Oh my God pozitív

El kezdődött ez a félév is. Vannak régi és új tárgyaink vegyesen. Szerencsére az anatómia tanárunk a régi, valamint a biosz tanárnő is maradt nekem valamilyen szinten, mert vettem fel nála választható tárgyat, ráadásul számomra nagyon érdekes őssejtekkel kapcsolatban fogunk tanulni, nem kifejezetten magolós formában, hanem inkább érdekesség szintjén, a tanárnő ebből PhD -zett ha jól emlékszem, szóval nagyon sok jó dolgot tud majd velünk megosztani.
S, hogy honnan van a bejegyzés címe? Van egy új tárgyunk, az elsősegély nyújtás, na az még egy fura óra. Első előadáson azt taglaltuk, hogy hogyan és mikor hívunk mentőt. Erre volt egy szemléltető példa: hogy amikor a sérült Oh my God pozitív, azaz amikor ránézel és felkiáltasz, hogy Istenem, vagy Jézusom, vagy hasonló. A tanár többnyire saját tapasztalataival példálózik egy egy eset kapcsán, lévén valaha ő mint mentős kezdte. Az első óra nagyon "nyomasztó" volt. Valami olyasmivel kezdődött a mondandója, hogy bárki szenvedhet balesetet, de mindezt olyan hangnemben, stílusban adta elő, hogy nagyon meggyőző volt. Pl ilyen mondatok, hogy ki mondta nektek, hogy ma biztosan haza fogsz menni, vagy haza mész e még valaha? Senki nem garantálja... Úgy jöttél-e el otthonról, hogy elmondtál-e mindenkinek mindent amit szerettél volna? Meg majd ott fekszel a kövön és azokra gondolsz akiket szeretsz. Rémes volt hallgatni, nem olyan értelemben, hisz végül is nagyon jó előadó a tanár, csak én vagyok az a hülye lelkis típus, aki minden szóba belegondolt. Majdnem sírtam... Arra is kitért, hogy amikor valakit valami ér az utcán oda megyünk-e segíteni? merjünk oda menni segíteni, mert nem is biztos, hogy annak az embernek XY műfogásra van szüksége (sokan azért nem segítenek, mert nem mernek oda menni, mert tudják, hogy semmi hasznos segítséget nem adhatnak, nem ismernek fogásokat, ellátási módokat. De sokszor a sérültnek már azzal segíthetünk ha meghallgatjuk amit mondani szeretne, s talán utoljára mond, ha csak érzi, hogy nincs egyedül... Ez is nagyon elgondolkodtatott, meghatott, és ez a cím sor, mint fogalom be ivódott a gondolataimba. Nem is tudom miért írtam le, csak ki kívánkozott.
Vannak ezeken kívül még régi és új, érdekes, nehéz és/ vagy dög unalmas tárgyaink is, de ugye ez ezzel jár. Egyszer egyszer majd biztos lesz mit leírnom is, hiszen sokszor hallunk érdekes és nem feltétlenül szakmai dolgot is.

A srácok jól vannak, igaz most van újabb dilemmázni való. Ugyan is lassan elkészülnek az új csoportok a bölcsiben, és Nimród "hivatalos" gondozónénije is megy akihez amúgy egyértelműen jobban ragaszkodik, valamint egy gyerkőc egy kici kínai lány, viszont a csoport teljesen új, a bútorok meg minden, de új gyerkőcök is jönnek. Van gondozónő aki azt mondja, hogy az lenne jó a Törpének ha maradna a csoportjában, valamint vannak akik azt mondják, hogy az ő korában a személy lényege a fontosabb. Most agyalhatok ezerrel ezen. Hétfőre választ ígértem, és annyira nem tudom mi tévő legyek, mert mind a két oldalon vannak érvek bőven. Ha gondoljátok osszátok meg velem, hogy Ti mit tennétek!

Szóval újra zajlik az élet, pörög a tanulás és a család körül minden. Azért remélem hogy ide is ide fogok jutni sűrűbben.