodik róla, hogy a hétvégére elolvadjon még a budai hegyekben is, nehogy tudjuk kicsit élvezni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése