A "szokásos összevont jelentés ;-)

Igen, megint elmaradtam egy hétig...
De annyi minden összejön mindig, hogy mire ide jutnék már alig alig van energiám. Sőt napközben ugye a dolgom végzem, este pedig osztozkodom Apával a gépen, remélem nem sokáig, mert ha a suliban megkapom a szociális támogatást, akkor beruházok egy mini netbookra, most "relatíve" jó akció van a piros mobilszolgáltatónál. S bár kicsi lesz és furi, de így nem kell majd versenyezni a gépért, "remegve várni", hogy a másik mikor megy ki a mosdóba, vagy akad hirtelen dolga ;-). Ha ide jutok akkor pedig elsőnek az "élőbb" kapcsolatokat ápolgatom, fórumokon (nőcis és sulis), rendbe teszem a farmomat a facebook-on -jó újabban már ezt is az alkalmazottaim végzik (a csajok) én csak kiadom a feladatot, hogy hova mit "ültessenek", de nagyon jó móka amúgy ha az embernek van kicsi ideje, közben néha dudorászom a Teknő Álmom egy tanya című nótáját :-D.

Anyut még 19.-én megoperálták, az orvosok szerint jól ment a műtét, olyannyira, hogy kedden már haza is engedték, otthon pihenget, kapott fájdalomcsillapítót és magának kell beadni az alvadásgátlót.

Nimródnak alakul a bölcsi, bár néha sírdogál, pl reggel, mikor otthagyom mindig. Ilyenkor a szívem szakad meg, ő bent sír én meg kint és sokszor kell ismételgetnem magamban, hogy mit miért teszek, meg közös érdek, mert legszívesebben fognám és hazahoznám. Persze utána megnyugszik, mert a gondozónők nagyon kedvesen dajkálják. Napközben néha eszébe jutok, akkor is el-el törik a mécses, de meg tudják nyugtatni. Az étvágyát nagyon dicsérik és ennek hála -mármint, hogy jól lakik- el is alszik egész könnyen délben, bár még simogatják Neki a hátát. Mostanában még magányos harcosként fedezi fel az új környezetet, ritka az, ha keresi a többiek társaságát, de ez ugye a korára jellemző. Viszont új dilije van: eszméletlenül magas frekvencián sikít ha valami nem tetszik Neki. Borzalom! És ezt ki is használja, mert ugye akkor megkap mindent, csak fejezze be. Tudom nem ez a helyes nevelés, de képtelenség ráhagyni mert egészségre káros amit művel... Amióta bölcsis, kicsit változott a hangulata is, ami abban nyilvánul meg leginkább, hogy már nem olyan jófiú a babakocsiban, hanem ott is sikongatva jelzi, hogy vegyem fel. De ezért nem haragudhatok Rá, mert tudom, közvetve az én hibám, hisz a bölcsi hozza ezt ki belőle. Ott eddig csak egy képet csináltam, szerdán, mikor először jöttem el tőle és először evett bent. Mikor odaértem épp nyűgösködött mert fáradt volt, és dajkálta Anna néni, de nem mentem oda, hogy ne lásson meg, szokja a dolgot. Meg is nyugodott és utána még hatalmas adag spenótot benyomott tojással. Csak eztán hozták ki nekem az előtérbe.

Amikor a kicsik még alszanak ebéd után az udvar ilyen csendes:


Kevin jól elvan az oviban, szeret járni oda.

A csajok még itthon vannak keddig, néha egész jó pillanataink vannak, főleg, hogy 3-asban vagyunk csak csajok, eljárunk ide-oda vásárolni (tanszereket többnyire)élvezik, hogy nem kell a kicsikre tekintettel lenni, mint pl sietni, meg ilyesmi, itthon is szeretik, hogy több figyelem jut rájuk. Bár már elég könnyen tudunk egymás agyára menni. Várják már a sulit is, végre előkerültek a kötelező olvasnivalók, meg a könyvek gyakorolni. Tegnap átvettük a könyveiket is, nagyon tetszik nekik, kíváncsian lapozgatják, és nagyon örültek, hogy végre ők is kaptak CD-t a nyelvkönyvhöz (eddig csak a tanári csomagban volt), így ők is gyakorolhatják itthon, tegnap már be kellett tenni a gépbe, mert ez nem csak zenei CD, hanem multimédiás. Még jó, hogy az ő szobájukban is van egy gép... Szerencsére nem lesz nekik tanévnyitó, így idén sem kell a pingvinruha, meg ilyesmi. Kedden reggel berakom őket a suliba, aztán csengetéskor felviszik őket a tanítók, és "belecsapnak a lecsóba", persze gondolom az első napokban még lájtosan.

Én már megvettem a jegyzeteket, könyveket (azaz fénymásolatok, de bevallom ez nem izgat ;-)) és belevetettem magamat, mert muszáj az agyamat újra tanulásra hangolni, ami nem is annyira egyszerű ennyi év kihagyás után. Most pl az alkalmazott biológiát nyúzom, azaz inkább fordítva, az nyúz engem. Nagyon sok benne a kémia jellegű dolog, elemek, atomok, képletek érzem nehéz meccsem lesz velük.

Mostanában nagyon rákaptunk (főként a Párommal) a kenyérlángosra, amit magam készítek el. Nagyon egyszerű, még egy ilyen konyhai analfabétának is, mint amilyen én vagyok. Fogok 1kiló lisztet, egy kocka élesztőt, fél liter langyos vizet, egy púpos teáskanál sót, beledobom a kenyérsütőbe, a dagasztó programon megdagasztom, mikor elkezdődne a kelesztés kiveszem, és 2 vagy 3 egyforma darabba szedem (a tepsi méretétől függ), magasabb falú edénybe teszem, és a tetejét bekenem olajjal, egy órán át kelesztem. Nagyon változatos feltétekkel lehet csinálni, a kedvencem a tejfölös alapon hagymás, mangalica szalonnás (kisütöm a zsírját, tehát inkább tepertő) de a csajoknak "pizza jellegűre" csinálom a feltéteket. Vagy pl lehet rá bacon, kolbi, szalámi bármi... Szóval kivajazott tepsibe terítem a tésztát, ráteszem a feltéteket, és előmelegített sütőben közepes lángon megsütöm, kb 20-30 perc alatt. Nem is bonyolult, és viszonylag olcsó, főleg ha azt veszem, hogy sok helyen 1 szeletért elkérnek 500 vagy akár ennél több forintot is. Jó mondjuk az "igazi" kemencében sült ízt nem adja vissza, de sok helyen ugyanígy sütőben sütik meg. A minap már bátrabban sütöttem, és kicsit rafináltkodtam is, a peremébe töltöttem egy kis sajtot. Ez nagyon bejött a családnak.
Baconös, jó sok lila hagymával (mert imádom ;-):

sonka-minikolbi:

szalámis-gombás:

a peremében a sajt:

-

Ma a kicsi emberkém már egyedül van a bölcsiben, 11-re megyek vissza, de akkor sem rögtön érte, hanem leülök az előtérbe, hogy ne vegyen észre, és a gondozónő megpróbálja megetetni majd ebédkor. S csak akkor jön majd ki értem, ha nagyon nem akarna sikerülni. Aztán ebéd után pedig jövünk haza.
Addig pedig gyorsan nekiesünk az akvárium kitakarításnak a lányokkal, mert az úgyis macerás, ha Nimród is itthon van. Jövőhéten pedig majd szépen kitakarítjuk a lakást, amolyan ajtó-ablak mosós nagytakarítás, mert gyanítom ha elkezdődik a suli nem igen lesz rá időnk.
Na meg a csajoknak sem árt elpakolni az íróasztaluk körül, mert azon sem csodálkoznék, ha halott német katonákat is találnánk abban a káoszban, ahol egy atombomba csak rendet tudna csinálni... elrakjuk tavalyi könyveket, füzeteket is, hogy legyen hely az ideieknek, mert 26.-án már azokat is át kell venni, legalább lesz időnk becsomagolni, tavaly nagyon sokat szenvedtem vele, mert köztudottan nagyon béna a kézügyességem, és itt meg az "előírás" az átlátszó öntapadós könyvborítás. Na, mire ezt én kiszabtam és rásimogattam, hogy ne legyen ráncos...
Most legalább lesz pár napunk ezzel szöszölni, mert eddig mindig az első tanítási napon adták ki, és illett visszavinni már másnap bekötve.


Anyu telefonja most ép nem kapcsolható, így gondolom/remélem ép most műtik. Nagyon aggódom, remélem minden rendben lesz, de bevallom őszintén minden egyes telefoncsörgésnél össze szorul a szívem.
Most szaladok is gyorsan, belevetem magamat a munkaterápiába, mert mindjárt indulhatunk a törpémhez is.

A második nap

Ma már 2 órát voltunk a bölcsiben, ebből csak 10 percet voltam vele, a többit kint töltöttem az előtérben, így nem tudom mit is csinált pontosan, de nem sírt (csak akkor amikor meglátott és kérte, hogy vegyem fel). Jött-ment felfedezett, felmászott-lemászott, homokozott és ilyesmi. Egyenlőre még magányos harcos, de lassan majd biztos talál "barátokat" is.
Holnap már délig maradunk, ugyan így, hogy én kint várok, hogy ha bármi van azért ott legyek, a gondozónő megpróbálja majd megebédeltetni is, kíváncsi leszek sikerül-e.
Hazafelé nagyon jó kedve volt, mindenkinek vigyorgott, bohóckodott a piacon is. Ez kicsit megerősít abban, hogy annyira nem lehet "rossz a közérzete".



Bár úgy volt, hogy anyut ma operálják erre nem került sor. Kicsit érdekesen tájékoztatták erről ráadásul. Történt ugyan is, hogy este osztották a vacsit és a nővérke neki is vitte az adagot, erre mondta anyu, hogy neki talán nem kéne, hisz reggel műtik. Erre közölte a nővér, hogy nincs rajta a másnapi műtéti listán...
Hát remek, mondhatom. Azért lelkileg baromira nehezen, de rákészült a keddre, és erre "beintenek". Elvben holnap lesz a műtét, de én már csak akkor hiszem el ezek után, ha "látom". Nagyon aggódom így is.

Az első óránk a bölcsiben

Viszonylag könnyen telt a dolog, az udvaron voltunk. Nimród felfedezte a terepet, időnként pedig jött egy-két ölelésért, majd, ha már úgy vélte elég, ment tovább a dolgára. Nagyon szimpatikus a hely még mindig, a vezetők is ép úgy mint a gondozónők.
Ilyenkor nyáron kint vannak délelőtt az udvaron, szaladgálnak, játszanak a picik. Vannak nagyok és van pár kicsi is, Nimród ép az egyik legkisebbe kapaszkodott volna bele a homokozóban, biztos pontot keresvén, szóval az első negyed órában sikerült ledöntenie egy picilányt a lábáról :-D, később megeresztet felé egy két huncut mosolyt is, egyenlőre a lányka még nem viszonozza, csak szendén pislog, ő amúgy fél évvel idősebb mint Nimród. Majd indulás előtt leültünk és elrágcsált egy szelet körtét a karomban, a többi gyerkőc pedig a homokozó szélén ülve, nagyon cukik voltak, ahogy ott ültek szépen sorban. Majd elköszöntünk mindenkitől, Nimród még egy két "pá-pá"-t is megejtett. Holnap már 9-11 ig maradunk a terv szerint.
Nagyon szimpatikus az egész hely, igaz még a gondolattal barátkozni kell, de erről nem a bölcsi tehet, hanem én, mert bár biztos vagyok abban, hogy jó helyen lesz még aggódom, hogy helyesen tettem-e.
A jele pedig csiga lesz Neki is, mint a Kevinnek.


Ha már Kevin: Ő szó nélkül ment ma oviba, sőt nagyon is várta. Szerintem mind a kettőnknek jót tett a dolog, ő tombol eleget kint az udvaron, én pedig végre kicsit leereszthetek.

zanzásítva ez meg az

Szóval megint itt vagyok...

Fekete pontot beírtam ;-)
Nem is tudom most mivel kezdjem
7.-én a csajok elmentek táborozni siófok mellé a sulival. Nem minden ment zökkenőmentesen. Összességében szerintem tavaly könnyebben viselte a Fanni lelkileg, a konzekvenciákat levontuk, hogy ha jövőre mennek,akkor min változtatunk majd (pl érzelmileg lehúzós barátnőt nem kérjük a sátorba, sőt lehet szabadabb teret kapnak, azaz a Kitti nem megy egy sátorba a Fannival, meg hasonlók)
Amíg a csajok a balcsiban áztatták magukat egy hétig mi igyekeztünk a fiúkat "kárpótolni" jártunk az állatkertben, ahol hatalmas örömünkre a gorillák privát műsort is adtak nekünk, amit a srácok csodáltak. (naná, hogy ép lemerült a telefonom, így csak a párom cégesével tudtam fotózni, ami f@s, mert nem lehet közvetlen feltenni a képet max, ha mms-ben elküldöm az enyémre... Pedig hatalmas élmény volt. A gorillák a kifutójukban voltak, és felváltva odajöttek az ablakhoz bohóckodni. Oda nyomták a fejüket az üveghez "megsimogathatták őket a srácok", persze egy vékony üvegfalon keresztül. Mi érdeklődve néztük őket, ők meg minket. Az egyik nőstény olyan "furcsán" nézte Nimródot, amint fel le mászott az üvegnél. Szerintem érezte, hogy ő egy növendék példány, és olyan volt mintha "szeretettel" nézné, mint amikor mi emberek bele kukucskálunk egy idegen babakocsiba, amibe egy tündéri csecsemő mosolyog ránk. Közelről láthattuk ahogy az egyik gorilla ép orrot piszkál. Hogy ennek a hatására-e nem tudom de már aznap este Nimród is rájött, hogy a mutatóujja belefér az orrába. De legalább nem eszi meg a talált dolgokat, mint a fent említett gorilla.
Aztán elvittük a srácokat az aquaword-be is, ahol szintén jól érezték magukat, meg mi is. Bár egy két csúszda rendesen kékre-zöldre vert, s előtte még hosszú sorokat is kellett végig állni mindezért, de attól még jó volt.
Aztán, mikor a csajok haza jöttek voltunk párszor a Mamáéknál, meg az ottani fürdőben is. Meg a csajok voltak még Kevin keresztszüleinél is picit nyaralni, többek közt Pápán is strandoltak. Nekik nagyon jó nyaruk van:-)

Végül a nyár számomra "legizgalmasabb" dolga: felvettek a Semmelweis Egyetem Egészség tudományi Karára, szülésznő képzésre, nappali tagozaton, már megjött minden hivatalos levelem is, mindenféle portálkódokkal és egyebekkel, nagyjából elkészíttettem a beiratkozáshoz szükséges orvosi vizsgálatokat is. Nagyon örülök, de természetesen teli vagyok aggódással is, részben a család végett, részben meg, hogy sikerül-e visszarázódnom a tanulásba. Egyenlőre a szoptatás mellett még doppingolni sem tudok ilyen olyan memória javítókkal. Ezért már most tréningezem a fejemet, olvasgatok, tanulgatok mindenféle neten talált jegyzetekből, amikről azt vélem, hogy hasznos lehet.
Nimród pedig jövőhét hétfőn kezdi a bölcsit. Nagyon félek mi lesz vele... De valamikor el kell vágni a köldökzsinórt. Rettenetesen anya és cicifüggő, ez utóbbiból akadnak gondjaink, mert le kell állni a nappali cicizéssel és ezért gyakran közelharc megy a ciciért. Viszont itt szeretném megköszönni a Kavicsos bölcsi vezetésének a rugalmasságát, kedvességét. Mert ugyan nem lett volna "muszáj" mégis megengedték, hogy már nyáron elkezdjük a beszoktatást, mert nekem elsején már kezdődik a suli, ráadásul 3 olyan nappal, ami bár nem "kredit értékű, de ha nincs meg az aláírás, akkor nem is folytathatom a dolgot, mert ilyenkor magyarázzák el a következő négy évre szükséges dolgokat, mint pl a suli információs rendszerének használatát, a tárgyfelvétel-leadás mizériákat és minden ilyesmit. aztán hetedikétől belecsapunk a lecsóba.
Tegnap voltunk mérlegelni egyet még így bőlcsi előtt. 10,66 kiló és 78 centi, nyolcfogú tömör rosszaság.
Kevin is megy hétfőn az oviba, hogy nyugiban tudjunk beszokni a bölcsibe. Tőle már nem tartok annyira, már várja az ovit. Kezd kicsit unatkozni itthon (én meg idegileg leépülni tőle :-D).
Nagyvonalakban kb ennyi az elmúlt hónap, majd lesz egy kicsi időm/energiám, akkor csinálok egy diavetítést abból a pár képből, amit fotóztunk a nyáron.

Sajnos történt azért negatív dolog is a nyáron, kiderült, hogy az Anyukámnak a tüdején van egy rosszindulatú daganat, kedden fogják operálni. Ami bosszantó, hogy évekig ott volt a folt, nem nőtt semmit, aztán kifogott egy buzgó dokit, aki mintát vett belőle még tavasszal, ami negatív volt, ám a rá következő CT vizsgálat kimutatta, hogy nőni kezdett, a következő mintavételnél pedig már rosszindulatú sejteket mutattak ki. Lehet ez az én hülye gondolatom, de azt hiszem semmi baja sem lenne, ha nem piszkálják meg neki. Hallottunk már ilyet... A dokinő csak jót akart, és erre tessék! Most nagyon aggódom/aggódunk, persze azért anyunak nem mutatjuk ki, elég ideges enélkül is. Ma kellett befeküdnie (amit szintén nem értek, hogy miért), és keddig ott kuksolhat. Lelkileg ez is elég lestrapáló lehet majd, aztán meg jön a 7-8 órásra tervezett műtét.