r-v-timi

Mindenféle...

2012-02-06T11:18:00.001+01:00

Na, úgy fest, hogy a bejegyzéseim "havilappá" ritkulnak... :-)
Legfontosabb, hogy élvezzük a havat, végre itt van a tél, az az igazi...

A januárunk nagyon nagyon jól és gyorsan telt el, leszámítva, hogy a Kitti két hetet volt ismét kórházban, igaz csak mint bejárós, reggel bevittem délelőtt kezelés (vízi és sima torna, rekeszes galván, masszázs) délután haza... Suliba nem tudott menni és bár szerettem volna, hogy a napközibe bemehessen, de az osztályfőnök szerint ez nem volt megoldható... Mivel csak rutin dolog volt a kórház semmi komoly nem történt mint pl ugye nyáron a térd csapolás, ezért 2 hét lazulás volt a gyereknek. Én meg időnként igyekeztem azért tanulni is, hisz a január vizsgaidőszak volt. Megismertünk egy nagyon aranyos, vak masszőr emberkét is, jókat beszélgettünk, miközben Kitti hátát gyömöszölte. Viszont kiábrándító volt, hogy sok idős néni "kerülte" Őt, mintha fertőző lenne, képesek voltak szinte órákat várni, hogy az egyébként tanuló, de látó masszőrökhöz kerüljenek... :-( . Kicsit szakmáztam is bent, ha már így alakult, figyelgettem dolgokat, néztem milyen vért vesznek (mmint melyik csőbe mit néznek), meg pl amikor Barnabást (masszőr) egy idős nénihez hívták, akkor bekísértem a szobába, segítettem a keze alá adni a dolgokat, eligazítani a széket, kiültetni a nénit, levetkőzni, felöltözni, mikor a néni mutatott valamire, hogy ott fáj, jól esne neki a masszázs, akkor mondtam Barnának, hogy hol... Komolyan mondom tök jó érzés volt :-) Nagyon sok mindent átgondoltam a világgal kapcsolatban.

Három vasárnapunk is hoki torna jegyében telt, ahol nagyon ügyesen szerepelt a Kevin csapata, 8.-án Szombathelyen voltunk, 22.-én Pesterzsébeten, múlt vasárnap pedig Baján. Ilyenkor a "csapat" külön megy egy kis busszal, mi szülők pedig össze ülve kocsikkal megyünk utánuk. Mi a Dorián szüleivel, nagyszüleivel utazunk egy 8 személyes busszal. (na jó Erzsébetre egyénileg utaztunk :-P ) Ilyenkor jókat dumálunk, viccelődünk, megbeszéljük az élet nagy dolgait, meg minden ilyesmit. A torna helyén nagyon jó a vendéglátás, a házigazdák meleg teával, forralt borral, zsíros kenyérrel, meg minden finom hasonlóval (a srácok kedvence ugye a mogyorókrémes) kínálnak minket, ezzel is tetézve a jó hangulatot. Szombathelyen és Baján teljesen nyílt pálya van, előbbinél mókás, hogy a strandon van, ott vannak a csúszdák, a medencék persze leeresztve és a jég, a sok kis beöltözött gyerkőc... Mókás kép, na :-) Most vasárnap már kezdett ez a hideg bejönni, így a bajai torna 5 óráját már kicsit nehezebben viseltük, a végére fázott a lábam, meg is fáztam kicsit... a srácokat persze beöltöztettük, mint az űrhajósokat, Kevinen speciel volt egy vastag harisnya, zokni, bolyhos melegítő alsó, hosszú ujjú póló, kötött pulcsi (garbós) és erre jött rá a szokásos szerelés, csoda, hogy tudott mozogni a kapuban :-D
Most hétvégén szabi van, nincs torna, így rákészülhetünk a jövőheti Csömöri-tavi tornára, amit a Pólus Pingvinek (mi) rendez az UTE-val... Igazi szabadtéri szupermini torna lesz, valódi tavi jégen. Szóval izgalmas lesz és itt majd a mi feladatunk lesz a forró tea, finom szendvics. Akinek van kedve látogasson ki bátran, szabadtéri mozgós program (korit ne hagyjátok otthon), mindemellett meccsek is lesznek, sok csapatot várunk, hozzuk ki ebből a hideg időből a maximumot, ne hagyjuk, hogy beszorítson minket a lakásba :-)!

De hogy ne csak a hokiról beszéljek a Kevinnel kapcsolatban; ugye lassan itt van az iskolai beiratkozás.
Nagyon sokat rágódunk a témán. A csajok sulija jó is meg nem is, sok negatív dolgot éltünk meg, persze pozitívat is ezalatt az 5 év alatt. Legnagyobb előnye, hogy közel van
De mégis. Valahogy a hang belül súgja, hogyha nem muszáj, ne... Na ebből jön ugye az a nagy kérdés, hogy hova? Mi az ami elérhető közelségű, még akkor is, ha 7re mennem kell be a kórházba...
Szóval a körzetes suli ugyan még talonban van, pozitív az, hogy új vezetés van, próbálnak megújulni, levetkőzni a korábbiakat. Tetszik, hogy sok szakkör van, ingyenesen is, egyre több a hagyományőrző ebből, de sok a "hátrányoshelyzetű" és sajnos azt látom, hogy az úgynevezett integrálódás a másik irányba történik...
Szóval most egy másik sulinak az iskolába hívogató programjára járunk minden második csütörtökön. Eddig két alkalom volt. Sajnos azt kell mondanom, hogy nagyon sokan vannak, mert a környék egyik legjobb hírű iskolája lett, ahova eddig nem is volt nehéz bekerülni, ellenben néhány másikkal. Csak-hogy most megtelik az ebédlő az érdeklődő szülőkkel. 4 féle osztályt indítanak, egy sportost, egy "lépésről-lépésre" (iskola otthonos), egy hagyományost és egy német nemzetiségit. Mivel a német nekem elég idegen nem szeretem ezért a Kevint nem íratom be oda, mert esélytelen, h családon belül segítsünk neki, ha szükséges. a lépésről lépésre az edzések miatt sem jöhet szóba, mert ha délután kell menni majd újpestre, akkor azt nem lehet megoldani, akkor is foglalkozások vannak. Egészen idáig a hagyományos osztályban gondolkodtunk, de ezt most csütörtökön egy isteni szikrának hála átgondoltam. Egyrészt gondolom a legtöbben is ebben gondolkodnak, így sokat csökken az esélyünk, hogy min körzeten kívüliek bekerüljünk. Másrészt a bemutatkozó tanárok közül kettő volt aki elsőre igen szimpatikus lett, a hagyományos osztályé és a sport osztályé. Eközben folyamatosan jöttek az infók ugye... A sport osztályban mint kiderült 2 fő sport van (de egyik sem kötelező), a foci és a kosár. Az előbbi heti egy a másik kettő órában és ebéd utáni időben. Elsőben és másodikban úszni járnak, a hagyományos osztályban a tanterv csak másodikban ír elő 10 alkalmat... miközben hallgattam a bemutatkozásokat folyamatosan erősödött bennem, hogy igen, talán ez a sport osztály lesz az. Ezek a foglalkozások ilyen 45-50 percesek és mivel egy körzeten kívüli már feltette a kérdést, amit akartam, miszerint mik az esélyek (ha járunk rendszeresen akkor talán, mert ennyien mint idén még soha nem érdeklődtek), ezért gondoltam, hogy majd legközelebb érdeklődök tovább. Csak-hogy amíg öltöztünk és beszélgettünk a csoporttársakkal megláttam a tesis osztályfőnöknőt. Gondoltam, nem lehet véletlen. Oda mentünk és feltettem a kérdéseimet, miszerint a rendszeres jégkorong edzés mennyire lehet kompatibilis az osztállyal, hogy mit takar ez a "Bozsik-program", aminek az elveit követik a foci edzésen, heti mennyi edzést jelent ez és mikor, valamint, hogy ha nem minden nap lesz a napköziben a gyerek mennyire gond (ugye ki tudja az UTE-ben mikor lesznek majd az edzések), valamint mit szólnak, ha valaki a sport miatt hiányzik néha (pl idén már az UTE minisek több nagy tornán, Bécsben is vettek részt úgy, hogy péntek-szombat volt meccs), néha vannak edző-táborok is suli időben (pl most nekünk lesz május utolsó hetében).
Szerencsére minden kérdésemre olyan válasz jött, amilyet szerettem volna, így egyre biztosabb, hogy Kevint a sport osztályba íratom. Persze ezt vele is megbeszéltem hazafelé, megkérdeztem, hogy szimpi-e neki az a néni akivel beszélgettünk, hogy nem bánja-e ha teljesen ismeretlen gyerekekkel kezd majd ősszel (mert a csoport társai a hagyományosba jelentkeznek, Marci a hokis társa pedig a lépésről-lépésre osztályba -óvodai javaslattal).
Hihetetlenül okosan fogadja a dolgot és nagyon éretten gondolkodik róla. Így nagyon remélem, hogy sikerül bejutnunk és akkor ősztől a Kevin sport osztályba jár majd heti 5x torna -mindenkinek, az új törvény alapján-+1 fociedzés (ez kell is, h ne csak a korongot csinálja, ne "égjen ki"), az 5 tornából egy alkalom úszás, heti 2 óra angol és ezen felül pedig hagyományos tanmenet, asszem ha jól emlékszem, akkor szótagoló olvasás, valamint az olvasás-írás szinkronban megy majd, amit megtanulnak olvasás órán betűt, azt tanulják meg leírni. A lépésről osztályban mondjuk az tetszik, hogy először nyomtatott nagy betűket tanulnak írni is, látszik, hogy amerikából adoptálták az alapjait a tantervnek, Kevin is már el tudja olvasni a billentyűzet betűinek nagy többségét és nyomtatott nagybetűvel próbál írogatni (mindezt teljesen egyedül, senki nem tanította, max a csajok megmutatták, hogy ha itt-ott akar játszani ezeket pötyögje be és rajta ragad mint a kosz :-) <3, de teljesen biztos vagyok benne, hogy fog ez menni neki a hagyományos módon tanulva is.
Az úszásnak nagyon örült, mert most a hokisokkal jár egy 10 alkalmas úszó tanfolyamra és szereti, pedig középsőben még utálta abba is hagyta 3alkalom után, most meg dicséri az úszómester sokszor :-). Azért járnak most úszni tanulni, mert az edző fontosnak tartja egyrészt magát az úszást a mozgáskultúrája miatt, másrészt nagyobb korosztályban az úszás már kiegészítő edzés és kötelező, viszont ott már nem tanítják a srácokat, így érdemes most tanulni. Ráadásul Attila nagyon jól kalapozta össze a TAO-t minden pályázott pénzre elegendő támogatót szedett össze, ezúton is hatalmas köszönet neki és a támogatóknak érte (Kedves olvasó, ha Neked is van céged, vagy ismeretséged, aki a társasági adózás szerint adózik és szeretnél egy jó csapatot segíteni, amit garantálok, hogy jó helyre kerül az adód, ráadás vissza is kapsz belőle kicsit, szóval ha módodban áll, akkor kérlek jelentkezz és segítek hogyan segíthetsz ;-) ) így a 10 alkalmas úszás 1000 ft volt, s ráadásul a Fannit is vihetem, neki a kajak miatt fontos, mert csak úgy kezdheti el, ha leigazoltan tud úszni és frissíteni kell a tudását.
És, ha már Fanni, akkor vele folytatom... A bizonyítványa a vártnál jobb lett (4,25), de még mindig lehetne jobb is mert olyan tárgyai lettek 3-as, amiről tudom, hogy benne van a több is -matek, töri, informatika (maximalista dög anya...) az osztályközössége kb úgy szar ahogy van, sokat nem is akarok róla írni, mert könnyen átmehetne a blog személyeskedéses cuccba és ez nem az a hely. Szóval jelen állás szerint úgy fest ha Kevint felveszik a másik suliba, akkor megy a Fanni is. Most eleve elég droid korszaka van a gyereknek, nagyjából mindenben eltér a véleményünk, legyen az öltözködés, tanulás vagy akármi. Nagyon remélem, hogy tavasszal, ha ő is elkezd sportolni, akkor az leköti a felesleges energiáit és kicsit vissza billen a normális felé.
Kitti nagy dilemma, hogy mi legyen, ha mennek a többiek más suliba, mert az alkata miatt szerintem csúfolni fogják majd az új helyen, viszont itt pl a legjobb barátai mind mennek el pl 8 osztályos gimibe, vagy csak egy erősebb felső-tagozatos suliba, ahonnan esélyesebb egy jó továbbtanulás. Akik maradnak zömmel nem is a barátai, valamint itt a felső elég vacak és sok "érdekes" figura is akad, nem figyelik őket annyira a szünetekben, mint alsóban... A döntést a gyerekre bíztam és azt választotta, hogy ha a többiek mennek, megy ő is.
Ilyenkor azért belül kiröhögöm magamat, a sok dilemmázást az iskola körül, hiszen én az egyetlen suliba jártam, ami volt és azt gondolom túléltem és lett belőlem valami, itt meg a bőség zavara megbolondít mindenkit, köztük engem is....
S végül Nimródról is pár mondat: Nagyon jól bírja az ovit, szerencsére nem is beteges (kopp-kopp), van egy klikk Zitus, Alpár és Nimród, meg néha egy egy gyerkőc csatlakozik szóval Ők jól el vannak magukban egész nap együtt vannak, ha meglátják egymást megölelik a másikat, a minap pl a spárban látta meg Nimi a Zitát és úgy örült neki, mintha nem is fél órája búcsúztak volna el az oviban. <3 Hihetetlen beszélőkéje van egész nap mondja és mondja (egyik tesója sem volt ilyen), nagyon nyitott, nem fél az idegenektől sem... Esténként olvasás után (Anna Peti Gergő a favorit) sztorizgat, pl elsorolja a könyvben rajzolt jelekre mutatva, hogy náluk kié éppen pl a tulipán és a többi. Hatalmas karrier terve van de még nem tudja, hogy hokizni szeretne-e jobban, vagy a rolbát kezelni (jégtisztító gép), pörög egész nap és estére sem fárad le, nehezen alszik el, folyton piszkálja a Kevint, aki meg már rég aludna (hisz fáradt, mert hétfő, csütörtök, péntek jeges edzés, kedden 1,5óra komoly "edzőtermi" száraz edzés, szombaton úszás, vasárnap többnyire meccs...), de Nimi percenként jön ki is, hol pisilni kell, hol nagyon szomjas (majd iszik 1 kortyot), hol más...

Nekem ma kezdődik a második félév, szerencsére minden vizsgám sikerült, így áprilistól jön a gyakorlat (picit be vagyok tojva :-D ) szóval most már teljes fordulaton kell pörögnöm nekem is. Mázli, hogy Apa továbbra is sokat segít és mindenből kiveszi a részét, legyen az házimunka, vagy edzésre hordás (most 6 hétig tuti övé a metodikai központos száraz edzés), mert igyekeztem ugyan úgy pakolni az órarendem, hogy jó legyen minden, de ez nem minden nap oldható meg, ráadásul azt beszélik, hogy azon a gyakorlati helyen ahova készülök nem h-p 7-15ig lesz a gyakorlat, hanem 12órás rendes "műszakos" beosztás, tehát hol kell menni hol nem és nem hiszem, hogy illene most rögtön variálnom, szemtelenül kérni, hogy had osszam már be magamat, amikorra jól esik...
Talán a vizsgáknak köszönhetően késett egy hetet, úgy festett eldőlt a hetedik pohár jóslata, de aztán megjött és erre mondta Apánk már, már csalódottan, hogy pedig ő örült volna egy kislánynak... Szóval ismét felmerült a téma köztünk, én meg mostanában vad matekban vagyok, hogy mikor is jöhetne (nem tudom, h suli közben, pl járhatok-e gyakorlatra várandósan, oké nem szülés előtt közvetlen, hanem úgy 5.-6. hónapig, vagy pl a diploma osztóra menjünk-e ketten egy talárban, halasszak-e ha igen akkor úgy kéne szülni, hogy a vizsgák után rögtön, akkor már elég nagy lesz, mert 1 évet lehet csak 1huzamban halasztani, vagy meló előtt jöjjön a kicsi? akkor viszont mi lesz ha utána nem találok állást és a többi...) Viszont most már egyre biztosabb, hogy mind a ketten vágyunk még egy babára, szóval lesz kistesó, csak ugye ha teheti az ember próbál álmodozni, hogy majd Ő eldönti, hogy ebben a hónapban megfogan, akkor így is lesz... Aztán majd a jövevény úgy is eldönti mikor kíván érkezni. De már heti szinten álmodom terhességről, szülésről, babázásról. A minap mikor overállért mentem Kevinnek és Fanninak akkor is elakadtam a babaruhák között, a szekrényben is elő került pár cucc ami 1-2 hónaposra való (pakolás volt) össze is mosolyogtunk Apával. :-)

A hetedik...

2012-01-02T10:21:00.000+01:00

Boldog új évet mindenkinek!
Kívánom, hogy Mindenkinek teljesüljön minden álma vágya amit 2012-re betervezett, remélem a fele sem jön be annak a sok rossznak, amit gazdaságilag beígértek nekünk...

A szilveszterünk kb. úgy telt mint a kisgyermekes családok jó részének, csendben nyugalomban, itthon a családdal...
Apával beszélgettünk kint a konyhában még délután, hogy na vajon bejön-e a Maják jóslata, bár ő kételkedik, mert nincs olyan ember, aki évezredekkel előre ilyet megmondjon, eltaláljon stb. és különben is olyan mint paranormál különben sem létezik... Hát mondom B+ pont Te mondod?! Apánkról ugyan is tudni kell, hogy sokszor mond olyan dolgokat, ami később beigazolódik, fiatalabb korában többször is előfordult, hogy hirtelen haragból valakinek rosszat kívánt és pár héttel később baj érte az illetőt. A legemlékezetesebb ilyen, amikor katona volt és volt egy tiszt aki hazugnak titulálta, mert a családról kérdezték és ő közölte, h az anyja a nemzetbiztonságnál van, apja katona budaörsön, a menyasszonya (én) várandós (ezek ugye amolyan kibúvók is lehettek volna a kemény bánásmód alól, meg a hazatávozás is benne van ugye...) erre meglátott engem a pasas kb 2 hónapos terhes voltam a Fannival és az állandó hányásnak hála 10 kiló mínusz körül jártam... fiatal is voltam, életem legjobb formájában (megjegyzem apám előtt is titkolni tudtam a terhességem az 5. hónapig kb., szóval oké tényleg nehezen hihető volt), lényeg h pont ott voltam mondta is a pasas a páromnak, h hazug stb... erre a párom, h "dögöljön meg" rá 2 hétre mentem látogatni és kint volt a pasas (egyébként 40es egészséges csóka) gyászjelentése a falon :-O és ez csak egy volt a sok közül... Szóval apánknak gyakran van ilyen, meg olyasmi, hogy kicsúszik valami a száján, nem agyal stb, csak egyszer csak jön és az később beigazolódik. A leghátborzongatóbb az volt, amikor egy régi munkatársa eltűnt és a legjobb haverja bent volt a cégnél, beszélgettek páran, h szegény Gáborral mi lehet, mondta a srác, hogy hát ő azt hallotta, h drogügyekbe keveredett és lelépett "némi" pénzzel, de szerinte már megtalálták... Erre a párom: Lófaszt te ölted meg! (megjegyzem haverok voltak, de nem ismerte annyira a srácot, szóval csak ismét kijött a száján), srác arcára fagyott a mosoly, majd mondta, h bazd+ a legjobb barátom együtt nőtünk fel, a tanúm volt a lagzin, nem gondolod?! Erre pár hónapra kiderült, hogy bizony a srác ölte meg, kegyetlenül feldarabolta elásta a virágoskertben potom 200ezer ft adósság miatt, ami az undorítóbb a srác folyamatosan járt a családhoz (vmilyen fokon rokonok is voltak), hogy támogassa őket lelkileg, h előkerül majd a gyerek épen egészségben...
Idén nyáron meg volt egy olyan akciója apának, hogy éjjel aludtunk, egyszer csak felpattant megfogta az ajtót és abban a pillanatban jött egy akkora huzat, hogy ha nem fogja az ajtót mind a 2 üveglap betörik ripityára... azóta sincs fogalmunk, hogy ez miképpen történhetett, miért kelt fel álmából, honnan az ihlet, h ezt meg kell fogni...
Ezek csak részletek, mondom sok ilyesmi dolog van körülötte, sokszor apró dolgokban és sajna a lottó 5ös számai nem jöttek még elő :-P
Na szóval beszélgetünk, belátja amit mondok, neki is vannak ilyen dolgai, eddig még nem jöttünk rá, hogy miért kapta, mi a feladata, de akkor miért ne lehetne, hogy másnak is jutott ilyen/hasonló? Persze természetesen nagyon nagyon remélem, hogy nincs igazuk a Majáknak, vagy ha mégis, akkor igaz az amit más "jósok" mondogatnak, hogy a Kárpátmedence megvéd minket...
Aztán a szilveszter este ment tovább, mindegyik gyerkőc fent maradhatott, Nimród imádta a tűzijátékokat, amiből láthatott is eleget hála a szomszédságnak, akik gyakorlatilag sötétedéstől virradatig nyomták...
Közeledett az éjfél, gondoltuk előkészítünk a gyerekpezsgőhöz. Én szentül emlékszem, hogy 6 poharat hoztam be (egy körben úgyhogy komolyan kiszámoltam stb), Apánk pedig egyet sem, legalább is nem emlékszik... Ám amikor kitöltötte a pezsgőt 7 pohárba töltött (csodálkozott is, hogy nem elég)
Vajon kié lehetett a hetedik pohár?
-Egy jövevényé? Nem lenne most (még) jó de remélem egy kisbaba és nem pl anyós költözik majd hozzánk 2012ben :-D
- Vagy esetleg itt volt velünk Valaki, aki már fizikailag nem lehetett itt és ha igen akkor vajon ki?
Nem tudjuk, talán idén majd kiderül....

Az újévünk első napja jól telt dél körül kimentünk egy hatalmasat sétálni (10km) a budai hegyekbe Fenyőgyöngye-Hűvösvölgy volt a séta táv, nagyon szeretem a tájat és mindent. A lábam is bírta (meg sem kottyant) Kitti ízületei kicsit fájtak estére. Nimród is csak az utolsó párszáz méteren kezdett sztrájkolni. Apánkat a megérzése cserben hagyta, a többszöri kérésem ellenére is kimentünk a mező melletti (nem turista jelzéses) útra, ahol akkora sár volt... és ahol apánk jól el is csúszott :-D csupa sár lett a gatyája, a kabátja, törölgethettük ezerrel, több-kevesebb sikerrel :-D De összességében mégis mindenki jól érezte magát...
Hazafelé a buszon egy bácsi fűzte a csaját, olyan szöveggel, hogy komolyan besírtam ő az atlantiszról jött 10ezer éves meg látja a szellemeket a gonoszt... (oké épp fent taglaltuk, h akár hihető a természet feletti, de lehet nem véletlen a lipót előtt ment a busz :-D), aztán átszálltunk az 50es buszra, bánom, h nem volt pofám fotózni, kívül belül díszítve volt, kívül egy csomó fenyőgirland volt ráragasztva meg a visszapillantóra tekerve, belül is szilveszteri díszítés volt... :-) egy nő a hátsó ülésen amolyan átszellemült, de nem részeg vigyorral kívánt mindenkinek Boldog új évet, aki elhaladt mellette... a nemlétező angoltudásommal segítettem egy külföldi párnak, hogyan juthatnak fel a várba...
Szóval tényleg jó napunk volt tegnap, remélem igaz a mondás az újév első napjáról és az adott év hangulatáról...

kis ez is, az is zanzásítva, mert ezer éve nem blogoltam... :-P

2011-12-28T09:57:00.002+01:00

Azt hiszem időrendben kb. visszafelé fogok haladni...
Szóval kezdem a karácsonnyal :-)
Idén is jól teltek az ünnepek, bár nem volt valami gazdag, bevallom nálunk nem is erről szól.
Ellenben gyerekkorom tragikomédiás emlékeivel ellentétben még egy fél hangos szó sem hangzott el köztünk, tényleg a béke és a szeretet ünnepe volt nálunk. (anno gyerekkoromban a szenteste, azaz szentnap kb a vitákkal ment el, miszerint jó a fa vs. ronda görbe, miért ezt választottad, nem igaz, hogy nem megy a talpába, hagyjálmá' gyere kóstold már meg mi hiányzik a kajából, mért kötözted ilyen hosszú cérnával a szaloncukrot, nem igaz, hogy nem vetted észre, hogy kiégtek az égők, menjünk vagy ne menjünk az éjféli misére útközben betérjünk-e a família tagokhoz régi szokás szerint, útközben persze jól bekarmolva a felhalmozott nagy családi tartalék beszittyózása folyamán és az átlag bő félórás séta helyett vagy 3 órás túrák voltak, megdobva némi süti-áradattal... meg volt: ezek a büdös kölkök már megint kikutatták már rég az ajándékokat..., de ennyit a visszaemlékezésről :-D, gondolom a szituáció mindenki szeme előtt ott van...
Szóval ott van a régi "példa" az ember szeme előtt, hogy milyen ne legyen a dolog...
Ezeket kiküszöbölendő nekünk eleve mű fenyőnk van, én seperc alatt fel tudom állítani és még görbe sem lesz, sőt az sem fordulhat elő, hogy kibontás után kiderül, hogy hiányos a közepe vagy ilyesmi. Az évek során felhalmoztunk annyi díszt (3 színben ezüst-kék-narancs(?) ), hogy bőven van a fán dísz, nem kell kipótolni a lukakat szaloncukorral, tehát nem is teszünk a fára szaloncukrot, ebből kifolyólag nem kell senkinek kötözni és a kicsik sem rántják le a fenyőt némi csokoládé reményében. Szóval az elsődleges vitaforrás kiküszöbölve...
Mivel Kevin hokicsapata 24.-én reggel mindig rendez ilyen családi hoki-mókát amiből nem akartam kihagyni a gyereket, plusz mivel én nem mehetek jégre, így a Fanni helyettesített engem és ő régen ki szerette volna próbálni a jégkorongot. Így viszont bő 3 óra mínuszban voltam a szent-napi teendőimmel. Viszont kivételesen előre látó voltam és 23.-án este megcsináltam pár dolgot, mint pl francia és krumplisaláta sült husi, meg pár tekercs piskóta, amit úgy este 9 magasságában dobtunk össze a csajokkal, ők ezt élvezték a legjobban :-)
Mivel Apa dolgozott még 24.-én reggel ezért 5-kor keltünk családilag (na jó a fiúk nem), Kitti ment dolgozni Apával, Fanni pedig nekem segített a fenyővel... Bár a díszítés végére már a fiúk is felkeltek, így is gyorsan, könnyen ment... aztán meg indulhattunk is a jégpályára. Az öltöztetés nem ment annyira simán, mert a Fanni szokásához híven mindenért nyavalygott, nem akart védő-szerelést venni, én meg nem voltam hajlandó anélkül felengedni, közben öltöztettem a Kevint és szemmel tartottam Nimit... aki különösen meg volt zakkanva, ugyan is pár nappal korábban megbeszéltem Barnával, hogy a családi ramazuri után felviszi a tökmagot a jégre, hogy végre kipróbálhassa a korcsolyázást, amiről egészen addig azt gondolta, hogy nagyon nagyon könnyű :-P
Nagyon jó móka volt, mindenki hozott finom sütiket, sok szülő is ráment a jégre (az egyik jól el is találta a gyerekem térdét, ami azóta is lila :-( ) Fanninak is tetszett, néha még a korongot is eltalálta, bár a kicsi Beni tök cuki volt, mert nem tudta, hogy a felnőttekkel van a Fanni, hisz "engem helyettesített" ugye... Egyszer csak megállt a Fanni előtt és így szólt: "lehet, hogy az elején nem mondtam, de MI A MÁSZIK KAPUSZRA LÖVÜNK!!!" azt hittem betojok a nevetéstől :-D, de elmagyaráztuk neki, hogy a Fanni a nagyokkal van (az ő 8 éves tesója a kicsikkel volt, gondolom azt hitte a Kevinékkel is ez a helyzet) :-)
Mikor véget ért a "meccs" volt csapatfotó a jégen, mi is rámentünk Nimróddal, persze cipőben... már akkor érezte, hogy ez bizony csúszik :-D, de nem adta fel. addig nyúzott még kértem neki egy korit (27-est) és felvittük... én csizmában, ő koriban... hát, eléggé bizonytalanul pakolgatta a lábát :-), majd jött Barna és vitte egy kört amolyan oktatás-szerű módon. Mutatta Neki, hogy pakolja a kis lábát, meg tartsa ki a kezét, mert a repülő is azért nem esik le, mert szárnya van :-D egész ügyes volt a mütyűr, csak egyszer esett el (na mert jól fogtuk ugye), nagyon tetszett neki, de belátta, hogy hát ő mégsem tud MÉG korizni, de ami késik nem múlik... majd viszem még jégre, meg ősszel majd kezdi az ovi korit is Barnával és Attilával.
Mire a pályáról haza értünk Apáék már itthon voltak, rendet tettek, porszívóztak... így ebéd után le tudtunk pihenni, még mielőtt Tündiék (Kevin keresztanyjáék) megérkeztek, így a srácok sem voltak zizik estére...
A Kereszt-családdal jól elkarácsonyoztunk, volt ajándékozás meg minden, a kicsik szokás szerint tüneményesek voltak, nagyon szeretik egymást (Panka és Nimród) és bár néha egy kicsit tönkre tették a nagyok aktuális játszását azért jól elvoltak. Tündi istenien finom sütiket is hozott, ami fogyott is rendesen (ő nagyon profi az ilyesmi készítésében ellentétben velem, nekem se érzékem, se türelmem...)
És "kölcsön ajándékot is hoztak" mert sajnos aznap délelőtt a héten már másodjára megdöglött a winchester a nagy laptopomon (most viszi majd vissza Apa a szerelőhöz, hogy azért a -nekünk-sok pénzért bizony többet vártunk 2 napi működésért...!!!) Szóval kölcsönadták az ő mini netbookjukat, amit nem használnak sokat amúgy sem, nekünk viszont most az egyetlen internetforrásunk. Ezer hála érte!!!!
Mikor Ők haza indultak, akkor kezdtük a mi kis karácsonyunkat, megkapták a gyerkőcök az ajándékaikat (Fanni egy iPhone3ast, Kitti egy Nokia C5-03ast, Kevin egy testvédőt a hokihoz, meg egy Jáva építőt, mert azt nagyon szeretett volna, Nimród meg egy szövegelős Manny mestert, egy ilyen pakold meg Timmy-t társast, meg egy Anna Peti Gergő könyvet, a Gergő-könyvet... Nagyon örült neki :-)
Szóval mint írtam nem volt nagy karácsony, de nem is vettünk fel hiteleket, nem lökdösődtünk sehol az akciós plazmáért... Viszont nem kell messzire menni, hogy lássuk bizonyos szemszögből ez nem kevés. (elég csak azt a sort nézni, akik a Blahán álltak sorba némi meleg ételért, sajnos nem csak hajléktalanok, és nem is csak felnőttek... mi meg itthon ülünk a tiszta meleg lakásban, jókat kajálunk, beszélgetünk játszunk... Szóval ugye minden relatív. Lényeg, hogy valóban békés nyugodt három nap volt, vasárnap Velencén voltunk a szüleimnél, hétfőn itthon. Végül is erről szól a karácsony, a szeretetről, a családról "Mert úgy szerette Isten a világot, hogy az Ő egyszülött fiát adta, hogy aki hisz Őbenne el ne vesszen, hanem örök élete legyen" (János 3.16)
Nimródot varázsolta el leginkább a csoda, csak úgy mint Mikuláskor, Neki jó, Ő még hiszi a mesét, a szépet a csodát.
Kb. ennyit a karácsonyról :-)

Pár mondat a suliról: az idei vizsgaidőszakból már csak kettő vizsga van. Bár úgy terveztem, hogy három lesz, lévén, hogy a klinikai vizsgára (gyógyszertan+belgyógyászat) nem készültem, mert csúnya rémhír kapott szárnyra, miszerint 30 kérdéses vizsga lesz, 4 válasszal, de nincs megadva, hogy melyikre hány helyes válasz van de csak akkor ér pontot ha a helyes válaszokat mindet és csak azt karikázol... Szóval mondom a fene sem cseszi el ezzel a karácsony előtti heteket a non-stop tanulás stressz meg effélék. A vizsga 20-án volt, még mondtam is a vizsga előtt a csajoknak, hogy ha idén jó voltam, akkor karácsonyra azt kapom, hogy sima hagyományos kilogikázható teszt lesz... Amikor beültünk és megkaptuk a lapokat láttam, hogy "ez-az!!" totó és logika segítségével x-elgettem (na jó 5 kérdésre kaptam tuti -padalatti-sugallatot jobbról :-P) lényeg, hogy rá két napra nézem a neptunt és láttam, hogy 2est kaptam :-D persze, ha készülök jobb jegy lett volna, az tuti és jobban mutatna az eddigi 4-es 5-ös mellett, de egyrészt jó érzéssel töltött el, hogy min. 60%osra teljesítettem kút főből a dolgot, másrészt nem kell erre most időt pocsékolnom :-D

A másik igazán említésre méltó dolog a Kevin és a hoki dolgai :-)
Túl vagyunk már néhány meccsen, egész ügyes a csapat a fiam is alakul... Jókat játszanak és ősszel mind a 2 meccsen elverték a Fradit, nem úgy mint tegnap az UTE (volt szerencsénk kint lenni a gyerekkel, mondjuk, hogy jó meccs volt, bár még a laikus szememmel is volt kivetni való a játékban, volt kis bunyó a pályán, meg szájkarate a lelátón de semmi komoly, már az ilyesmi sem a régi :-D azért nem ültünk túl közel, nehogy valami csúnya rendőr elgázosítson minket véletlenül)
A legutóbbi meccsre busszal mentek a gyerekek (kisbusz) mi meg kocsival. Jó buli volt Győrig, bár kis híján elkéstek, hiszen a buszsofőr nem mehet gyorsan (tachográf) és nem is akart (mégis csak 12 gyereket vitt)
Nagyon jó volt a játék is és a vendéglátás is. Mindenki kedves volt, jó nagy asztalokat raktak meg nekünk szendvicsekkel, teával, forraltborral... a rolbájukat imádtam, olyan hangja van, mint a motorvonatnak Hűvösvölgyben, az emberek, akik a jeget csinálták kedvesek voltak beszélgetősek, mosolygósak... Nem sértésként, hanem épp ellenkezőleg, az az igazi vidéki vendéglátás volt :-)
Pénteken óévkupa lesz Újpesten, 8.-án pedig Szombathelyre megyünk :-)

Hozd el anyádat is!!!

2011-10-24T09:37:00.000+02:00

Körülbelül ez a gondolat jutott eszembe, amikor szóltak, hogy a gyerekek bemutató mérkőzésen vesznek részt a felnőtt UTE múltheti hazai meccsein... (oké az "anyád" nem csak ebben a kontextusban jutott eszembe a hétvége folyamán)

A mérkőzések pénteken és vasárnap este 6 után kezdődtek és a srácaink az első harmad utáni szünetben (természetesen miután végzett a rolba) játszottak 5(!) percet, megjegyzem nagyon ügyesen (a Steua kapus nagyon kedves volt, mind a 4 kapuspalántát megdicsérte a gyerekem állítása szerint igaz enyhe akcentussal, ami nagyon kedves dolog, sokat jelent egy 6évesnek, ha egy olyan ember dicséri, akinek a mamutja akkora, mint a gyerek maga, a Rio de Miskolciak nem tették, hangsúlyozom állítólag, hisz nem lehettem ott a kispadon...)
Szóval a megjelenés, pláne a kapusnak "kötelező", cserébe 1 gyerekkel egy felnőtt ingyen megnézheti a meccset.
Szerintem hibás döntés, valami olyan kéne, hogy egy gyerek hozza el az összes szomszédot meg havert is, mert gyalázat az a pangás ami a lelátón van.
Na nem mintha a csapat megérdemelné, hogy akárki is kiüljön a lelátóra...
Oké, kis túlzással a pénteki meccs még élvezhető is volt, 2:5ről szépen feljöttek 5:6-ra, de még az én avatatlan szemem is látott egy-egy csúnya gólt aminek be sem kellett volna menni, ha csak kicsit is figyel a kapus :-(
A fiam még várta a csodát, remélte, hogy majd a vasárnapi... Kac-kac, ha a tabellán egyel felettünk álló csapattal nem sikerült, várható volt, hogy a második helyért jövő csapattal sem fog, de a remény hal meg utoljára...
Hát a tegnapi meccs gyakorlatilag gyalázat volt, mind a csapat teljesítménye, mind a bírói oldal utóbbiak kaptak is hideget-meleget attól a maroknyi szurkolótól, akit érdekelt a meccs. Éppen azt beszéltük, hogy lesz mit magyarázni az oviban, suliban, hogy azokat a cifrákat hol tanulta a gyerek :-D Kevin maradt volna végig, de Apa is velünk volt, akiből kitört egykori szurkolói vére és közölte: az eredményre, játékra való tekintettel tüntetőleg hagyjuk el a csarnokot :-D, így csak a második harmadig maradtunk. Nimródot dicséret illeti, hogy egyeltán eddig is bírta, mert míg a Kevin képes végig ülni a 3x 20 percet (csak ha hokiról van szó :-P ) kisebbik csemeténkre nem jellemző.
A nap "jó híre" a következő volt: vasárnap 8kor edzőmeccs, szintén a Megyerin... annyira várom :-D

És itt a már megszokott mondásomat kell idéznem:
A hokis és a hokis-szülő egy külön állatfaj :-) (de a gyerekért MINDENT!!!)

Iskolaérés hokival...

2011-10-22T10:59:00.000+02:00

Csillától kaptam az ihletet, hogy Kevint specifikusabban figyeljem, kérdezgessem.
Szerencsére nagyjából mindenben megfelelt az én szakképzelteln felmérésemnek.
Persze enyhe félelemmel indultunk neki 1-1 témának, de a gyerekem szerencsére kellemes meglepetést okozott. Számolni már régóta elszámol százig, kisebb összeadásokat és kivonásokat már tud (de azt inkább ilyen 10es számkörben), érti a különbséget a zöldség-gyümölcs között, a testsémájával tisztában van, térben és időben orientált (bár néha "számolja" a napokat az ujján) ismeri az évszakokat. Az én nevemet néha keveri, a lánykori mögé teszi a "né"t csóri gyerek issza a levét a hosszú nevemnek :-P, színeket ismeri, felismerhető alakokat rajzol (na jó nem lesz a következő Munkácsy, de ez van)
Valamint a minap volt konzultáció a logopédusnál, Kevin tavaly óta jár, az utolsó találkozáskor még az r betűt nem tudta kimondani, a nyáron egyik pillanatról a másikra kimondta... Szóval a logopédus néni nagyon nagyon elégedett volt vele, épp a találkozásunk előtt íratott a srácokkal ilyen iskolaérettségi feladtlapot (még a nem hivatalosat) és a Vakarcs nagyon ügyes volt, felismerte a logikai sorrendeket és mindent, egyedül az auditiv feladatoknál van kis gondja, egy-két hasonló hangot kever (sajnos nem kaptam tippet itthon hogy tudom fejleszteni), viszont nagyon jó könyvet kért dolgozni (Lexi iskolás lesz), és ezt szoktuk itthon is nézegetni... Szóval a logopédus néni szerint a gyerek nagyon jól halad, lehet nem is kell egész évben járnia.
Aminek én azért nem örülök, mert bár végre "tiszta nagycsoport" vagyunk, sajnos nem nagyon foglalkoznak a srácokkal, mint "felkészítés", kerek perec kimondták, hogy ha erre van igényünk, oldjuk meg magunk. Szóval így ajándék az a heti 1 foglalkozás, amit végig koncentrál a gyerek.. S ha már koncentráció: a gyerek nagyon sokat fejlődött ebben is a logopédus szerint. Erre pedig feltettem a kérdésemet, ami egy ideje ott motoszkált bennem: "Jól gondolom-e azt, hogy a hoki javított ekkorát a gyerekemen?" és a válasz: IGEN nagyon valószínű.
Miért is gondolom ezt? Heti három óra jeges edzés, koncentráció, figyelik az utasításokat, ismerniük és alkalmazniuk kell a jobb-bal fogalmát, guggolni, felállni, mind ezt a korcsolyában, néha büntiből még bukfenc is bár ebből Kevin kimarad, mert jó (na jó nem is, csak abban a szerelésben lehetetlen ami a kapusnak van)
Minderre rájön az, hogy heti egyszer van száraz edzés is egy "speciális" tornateremben (metodikai központ), direkt hokisokra tervezve, rengeteg dolgot csinálnak ott is abban a másfél órában, több TSM-torna szerű mozdulatot, gyakorlatot véltem felfedezni (pl ilyen levegővel teli fél gömb, amin mondjuk fél lábon kell egyensúlyozni és minden efféle)
Szóval ezek nagyon hasznos dolgok egy fejlődő kis elmének, szerintem.
Az első és legfontosabb amit mi a hokitól kaptunk: IDŐ. Mivel Apánknak "enyhe tömegiszonya van" és mi egy bevásárló központ közepén játszunk, így én viszem a gyereket edzésre, rengeteg időnk van beszélgetni. Mindenfélékről, a napunkról, az időjárásról, a körülöttünk levő dolgokról és az autókról, ugyan is ez az új favorit. Az autók, márkajelzéseik (szerintem a legjobb memória fejlesztők egyike), a menő kocsikról, amiben a kerület bővelkedik, van Űrdongó imitáló Camaró, ilyen-olyan porsche, Mustang kabrió, és minden hasonló csoda... Egyik másik kiejtése már önmagában jó kis nyelvtorna a gyereknek :-)
Nekünk pedig nagy szerencsénk van, hogy szereti is, amit csinál. Egyetlen egy baj van: nem tud veszíteni :-(
Legutóbb vasárnap volt meccsünk a jégpalotában, rengeteg csapat volt, a centerpálya 3 részre volt osztva, és mindegyiken folyt a küzdelem (persze tét nélkül, mert ugye ebben a korosztályban nincs győztes/vesztes...) szóval minden csapat 3-3 meccset játszott, igyekeztek úgy összerakni a csapatokat, hogy egy szinten legyenek az ellenfelek, elsőnek 2:0ra "verték" vasast, majd 5 vagy 6:0-ra a fradit (itt voltam a legboldogabb :-P ), majd 0 perc pihenő után jött az mtk, bár a fiam hatalmasakat védett, olyan mozdulatai voltak, hogy még az ellenfél és egyéb csapatok szüleinek is tátva maradt a szája és minden oldalról csíptem el csodálkozó beszélgetés töredékeket, amiben egyértelműen felismerhető volt a "Kevin" (ugye a hátán ott a neve :-).. DE mivel a srácok elfáradtak, a másik csapatnak jobbnak bizonyult az állóképessége, a meccs java, főleg a végén a gyerek kapuja körül zajlott... így "vesztettek". A gyerekem sírva jött le a pályáról. Pedig mindenki dicsérte, vad idegen edzők jöttek oda hozzá és veregették vállon... mégis percekig vigasztalhatatlan volt. Hiába mondtuk, hogy 1.: nem számít az eredmény, 2.: akkor is kiemelkedő volt és még sorolhatnám...
Pedig még tegnap is az UTE pályán volt 2 szülő a hátunk mögött a büfében, akik mutogattak rá (mezben volt), hogy "Ő volt az..."
S, ha már tegnap: felnőtt UTE-Steua (bukarest) meccs volt, melynek az első szünetében a gyerekek játszottak (vagy 5percet), állítólag amikor jöttek le a vendégek kispadjánál a steua kapus azt mondta ügyes volt (gondolom minden gyereknek ezt mondta :-P, ugyan is a gyerek kapujához alig mentek nem nagyon tudta megvillogtatni a benne szunnyadó tehetséget) utána ott maradtunk meccsen, ahol 5:6ra kikapott az Újpest... mondani sem kell, megint elszontyolodott...
Holnap Újpest-Miskolc lesz és mennünk kell :-P

Száz szónak is egy a vége: szerintem jövő szeptemberre nagyon érett lesz a fiam iskolaügyileg, remélem

Kitti is...

2011-09-30T10:24:00.000+02:00

Belázasodott estére.
Ő viseli a legnehezebben, még reggel is lázas volt, míg a fiúk "csak" egy este, utána max hőemelkedés reggel, s újra ugráltak... De Kitti nem, ő fekszik, nem érzi jól magát. Ugye nem is fiú és már nagy is, van "betegségtudata", valamint ugye a folyamatosan szedett gyógyszerek (JIA) gyengítik az immunrendszerét.
Már csak a Fanni "hiányzik" a sorból... Persze ő a múlthéten kapott egy egész hét szabit, mert leesett egy lépcsőn, megütötte a lábát majd az orrát, ami bedagadt. Meg röntgenezték, semmi műteni való nem volt rajta, jegelni kellett, ha nagyon fájt, akkor fájdalomcsillapító meg orrcsepp, érfalerősítő (rutascorbin), elárulom, szerdán már semmi baja nem volt, enyhén kékes kontúr volt csak az orra körül, és ha megnyomta, akkor fájt max... A legnagyobb gondja az volt, hogy nem engedtük a játszóra, mivel aki suliba nem mehet, az oda se menjen... Szóval neki nem hiányozna még pár nap kihagyás. Na jó, gondolom nem tiltakozna, csak ugye azt egyszer pótolni is kell...

Betegséges...

2011-09-29T08:31:00.000+02:00

Azzal kezdődött, hogy pénteken este Kevinnek menni kezdett a hasa. Nem kicsit megijedtünk, mert az első "komoly" tornájuk vasárnap volt, ugye Kevin egyedi darab, ő a kapus, nélküle a meccs igen csak macera.
Szombaton reggel még ment a hasa, de nem úgy, hogy egész nap trónólt, hanem csak, néha ment, de akkor laza volt... Dél körül már nem fájt a pocija, nem volt láza egyszer sem és nem ment a hasa. Így elmentünk Dóri bulijára is. Nimród is felment a szülinaposokkal a buszra, ráadásul a kis gonosz jobban viselkedett mint a tesója partiján :-P (lehet azért is, mert most ügyesebb volt a hostess nőci, foglalkozott velük, énekeltette őket, meg táncoltak -na jó a 6 éves fiúk annyira nem-). Az este is zavartalanul telt, ha pisilni ment, mentem utána nem megy-e a hasa, ilyenkor már lélekben mindig az edzőnket hívtam, meg a nagy kapust, végig gondoltam mennyire örülnének nekünk, hogy egész nap ott kell lenni... De szerencsére semmi nem volt, rendes kaksi, semmi láz, pici hasfájás.
Reggel is minden oké volt, így hajnali fél 8kor elindultunk a meccsre. Ahol becsületére legyen mondva szenzációs volt! Az első meccsen nem nyertek csak, de sok volt a nehezítő körülmény, elsősorban az, hogy nem volt meg a 9+1 fő (3sor) 1 hiányzott (a második meccsre behívtunk egy délutánost, aki pechére a pályánál lakik :-P) és ez megbonyolította a cseréket, így 2 gólunk is érvénytelen lett, mert bentragadt valaki és egyel többen voltak a pályán, ráadásul a második bekapott gólnál a fiam "feladta" magában a dolgot, láttam az arcában, hogy dühös, hisztis, ez elvette a figyelmét és jött a 3. gól. De amint lejött tisztáztuk, hogy nem érdemes feladni, 1-1 gól nem a világ vége... Aztán következett fradi elleni csata :-) azt megnyertük, így mondtam, hogy innen már akármit csinál, mindent beenged akkor is boldog vagyok :-P Természetesen itt meg kell jegyeznem, hogy az ő korosztályukban NINCS győztes és vesztes hivatalosan nem nézi senki az eredményeket, a játék a lényeg.
Az utolsó 2 meccset is hozták, szóval eszméletlen büszke voltam Rá, nagyon jókat védett, olyanokat is kifogott néha amikre én már keresztet vetettem volna. A játékosok is belendültek a végére, volt már 1-2 passz is, ami talán nem annyira jellemző még az ő korukban.
Délután a nagyok (1 évvel előbb kezdték) voltak pályán, pár meccsüket megvártuk, Kevin látni szerette volna. Közben ugrált, szaladgált.
De mikor hazajöttünk nagyon csillogott a szeme, megmértem a lázát: 38,3°c... Hurrá! lázcsillapítás és effélék (persze még mindig pörgött be nem feküdt volna az ágyba) hétfőn reggel még volt hőemelkedése (erre már nem adtam semmit neki, had dolgozzon a szervezete) aztán semmi, kapott pár nap szabit, ma ment először oviba. Kedden már annyira jól volt, hogy el tudtunk menni a hétvégi játékának jutalmára az Újpest-Fradi hoki meccsre. Élete első felnőtt meccsére. Nagyon izgatott volt, már félórával a kezdés előtt beült volna a jégverembe.... Kicsit elszontyolodott, hogy nem nyertünk, de had szokja :-/
Tegnap voltunk dokinál, igazolásért, délután bejött velem suliba, életem egyik leguncsibb előadása volt. Egyszer csak Apa írt SMSt, Nimi lázas, 39 felett van... Egyből indultunk haza.
Alig ismertem rá, nem ugrált, elfeküdt szót fogadott. Este azonnal lepihent, nem volt hiszti "csak még egy meséért", vagy szomjas vagyok, vagy effélék, lefeküdt és pihent. (persze éjszakára kihoztam magam mellé)
Szóval szó szerint melegváltás volt a 2 kisbetegnél. Ma reggel hőemelkedése volt. Mindjárt indulunk a dokihoz...

Ma...

2011-09-08T21:41:00.000+02:00

Azt gondolom, hogy az ovi-témát lezárhatjuk, mármint a beszoktatás részét. Nimród a héten már bent is aludt. Sőt, már kétszer ment 7re, amikor még kevesen vannak és volt, hogy nem is a saját csoportjába kellett bemennie. Nem sír, mindig megbeszéljük azt, hogy mikor megyek, vagy apa mikor megy. Amikor megyek érte akkor azonnal jön. Mesélni magától nem mesél, csak ha kérdezgetem, de akkor mondja ezerrel. A neveket lassan tanulja, legtöbbször ha kérdem, hogy kivel játszott, akkor ezt válaszolja: "Hát valakivel" azt elmondja, hogy kisfiú vagy kislány :-) eddig Zitust nevezi nevén, meg az egyik Hunorról mesélt...

Szóval a mai poszt megint az én nyomoromról fog szólni :-P
Ma eléggé vacakolós napom volt. Reggel 8ra mentem suliba, volt egy klinikai ismeretek órám, konkrétabban gyógyszerészet, aztán meg rohantam a Szentkirályi utcába a fogászati klinikára. Ma kezdtük a gyökérkezelést. Mondanom sem kell betojtam nagyon amikor mondta a doktornő, hogy akkor ma elkezdjük a gyökérkezelést.
A régi emlékemben egy elég durva kezelés élt (az egyik fogamat már gyökér kezelték, azt szedték ki a múlthéten, fúróval darabolva stb...) Ma egy szurival kezdtünk, lidocaint kaptam. Aztán neki kezdett a tisztításnak, csiszolásnak. Fizikailag szerencsére ez sem fájt, semmit sem éreztem, csak az a hang, a szag, a tudat. Úgy remegett az ajkam szó szerint... nem tudtam befolyásolni, irányítani. Végig mondogattam magamban, hogy muszáj, kell, akarom, hogy rendes mosolyom legyen, hogy végre mehessek a kórházba gyakorlatra, hogy akkor sokkal bizalomgerjesztőbb, megnyugtatóbb a mosolyom... Majd egy órát feküdtem ott, mire elkészült a dolog, kaptam bele egy gyógyszeres cuccot és egy ideiglenes koronát. Ami azt illeti eléggé idegennek érzem. Remélem, hogy a maradó pótlás majd nem zavar ennyire... Erre viszont nagyon kell figyelnem, mert ez csak dísz, gyakorlatilag funkcióképtelen, harapni nem nagyon lehet vele, mert akkor letörik és mehetek vissza előbb, mert az nem "egészséges" ha fedél nélkül marad a gyökércsatorna ebben az állapotban. Hétfőn kell hívnom a következő találkozás ügyében, akkor kapja meg a heti beosztását...
Nem tudom, hogy azért-e, mert ez a fogam már teljesen el volt halva, vagy azért mert ez a doktornő ügyesebb, mint anno a másik doki, de ez nem marad meg olyan rémes emléknek mint a korábbi, nem éreztem a gyökérkezelő tű idegölő kaparászását.
Miután végeztünk, akkor vissza rohantam a suliba egy ápolástan gyakorlatra, félig még lezsibbasztott felsőajakkal...
Miután jól megtanultuk, hogyan kell a steril kesztyűt felvenni és a munka végeztével levenni, meg pulzust vizsgáltunk egymásnak elrohantam a szájsebészetre is, kiszedtük az utolsó csíkot, most már remélhetőleg magától is gyógyul tovább. A következő húzás, vagy ha Zsombor dokit idézem "pöccintés" 16-án reggel 9-kor lesz. Ha az a seb is begyógyul, jöhet a pótlás készítés. Csak lennék már túl rajta...

Véletlenek...

2011-09-05T22:13:00.000+02:00

Pénteken bementem a suliba megírni azt az ominózus angol szintfelmérőt, amire ugye nem is készültem...
Aztán kiderült, hogy nem is írni kellett, hanem klikkelni. Egy 12 kérdéses tesztet kellett a gépen kitölteni.
5 modul közül kellett választani, nekem minimum a 3as modulba kellett bekerülni, hogy időben legyek ahhoz, hogy feltudjam venni a szaknyelvet jövőre, amikor kell. Ez kritérium feltétel, ha nem teljesíted a szaknyelvet, nincs diploma... A szaknyelvet meg csak úgy veheti fel az ember, ha van nyelvvizsgád, vagy pedig jársz az angol alapozásra, aminek feltétele volt ez a szintfelmérő.
Sokáig filóztam, hogy merjem-e bevállalni a 4-es modult, vagy maradjak meg a 3-asnál, mert ha sikerülne a 4-es akkor nem apának kellene edzésre hordani hétfőn a gyereket (bónusz a Nimródot), mert akkor ebben a félévben még nincsen nyelv. Viszont mi van, ha nem sikerül a teszt? és két szék közül a pad alá esem? Ennek megfelelően eldöntöttem magamban, hogy a 3-as modult "pályázom", arra van esélyem talán.
A gépnél azt mondták, hogy az egyest ne is akarja senki megírni, mert az az a modul amit tavaly indítottak teljesen kezdőknek, de idén talán el sem indul. ennek megfelelően a 2-es teszt az egyes modul, 3-as teszt a kettes modul és így tovább. Szóval fogtam magam és kiklikkeltem a 4-es tesztet. 50%-ost írtam azt írta a program ki, hogy megfelelt....
Ma rakták ki az eredményeket, nézem a 3as modul szerencsés versenyzőit, nincs a nevem, nézem a kettest és az egyest nincs a nevem. Teljesen kétségbe estem, hogy nem sikerült?! Mire megláttam a nevem a 4-es modul papírján.
Mint kiderült a számoknál az 1 az egyes modul volt 2 a kettes stb. Az ötös modul pedig az volt, akinek be sem kell járni alapozásra, hanem ha eljön az ideje akkor szaknyelv.
Persze az a tetű kisördög ott motoszkált, hogy bezzeg ha be merem vállalni az 5ös tesztet (amiről azt hittem, hogy a 4-es modul). Persze így is jó, fél év "haladék", egy vizsgával kevesebb és fél évig még tuti, hogy belefér a hoki az én időmbe, nem kell apát terhelni vele és jól jött ki, mert tényleg nem is számítottam rá.

A másik véletlen:
Már napok óta nagyon fájt a fogam helye, gyakorlatilag fájdalomcsillapítóval tudok aludni. A hétvégén vettem a bátorságot és odaérintettem a nyelvemet és mit érzek: darabokat! Mondom basszus bent maradt pár törmelék. Ma elmentem a szájsebészetre, be voltam tojva, a dokim már nincs a klinikán, se időpontom se egyéb... A szokásos módon beadtam a kartonomat és vártam. Sokat vártam. Közben mindenféle rossz szagok jöttek ki, majdnem rosszul lettem. Volt egy down-os fiú, nagyon aranyos volt, mosolyogva integetett be a rendelőbe. Az asszisztens megkérdezte tőle, hogy jó lett-e a fénykép (rtg.) mosolygott-e ügyesen, ő meg mondta, hogy igen :-) (anyukája mindezt nem erősítette meg ugyan)
Szóval vártam a sorom, mikor egyszer csak megjelent "ő" az ex dokim, civilben. Gondolom még vissza húz a szíve, vagy van mit adminisztrálni... Megismert és egyből kérdezte, minden oké-e. Mondtam, hogy mi a helyzet. Bement és röviddel utána be is hívott. A jó hír az, hogy nem szilánkok, a rossz pedig az, hogy az bizony a csont, amibe a fog ágyazódott bele. Eléggé bizarr. Valahogy kiesett előbb a véralvadék, begyulladt ott minden, amin alap nem csodálkozom, az egyik fogam ugye alap gyulladt volt mikor kiszedték...
Most rakott bele gézcsíkot, ami ilyen eszméletlenül szarízű jódos cumóba volt beáztatva. Újra "átadott" az új dokimnak, holnap megyek megint, immár az új dokimhoz csíkcserére.
Komolyan tök jól esett, hogy már nem kellett volna neki velem foglalkoznia, full civilben volt (jobban is állt neki, mint a fehér köpeny), mégis foglalkozott velem.
Persze amúgy már veszett elegem van, hogy egészségügyileg minden szar megtörténik velem az idén, még egy rohadt fogamat se tudom úgy kiszedetni, hogy ne gyulladjon be. Most már itt lenne az ideje, hogy végre helyrejöjjön minden. Legyen normális mosolyom a legkevesebb szenvedés árán és a lábam se vacakoljon már meg még sorolhatnám.
Tényleg a legnagyobb kincs az egészség...

Ovis

2011-09-02T08:14:00.001+02:00

Ott kezdem, hogy szerdán Nimród elballagott a bölcsiből.
9-re mentünk, a Kitti és én vittem a kicsit, anyósom valamilyen rejtélyes ok miatt pont lebetegedett vagy ilyesmi, reggel lemondta. Apa pedig a pénzt hajtotta, valamiből élni kell.
A bölcsit gyönyörűen feldíszítették a gondozónők, csupa lufi és szalag volt az udvar.
Szóval Nimród gyakorlatilag kezelhetetlen volt, őrültködött, bohóckodott, a "ballagás" része még ment, amikor is a csoportok az egyestől elindultak énekelve és folyamatosan csatlakoztak be a gyerekek libasorban, fogták egymás kis vállát/derekát és énekelve végig vonultak az épületen és az udvaron. Aztán minden csoport külön-külön bemutatott egy kis éneklős akármit, na ott már elszakadt a fonal, mindent csinált ugrált lökdösődött.
Aztán amikor lehetett leült a kis asztalkához, evett ivott annyit amennyi belefért, majd folytatta tovább az őrültködést. Ebben partnerei is voltak, megérkezett Kuti barátja is a nyári szünet kihagyás után, kb 5 perc alatt feloldódott és mintha ki sem hagyta volna úgy ment Nimivel... Próbáltuk őket fotózni, mert az ő szülei is tudják, hogy a legjobb barátok voltak, ami tök érdekes, hisz Kuti vietnámi és alig azaz szinte nem beszél magyarul, mégis megértik egymást. Szóval próbáltuk fotózni ennek a barátságnak az utolsó pillanatait, de annyira mozgásban voltak, hogy lehetetlen volt. Ha nem Kutival rosszalkodott, akkor kis Kevinnel (neki is vietnámi az apukája és magyar az anyukája) hancúroztak a labda-medencében.
Kaptak aranyos kis tarisznyát bele útravalót némi édesség formájában, egy plüssállat csokrot...
Mi is odaadtuk a kollektív ajándékokat.
Elköszöntünk, megköszöntük a 2 évet a rengeteg türelmet és szeretetet. Nimród még maradt 4 másik gyerkőccel, mert úgy volt, hogy nekem fogorvoshoz kell mennem. de mikor hazaértem akkor éreztem, hogy hőemelkedésem van, gázmérő igazolta. Így lemondtam, mert valószínűleg az előző napi szájsebészet hagyatéka, (ma is eszméletlenül fáj még) így megegyeztünk, hogy jövőhéten folytatjuk. Ezért altatásra még éppen oda értem Nimródért és elhoztam. Mint kiderült Kevinnel folytatták a reggeli hancúrt :-)
Képeket később teszek fel.
S most a tegnapról:
Reggel felkeltünk, elkészültünk, odamentünk 9re. Kevin átöltözött beszaladt, Nimród is ezt akarta követni, de az óvónők nem hagyták. Hiába szólt a gyerek, hogy anya menj el nyugodtan menjél el... azt mondták ne menjek, mert nem lesz jó neki.
Nem értem. 2 hónapos kora óta jár oda a gyerek azóta hordjuk a Kevint. Folyamatosan azt látja, hogy Kevin átöltözik, puszi, bemegy... fél éve, mióta szobatiszta abba a mosdóba megy el minden reggel pisilni. Arról nem is beszélve, hogy szerdáig bölcsis volt 2 éven át. Ezért most azt hiszem a gyerek fejében egy naagy kérdőjel van. Ugye eddig a bölcsiben is én az ajtóig, puszi és ment dolgozni én meg alvás után mentem érte. Erre készült az oviban is. Erre be kellett mennem vele, ott ültem, együtt játszottunk 2 órát és hazajöttünk. Ne értsetek félre! Nem a közös időt sajnálom, csak szerintem most ezzel százszor jobban megkavartam, mintha hagyom reggel bemenni és kész. De ne nekem legyen igazam.
Ezért is olvastam csodálkozva, hogy például Rika-Barbi, aki bölcsis sem volt már bent aludt tegnap. Nem értem miért nyújtják ezt. Minden esetre mára kértem már ebédet és hazajövök, pont. ha kell 5 perc és bent vagyok. Ebéd után meg apa hazahozza (nekem angol szintfelmérőt kell írni 1től), ja és hétfőn megpróbálom a bent altatást. Jövőhéttől suli van nekem is. S a zsigereimben azt érzem, hogy így a jó Neki is. A gyors átmenet, nem a nyújtós.

Aúúú...

2011-08-30T15:17:00.000+02:00

... ezzel az egy szóval jellemezhető a mai napom.
"Kicsit" megszenvedtem a szájsebészeten, két nagyon csúnya és rakoncátlan foggyökértől szabadítottak meg, csak-hogy ezek a nyomorultak bitangul ragaszkodtak volna a gazdaállathoz. Az egyik enyhe gyulladásban volt, ezért nyilalgatott kicsit mikor kimozgatták, a szomszédja meg egy gyökérkezelt fog volt és annyira nem akart jönni, hogy jól megtúlóráztatta a dokisrácot, meg a lelkivilágomat. Végül úgy döntöttek, hogy fúróval kettőbe szedik és gyökerekre bontva húzza ki, az egyik könnyebben ment a másik még mindig harcolt. Konkrétan fizikailag nem nevezném fájdalomnak, de a fúró hangja és az a szag rémálmaim tárgya évek, évtizedek óta.
Na meg ahogy a bal kezével az arcom tartotta a srác és már néha láttam, hogy enyhén remeg a lila gumikesztyű akkor bónusz betojtam. Szerencsére nem volt szükség az időközben odakészített szikére és sutura készletre, megoldottuk; én túléltem, Ők kiszedték. Nagyon kedves asszisztens hölgy volt Zsombor dokival, végig kommunikáltak meg minden. Meg cseverésztek egymás közt is, jókat nevettem volna, ha nincs lezsibbasztva az arcom, valamint hallgattam mások nyomorát a többi székben, volt akinek egy szemfoga nem bújt ki és nem is fog soha, ellenben rakoncátlankodott, ezért ott szükség volt a szikére...
A "leg-leg aúbb" dolog csak a húzások után jött. A srác közölte, hogy elmegy a klinikáról (gondolom végzett), ezért átad egy kollégájának a maradék 2 kiszedendő fogaimmal. Mivel látta, hogy kicsit megijedtem ezért megnyugtatott, hogy ezeket már csak ki kell pöccinteni (hiszem ha látom). Az új dokim egy talán arab származású pasas lesz, mint orvos szimpi, de gondolom nem fog végig dumálni, nekem sem menne a nem anyanyelvemen cseverészni, miközben "koncentrálok".
A lényeg, hogy ha neadj Isten majd egyszer szájsebészetre tévedtek, vagy szájsebészt kerestek, akkor egy bizonyos Vécsey Zsombor dokiban megbízhattok és a legjobb kezekben lesztek.

Még van egy nem mai, de egészségügyes történetem: A suli miatt kötelező az oltás hepa B ellen. Én ezt az elmúlt 2 évben elhanyagoltam, hol véletlen, hol betegség és volt amikor még nem tudtuk mi az a bigyó a májamban, addig nem volt érdemes ilyesmivel csesztetni pluszban... Szóval most elmentem szépen a receptért a dokimhoz, majd a harmincadik patikában volt is vakcina. Másnap vissza mentem, ahol közölték, hogy ezer forintért adják be. Kicsit csodálkoztam. Részben nem-hogy örülnének, hogy a kliens "védekezik" valami ellen, másrészt tudják, hogy szegről végről kolléga leszek és ehhez kell az oltás (nekik is megvan). Szóval ennyit a lojalitásról.
Elvben éppen meglesz a védettségem mire kezdődik a gyakorlat, de addig még kell két újraoltás. Meg fogom keresni a suliban az ápolónőt, hogy szánom bánom, hogy eddig nem mentem, de oltsanak már le az elsőévesekkel, ha lehet (ott ingyen van), mert ha nem muszáj nem adnék ki még kétszer 3500+1000 forintot.
Na meg keresnem kellene egy másik dokit, akiben akad némi lojalitás, mert a gyakorlathoz kellenek vizsgálatok, amik elvben térítéskötelesek ha nem vagy beteg. De a legtöbb dokinál ilyenkor azért van lojalitás a leendő EÜs felé és hajlandó ráírni ezt-azt (azaz a gyanút) a vizsgálat kérő lapra, pl a torokváladékra, hogy fáj a torka, a mellkas rtg-re, hogy köhög, a székletmintásra meg, hogy hasfájás. De azt hiszem az én dokimnál ez nem lesz így, és nem "olcsó" vizsgálatok, főleg 4 gyerek mellett és nappali tagozaton, na meg egy összegben...

Ui.: megy ki az érzéstelenítő :'-( nem lesz jó napom, remélem holnap a kicsi ballagására már elmúlik

Vége van a nyárnak....

2011-08-29T15:32:00.002+02:00

Lassan mindenki visszakerül az oktatási körforgásba.
A csajoknak már mindent beszereztünk szinte, nem írom, hogy mennyit költöttünk annak ellenére, hogy a tankönyveink teljesen ingyenesek. Viszont ugye az ember hosszútávra vásárol, nem épp jó befektetés a "százforintos bolt" színes ceruzája és ilyesmi dolgai. Nagyon szimpatikus dolog, hogy az olvasókönyvük "tartós használatú", ami azt takarja, hogy csak erre az évre kapják meg kölcsön és jövőre már a következő osztály gyerkőcei használják majd. Itthon hegyekben állnak az elmúlt évek könyvei, csak porosodva, mert nincs szívem kidobni, persze ezer százalék, hogy a fiúk éppen nem ilyenből tanulnak majd, ahogy a két lányom sem ugyan abból a könyvcsaládból tanult. Természetesen nem annyira várják a sulit a csajok, Fanninak elég nyögvenyelős a kötelező olvasmány és az olvasónapló, de ezt dobta a gép :-P Még egy utolsó hetet voltak lent anyáméknál Velencén, hogy rápihenjenek a tanévkezdésre. Azért mindent egybevetve szerintem jó és mozgalmas nyaruk volt.
Nimródnak szerdán lesz a ballagása, én már ma bőgtem, pedig csak a próbába pillantottam bele. Képzeljetek el úgy 30 háromévest ahogyan egyes sorban egymást fogva "vonatozva" haladnak körben a bölcsiben és énekelnek, Ti is bőgni fogtok.... :-P főleg ha végiggondolja az ember, hogy jelen esetben az én gyerekem 15 hónapos volt mikor bekerült és azóta annyi de annyi minden történt, ami megmelengeti az ember szívét, az első kézműves dolgok, tenyérlenyomatok, barátok, huncutságok...
Amúgy Nimivel július közepén voltunk a hároméves státuszon (jobb későn mint soha) 15 kiló és 98 centi, nagyon ügyesen végrehajtotta a különböző feladatokat, pl megmondta miket mutat a védőnéni tőle x méterre, hogy miket súg, miket mond távol és effélék, meg lett dicsérve, teljesen normálisan fejlődik érthetően beszél érti amit neki mondanak, ovira is teljesen alkalmas, hisz ráadásul már teljesen szoba és ágytiszta.
Kevinnel most voltunk nemrég voltunk ugyan ott, nem győzték dicsérni, hogy milyen jó kiállású kis hokis. Ő 23,5 kiló és 120 centi, minden feladatot végrehajtott, látása jó a hallása még jobb is mint az "átlag" (csak azt nem értem, hogy akkor miért nem hallja amikor a játszóról indulnánk hazafelé és hívom)
Augusztusban a kapustábor és az edzőtábor után már eljártunk az Újpestiek edzésére (azaz ők jártak hozzánk :-P, hisz a pólusban tartották az edzéseket heti kétszer. Ezeket a nyár végi forró napokat nem nagyon bírta a jégpálya (na meg azt, hogy a pályát körülvevő vendéglátós térben nem működik légkondi), így az utolsó edzések már kis híján úszóleckék voltak, állt a víz a pályán. Az utolsó edzést ezért Kevin úgy zárta (kint ugye 40° volt), hogy a kaputól begyorsulva pont a pálya közepén, ahol a legjobban állt a víz hasravágta magát és "mellúszásba kezdett", vicces látványt nyújtva teljes kapusfelszerelésben... Majd 2 cm-s víz borította a pályát, de a gyerekek élvezték a meccset, hatalmasakat estek, mindenki egy merő víz volt. Anno a siófoki strandon mi osztálykiránduláson úgy fociztunk egy felfújt pályán, hogy2 cm-s víz gumilabda, asszem vizifoci a neve, na itt meg volt jó kis vizi-hoki. Hazafelé szó szerint folyt a táskánkból a víz, több tíz méter csíkot húztunk magunk után, na meg persze háromszor nehezebb volt a táska is. Az erkélyen persze a nap semmi perc alatt megszárított mindent. De szerintem a gyerek jobban érezte magát mint akármelyik aquaparkban.
Csütörtöktől pedig kezdődnek a mi edzéseink is, én meg naponta lesem a meccskiírás tervezetet, eddig eredménytelenül. Pedig jó lenne előre tervezni, hogy mikor hova kell mennünk, hova érdemes vonattal menni és hova lenne jobb betársulni valakinek a kocsijába.
A nyarat családilag mi a huszadikai hétvégén zártuk, szombaton egy jót kirándulva a gyermekvasúton (odafelé nyitott kocsiban utaztunk), Nimi örömére sok különböző járművel mentünk aznap, nagyon jót és hosszút sétáltunk az erdőben a Normafánál, fel az Erzsébet kilátóba, majd le megint a kis vasúthoz, ami visszafelé nosztalgia volt, igai gőzössel, és az alagútban nem kapcsoltak lámpát. Mind a kétszer "kiabáltuk", hogy IDŐALAGÚT :-D visszafelé egy másik család is képben volt... Majd a Széchenyi hegyen kajáltunk egy jót egy olyan régi büfében, ahol már Apa is evett a mamájával vagy 20 éve. Ott a hamburger az igazi volt, nem valami mekis, ahogy a hot-dog is a hagyományos nagy kifliben nagy virsli és sok sok kecsap, mustár...
Hazafelé összefutottunk egy nénivel, aki nem győzte csodálni, hogy négy gyerekünk van :-)
Itthon volt mit lemosni magunkról, Nimród valami csoda folytán magától elment időben aludni. Mi pedig a tűzijáték helyett egy random valahol feleresztett kívánságlámpás csoportot néztünk az erkélyről.
Másnap pedig kimentünk a kerületi rendezvényre, ahol egy hagyományörző csoport mutatott be különböző harcolási módokat, szablyákkal, fokossal, íjjal... A bemutató végén íjászkodtak a nagyok. Aztán onnan hazajöttünk, mert ezt a programot leszámítva eléggé gagyi volt a program, ráadásul már délben tele volt részeg hajléktalanokkal akik nem tudtak viselkedni, végigüvöltötték a bemutatót, pl "öld meg! vágd el a nyakát" és effélék... szánalmas volt.

Én kis kihagyás után folytatom a fogászatos dolgaimat, már konzultáltam a pótlásról (hát köztes megoldás lesz, nem a legdrágább és nem a legolcsóbb, de nekem pont elég kifizetni majd), rendes fogdokinőcit fogtam ki elviseli azt, hogy rettenetesen félek és igyekszik kíméletesebb lenni. Már volt egy fogkő eltávolításom, majd becartam a félelemtől végig, pedig fizikailag nem is fájt (annyira), holnap szájsebészetre megyek, még 4 menthetetlen fogam van, szerdán újra fogászat, először a maradós fogakat teszi helyre, tömés stb. majd pedig egy törött, elhalt fogat gyökérkezel és épít újra és ha mindennel megvagyunk akkor jön a pótlás, kb 1-1,5 hónap.
Nem egyszerű de KELL. Ráveszem magam

Kapustáboros hét

2011-08-11T23:00:00.002+02:00

A múlt héten remek hetünk volt.
Bár az első nap kicsit kétségbe estünk, mert Kevin volt az egyetlen hatéves, a többiek 8-10 évesek voltak, akik már legalább egyszer részt vettek a kapustáborban és nem fél éve korongoznak...
Szóval az első nap nehezen telt el, részben néha nem is értette a feladatokat, az "elvárást", részben kudarcként élte meg, ha nem sikerült valami hiába mondtam Neki, hogy nem béna csak kicsi, ami nagy különbség. Aznap még nem is nagyon barátkozott, maximum Áronnal, aki áprilisig a Pólus Pingvinek csapatát erősítette (és a napokban ünnepelte a 8. szülinapját) Keddre viszont össze szedte magát a csemete, sőt, már barátokat is szerzett és szinte óráról órára ügyesebb lett. Nagyon büszke vagyok Rá!
Én csak délelőtt voltam ott, amíg a jeges edzéseket tartották, hogy a végén elpakolhassam a felszerelést, részben mert nem lett volna jó, ha bármi eltűnik, részben meg azért mert mielőtt a táskába került volna megtörölgettem a dolgokat, hiszen vizesek, jegesek voltak. A tervben az volt, hogy egész nap vele maradok, de az edzőnk finoman közölte, hogy el kéne engednem :-P
Ami mint kiderült teljesen jó döntés volt, mert a hét végére kijelenthetem, hogy mindenkivel össze haverkodott, tanult titkos kézfogást, különböző vicceket, tréfákat... Volt például egy 11éves lövőjátékos, aki a hét végére csak a Kevin kedvéért kért engedélyt a saját edzőtáborából való késére, hogy tudjon jönni tíz óráig lőni a gyereknek, mert szerinte tök cuki a Kevin :-)
Szóval teljesen tuti, hogy jövőre is megyünk, mert kár lenne kihagyni. Mint kiderült teljesen jól jártunk azzal, hogy a második turnusba kerültünk (először voltak kétségeim, mert az elsőben több kisebb gyerkőc volt -persze az abszolút rekorder a Vakarcs a maga 6 évével) az első turnus teljes kapacitással üzemelt (14 gyerek), míg a második hét csak 8 gyerkőccel ment. Sokkal több idő és figyelem jutott így mindenkire, köztük a fiamra is, ami a lehető legjobb hatással volt a teljesítményére is. Nem elhanyagolható az sem, hogy a tábor pont az ekkora kölykök igényeire volt szabva, egyszerre volt komoly meló és móka. Az én személyes kedvenc mókám, amikor teljes menetfelszerelésben fociznak labdával a jégen:

Ami még meglepő volt számomra, hogy volt aki Miskolcról és Szombathelyről érkezett a tábor kedvéért.
Egy-egy nap úgy nézett ki, hogy reggel nyolctól jó fél tizenegyig kapusfelszerelésben edzettek, különböző korcsolyatechnikákat, védéstechnikákat gyakoroltak Nagy Attilával és Bálint Attilával valamint az újpesti lövőjátékosok közreműködésével, majd tízóraiztak és volt valami egyéb program, hol tombolós játszóházban voltak, hol az edzőterem egyik termében játszottak mindenféle labdajátékokat (tehát ekkor is folyamatosan mozogtak), azután ebéd és egy kis pihenő, a napot pedig még egy óra jéggel zárták, ekkor már nem volt rajtuk mamut meg ilyesmi, csak sisak kesztyű és kori (na jó meg ruhák is mert viccesen néztek volna ki egy bevásárlóközpont kellős közepén meztelenül a jégen... :-D), különböző feladatokat csináltak...
Mint már írtam nagyon sokat fejlődött a gyerek, pl az utolsó napokon már reptében kapta el a lepkéssel a korongokat, ami mint megtudtam nem minden 6évesre jellemző, s éppen a minap akadtam egy interjúra, miközben az UTE hoki oldalát olvasgattam ahol pont Bálint Attila mondta ezt: „Amikor például egy kapuspalánta már nem csak arra használja a lepkés kesztyűjét, hogy rátenyereljen vele a korongra, hanem a levegőből tudatosan kapja le vele a pakkot, az mindkettőnknek igazi sikerélmény” s én elhiszem annak az embernek a szájából, akinél az akkor 6 éves Szuper Levente is kezdett korongozni...
A hetet egy mini bulival búcsúztattuk, ahol volt üdítő, ajándékozás, torta. Mi megköszöntük az egy hét tábort, törődést, Nagy Attila pedig a részvételt. Mindenkihez volt egy két jó szava, Kevint is dicsérte, hogy nem csak-hogy a várakozással ellentétben zökkenőmentesen vette a tábort 6 éves létére, de sokat fejlődött, ügyesedett a hétfőhöz képest péntekre. Kaptunk csapatfotót és "oklevelet" is emlékbe.
A tortának külön története van: részben én elfelejtettem egyben fotózni, ami valószínűleg annak a bosszankodásnak is betudható, hogy volt a rendelés körül egy kis bonyodalom. Lévén rendeltem egy téglalap alakú csokitortát, a tetejére kértem csináljanak egy marcipán kapusbotot és írják rá: kapustábor 2011. Mivel egy átlag embernek fogalma sincs milyen is a kapusbot ezért nyomtattunk 1 képet, az elsőt amit barátunk a google kiadott. Kértem a cukrászt, hogy csak a formát "kövesse" semmit ne írjon rá, se a márkát ami a képen van, se a színét nem kell utánozni. délután 3kor megyünk a tortáért ami a következőképpen festett: tetején fehér marcipán kapusbot, rajta fehér krémmel a "márka" ami a képen volt, semmi egyéb, amúgy kért felirat. Mire közöltem szépen, hogy elnézést mi nem ezt/így kértük. Mire a pultos nyögött egy fél bocsánat félét, meg, hogy ez van, nem tudja javítani a cukrász is elment már. Kértük, hogy segítsen, pl hozzon ki krémet, majd mi ráírjuk; közölte: nincs, már a végén sima csokiöntetet kértünk arra közölte úgyse lenne jó. Hiába magyaráztuk, hogy a tortának kb fél óra múlva hűlt helye sem lesz, de mégis csak gyerekeknek lesz és effélék, rendkívül passzív maradt az eladó s természetesen nem segített, sőt mi több még volt pofája az 5ezer előleghez pluszban kérni a doboz árát (amit szerintem egy ilyen szituban minimum grátisz adnak jobb helyeken) volt még negyed órám, hogy rohangáljak beszerezni ilyen kész cukor mázat, ami olyan cuccban van, hogy lehet vele írni a sütikre... Persze a torta a sok kalamajka ellenére nagyon finom volt (csak ezért nem mentem vissza reklamálni), el is fogyott hamar.
Ezen a héten Kevin már volt rendes "sima" edzésen hétfőn az Újpesti szuperminikkel, ahol meg is mutatta nem volt hiába az elmúlt hét, mind a korcsolyatechnikás feladatok jobban mentek mint akár júniusban a szünet előtti utolsó edzéseken, sokkal gyorsabb és kicsit pontosabb is, valamint a játék alatt nagyon jókat védett még Attila fiának a korongját is kivédte, ráadásul a már fent említett lepkés elkapással.
Nagyon remélem, hogy a továbbiakban is minimum ennyire ügyes lesz majd, hisz lassan jönnek az "igazi" meccsek a szupermini fordulók, ahol nagy feladat hárul Rá, mint hálóőrre.
Ma délelőtt egy csapattárs fiúcskával voltunk korcsolyázni, holnap is megyünk reggel Velük, délután meg edzésre.
Hát igen, ilyenkor eszembe jut, amit párhete egy szintén hokis anyuka mondott, akinek a lányai hokiznak (11 és 15 évesek), hogy a hokis és a hokis-szülő egy külön állatfaj. Nyáron mikor alhatnánk már 8 kor menetfelszerelésben jégre tesszük a gyereket (van/volt aki korábban is) később lesznek edzések majd hétvégeken szintén ilyen hajnali, vagy esetleg késői időpontokban, mint pl tavaly a szerda esti meccsek a kölyök (vagy előkészítő?) korosztályban... Hogy sokszor arra van csak idő, hogy a "rácson keresztül" tömj egy kekszet a szájába meg inni adj neki és már fut is vissza a jégre...
De én azt gondolom ennek csak így van értelme ez egy önmagába visszafutó kör. Sajnos ma Magyarországon ez nem egy olcsó sportág, egy kamaszban már egy jobb kocsi ára állítólag benne van... Ezért törekszik arra az ember, hogy ha már benne vagyunk csináljuk jól, hozzuk ki a legtöbbet a gyerekből (és magunkból),adjuk meg a lehetőséget, törekedjünk arra, hogy a lehető legjobb formáját hozza aminek bizony az az ára, hogy néha ha nincs edzés is korit adsz a lábára, hogy ne jöjjön ki a formából, hogy a programjaidat hozzá igazítod, ha edzés van, ha meccs, ha bármi...
Mindeközben mentálisan is mögötte állsz, ha elfárad, ha "megijed", ha azt érzi nem jó... Mindezek mellett még segíted az iskolában (oviban), ugyan úgy teremtesz neki időt gyereknek lenni és kontrollálni, hogy ne higgye, hogy ő a legmenőbb aki bármit megtehet, hogy több csak ettől a társainál.
S ami a legfontosabb nem szállsz el, nem szősz olyan hiú ábrándokat, hogy majd a te gyereked lesz a legjobb legszebb és majd ő lesz a következő generáció sztárja itthon és külföldön.
Csak büszke vagy Rá és élvezed ahogy játszik akár nyer, akár nem.
Addig sem lóg a tévé előtt, vagy az interneten, nem vegyül kétes alakokkal a játszótereken...
Néhány kép:

Még több képet találhatsz itt is a második turnust érdemes nézni (ha rám hallgatsz kikapcsolod/lehalkítod a hangszórót)
Interjú Attilával az utánpótlássport.hu-n
Valamint az icehockey.hu is írt a táborról.
Szóval köszönünk mindent Nagy Attilának és Bálint Attilának az edzőknek, Évának, aki a srácoknak segített, ha mi szülők nem voltunk ott...
Sikeres szezont Nektek: Rómeó, Kende, Gergő, Dominik, Gellért, Roland, Áron és Kevin valamint a lövőjátékos srácoknak is, különösen Gábornak, akiről fent írtam ;-)
Jövőre veletek ugyanitt!

Nimród

2011-08-01T20:50:00.000+02:00

A névanalízis szerint a Nimród név magabiztosságot, önbizalmat és önállóságot adhat. A név viselői sokat gondolkodó emberek, könnyen állnak rá egy logikus gondolatmenetre, és követik azt a végkövetkeztetésig, még akkor is, ha az bonyolult és összetett. Kísérletező hajlamú, vállalkozó szellemű, vezető típusú egyéniségek. Nehezen viselik ha mások beleszólnak a vitáikba, pedig ezt ők maguk is gyakran teszik.

A név eredete bizonytalan, talán asszír. Jelentése: vadász. Névnapok: április 28-án, augusztus 1-jén vagy november 11-én, valamint Február 3 a református naptár szerint...
Mi ma ünnepeljük.
A magyar mondavilágban Nimród két fia Hunor és Magyar, akiket a csodaszarvas vezetett az új hazába, ide a Kárpát-medencébe.

"...Ennek előtte sok ezer esztendővel, messze keleten élt egy híres hatalmas fejedelem, Nimród volt a neve. Ez a Nimród volt az apja Hunornak és Magyarnak, annak a két dali vitéznek, akiknek maradékai a hunok, és a magyarok. Amíg nagy legénnyé serdültek, együtt vadásztak édesapjukkal, majd hogy Nimród leöregedett, ketten kalandozták be hazájuk földjét: minden zegét-zugát ismerték annak. Egyszerre csak elfogta a vágy mindkettőnek a szívét: túlmenni az ország határán, hadd lássák mi van ott. Fölkerekedtek ötven-ötven válogatott vitézzel, s vadászgatás közben elkalandoztak messze, messze, az országuk határán túl... "
Benedek Elek nyomán

Napközis tábor és Tinédzser lamúr.. :-D

2011-07-29T11:42:00.001+02:00

A dolog ott kezdődött, hogy idén először a csajokat elküldtem a nyári napközis táborba, tanulva a korábbi évek látványos unatkozásaiból, az unalmukban egymást piszkálásból...
Először nem mentek valami lelkesen, nekem is voltak kétségeim, de szerencsére kellemesen csalódtam.
Nagyon színvonalas jó programok is vannak, voltak. Nekünk teljesen ingyenes, mert mi év közben is ingyen kajálunk a suliban és ezt ott is figyelembe veszik (ahogy az ottalvós táboroknál is a minimál árat kell csak fizetni)
Szóval már többször voltak állatkertben, hetente van, hogy többször mennek a pólusba korcsolyázni, amit a sokezres, "magán" napközis táborosok sem mondhatnak el magukról, uszodába is gyakran járnak, moziban is voltak már kétszer, de amikor "csak" a táborban vannak is igyekeznek érdekesen eltölteni az időt, hogy csak a heti programokat említsem: volt indiános nap, honfoglalás nap ( még rovásírással is írtak, ami nekem tetszik ;-) ), volt kalóz nap (még aznap a moziban is a kalózos film ment), viking nap... Hétfőn volt egészségnap is, a Kitti is töltögetett teszteket, harmadikost és negyedikest, sőt még felsőst is, mindegyik nagyon jól sikerült neki, dicsérték is, hogy honnan tud ennyit, mire mondta, hogy anya is eü-t tanul, meg ő gyógytornász szeretne lenni ezért sokat olvasgatja a könyveimet is, főleg az anatómiát...

Ebben a táborban ismerte meg a Fanni a fiúcskát. Először volt együtt korcsolyázás meg minden ilyesmi, majd eljött délutánonként a mi játszóterünkre, görkoriztak és egyebek.
Semmi komoly dolog nem volt, még kézfogás sem, de megbeszélték, hogy most "járnak" :-D
Persze gyorsan azért túlestünk a méhek és virágok történetén biztos ami biztos, ne lehessen becsapni, megvezetni...
Nem volt könnyű dolguk, kicsit ellenszélben úsztak eleve, mert Kittiék cukkolták őket sokat (neki nem volt szimpi a gyerek) és van a fiúnak egy nem idén barnult barátja, akinek szerintünk tetszik a Fanni, és sokat kevert be nekik, pl a fiúnak azt mondta a Fanni mondta neki, hogy nem szereti, a Fanninak ugyan ezt fordítva... folyton a nyomukban volt...
Aztán egy szép napon a fiú közölte facebookon, hogy vége (a technika kora... :-P ) szerencsére a Fanni nem igazán tört össze, nem is konkrét szerelmi bánata van, inkább csak az egója sérült (amiből van neki bőven :-) ) szóval inkább sértve érezte magát, hogy őt egy akárki dobta...
Persze a barát fiú egyből megjelent, hogy akkor ő járna a Fannival szívesen, de közölte a gyerekem, hogy majd ha a pokol befagy :-D
Megbeszéltük, hogy ilyen ez az élet, lesz ez még így se... :-D
Azért furcsa és nehéz dolgok ezek.
Tegnap még az inkubátorban melengették, ma meg már pasi dolgok vannak.
Nagyon igyekszünk olyan szinten tartani a kommunikációt vele, hogy semmi hülyeségbe butaságba ne kerüljön, de mégsem tartjuk "burokban", viszont nem szeretném, ha annyira durva lenne, mint egyik másik osztálytársa...

Sapkajáték Csillánál!

2011-07-29T08:38:00.002+02:00

http://petrateszabi-csilla.blogspot.com/2011/07/sapijatek.html?showComment=1311921212876#c1614540609752471818

Nagyon csinos horgolt sapka a nyeremény!

A szabályok Csilla oldalán!

Sok sikert mindenkinek!

Persze mi is örülnénk, ha nyernénk...

Főleg az első szerelmi bánatos nagy csaj, aki szereti az ilyesmi dolgokat :-)

A sztori később ha minden igaz itt :-P

dokis

2011-07-06T22:58:00.001+02:00

Még mindig van nem kevés elmaradásom blog-ügyileg, de talán majd a nyáron behozom, hogy aztán a sulis időszakban megint elmaradhassak újra....
Ebben a posztban a dokis dolgokat fogok írni, elsősorban Kittiről és a kórházról, majd a Fanni ujjtöréséről és én is voltam kontrollon a lábammal....

Szóval:
Ha jól emlékszem már korábban is írtam többször itt is, fórumokon is, hogy a Kittinek úgy 4,5 éves korában bedagadt egy lábujja és egy kézujja. Vittük orvoshoz, de az csak széttárta a kezeit, hogy fogalma sincs, ahogy a következő doki is. Majd 5 évesen egyszer bedagadt a térde azonnal kórházba vittük ahol azt mondták, hogy az előző hetekben lehetett mandulagyulladása és az ment rá a térdére, örüljünk, hogy nem a szívére. Egy hét kórház, gyógyszerek és minden oké lett. Az ujjai továbbra is duzzadtak voltak. Néha fájt, néha nem.
Aztán most télen jártunk ortopédián, ahol szintén mutattam a dolgokat és jeleztem, hogy nem fogadom el, hogy nincs válasz. Azt mondták "ha nagyon akarunk menjünk el az ORFIba." Nagyon akartunk, de közbe jött a bokatörésem...
Tavasztól egyre inkább húzta a térdét (is) sokat fájt is neki... Mire kaptunk időpontot a dokibácsihoz már jól be volt duzzadva. Mint a professzor is mondta egyértelmű volt a többízületi gyulladás, érthetetlen miért nem jöttek rá előbb, vettek egy csomó vért tőle. Néztek immunt és általános vérképet. Az eredmény is gyulladást mutatott valamint pár értéke mutatott eltérést immun dolog, nem tudom leírni mert én sem értem 100%osan
Amennyire kivettem a doki szavaiból, sokízületi gyulladás a fiatalkori idiopáthiás (ismeretlen eredetű) arthritis. Amennyire kivettem az immun leletből, autoimmun eredetű. Agyalgatok, lehet a kiskori fülgyulladásai okozták, ha jól emlékszem a mandulagyulladást-fülgyulladást okozó bacinak van hasonló sejtfelszíni anyaga, mint az ízületnek a felszíni anyagában valami anyag és az immun rendszer sejtjei valamilyen hatásra azt hiszik, hogy a porc is idegen anyag és elkezdik pusztítani, ez gyulladást generál, jönnek a fagociták és a többiek...
Sajnos ez egy krónikus betegség, ami "hullámzik" lesznek tünetmentes időszakok és lesz rosszabb is.
Szóval június 9-én voltunk először az ORFI rendelő intézetben akkor mondták, hogy be kell feküdni, amint lesz hely a kórházban telefonálnak. Nagyon reménykedtünk, hogy nem a tábor ideje alatt lesz, de sajnos úgy alakult mégis. Mérlegeltünk és egyértelmű: ez fontosabb volt. Szóval múlthét hétfőn bementünk a kórházba.
Első nap semmi nem történt, csak megvizsgálta az osztályos doktornő alaposan (alaposabban mint korábban bármelyik szakorvos, kivéve azt aki beutalta) előírta a szükséges kezeléseket, majd lementünk a diszpécserekhez, másnapra csináltak "órarendet" így hétfő-szerda-péntek 8kor vízi torna, kedd-csütörtök 9kor kéz-váll torna minden nap 11kor csoportos gyógytorna és egyszer van minden nap rekeszes galván kezelés (ilyen elektro-terápia, ami gyulladáscsökkentő hatású) hétvégén nincs kezelés. Minden a délelőtt folyamán van, délután "szabadfoglalkozás" akik vidékről jöttek fel a kórteremben ők zömmel város-néztek meg ilyesmi, mi hazajövünk. Apa estére vissza viszi, mert bár itthon is alhatna (a szomszéd kórteremben egy nagyfiú otthon alszik), de mi nem tudnánk beérni a 8 órás kezelésre , anyós 8ra jön a Nimródhoz (bölcsi szünet van) én csak azután indulok a Kittihez. Hétvégén pedig itthon volt, elvben ha nem engedik haza "végleg", akkor is itthon lesz és hétfőn hajnalban megyünk vissza. Keddig van felvéve a kezelésekre, de azt mondják, hogy nem szentírás.
A múlt héten még pluszban lecsapolta a doktornő a térdízületét, mert nagyon csúnyán fel volt dagadva. Azt az 5 percet nem kívánom senkinek. Fel kellett feküdnie a vizsgálóágyra a gyereknek, én a kezét fogtam, a nővérke a lábát, a doktornő pedig kitapintotta hol kel szúrni és bökött. Szerencsére nagyon okos gyerekem van, akivel már korábban megbeszéltük, hogy ez nem egy kellemes beavatkozás lesz, de egyrészt segít azon, hogy a térde végre újra tudjon rendesen mozogni, másrészt pedig ha mozgatná akkor a tűvel valamit még meg is sérthet odabent a doktornő. Így végig fogtam a kezét, beszéltem hozzá, nyugtattam Ő pedig nagyon okosan tartotta mozdulatlan a lábát, igaz kezdett folyni a könnye. Majd fél vesetálnyi trutymót leszívott a doktornő, ami azért eléggé brutál, ha azt vesszük, hogy abban az ízületben pár csepp folyadék kell a normál működéshez. Kapott bele közvetlenül szteroidot, aminek annyira nem örülök, de sajnos most ez a legjobb megoldás. Persze folyamatosan elkezdek tájékozódni a neten a suliban és bárhol ha esetleg van bármi egyéb, vagy ha nem is más megoldás, de valami amivel csökkenthetném az esetleges mellékhatásokat, kockázatokat.
Most kap NSAID gyulladáscsökkentőt és egy immunrendszerre ható gyógyszert.

Fanni pedig júni 3-án törte el a jobb kisujját, két hétig gipsz sínben volt... Ő egyébként tegnap óta a balcsin táborozik. (na meg a napközis táborban rátalált az első szerelem, de ez majd egy másik poszt lesz talán)

Én meg voltam 2 hete kontrollon, minden vasam a helyén van a röntgen szerint, majd fél év múlva megyek újra, akkor megbeszéljük azt, hogy mikor is szedjük ki, elvben január közepén agyalok, igyekszem gyorsan levizsgázni és akkor hamar felépülhetek és a 2. félévben amikor gyakorlat is lesz már tudom terhelni, használni...

Hoki-hét

2011-06-09T08:00:00.001+02:00

Bár tudom, hogy elég sok elmaradásom van, amit idővel talán pótolok, de ez a bejegyzés most a Kevin hoki csapatáról fog szólni zömmel.
A gyereknap előtti hetet edző táborral kezdtük, reggel 8 ra már a jégen voltak a srácok teljes szerelésben.
Négy napos tábor volt, amikor csak lehetett szinte 11ig jégen voltak a törpök, különböző ügyességi/technikai feladatokat kaptak majd a végén játék (értsd: hoki) volt. Majd mikor lejöttek átöltözés, különböző programok (játszóház, foci stb.) ebéd, délutáni pihenő és még egy óra jég, minimál felszerelésben, botok nélkül, zömmel korcsolya technikai feladatokkal.
Abban a szerencsében volt részem, hogy ezt a négy napot végig ott tölthettem, vizsgaidőszak volt (van), nem vettem fel semmit ezekre a napokra, így segítettem átöltözni, elkísértem a játszóházba, a moziba őket.
Remek napok voltak, hihetetlen, hogy a jégen már kis ördögök, de volt akit a játszóházban a bébi-sarokban kaptam le, miközben a miniasztallal játszott elmerülten. Az ebéddel voltak néha gondok, de ugye 22 gyereknek nehéz a kedvére főzni, nekem néha a négynek sem megy. Eredmény viszont, hogy a kis "fényevőnk" a korábbi táborokhoz képest jóval többet evett. Az én fiam rendesen evett, bár néha dolgozott volna a csordaszellem, amikor is egy amúgy kedvelt kaját nem eszik meg, mert a haverok szerint fúj... De hát hol nincs ilyen.
Volt egy két problémás csemete is, de nem vészesen rosszak. Minden esetre azért az edzőnek kötél idegei vannak és hihetetlen, hogy ekkora fegyelmet tud csinálni, elég egy "rossz nézés" és már nyugi van. Minden nap végére lefáradtam kicsit, azért az a zsivaly amit csinálnak agyzsibbasztó. De ki nem hagytam volna azokat a pillanatokat, mikor is annyi arcát megismerhettem a srácoknak. A moziba 3-an kísértük a csapatot, a Riót néztük meg. Mindenkinek tetszett, még azoknak is akik másodszor látták (pl mi is), egy kiskölyök aludt csak el, aki olyan édes volt.
Aztán szombaton következett a naaagy meccs, nekünk kicsiknek (akik november végén kezdtünk) az első. A programajánló amit írtam itt.
Mázli, hogy előtte csak én izgultam, mint kiderült más gyakorlottabb szülőktől ez mindenkinél így van. A gyerek előző este hamar elaludt, én meg úgy forgolódtam, mint kölyökkoromban valami nagy esemény (pl kirándulás) előtt, majd mikor nagy nehezen elaludtam jöttek a rémálmok, mint elkésünk, hogy nem viszünk minden felszerelést és egyebek. Így hajnalban már mindent bepakoltam, összekészítettem, a gyerek felvette a szereléséből amit itthon csak lehetett, és korán hívtunk egy taxit.
Az első percben összefutottam egy egyetemi tanárommal, kérdeztem mit keres erre ahol a madár se jár (hajnali 8kor), mire azt felelte, hogy hokizik a fia. Mondom jé az enyém is! Erre Ő: és mióta? Mondom november vége óta. Ő: az enyém már másfél éve. Ekkor azért betojtam, hogy csúnya dolog lesz itt, a mi "friss gyerekeink" meg a gyakorlott kölykök.
De nem így lett. Az első meccsünk 8:20kor kezdődött. Nem túlzás azt mondanom, hogy a gyerekem állta a sarat a meccs nagy része az Ő kapuja előtt zajlott és csak keveset engedett be. Első meccsnek jó volt. Igazából ha azt vesszük, hogy tényleg csak kezdő gyerekekkel voltunk nem töltötte fel az edző a csapatot nagyokkal, akkor azt kell mondjam derekasan helytálltak. Bár ugye eleve nem nézünk eredményeket szuper mini meccseken. Ami csoda volt, hogy a cserék (percenként cserélik a sorokat) valami vas fegyelemben zajlottak, míg edzéseken ezt finoman szólva nem lehet elmondani általában.
Hát, nekem még gyakorolnom kell az önuralmamat, mert amikor a gyerekem kezét elkezdte csépelni pár újpesti gyerek (már a kesztyű alatt volt a korong) finoman szólva legszívesebben pofáncsaptam volna a kis mutánsokat "lila-fehér forever" ide vagy oda. Ez volt az egyetlen pontja a gyereknek is, ahol kicsit elkeseredett, sérült az igazságérzete. De meg kell tanulnunk, hogy ez egy ilyen sport. Amikor olyan srácokkal játszottunk, akik kb egy szinten vannak velünk, akkor nyertünk is, ha jól emlékszem vagy 6:2re.
Szóval a gyerekem nagyon ügyes volt és én mérhetetlenül büszke vagyok rá.
A legijesztőbb pillanata a napnak az volt, amikor az első meccs alatt eltűnt a Nimród. Mivel én fotóztam, meg "instruáltam" a kölyköm ezért arról volt szó, hogy apáék rendezik... Csakhogy apa kiadta alvállalkozásba a csajoknak. A Kitti azt mondta a Fanni vigyázott rá, a Fanni meg azt, hogy a Kitti... Azt a 3 percet senkinek sem kívánom, de szerencsére előkerült épségben a kis felfedező. Aztán ahogy haladt előre a nap egyre macerásabb volt, ezért csak a díjkiosztóig maradtak Apával, mi meg a nap végéig a többiekkel.
A meccsek és a díjkiosztó után (minden gyerkőc kapott aranyérmet, hisz ugye hivatalosan nincs helyezés) a gyereknapi programokba vetettük magunkat, nyugodtan mondhatom, mindenki jól érezte magát, még a mindig durcás és elégedetlen Fanni is.

Isten éltessen sokáig Drága Nimród!!!

2011-06-08T21:59:00.003+02:00

remélem látszik, ha nem katt ide

A "szokásos"/esedékes ezisazis

2011-04-17T23:49:00.001+02:00

Pár napig megint nem írtam, de ugye a hétköznapok beszippantják az embert, suli, edzés, gyógytesi és minden, néha megspékelve beadandó dolgozattal...
A múlt hétvégén pedig anyuéknál voltunk, mert bár szeles volt az idő, de ezen felül egész jó idő volt...
Szóval minden, kb szépen sorjában:
A suli nekem, nagyon laza, heti 1-2 napot vagyok bent. De most ezekben a napokban több beadandót is kell(kellene) beadnom, van ami kész, van amihez még hozzá sem piszkáltam (hiába Pató Pál sehol se van hozzám képest). Most már csak egy ilyen dolgozat vár, az klinikai genetika, nem lesz egyszerű. Aztán majd jön a vizsgaidőszak is.
A gyógytesi része az életemnek, még mindig siralmas, hol jobban megy, hol kevésbé és a kudarcot nem mindig viselem jól.

Edzés: Ebben a hónapban még nem tudnak teljesen átmenni a 2003asok Újpestre, ezért az edzések egy részén egyszerre van pályán a 2003-as, a 2004-es és a 2005-ös garnitúra. Ilyenkor a jég kész káosz -nekem, mert az edző tudja kezelni ezt a helyzetet :-) A fotókon nem tudtam egyszerre leképezni a pályát (lusta voltam felmenni a galériára), de van egy két olyan kép, ami ilyen edzésen készült, igyekeztem úgy, hogy a pálya fele egyiken a másik a másikon, rakjátok össze...
Lassan majd jön a mezrendelés, amikor végre saját meze a saját nevével. Már nagyon várja.
Tegnap görkorival mentünk a játszótérre és mivel nincs neki sima görkoris sisakja ezért a hokisban ment le... A gyerekek nézték egy darabig ahogy közeledett majd felismerték és kiabálták, hogy Ő a Kevin!! mire Pavel (egy hokis társ) megszólalt: Igen, Ő a mi kapusunk! Annyira örült a gyerek és büszke volt, jött oda mesélni az esetet.

Ha már a görkori felmerült... A múlt hét végén lent voltunk Velencén, anyáméknál. A csajok hozták a görkorijukat, mert ott olyan az utca, hogy naponta 2-3 autó megy el és kész. szóval lehet ott mozogni rendesen. Ekkor a Keve elkezdett nyöszörögni, hogy neki nincs korija... Anyu meg a fejére csapott, hogy nem is olyan biztos az! bement és előkapott a szekrényből egy 30-as görit. A kérdésre, hogy honnan van? csak annyit válaszolt, hogy lomtalanítás... :-D Apu olyan mint a hörcsög, kb mindent gyűjt, hátha jó lesz még valamire... és 2 éve amikor hazafelé jött a melóból a szomszéd faluban lomtalanítás volt. Ő lassabban hajtott, csak nézelődött, nem is tervezte, hogy kiszáll egészen addig, amíg meg nem látta ezt a korit a kupac tetején. Talán egyszer volt az eredeti tulajon... Gyorsan betette a kocsiba, itthon anya kimosta a bélését, lemosták a műanyagot... Tavaly a tesóm lánya felvette egyszer, nem nagyon ment neki a dolog, kicsit megkarcolta az eséseivel, de nem is vette fel többet. Mint kiderült éppen jó a gyerekre, tök jó állapotú, egy dech. saját-márkás szilikonkerekes, kori, ami sokkal jobban gurul, mint a csajoké, mert a csapágyai is nagyon jók. Egy pillanatra felmerült bennem a filozófikus énem, hogy miféle ember dob ki egy ilyet? Nincs a környezetében egy olyan kölyök aki örülne neki? Na mindegy! Itt volt aki örült neki és főleg annak, hogy haza (pest) hozhatja. Azóta ha csak lehet ebben megy mindenhova, oviba, edzésre...
Ami még nagyon jó volt abban, hogy lent voltunk az a levegő és a sok mozgás, valamint az, hogy a szüleim éppen kertészkedtek. Így annak ellenére, hogy mi már (sajnos) panellakók vagyunk a srácok láthatják, hogy miképpen is zajlik az ilyesmi, hogy a zöldség nem a boltban terem... Sőt! Még be is kapcsolódtak a csajok a munkába, palántát csináltak, borsót vetettek, hagymát duggattak... Nimród leginkább Bélát szerelt, volt egy órás mosolyszünet is köztük, ugyanis Nimi megnyomkodta erősebben az egyik melső-lábát, mire a macsek kicsit odakapott. Nimród úgy sírt, mintha minimum leszaggatta volna a kezét, percekig panaszkodott üvöltve mindenkinek, hogy Béla bántotta. Míg én igyekeztem megértetni vele, hogy csak megvédte magát, addig az apja meg adta alá a lovat; hogy jaj szegény Nimród, meg gonosz cica és mutassa a bibijét (megjegyzem semmi sem látszott a kezén) Pasik....

Ha éppen nincsen edzés, vagy egyéb program, akkor sokat játszóterezünk, olyankor pedig a kicsi követi a nagyot mint valami félistent.

A csajok is lent vannak sokat, görkoriznak és "bandáznak". Szerencsére zömmel értelmes haverjaik vannak. Bár bevallom napról napra jobban aggódom, mert eléggé érdekes gyerekek is vannak erre. Például Fanni (4.-es) osztálytársa egy 8.-as fiúval jár. Nekem ez egy kicsit nem oké. De lehet én parázom csak túl a dolgot. Fannimnak is van "szerelme" Kitti egyik osztálytársa. Aki egyébként nagyon aranyos kis kölyök és szerencsére a nagy szerelem annyiból áll, hogy bringáznak, görkoriznak, beszélgetnek, zömmel gardedámmal (Kitti :-) ) és kapott egy nyakláncot a Fanni a sráctól (nem kell nagy értékre gondolni) Mindenesetre hihetetlen, hogy már ilyesmi zajlik körülötte, pedig olyan, mintha tegnap lett volna az inkubátorban élet és halál között, becsövezve, gépen...
Vannak itt az udvaron idióta gyerekek is, akik szelektív kukákat gyújtogatnak és nem normálisan viselkednek, de senki nem tesz semmit, mert fiatalkorúak is, na meg "kátrányos helyzetűek"...
Szóval zajlik az élet és napról napra jobban kell rájuk figyelni, vigyázni, és beszélni velük, mindenről, egyre több mindenről....
Ha már tűz, a minap hátul a kis rétnél/kutyafuttatónál égett egy kicsit az alj növényzet, fura S alakban. Majd a hét közepén délután egyszer csak elment az áram, kisebb fura hang kíséretében... Mikor kimentünk a villanyórához hallottam, hogy fel bolydult a lépcsőház = nem csak nálunk nincs áram. Mivel aznap nem főztem, hanem rendeltünk kaját (Nomád étel) és lassan itt volt az ideje a szállításnak, átmentem a tetőnél a szomszéd lépcsőházba, hogy ha ott van áram, akkor ott megoldjuk a kaja átvételét.... Ott sem volt áram, ahogy a környék tömbjeiben sem. Közben egy gyakorlottabb szomszéd felvilágosított, hogy elszállt a trafó, az ablakból látni ahogy feljön a füst (én nem is tudtam, hogy abban az épületben van ilyesmi). Közben hívtuk a diszpécsert, hogy mi a helyzet, ha ideér a futár csörgessenek meg, lemegy a párom a kajáért. A diszpécser persze elfelejtett szólni a srácnak, aki rá pár percre hívott telefonon, hogy az ajtóban van... Szegény, motoros szerkóban felmászott a 10.re. Megjegyzem miután elment rá pár percre az elmű megoldotta az áram dolgot (gondolom másik trafóra kapcsolt), vagy 7-8 tűzoltó autó volt kint és rendőrök meg minden.
Remélem mostanában semmi ilyen nem lesz már...

Ja és azóta túl estem csütörtökön egy újabb szájsebészeti cuccoson is, egy hátsó fogammal kevesebb. Ami valószínűleg elég régóta elég jelentős góc pont (volt) pl borsó nagyságú csomó van mellette az állcsontomnál, sokkal nehezebben jött ki, mint az előző 2 fogam, amit egyszerre szedtek ki. Persze a doki srác most is nagyon ügyes és aranyos volt, nem rajta múlt, hogy dupla adag injekció kellett...
Még néhány fog van amitől meg kell válnom, aztán jöhetnek a pótlások... Egy baj van csak, hogy sajnos nem megy gyorsan, pl a következő időpontom május 10-re van... Viszont teljesen ingyen van a szájsebészet (majd a fogászati része is így lesz, ha jól tudom csak a pótlást kell fizetni majd) és mégis a legjobb kezekben érzem magamat.

RIA-RIA-HUNGÁRIA!!!!!

2011-04-17T21:25:00.002+02:00

Állatkert

2011-04-03T22:23:00.000+02:00

Mivel mégis csak egy gyerekes blogról van itt szó, és nem csak egy néha gyerekesen viselkedő lassan 28 évesről, meg annak mindenféle nyavalyáiról, gondoltam megírom merre jártunk tegnap :-)

Az állatkertben voltunk Keve keresztszüleivel és a lányaikkal.

Nagyon jól éreztük magunkat, jól el is fáradtunk, mi felnőttek jót dumáltunk, a gyerekek meg kitombolták kicsit magukat...

Nimród végre látott igazi tigrist, bár amíg ott voltunk csak szunyált épp egy pillanatra kukkantott fel, szerencsére épp fotóztam... A tigris nálunk a favorit ugye.

Imádom még én is vén fejjel az állatkertet, mert ilyenkor mindig eszembe juttatja azt, hogy a természet a legcsodálatosabb dolog, a színek a formák, minden... Bár mindeközben sajnálom is szegény jószágokat, hogy mi minden amit el kell viselniük, bezártság, kicsi hely, sok idióta, kiabáló, kopogó ember...

Azt azért sajnálom, hogy valami mindig kimarad, holott órákat vagyunk bent... Igaz a zárórát is "benéztük" azt hittük 7 ig van, ezért 5:50 kor meg is lepődtünk, hogy megkérik a látogatókat, hogy távozzanak...

Hát, nem szépítem a dolgot, nem a legegyszerűbb dolog 4 gyerekkel és egy aszociális férjjel állatkertbe menni hétvégén, amikor is tele van. Ilyenkor én elsősorban rájuk figyelek, véletlen sem akarom szem elől téveszteni őket, most pedig bár többen voltunk, de több gyerekre, így ahelyett, hogy "hátradőltem volna" reflexből 2-vel több gyerkőcöt figyeltem. Persze így is mindent láttam, de a fotózás nagyon minimális volt részemről (sztem Tündi küld majd jövőhéten képeket még)

Ám meg kell hagyni Nimród dicséretet érdemel, nagyon okosan viselkedett sokat ült a kocsiban, így nem kellett akkor rohanni utána, amikor kint volt sem nagyon szaladt el, figyelte a többieket, az állatokat... (lehet új volt neki a kocsi, hisz amióta én hordom reggel ismét, sétálunk mert nem merek még ekkorát emelni buszra, lépcsőn...)

A legjobb az állatsimogató volt. Ahogy a kicsik figyelték, simogatták a kecskéket, mi meg figyeltük őket, hogy a legkevesebb kakiba lépjenek... Mire odaértünk már rendesen be voltak zabálva, nyitás óta tömik a gyerekek őket ugye. A zoo csemege nem is nagyon izgatta őket, elvétve lehetett csak olyat találni aki 1-2 falatot betuszkolt még a kicsik kedvéért. Bezzeg a cipőfűzők, vagy a ruhák csúsztak volna befelé, ha azt a tulajok nem védelmezték volna és rángatták volna ki a szájukból. A láma idén nem köpött le senkit amíg ott voltunk, lehet megnevelték... Annyiból sajnálom, hogy nem 1-2 héttel később mentünk, hogy az összes nőstény kecske hasas volt eléggé nekikerekedve, szerintem akkorra már tele lett volna minden kicsi kecskegidákkal

A legjobb élmény nekem a pálmaházban volt. Nem tudom mit csináltak a lajhárokkal, mert majdnem mind aktív volt, jött-ment... Amikor beléptünk az egyik épp a plafonról lógott le és hagyta, hogy simogassák, majd mentünk tovább és az egyik úgy belógott az ösvényre, hogy majdnem össze buciztak Kevével, egy pillanaton múlt. Megsimogattuk és hagyta cuki volt és puha... majd ő ment tovább az ágakon. A falon meg egy másik volt kiterülve, hanyatt és várta a vakargatókat. Olyan volt mint egy baba. Imádtam. Miközben fotóztam a csajok "felsikkantottak", mert amelyik az előbb bucizni akart az akkor épp fejjel lefelé csimpaszkodva a Kittit akarta elkapni, nem "vérengzős" módon, csak nem számított rá a lánykám és "megijedtek" :-)

Szóval tényleg jó napunk és remek időnk volt és szerencsére a lábam is bírta, fel sem dagadt (oké alapból nagyobb mint a jobb, de ahhoz képest komolyan jól bírta), lehet pár hét és belevágunk valami komolyabb hegyi sétába pl.

Még közösen megvacsoráztunk egy közeli gyorsétteremben, majd elbúcsúztunk, köriék Fehérvár felé, mi haza vettük az irányt. Egyik gyereknek sem kellett könyörögni, hogy aludjon, Keve már a buszon is majdnem elaludt.... Úgyhogy fürdetés után ki is dőltek.

Kígyó, ami csuklik(?):

szájsebészet update:

2011-04-02T10:01:00.000+02:00

Túléltem a dolgot, nem volt annyira vészes, és jó kezekben voltam.
Szóval a bal egyest és kettest kaptuk ki első körben, ezek gyökérig le voltak törve :-(
Már a kezdetekkor jól esett, hogy ahogy ment be a srác mosolygott=megismert (mondjuk egy hisztériásan altatásért könyörgő embert nehéz elfelejteni talán)
Behívott beültem a székbe, kezemet a seggem alá tettem, ne is akarjak kapálózni. Végig nagyon aranyosan, megnyugtatóan beszélt. Megbeszéltük, hogy a 2essel kezdi, mert az a nehezebbnek látszó és ha minden oké folytatjuk az 1essel. Szóval mint mondtam végig jól csinálta a követés-vezetés kommunikációt, az átkeretezést, az igenlő beállítást és úgy cuzammen mindent.
Mielőtt beszúrta az injekciót bekente lidocainnal a helyét, így a szúrást sem éreztem. Neki állt a munkának szépen lassan és végig beszélve kihúzta egyben (mármint ugye ami még volt belőle) így arra jutottunk, hogy folytatjuk. A másikat is ugyan ilyen rendesen szedte ki, szintén egyben. Így megúsztam a csúnya sztorit amitől a legjobban rettegtem, nem volt varrás stb most szépen gyógyulok és 14-én folyt köv. remélem azzal/azokkal is minden oké lesz.
Nem mondom, hogy ezentúl soha sem fogok félni, de tény az, ha az én gyerekkoromban is ilyen dokik lettek volna fele ennyire nem félnék. Pl a mi gyerekfogdokink is egy fiatal lány, lila gumikesztyűvel végig beszélget a gyerekekkel, eperízű fájdalomcsillapító löttyel előérzéstelenít majd csak aztán nyúl bele a fejükbe... Kevének egy csontfogágát tömni kellett és rezzenéstelen arccal csinálta végig a gyerek. Nem győzte dicsérni, kapott matricákat stb, ami csippcsupp dolog, de egy gyereknek? relikvia!
Remélem ezek a srácok és lányok megmaradnak ilyennek akkor is, ha elkapja őket a nagyvilág...
Szóval bár aludtam egyet amikor hazaértem, a sokk elmaradt, hála Istennek, este pedig eltudtam vinni hokira a gyereket is

szájsebészet

2011-04-01T06:46:00.000+02:00

Ha már kérdezted Kit :-)
Ma 10 kor van randim az egyébként aranyos sráccal, akivel 1 nagy baj van csak, hogy csúnya hivatása van és azt rajtam akarja gyakorolni...
Nem kértem dilibogyót, igyekszem túlélni anélkül, győzködöm magam ezerrel (meg a májamnak elég lesz az a gyógyszer mennyiség amit ott kapok és még írnak fel...)
A gázos bódítástól is félek, van egy olyan kényszerképzetem, hogy valami olyan "élmény" félében lenne részem, mint asszem pont Kit-nek az altatással (mmint neki nem képzet, hanem megesett), hogy ébren vagy, tiszta a tudatod, és nem tudsz szólni, hogy fáááj és nem akarod és hagyjanak. Hanem némán vagy kénytelen szenvedni, mert valahol leragadtál a tudat és a tudattalan között mégis tisztán. (na meg lehet nem kellett volna anno végső állomást nézni?)
Szóval ma már nem tudok bejelentkezni valószínűleg, mert magamat ismerve, ha hazaérek sokkos állapotban lefekszem aludni, aztán 3 körül indulok a srácokért majd onnan edzésre, ráadásul ma 2 fiúval, mert Apa gyógytornára és fizikóra megy egy úgy tűnik komoly gerinc bajjal, ami most derült ki. Pár hete beállt a háta, de nem lumbágó szerűen, csak rohadtul fájt neki és időnként jött de akkor K.O. lett fél pillanat alatt. A héten volt rheumatológusnál meg rtg-n. A háti-ágyéki csigolya átmenetnél van valami korábbi trauma nyoma, ami most még nem okoz semmi komolyat, de ha nem figyel rá akkor idővel.
Érdekes az egészben, hogy semmi olyan dolog nem rémlik neki amiből ez származhatna, egész idáig soha nem fájt a háta és semmi ilyesmi baja sem volt.
Remélem semmi baj nem lesz vele, most már tudjuk, hogy jobban oda kell figyelni.
Szóval szorítsatok értem!

Kacika bogá

2011-03-29T18:39:00.000+02:00

A bölcsibe is tavasz van :-)
Úgyhogy a festés témája is ekörül forog. Ezt a művet nagyon szereti és nekem is tetszik

Báli szezon :-)

2011-03-28T08:38:00.001+02:00

Az ovisoknál tart még. Na jó nem konkrét bálok, "csak" szülinapok. Így eshetett meg, hogy egy héten belül 3x is tortázott a nagyfiam. Első körben múlthét vasárnap egy remek kalandváras szülinapon, ahol Anitát ünnepeltük a 6. szülinapján. Jó buli volt, az a tombolós futkározós. Örömmel figyelem, hogy a gyerek egyre felszabadultabb ilyen helyzetekben

Aztán másodjára a már mutatott hétfői hokis bulin tortázott...
Most pedig tegnap Henike 6. születésnapját ünnepeltük, a pólus-meki repülőn... (ezen a bulin nem fotóztam)
Itt is nagyon jól érezte magát minden gyermek.
Azért is jók az ilyen bulik, mert mi szülők ilyenkor cserélünk információkat
Megtudtam pl, hogy úgy fest marad a csoportból 17 gyermek, így marad a csoport is, sőt talán még egy állítólagos jogszabály miatt nem is pakolnak senkit. Nagyon örülnék, ha megmaradna ez a remek csoportközösség.
Valamint éppen azt beszéltük, hogy a szomszéd csoport (is) megürül azaz szeptembertől kiscsoport lesz.
Ezen kicsit elgondolkoztam... Jó lesz-e vajon, ha csak egy ajtó választja el a fiúkat? Nem lesz az túl "közeli" a Nimródnak? Mi van, ha folyamatosan át akar menni? Nagyon szoros és jó kapcsolat van közöttük. Nimi úgy emlegeti a "testvérem". A csajokat a nevükön, de a Kevét legtöbbször csak "testvérem". Tegnap pl a délutáni altatáskor, amikor mi a buliba indultunk hangosan sírt, hogy: elmegy a testvérem

Másfelől viszont jó lenne, ha egy öltözőben lennének, mert a reggelek könnyebben mennének és a haza felé indulás is, nem kellene ingázni a 2 gyerek és esetleg a földszint és az emelet között.

Bár még a legtöbb kölyök nem megy iskolába, már téma volt az iskolaválasztás is. Valamiért azt érzem, hogy ne a csajok iskoláját válasszuk. Most több suli is szóba került és van egy szimpatikus, ami relatív közel van és van sport tagozat is. Talán itt tolerálják majd a versenysportot és az azzal járó dolgokat (ha edzés van délután akkor kimarad a napközi, ha valami nagyobb meccs van hétköznap -mint most az UTE U10-nek volt a Csíkszereda- akkor ne kelljen könyörögni, hogy mehessen), de majd biztos ami biztos jövő ősszel, amikor kezdődik a suliban a bemutatkozás, felkészítő stb, akkor majd ott leszünk és az időközben felmerülő minden kérdéseinket nekik szegezzük :-). Amennyiben sikerül és felveszik akkor majd a picit megpróbálom abba az oviba rakatni -de ez nem 100%. Csak az a baj, hogy abba a suliba tuti a túljelentkezés, mi pedig nem a körzetében lakunk. Viszont állítólag a mi vidéki (velencei) címünk előny lehet, mert így nem érheti az a "vád", hogy a kerület másik iskolájából "halászták el" a gyereket, hisz papíron semmi köze a gyereknek a kerülethez... Valamint logikám szerint az is + a sport tagozat miatt, hogy a gyerek idén április 4-től hivatalosan leigazolt hokis (lesz).
Hisz eleve a kerületi ovis sport eseményekre is járnak ki a tanárok és a jól teljesítő gyerekek (nagycsoportosok) eleve felvételt nyernek/nyerhetnek, ha oda szeretnének menni.
Olyan furcsa, a csajoknál nem problémáztam ennyit és nincs is baj a sulival, csak valahogy mégis... A felső tagozatot szeptembertől teszteljük majd, arról elég sok rosszat hallottam, mind a gyerekek magatartásáról, mind bizonyos tanárok hozzáállásáról. Felmerült, hogy eleve sulit váltunk most nyáron, de Fanni ragaszkodik a közösséghez (páran viszont tuti mennek), így megegyeztünk, hogy aktívan figyelünk és az első gyanús dolognál kiveszem (pl rossz társaságba keveredik -mert itt aztán van mindenféle "nép" és egyik másik nem nagyon viselkedik, vagy ilyesmi, mert a felsősöket már nem kontrollálják szünetekben, vegyülnek a szakképzősökkel is...)
Az is felmerült bennem, hogy ha nem jön be a felső, akkor amikor Keve elsős lesz (Fanni 6, Kitti5-es) akkor átviszem mind a 3at és legalább egy helyre járnak majd...

Régen és ma... avagy: Lila-fehér e két szín mindennél többet ér :-)

2011-03-25T09:05:00.000+01:00

Nemrég bukkantam a képre :-)
Ugyan hivatalosan a színünk még 2-3 évig fekete-fehér-sárga (Pingvin :-) ) de aki ismer tudja, hogy a lila-fehér a kedvenc, mi ilyen szurkolók buliján ismerkedtünk meg a férjemmel pl.
Egyszer kétszer amikor kicsi volt a Keve át is futott az agyamon, hogy hú majd milyen jó lenne ha az UTE-ben focizna... Módosult a program ugyan részben, hisz nem foci és nem egyből az UTE, de nem tagadom nagyon nagyon büszke voltam amikor először vette fel a lila-fehér mezt, még ha csak edzésre és nem is hivatalos... És azóta is minden egyes alkalommal nagyon büszke vagyok továbbra is.
A nagyok (8évesek) már csak a jövőhéten lesznek velünk és 4.-től a csapat zöme hivatalosan is lila-fehér lesz... Egyszer csak majd mi is :-)

Az ügyes Pingvinek :-)

2011-03-23T07:47:00.000+01:00

Hétvégén a "nagyok" Bécsben játszottak.
Ahogy azt vártuk elhozták a kupát, a korosztályukban az elsők lettek
Bár mi még nem lehettünk részesei a csapatnak, sőt talán jövőre sem (mindig a nagyobb kapust viszik, ami idén Áron volt, jövőre pedig Levi lesz, majd csak aztán jön Keve.
De így is nagyon büszke vagyok Rájuk, mert ügyesek voltak!
Ami igazán figyelemre méltó, hogy az ellenfelek java külföldi, nagyobb hokikultúrával bíró csapat volt, mégis ez a kis csapat tudott nyerni a második pedig az Újpest szupermini csapata lett, eztán jöttek csak a többiek.
A hétfői edzés végén megünnepelték a győzelmet. Nem csak azokkal a srácokkal akik kint voltak, hanem az egész csapattal, tortával.
Mivel ugye a Vakarcs is jár már a hétfői edzésre (is), így őt is meginvitálták a házi ünnepségre

Az asztalon a serleg :-)

Depi

2011-03-22T06:45:00.005+01:00

Valahogy nem jönnek össze a dolgok...
Valamiért azt érzem, hogy semmi sem sikerül, semmi nem jó.
Ugye itt ez a krva baleset, a szar bokám, a nehéz gyógytesi egyre többször esek magam alá és folyik a könnyem. rühellem a teniszlabdákat, a gumiszalagot, a tehetetlenséget, hogy nem működik, hogy fáj...
Erre egy hete úgy döntött a fogam, hogy elég volt neki velem, így letörött, naná, hogy a bal egyes... Azonnal mars a szájsebészet. Ahol arra a napra csak egy röntgen jutott, majd csak elsején szedik ki ami bent maradt. Aki ismer tudja, hogy rettenetesen félek a fogorvostól és még finoman fogalmaztam (halálfélelem, ájulás-közeli állapot, hisztériás roham, hányinger, öklendezés.....) erre való tekintettel gondoltam kérem, hogy altassanak el. DE nem megy. Mint kiderült itt (és a legtöbb állami helyen) nincs kapacitás az altatásra csak a súlyos fogyatékosok esetében. Ami én nem vagyok a srác szerint (szájseb. rezidens). Hiába közöltem vele, hogy erről tudnék és akarok vitatkozni jelen esetben. Amúgy a srác nálam 5öst kapott segítő kapcsolatok pszichológiájából élesben is remekül használja a tanult fogalmakat (gondolom a FOKon is van valami hasonló tárgy mint nekünk az ETKn) aranyosan próbált meggyőzni, hogy nem fogok meghalni. Amit az eszemmel értek és tudok, sőt! De egyszerűen akkor sem tudok magamnak parancsolni.
A tervem a következő: megkeresem a kedvenc tanáromat (addiktológia tárgy, a pasi meg piciáter), hogy írjon, javasoljon nekem valami dilibogyót, amit ha beveszek a kezelés előtt akkor ad némi erőt ahhoz, hogy átvészeljem, amit át kell. Nem betépni akarok, hanem túlélni.
Ha sikerül a túlélés akkor viszont elhatároztam, hogy apránként helyre rakatom a fogaimat, kezdésnek előre csináltatok egy hidat, mert mégis csak gáz ahogy most van. És hiába vagyok aranyos cukipofa stb, ha a fogam nem oké. Engem is visszafog a dolog, gátlásosabb vagyok pl, valamint másnak sem bizalomgerjesztő
Most azt sulykolom magamba pár napja, hogy van egy kedves barátom, aki gyanítom a 2 kezét összetenné, ha csak ennyi baja lenne, akire ami vár az ennél sokkal keményebb lesz és mégis tartja magát.
Nem hisztizhetek ennyitől...
Valamint ugye szülésznő akarok lenni, jó szülésznő és ehhez kapcsolódik a jó megjelenés. Szarból ugyan nem lehet várat építeni, azt tudom, de hozzuk ki amit tudunk...

De mostanában nagyon szarul vagyok. Ennek is köszönhetően. Meg még nem is tudom, hogy minek. De tény, hogy napok óta nem tudok aludni, forgolódok nem érzem jól magamat. Napközben meg olyan vagyok mint a mosott fos. és a béka segge alatt érzem magamat...

Ezisazis/2

2011-03-14T21:44:00.001+01:00

A múlt hetünk is elszaladt, volt benne jó és rossz is...

Hétfőn nem tudtam edzésre vinni a gyereket, mert volt egy vacak ám kötelező előadás (polgári és katasztrófa védelem), a bácsi aki tartotta eléggé szét volt esve, nem működött a projektor sem, semmi "újat" érdekeset nem mondott, csak az időnket vitte el.
Hétfőn és szerdán gyógytesi (még mindig utálom azt a szenyó teniszlabdát, a kis köcsög jól kifog rajtam többnyire...)
Csütörtökön edzésről haza érve Apa azzal fogadott, hogy Nimród hányt. Hurrá.
Az csak egy dolog volt, hogy hétvégére csavargást terveztünk, inkább egyből az ugrott be, hogy a környéken állítólag tarol a rota, aminek a vége könnyen lehet kórház.
Éjjel velünk aludt hajnali2ig többször hányt, majd csak szomjas volt, így félóránként kapott pár korty vizet ami már nem köszönt vissza.
Pénteken így mind a 4 gyerek itthon maradt (az oviban és a suliban a vezetés csinált magának egy mini szünetet péntek-szombat-vasárnap-hétfő-kedd) szóval az alaptervünk az volt, hogy Keve bejön velem az egyetemre a csajok meg itthon maradnak. De ez borult, én sem mentem suliba és Nimród is maradt. Mondanom sem kell, hogy hála Istennek kutya baja sem volt, reggelinél én diétáztatni akartam, de ő addig cirkuszolt, míg jól nem lakhatott "rendes reggelivel" szerencsére megmaradt benne. Majd egész nap ugrált a Kevével... Szóval a betegsége ennyi volt, így megnyugodtunk, nem ugrik a hétvége. Azért kihagytam a gyógytesit, egyrészt nem volt aki vigyázzon Rájuk, másrészt féltem, hogy nem tenne jót pár betegtársamnak egy ilyen vírus elkapása (többen vannak akiket alig pár hete operáltak nagyon nehezen közlekednek még)
Péntek este edzés(ek) után elvitték a Páromék a 3 nagyot Velencére (majd holnap jönnek délután)
Szombat reggel Apa még bement dolgozni, mi itthon szöszmötöltünk, majd Nimróddal kettesben mentem ki a pályaudvarra, busszal, babakocsi nélkül. Meg kell hagyni nagyon okosan viselkedett, igaz általában is csak "csordában" kezelhetetlen picit.
A vonatra már együtt szálltunk fel Apával. Gyorssal mentünk, így hamar leértünk Tatabányára, elfoglaltuk a szobánkat. Ismét a Hotel Árpádban szálltunk meg, ahol van egy csomag amiben benne van egy szoba, belépő a Gyémántfürdőbe szauna jeggyel, amit most nem használtunk ki, csak Apa ment be pár percre. Én akkor sem mehettem volna, ha nincs velünk Nimród (a műtétem helyén gyulladást generálhatna a meleg ezen belül a meleg okozta értágulatok, mert relatív friss a sebem ugye, de sebaj, majd nyáron már mehetek) Valamint a csomag tartalmazza még a taxitranszfert a szállás-fürdő-szállás útvonalon és svédasztalos reggelit. Mindez 7500/fő és 3 éves korig ingyenes.
A recepciós a legnagyobb franciaágyas szobát adta nekünk, hogy elférjünk, persze így sem aludtunk jól, Nimi álmában mindenfelé rugdosódott...
Bár pénteken megkaptam életem eddigi legokosabb telefonját (NOKIA C7) csak a szállodában fotóztam a fürdőben jól eldugtam, nehogy bárki megkívánja...
A szállás, ahogy Nimród birtokba veszi:

A pancsi remek volt (múlthéten ugye Rusyéknak a csúszda nem működött, a változatosság kedvéért most a gyerek medence -Rusyék képein az a majmos medence)
Kismeberünk remekül feltalálta magát még a játszóházban is.
Szeretem ezt a fürdőt, mert gyerekbarát (játszóház, pelenkázók, WC szűkítő-fellépő a nagyobbacskáknak, etetőszékek a kajáldában, baba és gyerekmedence...) S nem elhanyagolható az ára sem (az egyik legolcsóbb hely) az étteremben is finom a kaja és jó adagokat adnak. A szauna-nyugi rész is hangulatos, jó. Nagyon kényelmes vízágyak vannak a pihenőben...
Este a helyi plázában vacsoráztunk. Ha már ott jártam beugrottam a Hervisbe, mert láttam, hogy még nem szedték be a téli cumót, nekem meg kellett élvédő a Kevének. Itt fent pesten már elpakolták és nem hajlandóak elővenni nekem egy egész párat...
Azért is szeretek abban a kisvárosban pihenni, mert akárhol vásároltunk eddig mindig mosolygósak és kedvesek voltak. A szállóban is mindenki kedves, a taxisok jó fejek, beszélgetősek :-)
Nagyon szeretem a Turul szobrot, bár most csak messziről csodáltam, nem mertem felsétálni, szerintem a bokám beadta volna a kulcsot....

Azért, hogy ne csak jó legyen:
Szombat este, mikor hívtam a nagyokat anyu mondta, hogy hányt a Keve... Na mondom hurrá... Persze bizakodtam, hogy csak Nimi gyors nyavalyája a ludas, azért megbeszéltük, hogy ha komolyodik a dolog azonnal érte megyünk. Szerencsére Ő is csak éjjel hányt reggelre semmi baja sem volt, oly annyira, hogy délben bográcsoztak a csajok kérésére, apukám gulyást csinált anyu meg lángost sütött hozzá. A Fiam jól bezabált, mégsem köszönt vissza semmi, így tuti vagyok benne, hogy már semmi baja.
Vasárnap jöttünk haza, egy kedves szombathelyi barátunk már a vonaton várt (foglalta a helyet) pár órát nálunk töltött, majd utazott tovább, mentek Torinóba Kárpátia koncertre (nagyon nagyon irigy voltam :-) )
Éjjel a változatosság kedvéért nálam ütött be a krach, igaz én "csak" egyszer hánytam de akkor aztán... valamint nagyon fájt a hasam és megy is, vicces de sokkal nehezebben viselem, mint a csemeték. Nekem nincs kedvem ugrálni sem
Végül még teszek pár képet a kis hokisomról :-) Egyre jobban szereti a dolgot. A minap olyan jót nevettem rajta, mikor is közölte, hogy ő nem szeret a kicsikkel edzeni (megjegyzem elvileg Ő is kicsi, attól még, hogy a nagyokkal is edz :-D ) Mondjuk már pénteken azt mondta az edés után, hogy most már a kicsikkel is jó az edzés...
Nagyon tud dagadni a melle, ha megdicsérik és többször kapom fel a fejem arra, hogy Attila vagy Barna épp azt kiabálja, hogy "szép volt Kevin" amint lejön a pályáról ez az első mondanivalója. Imádom. Persze bőven van még mit fejlődnie ezt nem vitatom. Pl mániája befeküdni a kapuba, hiába mondom neki ezerszer, hogy ez hülyeség, mozogjon, akkor vágódjon csak el, ha jön a korong, ne hawaiiozza végig a játékot :-D (az egyik nagytól látta hogy így védett -sikeresen- csak az maradt le az emlékből, hogy utána az illető fel is kelt :-D

Öltöztetős játék

2011-03-06T21:14:00.006+01:00

Végy egy apró gyereket, egy táskányi felszerelést és...

A bot "hiányzik", azt nem cipeljük haza minden egyes nap. Valamint a suspenzol sima játékos szerelés, a következő lesz igazi kapus...
Egyenlőre állítólag ennyi elég, de folyamatosan bújom a netet. Nem egyszerű...
Több előnye is van, hogy a nagyokkal is edz a Vakarcs, így pl már láttam, hogy érdemes egy törölközőt vinni, mert úgy leizzadnak... A most már nagy kapussá avanzsált Leviéktől azt is tudjuk, hogy érdemes egy sima cérnakesztyű a lepkés és a botos kesztyű alá, akkor nem izzad be a keze, vagy legalábbis nem lesz büdös.
Az öltöztetés idejét most nem mértem, hogy közben fotóztam is, de napról napra gyorsulok :-)
Mondjuk a guggolás része megy nehezebben (mamut befűzés+szíjazás), ugye a vacak bokám...
Nimród itt ott bele mászik a képekbe, mint egy tigris :-D

ezisazis

2011-03-05T07:51:00.003+01:00

Mostanában megint kicsit hanyagoltam a blogolást...
Megvolt múlthéten a sulis farsang is. A csajok nagy örömére a szüleim is eljöttek hozzánk és ott voltak a bulin is, megnézték a fellépéseket is. Először voltak úgy itt, hogy láttak a csajoktól "produkciót"
A buli nagyjából jó volt, Fanni méhecske volt, Kitti hercegnő Keve meg ismét skorpió. A csajok nem nyertek díjat, a Keve kapott "különdíjat", mint minden ovis gyerek aki volt olyan bátor, hogy beöltözött a nagyok bulijára :-D a Kitti volt a gardedamja, vele ment végig a közönség előtt
Idén valahogy mintha kevesebben lettek volna és talán nem volt akkora banzáj de ugye mit is vár az ember, ha hó végére teszik a bulit...
Azért jól éreztük magunkat, sőt idén már Nimród is egész kezelhető volt, kicsit szaladgált, de teljesen tolerálható volt
Este amikor indultak haza anyuék kezdődött a nyavalygás. Fanni ugye a mama-majma...
Megbeszéltük, hogy pár napig lemehetnek a csajok végül, kedden este jöttek csak haza.
Tudom, suli volt meg egyebek, de ennyi kellett nekik. Ez a 2 hónap kemény volt nekik (is), ugye hetekig gipszben voltam, mindenben ők segítettek, vitték a Kevét oviba, itthon extrán ki vették a részüket minden házimunkából...
Azt gondolom, hogy jó volt nekik ez a pár nap, kicsit újratöltötték az elemeket, frissült energiával vetik magukat az iskolai és az itthoni teendőkbe.
Anyuéknál sokat voltak kint (ez volt a "feltételem"), bringáztak, sétáltak a tóparton, már amennyire lehetett, mert katasztrófális állapotok vannak arra épül az új lehúzás, akarom mondani "beruházás"....
Keve tegnap megkapta a nagyon várt táskát és a hiányzó védőfelszerelést (szuszpenzor, nyakvédő) khm 15% kedvezménnyel volt majd 24ezer, de ugye a márkát meg kell fizetni... (NIKE BAUER) Hiába böngésztem a webshopokat ezerrel, egyszerűen, ahol találtam olcsóbb dolgokat ott készlethiány volt. Várjunk, rendeljünk, majd, ha lesz elég rendelés kimennek beszerezni stb...
Komolyan mondom a következő garnitúráért magam megyek ki valahova külföldre, ahol nagyobb a hoki-kultúra, több a választék és még akár így is olcsóbb. Azt, hogy használtan kapok fel is adtam, kapus szerelést egyszerűen lehetetlen. A 2004es kapusunk pedig össz-vissz fél évvel idősebb és szinte egy méret a 2 gyerek...
Ez van...

Én hétfőn elkezdtem a gyógytornát, nem vészes, de nem is kellemes, bár a tegnapit kihagytam, mert náthás vagyok, fájdogál a torkom és szörcsög a fülem. Ami nem lenne akadály (ülő és álló gyakorlatok vannak, nem aerobik...), de ugye a csoportban sok nemrég operált is van és ki is van írva, hogy betegen nem szabad menni, mert sokaknak K.O az immunrendszere ugye...
Itthon azért próbálkozom a gyakorlatokkal. Jobban mozog kicsit, de estére jobban is fáj. Valamit valamiért ugye...
A suliban lassan itt a fő tárgyak finish-e, mert a nem csúszók ugye csak 6 hetet vannak elméleten. Így csak a fele tárgyam lesz majd, viszont most rá kell kicsit kapcsolni, mert pl beadandók is vannak amire 2 hét van már csak...

Ovis farsang és egyebek

2011-02-26T09:36:00.000+01:00

Tegnap volt a farsang az oviban.
Nálunk az a szokás, hogy a szülők csak akkor vehetnek részt a mókában, ami egyébként délelőtt van, ha jelmezt vesznek. Természetesen a fényképezőgép nem jelmez. Idén volt két szülő, aki nem vett fel semmit, még csak jelképesen sem, ami engem nem annyira zavart, csak kicsit igazságtalan szerintem egy tavalyi nagymamával szemben, akit csúnyán elküldtek, még öt percre sem engedték be fotózni.
Én krokodil voltam :-D, de rólam nincs kép az albumban (magamat nehéz fotózni)
Keve kék skorpió volt.
Nagyon jól szervezett buli volt. Volt eszem iszom (ugye mindenki vitt ezt-azt) és voltak játékok. Volt ami a gyerekeknek, volt ami a szülőknek és volt ami közös. Én csak a célba dobást, kukorica öntést, "seprű táncot" (körbejár a seprő és ha megáll a zene az esik ki, akinél éppen van) vállaltam, a többi feladat mint pl székfoglaló, kötélhúzás, tánc stb nem az én bokámnak találták ki (még)
Egy dolog volt ami nem igazán tetszett, az a zene, amolyan mulatós (pl Teknő), meg mindenféle pár éves dizsi-zene holott egyik anyuka hozott Alma CDt is, amiről a legvégén betettek egy darab számot...
Keve szerintem idén érezte magát a legjobban, legfelszabadultabban, játszott, táncolt. Sőt! Lányokkal is táncolt :-D

(ezért a videóért egyszer nagyon "kikapok" :-) )
Zárásképpen jött egy pasas, aki a tornateremben tartott bulit, 3 csoport volt jelen egyszerre. Gitározott, énekelt, a közönség meg táncolt...
képek:

Délben együtt jöttünk haza, aludtunk egyet, majd mentünk a hokira. Odafelé már buszoztunk, csak visszafelé taxiztunk, mert ebbe az irányba messze van a megálló. A lábam a nap végére így is K.O. lett éjjel alig aludtam annyira fájt.
Az edzésen 5től a kicsikkel (hokisuli) edzett, 6tól meg a nagyokkal
Először csütörtökön vett részt a nagyok edzésén. Attila nagyon kedvesen "bemutatta" a többieknek és ami nagyon szimpatikus volt, mondta nekik, hogy új és kicsi de ők is így kezdtek és fogadják normálisan. Akkor csak a 2004-es kapus volt edzésen (Áron aki 2003as csütörtökön már a Millenárisra jár kapusedzésre) Levi, aki éppen jelen volt örömmel fogadta, hogy van "Kiskapus" eddig ugye ő volt az (fél évvel idősebb csak a Kevénél) és egyből a szárnyai alá vette, tüneményesen segített, tanácsokat adott neki és olyan aranyosan vezérelte, a Keve meg igyekezett utánozni, hol több, hol kevesebb sikerrel. Az edzés második felében "meccs" volt, volt aki megértette, hogy először van a kapuban, volt 1-2 gyerek aki viszont örült, hogy gólt ütött... Pár srácon azt láttam, hogy nem is a kapura céloztak, hanem a gyerek botjára :-)
Tegnap már mind a 2 nagy kapus jelen volt, így "forogtak" hol az egyik csapat kapujában álltak, hol a másikban (így igazságosabb volt szerintem)
Van a kicsik közt egy két gyerek aki viszont féltékeny vagy nem is tudom. De nem csak a Kevére, hanem egymást is "oltják". Ez nem tetszik, bevallom. Mert szerintem egy csapatnak össze kell dolgozni és nem egymást csesztetni, hogy én vagyok a jobb te szar vagy (de a szülők kb ilyenek ezeknek a kölyköknek, így mit várunk...)
A legtöbb szülő viszont tök normális, egyik másik apuka tök vicces ahogy a gyerekét irányítja, be-be kiabál :-D még szerencse, hogy én nem értek a hokihoz.

A bölcsis farsangról még: Nimi végül is tigris volt, az elefántot pedig kölcsön adta Máténak, az albumban nem szemezgettem, mindent feltöltöttem, amit kaptunk így ez több mint 200kép:

Nekem szerdán kiszedték azt az egy öltést és megbeszéltük a gyógytornát. Hétfő-szerda-péntek 1 óra hetekig, akár hónapokig. Kemény lesz. A dokimhoz 4 hét múlva kell mennem.
Persze anyós valamiért pont szerdán hajnalban döntött pont úgy, hogy nem tud jönni, amikor is muszáj volt vinni a gyereket bölcsibe, hisz ha a sulit ki is hagyom reggel, délelőtt a varratszedés miatt menni kell és csak nem viszek egy tomboló 2,5évest egy ilyen helyre. Így muszáj volt, hogy magam vigyem. A Kitti fogta a kezét én meg a mankóval, busz 2 megálló majd séta... azóta mi hordjuk a gyerkőcöt. Érzem is a lábamon...
akkor láttam, hogy újítás van a bölcsiben, a hátsó aulában egy tornázós dühöngő van, ahova kijárnak foglalkozásokat tartani. Tök jó, van sószoba, dühöngő. Szeretjük a bölcsit :-)

Alakul...

2011-02-19T08:26:00.003+01:00

...nak a dolgok

Kezdem a Kevével. Tegnap megvolt a nagy beszélgetés az edzővel. Mint kiderült rajtunk múlik a dolog, tehát ha mi bevállaljuk ugye, akkor várja a gyereket. Mert benne van amit keres valószínűleg (szerintem az x faktor is benne van, mert néha még úgy tartja a lábát :-D )
Sőt! Ha a gyerek valóban a kapus poszt mellett dönt, akkor jövőhéttől örülne, ha a nagyok edzésére is mennénk, hogy lássa a nagyokat, tanuljon tőlük, ismerkedjenek.
Szóval este leültünk a gyerekkel át beszéltük pro és kontra. Kapus akar lenni.
Szóval ha minden oké lesz, akkor csütörtökön már megyünk a nagyobbakhoz (7-8 évesek) Azért csak csütörtökön, mert hétfőn bemutató edzés lesz a koris farsangon. De ha menni fog a dolog (meg én, mert ugye nem taxizunk annyit....) akkor ezentúl hétfőn, csütörtökön és pénteken edzés 5-től, és pénteken ugye 5-től a kicsikkel, 6-tól a nagyokkal.
Május utolsó hetében, a gyereknapi hokis cucc előtt 4 napos "edzőtábor" lesz (18000), az első meccsek előtt, mert ugye a gyereknapi mókán lesz az első meccsük más csapatokkal.
Valamint ha sikerül leegyeztetni a dolgot akkor kapustábor (ha jól értettem a szövetség más feladatot szánna az edzőnknek pont arra a hétre) szóval ha összejön egy hét kapus tábor (25000)
Viszont ami pozitív: nem kell komplett cumót venni (egyenlőre) csak egy nyakvédőt, egy szuszpenzort és egy gurulós sporttáskát, mert minden mást Attila ad. Azért gurulós tatyi, mert ugye a hoki móka az én feladatom, én viszem majd a gyereket mindenhova és veszett nehéz, főleg a kapus felszerelés.

Niminek pénteken volt a farsang, de még nem tudok képeket mutatni, mert egyrészt még nem is én viszem, hanem anyósom, másrészt nem azonnal vette fel a jelmezét, hanem később beszélte rá a gondozónéni, állítólag mind a 2 jelmezt felvette amit vitt (tigris ruci, meg elefánt jelmez). Készültek képek amiket majd év végén a többivel (pl mikulás, karácsony stb.) együtt kiírnak CDre és úgy kapjuk meg. A többieknek jövőhét végén lesz, Kevének pénteken (szülők is csak jelmezben mehetnek) a csajoknak szombaton lesz. Ma megyünk a barátnőmhöz aki jelmezeket varr.

Én és a bokám (vagy legalábbis az a boka, ami azt állítja, hogy az enyém):
Ha rendesen bemelegszik akkor már egy bő fél centivel tovább mozdul. Főleg ha cipőben vagyok, mezítláb annyira nem. Lassan de tudok haladni, így pénteken már BKV-val mentem suliba. Igaz oda-vissza meg kellett szólítanom az első ülésen ülőt, hogy bocsi, de add már át a helyed, mert valami tök érdekeset látott kint, annyira bámulta az ablakot, hogy nem vette észre a 2 mankót (ha értitek ;-) ) viszont pl odafelé tök aranyos volt a buszsofőr, még jó 10 méterre voltam a busztól, de megvárt, amit természetesen meg is köszöntem. Viszont érdemes volt bemennem, hiába csak egy előadás volt, mert segítő kapcsolatok pszichológiája volt és a stresszről volt szó. Alapból érdekes a tárgy.
Viszont van egy tárgy ami eléggé elrettentő példa jelenleg. Úgy értem a jelenleget, hogy akik még csak nem is csúsztak, azoknak is korai a dolog. Ez a tárgy a szakdolgozati módszertan. A feladat erre a félévre találni egy lehetőleg szakmai témát, amihez kutatási tervet meg ilyesmit kell csinálni. Lehetőleg legyen egyedibb érdekes, tudj valami "újat" mondani meg ilyesmi. Na már most azok akik nem csúsztak most kezdték a szakmai tárgyakat és még csak az elején járnak, igazi szülést elvben csak videón láttak és egy műanyag bábun tapogattam méhszájat, babafekvést...
Szóval így azért nehéz belőni egy témát, márpedig többen gondoljuk azt, hogy ez alatt a 3 féléves tárgy alatt olyan témát akarunk alapozni, amin a végén pofozunk egy ici-picit még és már be is adhatjuk.
Az én témám kb megvan, de macera megfogalmazni a hipotéziseket a kutatási tervhez.
Én az apa szerepét/jelentőségét szeretném vizsgálni a várandós gondozás kezdetétől a gyermekágyi szak végéig, mint pl bement-e már az UH-kra, be mehetett-e egyeltalán, bent volt-e a szülésen, milyen volt a kórház rooming-inje, meg ilyesmi, valamint az első időkben mennyire "félt" vagy nem félt megfogni a picit, pl pelenkázni, fürdetni. Meg az anya miként élte meg azt, hogy az apa ott volt-e vagy sem meg ilyesmi. de nem lesz egyszerű, nem tudok, nem szeretek fogalmazni, nehezen tudom alkalmazni a stílusjegyeket szóval macera az egész...
Ja és számítsatok rá, hogy a kérdőívemmel Benneteket is megkereslek majd :-P meg esetleg interjút is szeretnék...
Viszont végre van a kedvenc tárgyam és a kedvenc tanárom tartja. Egyszerűen hatalmas a pasas. Addiktológia a téma. Nem szárazon adja le a dolgot, hanem viccesen és/vagy példákkal (ő maga is addiktológus pszichiáter, nap mint nap foglalkozik velük) mindig tropára röhögöm magam, viszont emlékszem az anyagra tanulás nélkül is valamint nagyon jó dolgokat mond a személyiségről és mindenről. Hétfőn kórház látogatás a Nyírőben, megnézzük az addiktológiát, a detoxikálót meg mindent. (tavaly is voltunk páran a tanár egy másik tárgyából kifolyólag, hát érdekes volt...)

kép...

2011-02-16T06:36:00.003+01:00

Első képen a lábam műtét előtt (nem piszkos csak megjelölték a műtendő lábamat, valamint biztosra mentek, mert a "beteg" oldalamra kellett a karszalagot is tenni.
A másodikon az az egy egész öltés.
Éjjel csípett rendesen, meg a csontom is fájt, azaz a fáj annyira nem jó szó lüktetett és sajgott.

Műtét, vagy mi...

2011-02-15T16:19:00.002+01:00

Na elcsentem a saját hozzászólásomat egy fórumról Így nem kell még egyszer írogatnom...
Túléltem a dolgot. Bár a várakozás cseppet felőrölt. Háromnegyed 7re ott voltam (7re kell odaérni ugye) fél8 után bevették a papírokat és 3/4 10 volt mire bejutottam a betegfelvételre, ahol azon kívül, hogy aláírattak velem pár papírt, kaptam egy karszalagot és egy nyilat rajzoltak arra a lábamra amit műteni kellett SEMMI nem történt. Aztán felküldtek osztályra ahol nem ágyat, hanem kerekesszéket kaptam (nem volt ágy az osztályon és ugye én ambuláns voltam), amiben bő fél2ig kellett üldögélni, kaptam cuki kis egyszer használatos hálóinget (mint a muszáj-kabát...) , majd legurítottak a műtőbe, először az előtérbe. A műtőbe konkrétan 13:50 kor toltak be, még dumáltam a dokimmal, előre elnézést kértem az esetleges hisztériás pánikrohamomért, bemosakodott mindenki, meg beöltözött, jól lefertőtlenítették a lábamat, körbe tapogatta a bokámat (kereste a csavar pontos helyét) kaptam lidokain szurit (ez kicsit kellemetlen volt) vágott és csavarozott, konkrétan nem fájt, de éreztem ahogy a csavar forog ki a csontomból, meg azt a "taszigálást" és kaptam egy darab öltést. Nem volt hisztériás rohamom, fegyelmezetten tartottam a lábamat és néha pöckölgettem az ujjammal a mellettem álló infúziós állványt (szerencsére csak az asztal tartozéka én nem kaptam semmi ilyet) 14:05 kor már kifelé toltak a műtőből elköszöntem a dokitól, újabb randit beszéltünk meg jövőhét szerdára varratszedés miatt, valamint akkor beszéljük meg a gyógytornát. A beteghordó még gyorsan eltolt a röntgenbe (lassan már világítok annyit fotóznak..) és fel az osztályra, ahol felöltöztem és hazajöttünk.
Csak azt nem értem, hogy miért nem lehetett úgy, hogy egyre szépen odamegyek, beköszönök, felveszem a hálórucit, megműt, hazajövök? miért kellett ezt ezzel a sok várakozással megspékelni?

Most pedig megy ki az érzéstelenítő és csíp a varratnál...

be vagyok tojva kicsit

2011-02-14T19:27:00.002+01:00

holnap kiszedik azt a bizonyos csavart. Nagyon félek, hogy eluralkodik rajtam a hisztis énem, ami ciki és égő lenne, de a pakliban benne van....
Azt sem tudom hol van, miképpen szedik ki és "csak" helyi érzéstelenítéssel teljesen ép tudattal.
Reggel 7ig kell becsekkolnom, majd kapok egy ágyat és várunk szabad műtőre (szerintem jó későn mert én ugye ehetek-ihatok...)
Aztán pikk-pakk (he-he-persze) kikapja a csavart és mehetek Isten hírével.
(ha nem jelentkezem este akkor...)
Gondoljatok rám, szorítsatok nekem!

hoki hoki hoki

2011-02-14T08:36:00.003+01:00

A lecke fel van adva :-)
A videón egyébként szerepel a mi edzőnk is, Attila.

:-)

2011-02-11T20:38:00.005+01:00

Keve, mint kapus.
Ma vette fel először az "igazi" szerelést, rendes rácsos sisakot, a szuszpenzort, a vállvédőt, a mamutot és a kesztyűt és a kezében volt a golie stick.
Természetesen nem ment minden azonnal és elsőre, sokat esett, egy kicsit pityergett is, de nem adja fel. Megértette, hogy hozzá kell szoknia, ha kapus akar lenni.
Nagyon büszke voltam Rá, októberben volt először kori a lábán, ma meg kapus szerelésben volt a jégen. És lila mezben ♥ Kell ennél több?
Amikor érkeztek a következő edzésre a szülők az egyik apuka ránézett a fiamra meg szólalt: Na Attila talált végre kapust? Mondom, hát annyira még nem biztos, kicsit pityergett a gyerek, mert nem ment minden elsőre, ahogy eltervezte. Erre nagy nevetésben törtek ki és Kármen apukája megszólalt, hogy Attilánál olyan a kapus szerelés mint a pókembernél a fekete maszk, ha egyszer felvette akkor azt már nem veszi le. Szóval valószínűleg marad a dolog, remélem a gyerek is belerázódik. Igyekszünk majd sokat gyakorolni. Én pl az öltöztetést. Nem egyszerű a "mamutot" feladni a gyerekre és mindent jól összekötni...

ma...

2011-02-11T10:02:00.002+01:00

...sem javult a helyzet, a bokám hajthatatlan. -Szó szerint.
De ez van így bírtam járni. Vagyis így nem bírok, de mindegy.

Mivel ma csak egy előadásom lenne most sem mentem be. A bkv még nem működik, messze vannak a megállók és túlságosan félek a zebrától az urániánál, mert még normál lábbal is úgy érek át a zöldön, hogy ha zöldre vált azonnal lelépek és szedem a lábamat...
Szóval ma kihagytam a sulit és spóroltam 4ezret a taxin.
Este pedig most már remélem eljutunk végre edzésre, szerencsére Keve jól van, most éppen oviban. Nimit fogtam ma itthon, ha már úgyis én is itthon vagyok, részben mert picit taknyos, részben meg mert bírjuk az ilyen napokat amikor kettesben vagyunk :-)
Néha ugyan kicsit hisztis, de amúgy meg zabálni való. Egyre többet beszél, egyre viccesebb sokat mókázunk és végre érthetően kifejezi magát mindenben. Mondjuk azért olyankor jókat nevetek, mikor például azt mondja, hogy "manókok" meg ilyesmi :-D
De ez a legjobb kor szerintem.
Persze a többit is imádom, de ők már néha nagyon erős egyéniségek... nem könnyű őket meggyőzni, ha valamiről mást gondolok pl.

kép erős idegzetűeknek

2011-02-10T07:51:00.003+01:00

Elég vacak minőség kicsi telefonommal csináltam (még vakuja sincs...)
Belboka:

Külboka:

szóval így jártam...
ja és még mindig nem hajlandó mozogni....

Helyzet

2011-02-09T20:36:00.002+01:00

Ma leszedték a gipszet...
Hát, finoman szólva nem erre számítottam.
A bokám kb 1cm-t mozog le-fel oldalra annyit sem., járni csak bottal, lassan és nehezen, meg be van dagadva.
Ami a legrosszabb: valami állítócsavar nevű biszbaszt kedden ki kell szedni egy ambuláns műtét keretén belül, mert ha nem teszi a dokim, akkor előbb utóbb eltörik a terheléstől.
Majd aztán beszéljük meg a többit, mint például a gyógytorna.
Képet holnap pakolok fel, csak erős idegzetűeknek... (bár az áztatástól sok varr lejött és agyonkentem a kiszáradt bőrömet niveával, így nem annyira durva

Ez is, az is...

2011-02-06T15:56:00.003+01:00

Keve nem ment mégsem edzésre, mert aznap délután hőemelkedése volt. Nem kockáztattam a dolgot. Felhívtam Attilát és megbeszéltük, hogy jövőhéten nézzük meg milyen is a kapuban. Azóta is néha fel szökik a hője, nem vészesen, de remélem hétfőre már helyre jön.
Ahogy azt is remélem, hogy senki nem fogja elkapni a dolgot, hiszen jövőhéten kezdődik a suli nekem is. Hétfőn még nem megyek be, mert egy előadás miatt nem akarok 4ezer forintot taxira kiadni. Kedden már muszáj bemennem, mert csupa gyak. jellegű óra lesz, amiről kedvezményes tanrenddel sem lehet hiányozni.
Mókás egy félévem lesz. Az évfolyam azon része akik mehetnek gyakorlatra (max. 30an, holott 80 felett volt az évfolyam az első nap mikor kezdtünk), szóval ők 6 hetet lesznek csak az egyetemen, így azokat a tárgyakat, amiket én is feltudtam venni 6 hét alatt ledaráljuk (alkalmazott pszichológia, segítő kapcsolatok pszichológiája, addiktológia, szakdolgozati módszertan) ezután már csak a választható tárgyakra kell bejárnom, valamint latinra, amit tavaly elsumákoltam és klinikai szimulációra, amit most is indítottak és ősszel azért nem tudtam felvenni, mert nem volt még meg az élettan1-em.
Az órarendem ezek fejében eléggé szellős, hétfőn és pénteken pl van az első 6 hétben reggel 8-tól lesz 1-1 előadás és kész, és a 8.héttől sem hátfőn sem pénteken sőt még páratlan csütörtökön sem kell bemennem majd.
A jövőhét még tuti macera lesz, hisz csak szerdán szabadulok meg a gipszemtől és még nem tudom azt sem, hogy hogyan fogok majd tudni járni.
Annak nagyon örülök, hogy végre kisüt a nap. Olvad fel a jég így már nem kell majd rettegve indulni reggelenként, hogy elesek a jégen. Valamint így volt végre értelme elhúznom a sötétítőt az erkélynél. Így derült ki, hogy itt is okozott kis kárt a földrengés, megrepedtek az erkélyen az üvegek. Szerencsére ilyen dróthálós üveg, így nem veszélyes, nem is fog kitörni, csak nem szép...

:-)

2011-02-04T09:19:00.003+01:00

Keve javulóban van, szerdán volt utoljára lázas, azóta hőemelkedése sincsen, ha ma sem lesz, akkor el tudunk menni este az edzésre...
Most, hogy itthon volt megkértem néha, hogy segítsen nekem kicsit, például kivinni, behozni ezt azt... (ugye én 2 mankóval közlekedek, így hozni-vinni nem igazán tudok)
Tegnap mikor mosogattam oda állt mellém és ezt mondta:
Anya én becsaptalak téged! Nem is vagyok beteg, csak itthon akartam maradni segíteni neked.
Hát, nagyon jól sikerült a becsapás, főleg az a 39,5-es láz :-DD

már csak 5 nap ebben a vacak gipszben (remélem)

Update bürokrácia:
Szerintem nagyon etikátlan mások előtt kibeszélni az ilyesmit egy szociális bizottságban. Egy évfolyamtársam másnap volt bent, állítólag mi is téma voltunk, de csak annyit csípett el, hogy lány gipszben, kopasz férj... mást nem hallott, viszont még valakiket kibeszéltek, mint, hogy X. Y. nem kap majd semmit mert ezt azt gondolják, mivel 2 asztalnál folyt az elbírálás ezért rendesen lehetett hallani mi is folyik a másik asztalnál és azt is, hogy időnként milyen lekezelő hangnemben folyt az elbírálás
Ilyenkor mindig a kápós "legenda" jut az eszembe, miszerint a koncentrációs táborokban egyes zsidók kaptak egy kis hatalmat, állítólag és ők is ugyan úgy kegyetlenkedtek, ha nem jobban, mint a katonák, ha már hatalmat kaptak. Holott ugyan olyan emberek/rabok voltak, mint a rabtársaik.
Itt is kb. ez zajlik...

Bürokrácia...

2011-02-02T18:13:00.001+01:00

Ma bementem az egyetemre intézni az intézni valókat.
Érdekes dolgok ezek...
Példának okáért szoctám (szociális ösztöndíj):
Beviszem a papírokat, ugyan azt mint ősszel, amikor is szó nélkül elfogadták a dolgokat (bonyolítja a helyzetet az, hogy ugye albérletben lakunk és én a gyerekekkel a szüleimhez vagyok bejelentve a páromnak nincs lakcíme sem) a csajok akik ott voltak és átvették mindenre húzták a szájukat, mindent többször el kellett magyarázni. Holt érdekes módon ugyan azokra a körülményekre és azokra a dokumentumokra most 25 pontot adnak, ami ősszel 31 volt. Ki érti ezt? Ja hát igen, akkor még a szociális bizottság élén egy tündérpofa jó fej tanárnő volt, aki nekem sajnos, de amúgy pedig hála Istennek elment Babázni, így most egy új ember van a bizottságban.
(amúgy egy papírt kifelejtettem, így be sem adtam, mert akkor csak fellebbezéssel csatolható a dokumentum, így meg 15.-ig leadható még....)
Ilyenkor azért elgondolkodom, hogy érdekes dolgok ezek és vajon tényleg vannak-e alapjai a pletykáknak ami a pénz elosztásokról szól....
Ha már bent voltam elmentem a sulidokihoz tesi felmentés ügyben. Azon kívül, hogy megváratott még csak a papírjaimat sem kérte csak ránézett a lábamra és már megírta, holott nagyon csúnya legendák vannak róla suli berkekben (mint a nagypocakos terhes lánynak szegezett kérdés: miért akarja felmentetni magát?, meg ilyesmi...)
Meg elintéztem még a könyvtárat és egy papírleadást.
Ja és hogy jó legyen: A türelmetlen férjemmel és Nimróddal voltam, Nimród valamit valahol megfogdosott amin domestos szerű cumó lehetett kimarta a 6 rongyos melegítőfelsőjét. Rohangált és szófogadatlan volt, meg kicsit hisztis, alvás időben mentünk ugye.
Azt hagyjuk, hogy eleve full idegbeteg módon indultam el, mert csupa jég a járda és rettegve indultam a taxi felé, féltem, hogy elesek.
A lábam megint vacakol, esténként úgy be dagad, feszíti szét a gipszet, remélem hamar lejár az egy hét és leszedik.
Ezt a mai napot nem szeretem....

Hoki

2011-02-01T17:15:00.000+01:00

Ahogy ígértem pár sor a hoki helyzetről...
Amennyire Attila az edzőnk szavaiból kiveszem, alakul a csapat, mindenkivel elégedett, fejlődnek a srácok (és a múlt hét péntek óta nálunk is van egy kislány, ahogy az egyel nagyobbaknál is, aki nagyon ügyes)
Szóval ha minden jól megy akkor készülhetünk arra, hogy tavasztól hivatalosan is Polus Pingvin lesz a gyerekből

Ennek tükrében egyre aktívabban ásom bele magamat a témába. Azt már tudom, hogy nem lesz olcsó mulatság, de ez van.
Nagyon örülök, hogy amikor ez a sportág megtalálta a gyereket, akkor ebbe a csapatba került. Már sima a ovis-kori oktatáson is nagyon szimpatikusnak találtam az edzőt, Attilát. Talán írtam is anno, hogy amikor sír egy-egy gyermek (az elején az évnek) akkor nincs üntyülü-müntyülü meg effélék, tudomást sem vesz róluk, nem szól rájuk, nem kiabál velük, nem alázza meg őket, hanem folytatja tovább az edzést. A kölyök pedig rájön, hogy semmire nem megy ha sír és csak kimarad a mókából, pár perc és már újra korcsolyázik...
Hokis edzőként is nagyon jó. Igazi csapatot igyekszik kovácsolni a srácokból. Sőt amolyan nagy család feeling van, kölykök, szülők, edző. Nem idegbeteg (mint anno egy két kajak-edző az én időmből), többször hangsúlyozta, hogy a fair play a lényeg, a srácok tudjanak nyerni, de ne szálljon el a fejük, tudjanak veszteni anélkül, hogy csalódottak, agresszívek legyenek és az ellenfél csapata nem ellenség, hanem ellenfél. Nagyon bízik abban, hogy az utánpótlás a jövő kulcsa és végre itthon is lesz nagy kultúrája a jégkorongnak. Sok mostani utánpótlás válogatott került már ki a kezei közül. A kapus utánpótlás sorsát is a szívén viseli, minden nyáron rendez(nek) a pólus pályán kapus tábort. Keve ugye kapus szeretne lenni, most pénteken kap kölcsön egy szerelést és kipróbálhatja mit tud. Naná, hogy ahogy nézem a kapus felszerelés jóval költségesebb a "sima" játékosokénál, de ez van, a gyerek az első :-D
Múlt héten már kezdtem felmérni a "terepet", az árakat.
Ugye áprilistól heti 3 jeges edzés és 1 száraz lesz+ hétvégén reggel állítólag használhatják az újpesti jeget és így kerül a tagdíj 10ezerbe (most egy edzés/hét 5000) szóval ez nagyon is baráti szerintem, más egyesületeknél jóval drágább és még a pálya beosztásuk sem a legjobb, itt meg rend van és nyugi.
Gyereknapkor már a saját szerelésükben kell lenniük (alap védő szett 30-40ezer+ apróságok, mint ütő, szuszpenzor, alsóruha, fejvédő egyebek) de "hivatalos" árlistát pénteken kapunk attól a bolttól ahol Attilának van ismeretsége
Nyári szerelés (mez, sapi stb)10ezer körül
Ezen felül vannak ilyen olyan extrák, mint szülőknek pulcsi a csapat lógójával+ gyerek nevével 5000 kb.
Téli kabát, téli sapka, melegítő... ezek végül is nem drágák, meg van az áruk, de kb ennyibe kerül egy nem is annyira márkás cucc is, amin se logó, se név.... meg ezt ugye nem most kell megvenni, majd csak ősszel
Ha beválik a poszton a kölyök, akkor ugye van a kapus tábor. Ha már mehet (van hely és bevállalják a 6 évest is) akkor 25ezer egy hétre. Napközis dolog kaja, edzés, móka... (végül is ez sem drága ismerve a programokat, azt, hogy tanulnak és jönnek majd nagy játékosok is, ami egy ilyen kölyöknek élmény, szóval reggeltől délutánig tömény elfoglaltság, nem gyerekmegőrző.
Mivel Attila hokicsaládot fabrikál, így állítólag nyáron van családi táborozás a balcsin (nem tudom mennyi, de apánk eleve csak egy hétvégére hajlandó, de még fűzöm majd ;-) )
Ősszel mindig van ilyen szupermini torna kint Bécsben, állítólag ilyenkor családi wellnes hétvégét szerveznek, 2 napos... (bár nem tudom, hogy idén Keve már tagja lenne-e a keretnek, aki utazik)
Ha befagy a Csömöri-tó akkor ott is vannak családi "piknikek", családi napok
Na meg ugye, ha már meccsekre kell majd járni azok sem mindig vannak itt Budapesten.

Viszont mérlegelve a dolgot:
Oké átcsoportosítom majd a költségvetést mert nem kis kiadások.
DE van egy esélye a fiamnak, talán később él majd vele
Addig sem a számítógép előtt porosodik a gyerek és tompul agyilag.
Szerintem egy sport ad egy alap tartást a gyereknek, edzi a testét-lelkét, megtanulja a kitartást, a fegyelmet de mégis szórakozik.
A családnak is jót tesz majd, ha ezen ürügyön felbuzdulva néha kimozdul majd, mikor meccsekre kísérjük a Vakarcsot. Nem a panelben ülünk a 4 fal között.
Az edzések továbbra is az én dolgom lesznek, ezzel nem terheljük Apát. Jelentősen könnyebb lesz ősztől, ha a két fiú egy oviba jár majd, és délután együtt megyünk edzésre, addigra Nimi is fejlődik annyit, hogy végig bírjuk majd azt az 1-1 órát, olvasással és edzés nézéssel. Most még macera lenne ugyanis üvölt a pálya szélén, hogy "POKIII POKIII én is akajok, kéjek kojit" és alig lehet visszafogni.
Erősen gyanús, hogy 1-2 év és már ő is a jégen lesz. Van most egy 4 éves kis srác a hoki-suliban, ugyan ez a helyzet, nagy tesó hokis (most megy át majd a minibe Újpestre) a pici pedig már hokizik. Kész öröm lesz a családnak a nagyot az UTE-be a picurt pedig ide hordani heti 3-4 alkalommal :-D

Nem ússzuk meg?

2011-02-01T08:33:00.002+01:00

Reménykedtem benne, hogy legalább az influenza (vagy ki tudja milyen lázas nyavalya) elkerül minket idén, hiszen különösen ügyelünk most a rendszeres C és egyéb vitamin bevitelre, vitamintablettákkal is meg egy raklap gyümölccsel, zöldséggel...
Ennek ellenére Keve ma reggel lázasan ébredt. Még nem vészes 38,0°c így nem adok neki még lázcsillapítót, had dolgozzon a szervezete.
Mivel anyós bemondta az unalmast ezért a Nimród eleve itthon van velem (nincs aki vigye bölcsibe) Hármasban vagyunk itthon. Elég macera a dolog, egész nap rumliznak, kergetőznek, néha ölik egymást, üvöltöznek (nekem meg fáj a fejem és hisztis vagyok)pakolni se tudok utánuk normálisan így fél lábbal és ami a legrosszabb, így hogy buli van -szerintük- Keve nem fekszik rendesen, hiába magyarázom, hogy így nem fog meggyógyulni a pénteki edzésig. Pedig nagy nap lesz, mert Attila ki fogja próbálni a gyerek által áhított poszton, ami a kapus, mert bár még nincs április, szerintem már erősen agyal Attila a 2005-ös csapat összepakolásán, de erről majd a következő posztban...
Szóval tartok tőle, hogy ez a betegség végig fog gyalogolni az egész családon.
Ami nekem (lassan már gyakorló) hipochondernek kész para lesz, lévén így is félek mi van a 2 sebemmel a gipsz alatt így majd ha belázasodok mocoroghat a kisördög, hogy most csak influenza, vagy elfertőződött a sebem? Ami amúgy is mostanában sokat fáj, ég, viszket...
Valamint így a Páromnak extra feladatai is lesznek, dokihoz hordani a gyerekeket, amíg én nem tudom. Szegény amúgy is utálja az ilyen helyeket és a várakozást. Tegnap Kittit vitte az ügyeletes balesetibe, mert még csütörtökön elesett a suliban és megütötte a bal csuklóját, amit borogattam, kentük flectorral és fásliztam, nem színeződött el neki, különösen fel sem dagadt, csak fájlalta. Innen csókoltatom a kedves osztályfőnökét, aki ennek ellenére még 4ütemű fekvőtámaszoztatta, hiába mondta, h fáj a keze... csak tudjak járni, elkapom.... Szóval nem igazán javult a dolog ezért kicsit aggódtam, elmentek tegnap a Bethesdába, volt röntgen meg minden. Szerencsére csak zúzódás ugyan az a terápia ami eddig. Relatíve "feleslegesen" mentek, de legalább megnyugodtam. Szerencsére volt wlan a kórházban így apa sem unatkozott annyira, a telefonján néztek youtube-ot, szomszédokat meg ilyesmit :-D

Földrengés!!!

2011-01-29T21:44:00.002+01:00

Mint azt a fészen már olvashattátok alattam is megremegett a föld, ahogy Orsiéknál is.
Hihetetlenül furcsa érzés volt, enyhén azért bepánikoltam.
Úgy kezdődött, hogy ültem itt a gép előtt és hátulról egy rántást éreztem, majd folyamatosan oda vissza kisebb taszigálásokat, mint mikor pl Nimród szeretné kivívni a figyelmemet és cibálja a székemet hátulról, már majdnem rá is szóltam, mikor leesett, hogy mind a 4 porontyom kint eszik, a pasim meg mosogat a konyhában. Ekkor oldalra néztem és láttam, hogy leng a fenyőfa, az akváriumban meg mozgott a víz, nem sokáig tartott az egész, talán pár másodperc elkiáltottam magam, hogy apa gyereeee de mire beért csak azt látta, hogy a fenyődíszek hintáznak még kicsit. Ő nem érezte, ahogy a kölykök sem. Ezért tök hülyének éreztem magamat, már arra is gondoltam, hogy megkattantam. Még tartott a híradó, de percekkel később sem volt egy fél mondat sem róla, így egyre inkább azt hittem csak képzelődtem. Majd a rádióban a 7órás hírekben elmondták, hogy 4,8as földrengés volt ma Magyarországon, az epicentruma Oroszlánynál volt, de nagy kiterjedésben érezték (ugye én Bp. 15ben lakom, Orsiék Fehérváron, mégis éreztük ahogy a Felvidéken is, Győrben is, Pécsett is...)
Remélem senkinek nem esett baja és nem lettek káraik.
Én minden esetre meglepődtem magamon, mert bepánikoltam, percekig remegtem. Az futott át az agyamon az alatt a pár másodperc alatt, hogy Istenem, ha ez eldurvul hogyan mentem a gyerekeimet így törött lábbal a gyerekeimet?
Remélem ennél nagyobb vészhelyzet soha sem lesz és nem kell élesben kipróbálni, hogy miként reagálom le az ilyesmit. Mert azt hittem magamról, hogy "keményebb" vagyok.

Mostanában...

2011-01-28T07:50:00.004+01:00

Velem gyakorlatilag sok újdonság nem történik, de erről később...

A csajok megkapták a bizonyítványokat a félévre. Nem kitűnő, de nem is annyira rossz, én egyenlőre kb ennyit várok el tőlük. Sőt Kitti olvasásból megtáltosodott, dicséretet kapott. Imád olvasni, falja a könyveket, amik a korosztályának vannak, főleg a kislányos "regényeket", nagy kedvence a Holly Webb könyvek de szereti a tündéres dolgokat is, a Keve karácsonyra kapott Anna Peti Gergő könyvét is azonnal kiolvasta. Apától karácsonyra megkapta a Légy jó mindhaláligot, de azzal még nem bír, amit nem is csodálok. Van, hogy egyszerre több könyvet is olvas.
Fanni? Na ő más tészta. Mindig csak azt csinálja meg amit nagyon muszáj, holott nem hülye, csak lusta. Mondjuk ez se jó szó, mert ha focizni vagy hócsatázni kell akkor megtáltosodik. Érdekes, hogy az alkata olyan lányos, de a természete inkább fiús. Sokkal könnyebben megtalálja a hangot a srácokkal, mint a lányokkal (velük nagyon sok vita van, a legtöbb kis fruska az osztályban kész "picsa" intrikák, keverés...) sokkal inkább focizik, bakugánozik, kártyázik stb a fiúkkal, mint a csajokkal kelljen babázni. Érdekes, mert van egy kiscsaj, ő is Fanni, ő is kis picike törékeny(nek látszó) kiscsajszi és ugyan ilyen.
Most, hogy kripli vagyok mind a ketten nagyon sokat segítenek, hol lelkesen, hol nem annyira, de ez érthető, kb már mindenki fáradt, testileg, lelkileg...
A srácok jól vannak. Kisebb balesetek előfordulnak, legutóbb Nimród esett akkorát a lányok szobájában, hogy felrepedt a szája nem is kicsit, úgy bedagadt a felső ajka, hogy bármelyik szilikon-cica megirigyelhette volna. Hogy mi történt, azt szerintem kb soha nem tudjuk meg, mert 4en voltak a lányszobában és mindenki mást mond...
Mivel anyós lebetegedett, ezért már második napja itthon van velem a kis vakarcs. Mert ugye a Kevét el tudják vinni a csajok, itt van az ovi a ház mellett, de a Nimi bölcsije messze is van és kicsi is még ehhez... Szerda óta terhelhetem csak a lábam (nem nagyon megy...), ezért féltem, hogy mi lesz, hogy boldogulunk mi ketten így, de eddig nagyon jól megy. Már be tudom tenni az etetőszékbe, alap dolgokat tudok csinálni a konyhában csak a járáshoz kell a 2 kezem, állni már rövid ideig tudok. Pakolni sem igazán megy, mármint a fiatalúr után a földről. Mert kedv kérdése a dolog nála, van amikor első szóra elpakol, van, hogy könyöröghetek neki...
Én: a vizsgaidőszakkal végeztem, amit kitűztem sikerült. Egy tárgyat hagytam elúszni, mert elég vacakul állok kredit ügyileg, és erre a félévre megvolt elég, de a tavaszira nem igazán. Ráadásul elég ellentmondásos információk voltak arról, hogy miképpen nézik a 2 félév/30 kredit minimumot (ha nem teljesíted mehetsz fizetősre jó 300ezer/félév) volt aki szerint minden utolsó 2 félév, volt aki szerint csak nyáron nézik az ősz+tavasz félévet. Utóbbi szerint jó vagyok előbbi szerint csak úgy, hogy átvittem azt a tárgyat és a vele járó 4 kreditet. Biztos ami tuti. Nem lettem kitűnő, vannak 5öseim és vannak 2eseim is. De megvan.
Finoman szólva jó sokba volt, hogy bejártam a vizsgákra, pedig igyekeztem csoportosítani, volt, hogy egy nap 2 vizsgát vettem fel, ha lehetett, de így is 4000Ft volt egy oda-vissza út. Először a férjem kísért el, majd a Kitti, aztán a Fanni, de legutóbb már egyedül mentem. Naná, hogy akkor esett a hó. Be is voltam tojva rendesen.
Mivel Apánknak pláza undora van, ezért Kevét is én hordom hoki edzésre, minden pénteken ötre (ez a minimum, ebben legalább tudok segíteni). Első alkalommal elég fura érzés volt visszatérni a tett színhelyére, ahol rommá törtem a bokámat :-D de már nem zavar, sőt. Mondjuk pl amikor hazajöttem a kórházból már műkori gálát néztem (azért egyik másik kunsztnál hangosan kiáltottam fel és megfájdult a sebem is...), a hoki azóta is mindennapos (ráérek) A pasimnak nem merem mondani, de rendesen hív a jég, talán ha helyrejövök és vastalanítják a lábamat (jövő ilyenkor) akkor... Lehet nem vagyok normális. Mondjuk ez akkor is eszembe jutott, amikor fekvőgipsszel ültem a pálya szélén, kértem a gyereket melegítsen be és a guggolásnál nem tolta elég mélyre a seggét (a jégen is csak hajolgat mikor guggolni kéne) ezért fogtam magam, megtámaszkodtam a pad szélében, törött láb kinyújt és megmutattam mit jelent, hogy a segget lenyomni... :-D Mindent a gyerekért!
A járás dolog még nem az igazi elég macera ráállni, lépni a beteg lábammal, kell még a 2 mankó. Ja és ugye senki nem mutatta/magyarázta meg, hogyan is kell érteni azt, hogy terhelhetem, milyen "technikával", stb. Fájdogál is, de legalább már nem dagad be annyira minden este és már néha rendesen is tudok aludni. Apró örömök...

Amúgy ha nem is írok minden nap (nagyon nincs is miről), akkor is olvasok másokat, valamint kb címszavakban néha követhető vagyok a plurk-ön (oldalt kicsit lejjebb a bloglisták alatt), ha valakinek "hiányzom".

Pánik

2011-01-14T08:16:00.002+01:00

Tegnap elmentem epilálni (fél munka, gipszcserekor legszívesebben neki estem volna a nyomi lábamnak is...) bent voltam a fürdőben, ajtót becsuktam.
Egyszer csak hallom, hogy Nimród össze-vissza rohangál a lakásban és üvöltözi, hogy Anya! Hol van Anya?!
Szegénykémet megviselte az a 3 nap amíg kórházban voltam.
Látszott az arcán amikor benyitott, hogy megkönnyebbült, hogy nem vesztem el megint

Varrat szedés

2011-01-12T19:53:00.000+01:00

Ma végre túl estem rajta, túl éltem de féltem tőle nagyon.
Először is ugye a gipsz levétel. Kőr-fűrésszel szedték le, már 2 hete ezen járattam az agyamat, hogy mi lesz ha belém vág (tudom, para-hipochonder vagyok a köbön)
Amikor megláttam, hogy Lóri bácsi közeledik a gipszem felé össze rezzentem, erre közölte, hogy ne nézzek oda nézzek ki az ablakon vagy nézzek a szemébe, és mindeközben rám nézett a fűrész meg dolgozott, én meg "könyörögtem", hogy oké én nem nézek oda de ő nézzen...
Lekerült a gipsz és a lábam a helyén maradt, természetesen nem vágott bele :-)
A látvány, hát finoman szólva nem szép -nekem, mert orvosilag normális. Tervben volt, hogy képet csinálok róla, de elment a kedvem, nem is tettem volna ide ki. Eleve még amikor a kötés rajta volt láttam, hogy a rászáradt trutyi a gézen zöldes fekete. Na mondom itt a világ vége, de kiderült, hogy még nem is. Kicsipkedték a varratokat, enyhén csípett.
Abban a percben tudatosult bennem, hogy még nem is reggeliztem és inni sem ittam. Annyira megszédültem, hogy le kellett feküdnöm a gipszelő asztalon.
Idő és anyag spórolás céljából járógipszet keptem, de majd csak 2 hét múlva állhatok rá.
"kedves" anyósom ki kombinálta, hogy nem is igaz csak lusta vagyok, mert a csepp agyához nem jut el, hogy nekem nem sima törésem volt, hanem állítócsavaros lemez van a lábamban, ami a belső boka nyúlványomat fogatja vissza (ugye ez tört le az alapjánál, a doki vissza puzzlezta és lemezzel oda csavarta), mert bezzeg (ebben nagyon nagy) amikor neki volt eltörve akkor ő 2 hét után ráléphetett és bár alig bírta el, de a lakásban mindent megcsinált bla bla. Nagy kaland! Apám járógipsszel nem vonszolta magát, hanem vadászatokra járt, vadat hajtott élőbefogáskor... Akkor ehhez képest ő hol van a bezzegjével?!) csak ugye mind a 2őjüknek "sima törése volt a lábszáron, nem duplatöréses műtött boka.
De nem is tudom mi a fenét várok, amikor ő bezzeg nem ment gyógytornára mert hülyeség, mindezt olyan hangon közölve, hogy szerinte nekem se kéne. Nem a pacikukit nem! Én használni akarom még a bokámat jó pár évig, rendesen.
Amúgy is a bögyömben van rendesen, játssza az eszét, idegeli a fiát (már a hét elején azt hittem gyomorfekélye van annyira fájt a gyomra. Mártírkodik, hogy ő tesz szívességet, holott a fia eteti és pénzeli, mert állítólag nincs mit ennie neki, meg a naplopó 22 éves fiának (akinek büdös a munka, sehol sem bírja, igényei vannak a 8 általánosával, drogozik és terrorizálja az anyját. de ha az meg elviseli, akkor áldásom rájuk, csak ugye ne a mi kontónkra...)
Kitti lányomat állandóan piszkálja, nem szeretik egymást.
NEm kértünk sokat, csak vigye el reggel oviba bölcsibe a kölyköket és néha főzzön. Már keresem az alternatívát, hogy lehetne lecserélni, mert ennyiért lehet már találok valakit, aki megköszöni a pénzt, nem pedig még hálálkodást vár...
A férjemnek ugye dolgoznia kell, mert valamiből élni is kell.

Szóval a lábam a megfelelő ütemben gyógyul, rtg "tökéletes", én nem vagyok hajlandó eltérni az utasításoktól, mert meghálálta most is a pracim, semmilyen színe nem volt amit "vártam", hogy kék zöld stb....szép, nincs túldagadva. Valamint mégis csak a dokim az adjunktus.

De az idegeink végesek, a férjem is napról napra stresszesebb nekem meg a szívem szakad meg, mert még nem tudok segíteni. Egyedül nem tudom ellátni a fiaimat, mert 2 kézzel Közlekedek, egy tányért nem tudok az étkezőig vinni. Ha már járhatok a gipsszel, akkor ez menni fog, max 2 hetet nem mennek oviba-bölcsibe.

Talán semmi nem történik véletlen....

2011-01-07T12:09:00.003+01:00

ezen nagyon sokat agyaltam az utóbbi napokban (időm ugye engedi)

Kezdem azzal ami lelkileg a legjobban érint. Az úgy volt, hogy álmodom egy kisbabáról még, beszélgettünk, hogy most lenne a legjobb a suli alatt 1 plusz évet csúszva, munkából már nem kéne kimaradni, na meg ugye fiatalabb se leszek.. szóval félidőben gondoltunk egy merészet és... aztán rá egy hétre baleset, műtét után pecsételő vérzés, nem sok, csak mégis. majd 1-2 napot késett is és az "állaga" sem a megszokott.
Persze 100%osan nem merem állítani, hogy egyeltán volt valami(Valaki akinek a nevét is megálmodtam) persze az agyam kattog
Ám ha mégis, akkor odafent úgy döntöttek, hogy hanyagoljam a témát, hogy mégsem kellene, most erőltetni. Talán így is kicsit be vagyok táblázva és ha minden jól megy Keve áprilistól heti 3 edzésre megy majd, mindig 5-6 ig, nem beszélve arról, hogy ősztől talán már "meccsek" is lesznek a szupermini kategóriában, nem mindig pesten, így is ott a suli meg minden. Meg a többieknek is szüksége van rám.
S, ugye a máj-mizéria sincs még végleg lefutva, bár optimista vagyok. Persze amint megszabadulok a gipsztől kontroll UHra kell mennem...

Aztán itt van az egyetem téma. Nyáron kicsit elkeseredtem, hogy csúszni fogok.
Ám most, hogy ez történt még jó is, hogy tavasszal csak 5 tárgyam van, laza órarenddel, így a gyógytornát is biztosan be tudom ütemezni, hogy ne menjen a srácok rovására. Akik nem csúsztak március végétől gyakorlatra mennek. Bár akkor már nem lesz gipszem, de biztos vagyok benne, nem bírnám az egész napos talpalást még.

Ezen kívül még van pár hasonló ok-okozat típusú agyalmányom.
Ezért érzem azt, hogy bár nem tudom racionálisan megfogalmazni, de minden okkal történik.

Amúgy a helyzet most:
kevésbé fáj a sebem, viszont kifogytam a gipszből, ami ezért lötyög és tör. A tisztálkodás napról-napra könnyebb, gyorsabb, de a minap megcsúsztam kifelé és ráestem a csapra bevertem a jobb oldalam, nem kicsit.
"Gyúrok", hogy hétfőn be tudjak menni vizsgázni.
A párom és a nagyok sokat segítenek, a pici viszont érzelmileg nehezen viseli, hogy felborult minden körülöttünk. Sok dolgom lesz ha felépülök, hogy megháláljam a segítségüket és "kiengeszteljem a picit
Csak tartanék már ott....

Kevénél ma eldöntöttük, hogy marad oviban, na nem mintha az óvónők véleménye hatott volna meg, csak szokja meg először a heti 3 edzést, meccseket ilyesmit, ne egyszerre próbálja az iskolába való beszokással.

Életem legrosszabb napja(i)

2010-12-30T21:13:00.004+01:00

Az úgy kezdődött hogy:
Karácsonyra a hokis palántám kapott egy korit...
26-án mikor már sokat ettünk meg minden gondoltam ideje mozogni kicsit, na meg próbáljuk ki azt a korit.A Párom kért, hogy ma ne, de mondom mozogni kéne. Így elmentünk a pólusba 3an, a Keve a sajátjával, Kitti meg én bérelt korival...
Az első 15-20 perc istenkirály volt. Mentem mint régen, mutogattam a vakarcsomnak miképp haladhat a leggyorsabban...
Aztán azt hiszem (ez a perc nem a legtisztább) azt kérdezte a gyerek, tudok-e egy lábon menni? asszem megpróbáltam.
A következő percben már a jégen feküdtem, a bal bokám alattam, hallottam is ahogy reccsent.
Többen jöttek, h segítsenek-e felállni, de a belső hang azt súgta NE PRÓBÁLJAM, így kimásztam a szélére ott leültem, kori le (vacak műanyag 2 csatos, anno nekem hagyományos fűzős bőr korim volt lehet nem is ért volna ekkora baj, ha olyanban nyomulok) szóval kori le, belbokámon egy naagy kékes folt és valahogy nem állt normálisan a lábam, ahogy kellett volna, ekkor még nem fájt az csak fokozatosan jött
Mindenki nagyon segítőkész volt, biztonságiőr néni hívta a pólus elsősegélyesét, aki kedves volt végig tartotta a lábamat úgy hogy ne fájjon, míg meg nem jött a mentő és nem rögzítették. Hívtam a zuram, naná hogy nem örült. Útközben kiraktuk a srácokat a háznál. Ekkor még azt hittem bemegyünk röntgen+gipsz, viszlát. AHA, elmonta a mentős, hogy ezt bizony műtik ha tört. Mondom, tuti viccel. (amúgy meg jól elbeszélgettünk kedvenc anattanáromról, akinél a srác mostanában vizsgázik)
Beértünk a kórházba, szinte azonnal bejutok a vizsgálóba, ahol közlik, hogy rtg, de már vetkőztetnek is. A gatyát még értettem, aztán a bugyit, na itt kicsit értetlenkedtem, erre mondja az ápoló nő (aki szintén egy tök aranyos nőci volt, ahogy mindenki ott), hogy a műtét miatt. Itt már sejtettem, hogy nem viccelnek.
Gyors rtg, aztán vizsgálóba vissza eredmény:
A tibia, a belboka nyúlványa alapjánál letört, a tallus mellett maradt, a törésben több mint 1cm-es diasthasis látható. A fibulan a syndesmosis magasságában spirál törés látható 4mmes dorsalis elmozdulással. A tibiofibularis syndesmozis megnyílt. A tallus lateral felé subfluxált helyzetben áll.
kb fél 2kor estem el, negyed 5 kor már a műtőben készítettek elő.
Következő hidegzuhany: ebédeltem felejtős az altatás, gerincbe böknek. Mondom engem ugyan nem.De jött a tök aranyos anesztes bácsi aki közölte, hogy oké, de akkor most nincs műtét és ahogy telik az idő nehezebb lesz helyretenni. Meg ne féljek, kicsit rámaltat így nem látom és hallom a fúrást-faragást. Engedtem. szúrás vacak volt de elsőre eltalálták amit kell, lassan jött a millió hangya az alfelemre és kaptam a bódítót. Mikor magamhoz tértem még tartott a buli, láttam az asztalt, amin ott figyelt mindenféle barkács cucc, láttam az átvilágító monitort, amin a lábam felvételei voltak már benne a sok csavarral és egyéb fémmel. aztán nagy nehezen befejezték. Láttam a lábam, h ide oda pakolják, de nem éreztem (szar volt) kaptam kötést és gipszet ami csak fél gipsz, hogy mindennap kötözhessék akkor ki kellett emelni a lábam rendbetették, kicsit széthúzták a gipszet, láb vissza, körbe fásli...
Műtét után rtg ahol megállapították, hogy minden a helyén, majd irány a kórterem.
Mikor mentem még csak Marikanéni volt ott (aranyos asszony, régi jobb oldali bénulással, enyhe affáziával, de hálás minden jó szóért) aztán megjött Karolina néni combnyaktörés, műtét 92 évesen..., majd Klárinéni, egy pici fejsérüléssel és Vivien egy ausztráliai magyar származású asszony, enyhe agyrázkódással..
Az éjjel iszonyat volt fájt nagyon, Karolina néni is rosszul tűrte, hangosan kérte vagy egy órán át, h valaki segítsen meghalnia mert nem akar élni.
Fokozatosan jobb lett de nem az igazi. Klárinéni és Vivien sokat segítettek mikor felkelhettem mankókkal vagy ha bármire szükségem volt. Sokat beszélgettünk. Keddre Karolina néni is jobb színben volt, egyedül evett pár szót beszélt is, tiszta volt a tudata.
Az éjszakák rosszak voltak, aludni nem sokat aludtam azt is rádióval a fülemben.
Szerdán hajnalban Karolinanéni nem festett valami jól, sokat jött a nővér, majd egyre rosszabb volt a levegővételének a hangja (hörgés) már nem reagált a külvilágra...
Engem 9 körül levittek a dokim (tünemény pofa) megnézte a sebemet, kimondta az áment a körgipszre ami =hazamenetel. rtg még mindig "jó" minden a helyén.
Mire visszaértem a terembe Karolina néni ágya nem volt ott, állítólag nagyon gyorsan kitolta 2 nővér. Mint utólag kiderült elment.. Sajnáltam nagyon, ahogy mindenki aki még ott volt (Vivien már kedden elmehetett)
3ra jött értem a párom és egy barátunk. Nagyon jól szórakoztak a nyomoromon, de jön még kutyára úthenger ;-)
Azóta itthon vagyok, gyakorlatilag semmit nem csinálok, anyósom és a férjem viszik a háztartást és a kölyköket (erről majd még írok) nagyon köszönöm nekik.

A jövő: 4 hét fekvő gipsz (mivel ugye sikeresen lecsaptam a belbokám kiugró csontrészét azt most egy lemez díszíti és ez több ideig gyógyul, nem terhelhető hamar...
Majd pár hét járó gipsz, aztán intenzív heti 2-3 gyógytorna hónapokig és akkor talán rendesen tudom használni a bokámat...

Na meg január 29ig le kéne vizsgázzak mindenből meg csomó papírt intézni.... Érdekes lesz bejutni
Ez van...

Srácok

2010-11-21T22:48:00.006+01:00

Nem, nem valami pasizós poszt lesz ez, csak a mondanivalóm java a 2 kisebb palántámról fog szólni
Kezdem a Kevével.
Feje jobban van szerencsére, így nézett ki a sebe bő másfél héttel a baleset után:

Azóta leesett róla már a varr is, nem vészes, de gyanítom megmarad a nyoma.
Megtörtént a nagy óvónők vs. mi beszélgetés is, úgy érzem kicsit közeledtek az álláspontok, persze mind 2 fél szerint vannak olyan dolgok, amiben a másiknak nincsen igaza.
Elég dilemmában vagyunk amúgy az emberkével kapcsolatban, ugye Ő június 26-án született... így 26 nappal lekéste azt az időpontot amikor még egyszerűen elmehetne iskolába. Így nekünk kell végiggondolnunk, hogy alkalmas-e arra, hogy iskolába menjen és ha igen, akkor kérni hivatalos szakvéleményt meg efféléket. Igazából még magam sem tudom mi lenne a helyes út, menjen vagy maradjon? A barátainak jó része ősszel biztosan iskolás lesz, az óvónők pedig nem tudják még mi lesz a csoportban maradtak sorsa, maradnak-e ott abban a szobában és hozzájuk jönnek új gyerekek (kicsik, vagy nagyok) esetleg őket dobják hozzá valamelyik csoporthoz...
Az sem könnyíti meg a dolgot, hogy nem tudom megítélni objektíven alkalmas-e a gyerek arra, hogy elkezdje az iskolát. A számok érdeklik 100ig kis segítséggel elszámol, a betűk is egyre érdekesebbek (próbálom kerülni a "tanítását", nehogy valami rosszul rögzüljön, de egyre nehezebb) a minap pl a Kitti írogatott Neki fecnikre betűket (nyomtatottat) és ki tudta rakni sorba, hogy K E V E, akárhogy kevergette a nagy, az angolos szavak ragadnak rá, amit itthon hall ha a csajokkal tanulgatunk. Ráadásul tudom, hogy a Fanni tanárait kapná most, akikkel nagyon elégedett vagyok. De persze ott bujkál bennem az ördög is, hogy mi van, ha mégsem birkózna meg a feladattal? Minden esetre azért elmentünk az iskolába a leendő elsősöknek tartott bemutatkozásra, valamint szóltam a logopédusnőnek, meg az óvónőknek, hogy kezeljék úgy a gyereket, mint "potenciális" iskolába menőt. Persze a végleges döntést majd a nevtanban mondják ki, ahol az iskola alkalmasságit kell majd elkészíttetni (és persze erősen szorítok, hogy ne legyen igaz a szóbeszéd, miszerint az ovi véleménye a mérvadó, tehát ha azt mondják, hogy ne menjen a szakvéleménybe is ezt írják-állítólag) mert ha egy valóban releváns véleményt kapok, akkor hallgatok a szakemberre, még akkor is, ha azt mondja, amit nem szerettem volna hallani.
Idén elkezdett korcsolyázni is, eddig kemény 4 edzésen volt, mégis a minap egy meghívó fogadott a szekrényében, amiben hokira invitálták, gondoltam, biztosan mindenki kapott, de kiderült, hogy nem így van, sőt vannak olyan gyerekek akik már második éve járnak és nem kaptak. Keve elmondása szerint az edzésen játszottak kapura ütőst és neki jól ment, ügyesen beütötte a korongot a "gólba". Szóval pénteken megyünk az első hoki edzésre és ha megtetszik neki és valóban szeretné csinálni akkor szerdán délelőtt kori edzés péntek délután hoki. Nagyon büszke vagyok Rá (ráadásul ha ügyes lesz, akkor az UTE minibe is bekerülhet majd egyszer, mert az egyik utánpótlás edző tartja nekik az edzéseket, s mint tudjuk a a szívem már ezer éve lila-fehér...)

Viszont, ha bejön neki ez a kori-hoki dolog akkor kicsit segít az ovi kontra suli döntésben és hagyom még egy évet, azt hiszem.

Nimród, azaz az "Én-ember"
Mindent maga akar csinálni legyen az öltözés-vetkőzés, evés, porszívós orrszívás vagy akármi. Természetesen ellentmondást nem tűrve.

A szobatisztaság dologgal jól haladunk az esetek 99%-ban ha nincs rajta pelenka nagyon ügyesen jelzi ha pisilni vagy kakilni kell és lelkesen megy a wc-re. Új dilije, hogy a kaksit elnevezi, belekukkant a kagylóba majd közli például, hogy krokodil, vagy elefánt meg ilyesmi. Kb olyan mint a starwars-ban amikor születtek az ikrek és Amidala csak rájuk pillantott majd közölte: Luke, Leila...
A beszéde egyre inkább érthető, de persze van még bőven amit csak én értek meg esetleg a gondozónők.
A bölcsiben az utolsó pár napban kicsit elromlott a Drágám, nem akart aludni délután és vannak kisebb-nagyobb düh kitörései is, van amikor átrendezi a csoportszobát. Egyenlőre csak találgatunk, hogy mi lelhette, az tett-e be neki, hogy szétszedtem a kiságyat, vagy esetleg ő is érzi a stresszt ami egy kicsit engem terhel, ugyan is jön a vizsgaidőszak, ZH hét, meg effélék, szokás szerint csúszásban is vagyok (Pató Pál kutya füle hozzám képest) vagy csak az a baj, hogy az udvar átépítése miatt nem mennek ki napközben, max 10nm betonon mociznak... Minden esetre pénteken nem vittem be, hanem csapatépítő tréning gyanánt eljött velem suliba. Na jó órára Őt nem vittem be, de muszáj volt bemennem, mert egy beadandó doga határideje volt, amit csak személyesen lehetett beadni nem volt jó e-mailben. Nagyon élvezte a dolgot, még azt is, ahogy a gatyáját kellett szárogatnom a kézszárítóval mert leborította teával... Kávéztunk is (azaz ugye ő teát ivott), közben nézegette az emberkéket körülöttünk és megpróbált beilleszkedni:

Iszogatott üldögélt a kényelmes fotelben és netbookozott, mint a legtöbben az aulában (és igen az ott "tanulók" nagy többsége is FB-ozott magolás helyett :-P)

Egy "kellemes" délután a Heim P. SBO-n...

2010-10-26T08:26:00.004+02:00

Az úgy volt hogy:
11:29 kor éppen kilépek a kar könyvtárából egy helyes kis kb 600oldalas könyvecske társaságában, aminek a javát 2 héten belül magamba kellene tuszkoljam. Ebben a szent pillanatban megcsörren a telefon 06-1-es körzet már rosszul vagyok, mert csak a srácokkal lehet valami...
Bingó! Óvónéni beleszól: Halló xnéni vagyok az oviból, azért keresem mert a Kevin elesett a medencénél és megsérült a feje hátul. Mikor tudna érte jönni? Mondom azonnal indulok, bő fél óra míg odaérek, de azonnal indulok.
Közben már tárcsázom a férjemet, aki előtte egy órával ért haza mert éjjelre ment be dolgozni (a hétvégén nem aludt sokat, mert kettesben "nyaraltunk"-de erről egy másik poszt lesz majd egyszer talán), szóval még szerencse, hogy a privát mobilját soha nem kapcsolja ki, épp az ilyen esetek miatt, a másik a dolgozós telefonja, azt mindig kinyomja ha lepihen. Szóval a kómás férjem felveszi és én meg beleszólok, hogy AZONNAL menjen a gyerekért az oviba, mert megsérült. A történeteket innen csak foszlányokból ismerem, mert a párom még kómásan kezd szaladni.
Oviban a látvány: Kölykök ugyan-úgy a vacak valaha volt medence szélénél ugrálnak, az óvónők "szokás szerint" egy kupacban trécselnek, vihorásznak. Bent a fiam ül valahol a fejéből folyik a vér. (innen is gratulálok, hogy fejsérült gyereket ültetnek!!! amikor fektetni kellene) a férjem meglátja a kis kedvencet elszakad a cérna kő kövön nem marad, valami ablakot is betört és felemlegetett minden "sérelmet" amit eddig lenyeltünk a 2 év alatt. Majd gyerek felkap hazahoz (benticipőben) tajkártya stb megkeres, én addigra kb a ház előtt, taxihívás (Nemzeti taxi barátságosabb árral...)
Fél egy volt kb mire becsekkoltunk a balesetin. Ezren voltak. 3 óra volt már mire először behívtak bennünket, közölték irány a röntgen, a sebbel majd aztán foglalkoznak. RTG-n megint bő félóra majd 2 fotó, kis várakozás az eredményre (diagn.: Zúzott koponya) le vele a balesetire ahol közlik azon a részen már bezárt a bazár, menjünk a kórházi részre, még kisebb helyen tömörödik sok-sok ember egy alagsorban. Ismét várakozunk. Majd már másik doki közli, hogy semmi gáz 5 napig nem szabad vízhez érnie, pihenjen, figyeljük (a kézhez kapott leleten már nem is szerepel a zúzott koponya...) a sebéhez már nem is nyúltak, mert varrasodott stb
Pedig tuti elkelt volna rá egy olyan ragasztós bigyó, mert sajnos Apától örökölte azt a nyavalyát, hogy a sebei nem jól gyógyulnak ami megmarad az mindig vörösebb meg ilyesmi. De most már ez van. A haján még mindig ott van az alvadt vér csomó, mert ugye nem érheti víz "vakargatni meg nem akarom.
Jól megijedt a kis drágám a sok vértől. Először nem akart hozzám bújni sem, mert azt mondta, hogy össze vérezi a ruhámat. Mondom leszarom a ruhát, azt vehetek milliót, de belőle csak egy van. Külön le a kalappal, hogy gyakorlatilag csak a várakozás vége felé vesztette el a fonalat (igaz akkor eléggé, pl kérdeztük, hogy miért nem játszik a többi gyerekkel kicsit, mire természetes hangon közölte: mert sok a cigány! -mi tagadás, igaza volt)
Katasztrófa ami ilyenkor ott van. Borzalom végignézni. Kevés az orvos (pl a röntgenen egy orvos volt aki UH-zott, majd 2 vizsgálat között szaladgált leletezni a röntgen felvételeket...) A szülők egy része ingerült a személyzettel üvöltözik, holott sajnos nem ők tehetnek erről. Persze a szülők meg "jogosan" mérgesek: szemük fénye megsérült, fáj neki, etc. Még a párhónapos kis csecsemők is végig várták a sort...
Hazafelé találkoztunk az óvónővel aki közölte örül neki, h nincs komoly baj, de beszélni akar velünk, mert szerinte valótlanságot állítunk. cö-cö-cö. Állunk elébe. Hála a netnek, gyakorlatilag mindig minden "sérelmünkről" megemlékeztem egyik másik fórumon, vagy itt. Szépen kijegyzetelem minden észrevételemmel együtt és minden higgadtságommal az arcába vágom.
A párom beszélt azóta a vezető óvónővel is. Természetesen azonnal felajánlotta, hogy a betört üveget megtéríti, de nem kell, van biztosító... Megemlítette, hogy kicsit sok a baleset mostanában a csoportban, gyakorlatilag minden hétre jut egy sérült gyerek. Abban a kiba... medencében meg már évtizedek óta nem volt víz, ellenben nem a Fiam az első de sajnos nem is az utolsó aki abban a betonfosban sérült meg. Erre közölte, hogy vannak már tervek az eltüntetésre de... Hát csessze meg! Terveim nekem is vannak! Világbéke stb... (megjegyzem szerintem bejelentem a polgármesteriben a dolgot, hátha) Valamint a párom azt vette ki a beszélgetésből, hogy nem ez az első panasz arra a csoportra/óvónőre (állítólag jól le is cseszte)
Végül is a dolog kb jól sült el: a Gyerek nyert egy hét szabit, meg felmentést a hajmosásból, de nagyjából jól van, "csak" a sebe fáj, nincs agyrázkódása (természetesen mint kezdő hipochonder folyton figyelem a pulzusát, a pupilláit stb, percenként faggatom fáj-e valami, érez-e szédülést, hányingert.....)
Valamint az óvónők is láthatták, hogy ez az a határ, ami azt jelenti, hogy elég! A Párom szerint tartanak is tőle, mind a fizikai valójától, mind attól, hogy feljelentjük őket. Azt hiszem minden kiskölyöknek ez lenne az érdeke és akkor nem trécselnének csoportosan a felnőttek ahelyett, hanem a gyerekekre figyelnének és lehet még ez a rengeteg sérülés is lecsökkenne.
Külön bosszantó, hogy a gyerek elmondása szerint észre sem vették a balesetet, mikor a fiam oda ment panaszkodni, hogy ellökték, akkor meg sem nézték, hanem állítólag a gyerekek vették észre, hogy véres a sapkája. Akkor tűnt fel nekik. Ennyi erővel meddig feküdt volna a földön, ha úgy esik?
Valamint szeretném jelezni, hogy nagyon jól esett, hogy Jamal anyukája felhívott mikor megtudta a dolgot és érdeklődött a gyerek hogyléte felől, meg "elnézést kért" a gyerek nevében. Pedig nem ők hibáztak! A gyerekek csak játszottak (semmi vita vagy ilyesmi nem volt) az óvónők nem végezték jól a dolgukat.

Én csak lemaradtam 2 előadásról, még jó, hogy van kedvezményes tanrendem és este 6 ig egy tejesKV volt bennem, mert épp a könyvtár után akartam menni enni), de ez legyen a legkevesebb

A tanulság?

2010-09-27T00:22:00.000+02:00

Az elmúlt hetek tanulságát, tanulságait keresem időnként, ha éppen van pár szabad percem elmélkedni.
Vannak pillanatok, amikor azt érzem, hogy sikerül a közelébe férkőznöm, van amikor meg azt, hogy esélytelen, hogy ebből bármi is leszűrődjön olyan minőségben, hogy tanúságnak nevezhessük.
Mondjuk talán egy dolog van, amit annak gondolok. Ez az Anyukám és az Ő betegsége, na meg az ezzel járó kedélyállapot változások. Bevallom eddig nagyon nehezen viseltem néha. Ma már értem, ismerem és igyekszem elfogadni. Csak, hogy néhány példát említsek: mérges voltam, mikor épp mélyponton volt (főleg az elején) és mi mondtuk neki, hogy hinnie kell, hogy sikerül és a java fejben dől el. Megtanultam, hogy ezt csak mondani könnyű, hogy néha bizony a kisördög rátelepszik a válladra és súg olyan dolgokat, amit a körülöttünk levők el sem tudnak képzelni, ezekben az időkben mondhat akárki akármit, az a kis dög bizony hangosabb. Aztán vannak órák, mikor a kisördög éppen szünetet tart, és elhiszed, hogy igen! sikerülni fog! amolyan világmegváltó hangulatban. Van, mikor csak lenyugszik az ember kicsit. Aztán meg jön néha egy kis düh, a miért pont én? és a bezzegek. A félelem, hogy mi lesz velem, másokkal mi lenne nélkülem? Aztán jönnek az információk-természetesen negatív a java. Anyunál ez nemrég egy ismerőse halálhíre volt, akinek ugyan az a betegsége volt, mint neki. Nálam ez a google és társai. Van még sokféle állapot, amit hirtelen nem tudok jellemezni,, de a szele megcsapott. Valamelyik mindig van, de folyton változik, elég egy hang, egy kép a fejedben, vagy bármi kis mozzanat és teljesen összefüggéstelenül képes átugrani az ember egy másik témára. Hogyan várhatnám el Anyutól, vagy bárkitől, akit vigasztalni szeretnék, hogy ne érezze néha nagyon lent magát, hogy ne hullámozzon a kedve? SEHOGY! Ez ilyenkor kiirthatatlan, enyhíteni lehet, de elmulasztani nem. Nekem az a dolgom, hogy mellette legyek, akármilyen a hangulata épp.
Bár egy dolgot továbbra sem értek, de elfogadom, hogy ő így döntött.
Ez pedig az, hogy nem hajlandó életmódot váltani.
Én igyekszem összeszedni magamat és tanulni a figyelmeztetésből, hallgatni a tanácsra. Pár napja írásban is megvan az eredményemet, kicsit több információval, jóindulatú daganat, meg nem alkoholos zsírmáj... Ez utóbbinak utána olvasva a leírását gondolkoztam el, mit is tegyek és azt hogyan. A válaszom még nincs meg, de erősen keresem. Pl fogyni kellene, de szigorúan lassan, a gyors fogyás ront a prognózison. Mozgás is kellene, de időm az nem sok van (ezért is szeretnék egy szobabiciklit-na meg némi helyet hozzá) étrendi változás sem ártana. Ez sem egyszerű-nekem, mert utálok szüttyögni a kajával, de imádok finomakat enni (zsírost is akár, meg fűszereset, sőt gyorsat is) és akkor még ott van, hogy mi van, ha valami "toxikus" dolgot nem vesz be a májam, hogy azonosíthatnám és iktathatnám ki? Szóval a kérdések megvannak, a válaszokat még keresem, de rajta vagyok :-)

(viszont ha nem hormon a ludas akkor előbb utóbb... ;-) )

Szalad az idő...

2010-09-24T13:42:00.002+02:00

Épp most beszéltem a lányommal Facebook cseten...
Hihetetlen, hogy szalad az idő. Ő informatika órán, én menedzsmenten.
Nemrég még kisbaba volt, ma meg már iskolás nagylány, aki internetezik.

Eredmény

2010-09-21T21:20:00.002+02:00

Mondhatni, a középút jutott nekem.
Nem rosszindulatú, de nem is sima ciszta.
Adenóma, azaz a máj jóindulatú mirigydaganata. Rendszeres követése javasolt, UH legközelebb januárban, hormonokat kerülni kell legyen az fogamzásgátló vagy várandósság.
Így úgy fest ejteni kell a húgi témát (leginkább ez szomorít most el) Pont most mikor kezdett napirendre térni. Pedig egyre erősebb az érzés, hogy szeretnék még egyszer terhes lenni, szülni, babázni, sokat álmodom is mostanában ezzel.
Tudom, hogy van már 4 gyerkőcöm, akik a világ legtökéletesebb gyermekei. Ezért nem is merek kockáztatni, nehogy emiatt váltson át rosszindulatúra.

pedig én csak sima cisztát reméltem :-S

Bulis

2010-09-20T13:00:00.000+02:00

Szeptember idén a srácoknak a buliról szól, a sulikezdésen kívül...

Keve van abban a szerencsés helyzetben, hogy ebben a hónapban 4 helyre is hívták.
Volt a Jamal kölyökparkos buliján (elvben ígért anyuka képeket e-mailre), volt Dia mekis buliján és megy majd szombaton Dóri bulijára is. Kitti szombaton megy majd Brigi bulijára, szintén mekis, és annyi az érdekessége, hogy Kevét viszem 17:00-ra az egyik mekibe, majd fél óra múlva Kittit kell vinnem egy másik mekibe, összeszedés kb ugyan ez lesz, nem kis logisztika. A terv eddig a következő: Én elviszem a Vakarcsot, Apa elviszi a Kittust, de ők a Nimivel haza is jönnek, Kitti már elég nagy, hogy 2 órát ellegyen nélkülünk, én meg maradok Kevével, és aztán fél óránk van, hogy odaérjünk Kittusért.
Szeretem a Keve csoport bulikat. Nagyon jó társaság alakult ki az elmúlt években jókat tudunk beszélgetni mindenféléről. Ami a legfurább: kb mindenkinek azok a tapasztalatai az ovival és az óvónőkkel kapcsolatban is. Meg is dumáltuk, hogy legközelebb egy ilyen bulira meg kell hívni az óvónéniket, és akkor le van tudva a szülői értekezlet :-D
Na ha már a szülői: a változatosság kedvéért most sem tudok menni, mert éppen előadásom lesz, nem tudok hiányozni, értelemszerűen a Párom a 4 gyerkőccel lesz itthon. Naná, hogy megint betették délután 4re, és elvárják, hogy addigra már mindenki vigye haza a csemetét és érjen is vissza. (érdekes) Gondolom maga az értekezlet zömmel arról fog szólni, hogy mi milyen szar szülők vagyunk, mert TV-znek a srácok, egyik másik (Keve is) még internetezik is, és különben is tudja, hogy mi sokszor merünk fáradtak lenni, holott a nap 24 órából áll ezalatt ugye perfektre kell vágni a lakást, a munkát és a gyerekekkel is maximális fordulaton pörögni és nem elfáradni, pihenni meg minek... Ja és mi nem tudjuk öltöztetni sem a gyereket, mert némelyik télen is bokazoknit visel, meg edzőcsukát... Majd hallhatnak akik mennek pár általánosságot még. De kétlem, hogy arról esne szó, hogy miként felejtették kint tavaly télen az egyik kislányt, vagy, hogy hogyan ért pár gyereket egy-két csúnyább baleset (pl Sz. 2cm-es fejsebe, M. kitört fogai) miért van az, hogy kis pedagógiai rafinéria helyett folyton büntetnek pár fiúcskát, akik éppen a seveled-senélküled barátsági periódusban vannak, hogy miért nem motiválják jobban a srácokat, hogy üljenek le ugrálás helyett (a csoport egy része jövőre suliba megy) De nem is sorolom most tovább, és lehet nem is lesz igazam és nem ilyen lesz a szülői. Mindenesetre szombaton majd jól megbeszéljük.

A legfontosabb buli szeptemberben idén is Laura szülinapja volt (igazából augusztus 21-én született, de mindig megvárják a bulival a sulikezdést, hogy a barátokat is meghívják)
Legfontosabb kulcsmondat ebben nekem: NEM ÉN TAKARÍTOK :-D a képekből rájöhettek majd miért is vagyok ezzel így. Szerencsére Niki is órabérben van ;-)
A helyet nagyon szeretjük, jól bejáratott már, ezért is van, hogy a két nagy gyerek (férjem és Keve keresztapja) is elengedik magukat. Szuper hangulat tud lenni. Nikit kérjük minden ilyen partihoz, ő már hozzászokott a látványhoz és a felforduláshoz. (megjegyzem egyszer egy "vidéki júniusi babás tali"-t összehozhatnánk ott fehérváron mert jó kis hely és árban nagyon elfogadható, akad mindenkinek megfelelő játék, legyen az kistesó, nagytesó...)
Képek:

Kukacos

2010-09-19T23:11:00.003+02:00

Mivel az utolsó pár bejegyzés szinte csak rólam szólt, gondoltam ideje írni a srácokról is valamit...
A nyár végén Nimródot elvittem a sebészetre, mert egyrészt furi a köldöke, másrészt ugye a kukacával is voltak gondok, pontosabban nem jött fel a bőre, nagyon szűk volt neki (mint anno Kevének, csak Ő megoldotta magának: kétszer úgy felrántotta, hogy majdnem kizáródott, de azóta működik neki).
Mint kiderült a köldöke szerencsére nem valódi sérv (az Apának van-egyenlőre borsónyi) hanem csak úgynevezett bőr-köldök, ami inkább esztétikai probléma, ezért csak akkor javasolt műteni, ha esetleg később zavarja, de a sérvkapú zárva van, azaz bél vagy egyéb nem oda illő dolog nem kukucskál ki neki, ezért nem is valószínű, hogy kizáródna. De azért majd figyeljük, mert Apa gyárilag hajlamos a sérvre (kötőszöveti gyengeség asszem) volt már műtve baba korában, 3 éve is és érik neki most is a műtét. Ráadásul van egy olyan baja is, hogy a hegek nehezebben és csúnyábban gyógyulnak neki, így a 3 éves sebe is jobban látszik mint kellene. Ezt a hajlamot meg Keve örökölte meg "sok szeretettel", ebből adódóan a tavaly nyári seb a fején nem gyógyult be igazán, meg a tavasz elei karmolás, amit az oviban szerzett a két kis szeme közé még mindig látszik ha jobban megfigyeljük.
Szóval lényeg, hogy eddig úgy fest nem lesz sérve a Niminek, és kés alá is csak akkor kell feküdnie, ha nagy korában esetleg zavarná.
Na meg ami még fontosabb, hogy nagy megkönnyebbülésemre vallást sem kell váltania, azaz a kukacán a szűkület visszafordítható volt. A sebész bácsi fogott egy ilyen ollószerű csipeszt benyúlt vele a szűk kis lyukba és kinyitotta vagy kétszer, két irányba. Szegény Drágaságom sírt is nagyon. Aznap panaszkodott is, hogy csípi a pisi a kukacát, de legalább már lehet neki fel-le húzni, tisztítani. Akinek van fia sejtheti, hogy első nap milyen szagú/állagú trutymákot takarítottam le.
Amúgy ez is annyira érdekes dolog, hogy nincs egységes álláspont az ügyben a dokik közt. Van aki azt mondja, hogy már pici korától minden nap kell, van aki azt mondja, hogy csak később, meg hogy nem szabad... Te meg igazodj el és tedd ami a legjobb a gyermekednek...
Mi azóta sebészi tanácsra minden nap megtornáztatjuk, és pár hónap múlva megyünk kontrollra.

Túl éltem...

2010-09-17T07:50:00.003+02:00

Nem volt egyszerű eljutni idáig.
Részben mert eléggé féltem (megjegyzem így utólag, nem ok nélkül)
Részben meg az időpontjaim sorozatos bedőlései sem volt túl biztató.
Szóval ott tartottunk ugye, hogy hétfőn megkért Zs. doki, hogy hívjuk szerdán, mikor fogadna csütörtökön soron kívül ennek a 2 kis szónak még lesz jelentősége később. Szóval szerdán délután azt mondta, menjünk 8:30-ra. Párom éjszakára ment be dolgozni, hogy velem tudjon lenni (tehát reggelre kb mosott fos volt), oda rongyolunk a sebészetre, becsekkolás, várakozás. Ekkor még a férjem a viccelődős alvatlan szerepében teccelődött, mint pl: azért nem jött időben a doki, mert ki kellett mennie a talponállóba, mert remeg a keze és be kell dobnia pár felest (biztató volt a gondolat :-S-persze tudtam, hogy nem is igaz :-D) aztán már bő egy órája vártunk, mire közli egy asszisztens nő, hogy Zs. doki az intenzíven van. Vidámkodtunk egy jót, hogy nem mindegy, hogy mint ápolt, vagy mind doki, mert akkor még várhatok egy darabig... kb negyed 11 kor meg is jelent és elnézést is kért tőlem, meg egy bácsitól, aki még rá várt, hogy sok meló van, kicsit megcsúsztak. Igen-ám, de most foglalt volt az UH szoba, kicsit még vissza ment az intenzívre addig. Nagy nehezen megürült a rendelő, doki sehol... Várunk, már fél 11 is elmúlik, megjelenik, közli sajnálja meg minden, de be nem tervezett műtét lesz neki kell asszisztálnia, úgy kb 3 órát várni kéne. Na egy kicsit idegesek lettünk. Még jó, hogy 11 óra előtt voltunk, ugye addigra volt időpontom a másik (múlthét kedden még tök bunkó) dokihoz a belklinikára, ami onnan 5 perc séta. Gyorsan át is mentünk. Bejelentkezéskor a pasi, aki felvette a papírokat sok türelmet kért... Ekkor láttam, hogy a pasim agyát kezdi elönteni a kaki. Kb egy órát vártunk mire bejutottam. Nagyon kedves asszisztens fiú invitált be, megmutatta hol várjak, szólt mit vegyek le. Majd a rendelőben sok doki és asszisztens, volt UH-s doki, volt J doki (aki most már nem is volt bunkó és még páran. Megállapítottuk, hogy nagyon szar helyen van a cucc (a jobb alsó lengőbordámat kellett nyomni az UH fejjel-azóta is sajog), naná, hogy az emberi máj baromi nagy kiterjedésű, de az én nyavalyámnak egy nehezen megközelíthető helyen kellett lennie. Oldalra kellett feküdni, előttem J doki a kiba. nagy tűvel, hátam mögött F. doki az UH-val... A kezemet a fejem felé kellett tennem, jött egy hölgy doki, szólt, nyugodtan szorítsam a kezét -persze nem volt pofám, inkább a másik kezemmel a vizsgálóágy alját... 2szer böktek, 2 mintát vettek. Rohadt szar volt, Bent kellett tartsam a levegőt, és éreztem ahogy a tű le-fel mozog az oldalamban, az nem fájt igaziból annyira, csak ismeretlen, kellemetlen érzés volt. A másodiknál még azt is hallottam ahogy szörcsögött a fecskendőben ("bizalomgerjesztő" vagy 20 centis eszköz, plusz még a bazinagy tű)a folyadék, amit leszívott. Még egy jó órát kellett kint várni, és addig sem lehetett enni-inni, aztán volt egy kontroll UH, hogy nem vérzett-e be. A várakozás nagyon szar volt, mert fájt is a helye, meg ülni alig tudtam, mert olyan érzés volt, mint amikor "beszorul a levegő" pl futás közben. Persze mint kezdő hipochonder, már mindent gondoltam, főleg, hogy múlthét óta sok órán át a PTX ről is volt szó, ahol böktek nem sokkal a tüdőm alatt volt és na mi van, ha a plerulát is sértették, azért tudok nehezebben levegőt venni? Na meg az is fájt ahol az UH fej volt, a bordámon, azaz kicsit még mindig érzem. Ráadásul a kedvenc alvós oldalam lett nyomi, ezért nem tudtam jót aludni sem.
Éhes is voltam, meg álmos is, mert előző éjjel alig aludtam, mert Nimi fél óránként felsírt, rosszul aludt. Álmosságom fázással járt... Sőt volt egy nő, aki az anyukáját kísérte, mondta, hogy nagyon sápadt vagyok, meg minden.
Aztán fél 2 re itthon is voltunk le is pihentem kicsit, ami a szúrás után amúgy is javasolt.
Eredmény majd valamikor a jövőhéten lesz. De bizakodom, mert J doki, ahogy a tárgylemezre kente a mintát, valami olyat mondott, hogy cisztásnak tűnik. Ami elvileg azt hiszem jó.

Azért már kezdek kicsit mérges lenni!

2010-09-13T20:51:00.002+02:00

Ma hívtam a dokit, akinek a számát megkaptam Uh ügyében. Kiderült, hogy holnap szabadnapos! Hívjam szerdán délután, hogy csütörtökön mikor érnek rá. Ott vagyunk ahonnan kb indultunk, hisz a bunkózós múltkori doki is csütörtökre adott időpontot.
Az eredményért nem aggódok, csak a szúrástól félek és szeretnék már túl lenni ezen. De úgy látszik odafent még húzni szeretnék egy kicsit...

Breaking news

2010-09-11T07:40:00.004+02:00

Végre valami jó is legyen már :-)

Nimi ma reggel áll a wc ajtó előtt, cibálja le magáról a pelust és be akar menni, hajtogatja, hogy kakilni kell. Mondom egye kukac mit veszthetünk? Pelus le, felteszem a wc-re és már nyomja is a kakit, látszik, hogy tudatosan, mert mikor rákérdezek, hogy kell e még kakilnia, akkor mondja, hogy idem (igen), és látom a hasprést... Végzünk, törlés, lehúzás stb. Majd 3 perc múlva jön, hogy cisi (pisi) újra fel wc-re kicsi erőlködés és pisi. Törlés, deszka lehajt, felmászik rá aztán lehúzza.

Mindehhez csak annyit kell hozzáfűzni, hogy még nem kezdtük el a szobatiszta mizériát, mert azt gondoltam, hogy nem érett még rá a nyáron és nem szeretném a macerát, hogy pelenka letépés (Keve volt így, hogy én cibáltam le, ő rángatta fel és üvöltött, mindezt bő két és fél évesen), bilire ültetős "terror". Valahogy éreztem, hogy ha kész lesz erre akkor úgy is jelzi. És igen! Ez egyértelmű jelzés, aminek nem én voltam az erőltető kezdeményezője.
Szóval most villámgyorsan keresnem kell egy wc fellépőt, és még jó, hogy nem szereztük be a bilit (Kevéjét kidobtam mert kikezdte a domestos), mert ezt a fázist átugorhatjuk. Legalább nem lesz bilimosás sem.

Ps.: Azóta álladóan a wc-n ül, gyakorlatilag meg kell verekedni vele a helyért, ha valakinek pisilni kell.
Mert mindenkit ez a látvány fogad, mikor belépne:

Nem tudja a bal kéz, hogy mit csinál a jobb

2010-09-08T05:49:00.000+02:00

A tegnapi napom kb így nézett ki:
Reggel felkelek, holt kómásan kivánszorgok a konyhába, letekerem a mogyorókrémes üveg tetejét, éppen kiskanálért kotorok a fiókban mire észbe kapok, hogy basszus nekem ma nem szabad enni! Pedig olyan éhes vagyok, mint a dög (persze máskor délig eszembe se jut, hogy enni kellene valamit) Ez az éhség egész nap elkísért, először a Nimródot vittük bölcsibe majd kimentem Kevinnel a piacra gyümölcsért, mert az oviban gyümölcsnap volt. Naná, hogy éhes ember a piacon még éhesebb lesz. Irány az ovi, majd még kicsit haza...
Útközben a metrón persze egyből azokat az embereket láttam, akik éppen falatoznak, volt aki csak ilyen gyors ezt azt, volt aki komplett ebédet varázsolt elő a táskájából.
Valamivel negyed 12 után értem oda, becsekkoltam, a 3. voltam (elvben ugye érkezési sorrend) a délben kezdődő rendelésen. Majd mikor megérkeztek a rendelést végzők (ők egy másik kórházból jönnek) beadtam a papíromat a többiekkel együtt. Mondom a páromnak, hogy mivel 3. vagyok én elmegyek még oda, ahova a sirály is gyalog... Épp húznám le a gatyóm, mikor a pasim utánam ront, hogy engem hívnak. Na utólag már itt gyanús a dolog....
Bemegyek: doki kérdi, hogy mizu. Adom neki a papírokat, csóválja a fejét, látom a nemtetszést az arcán. "na jól van feküdjön fel" nyögi ki nagy kegyesen. (én itt már a befosás határán, körbenézek, mindenhol nagy tűk meg fecskendők, meg különben is...
Nyúl az UH fejért. Hohó nincsen hasi UH fej azért valami más fejjel megnéz (igaz valóban fájt a bordám körül mikor húzkodta a nem kerekítettebb végű fejet). Majd közli, hogy jöjjek vissza máskor, mert ezt ő nem tudja így megcsinálni (agyamat kezdi elönteni a fos, ami az előbb még alul akart utat törni) na meg ő különben sem csinál itt ilyen vizsgálatot, és nem is érti hogy én mit keresek ott.... Mondom a szomszéd szobából van a beutaló, kérdezze meg ott (persze iróniával) Majd telefonál valahova, hogy adjanak új időpontot (17.-e) de nem is oda, hanem egy másik helyre, és készüljek úgy, hogy 3 órát még maradnom kell majd a vizsgálat után. Erről eddig szó sem volt ugye) na meg szerinte ez a vizsgálat akár még 5 év múlva is ráérne.
Erős a gyanúm, hogy ő már eleve akkor eldöntötte, hogy én aznap nem leszek megbökve, mikor még csak a lapokat vitték be és meglátta, h hasi vizsgálat. Különben mi a fenéért hívott volna be 3as sorszámmal elsőre? Csak az kúrta fel az agyamat, hogy úgy beszélt, mintha én akartam volna a vizsgálatot (pl épp felkeltem és nem volt programom, ezért elsétáltam a sebészetre, bekopogtam, hogy vágjon már a májamba egy nagy tűt, mert ez minden vágyam) nem pedig a szomszédos rendelőben döntött volna úgy a sebészem a leleteim ismeretében, hogy ennek a rohadt foltnak utána kell járni.
Így hát átsétáltam ama bizonyos szomszéd rendelőbe és megkértem az asszisztenst, hogy szóljon már a dokimnak (aki épp már műtéthez készült, de mégis első szóra lejött) Elmondtam, hogy mi történt, amin csodálkozott is, na meg, hogy máshova hívtak vissza és egyebek. Elkezdte keresni a kórház Uh-sát, de ő már nem vállalta el aznapra, mert valami dolga volt, így megegyeztünk a jövőhét keddben (ami mégiscsak 2 nappal előbb van mint csütörtök, de ráadásul nincs semmi fontos órám ahonnan ne lehetne hiányoznom, ellentétben a csütörtökkel, márpedig aznap ágynyugi kell és nem mehetek be az egyetemre), megadta az UH-s doki privát(!) számát, h hétfőn hívjam fel hányra menjek másnap és akkor aztán soron kívül fogad.
S mikor elnézést kértem tőle, hogy "zavartuk", hisz ugye már nem volt lent hivatalosan, csak annyit mondott, hogy nem zavartuk, a problémák azért vannak, hogy megoldjuk őket. Kár, hogy nagyon nagyon kevés orvossal találkoztam eddig aki ezt vallaná.
Szóval az új felállás szerint kedden most már tényleg túlesem ezen a kellemetlen beavatkozáson, aztán remélem már csak majd időnként kontrolláljuk UH val vagy valami más noninvaziv cuccal, hogy kutya bajom. De a dokim ragaszkodna a full negatív leletem követéséhez (mert ezután akármi van most már szemmel tartjuk), pedig én mondtam, h én benne vagyok, ha most kihagyjuk a bökést és néha ránézünk, h nem
nőtt-e... Mint kiderült ő is ezt akarja tenni, csak nem hagyja ki a szurit.
Mérgemben jól bementem a suliba, beebédeltem a menzán, majd részt vettem az első drogprev. órán ami érdekesnek tűnik, csak, hogy a végén írjak valami jót is.

Meglepi lép...

2010-09-03T22:18:00.001+02:00

Ma a párom betelefonált a klinikára és kiderült, hogy készen van az eredményem (gyakorlatilag még aznap kinyomtatták 14:42-kor...)
A hepatosplenomegália igazolást nyert, mérsékelt, de van.
Az is kiderült, hogy a lépem kapujában van egy 12 és egy 8 mm-es járulékos lép is. (nem kóros, csak nincs mindenkinek, pláne pedig nem 2 bónusz. A google és ezen belül weborvos szerint: Veszélyt nem rejt magában. Jelentősége csak akkor van, ha a lépet hematológiai betegség miatt el kell távolítani. Ilyenkor a melléklépet vagy melléklépeket is el kell távolítani. Adott esetben hasznos is lehet, ha pl. a lép sérülése miatt végzik a lép eltávolítását. Ilyenkor a melléklép veszi át az eltávolított lép szerepét. Rendszerint mellékleletként, véletlenül fedezik fel jelenlétét.)
A májamban az a göb ott van, 18mm-es és kedden vesznek belőle mintát.
A tüdőmnek abban a szegletében, ahol még ért a vizsgálat találtak 6 kis gumót (3-6mm-esek). A dokim szerint nagy valószínűséggel csak a tejmirigyek árnyéka. De azért szemmel tartjuk.
Ha már a dokinál tartunk. Nagyon jó orvost fogtam ki a sebészeten, idősebb, tapasztalt mégis jó kedélyű pasas. Megnyugtatóan tud beszélni, és a Párom jó emberismerő, neki is szimpatikus. De reméljük, hogy az orvos-beteg viszony megmarad ilyen beszélgetősnek, nem találkozom a késével.
A göbről az a véleménye, hogy nagy valószínűséggel a számtalan hormonális hatást így vezeti le a májam. Ezt mondta a kedvenc online nőgyógyásznőm is :-)
Amúgy a klinika maga eléggé ambivalens érzéseket kelt, jó orvosok, high-tech gépek, mindezt egy balkánt idéző épület együttesben, vicces, hogy a százéves ajtón ott a mágneskártya-leolvasó a CT mosdójában meg omlik a vakolat, amit vagy 30 éve vittek fel, meg potyog a csempe a csap alig folyik. Mondjuk legalább van papír...
Maga a CT eléggé szar volt, eleve ahogy ott fekszik az ember lánya a hidegben azon a nagy asztalon, ami mozog oda-vissza a nagy gyűrűbe, meg hangosan berreg minden és szinte végig egyedül abban a nagy teremben. A kontraszt anyagtól majdnem hánytam éreztem, hogy alig bírom visszatartani és be is pánikoltam kicsit, mert senki nem volt ott, hogy pl hozzon egy vesetálat, az a szag meg íz a számban, a forróság a testemben... nem volt jó érzés. Azt hagyjuk is, hogy a velem várakozók a szokásos rémmeséket mondták, ugye pl egy terhes osztályon a szülésről és az összes terhességgel kapcsolatos dologról mesél mindenki valami félelemkeltőt, ami vele vagy az ismerősével, esetleg az ismerőse ismerősével esett meg, na itt meg mindenki a rákról beszélt :-S, meg a kapcsolódó vizsgálatokról, mint végbél, vastagbél stb tükrözés és kemoterápia meg egyebek.

De, hogy ne csak magamról írjak: Kittin a parlagfű allergia ekcémaként manifesztálódik, baromi csúnya sebes, ma voltunk magándokinál (8000Ft) és írt fel ezerféle kencét meg gyógyszert (kb hasonló összeg volt) de a gyerek az első és jöjjön rendbe mert most majdnem felülfertőződött a sok sebe (állandóan vakarta nem izgatta, h pl épp játszótéren volt)A férjecském "csak tüsszög" meg efféle, amik a szénanáthával járnak, de azt brutál formában ezt megspékelve némi tipikus pasi betegség-hisztivel (igaz mentségére legyen mondva, hogy mióta benne van a pakliban, hogy beteg vagyok nem teszi, mert nem akar ezzel is fárasztani, szerintem amúgy őt jobban megviseli ez a dolog mint engem, nekem elég ha néha, főleg éjjel sírok egy kicsit egyedül, hogyha bekerítenek a hülye gondolatok)
Szóval folyt. köv. kedden.
Addig igyekszem majd valami vidámabb témát keresni.
Hisz a srácok jól érzik magukat a suliban, oviban, a csajok sem panaszkodtak eddig, hétfőtől nekem is kezdődik.

Nem mindig történik elsőre úgy minden ahogy szeretnénk

2010-08-29T23:54:00.000+02:00

A nyáron hanyagoltam a blogolást.
Konkrét oka nem nagyon volt, csak a kedvem hiányzott...

A suliban az év végét nem zártam túl fényesre, 2 fontos tárgyból elszálltam, melyhez részben hozzájárult az, hogy Nimród a vizsgaidőszak javát itthon töltötte, nem igazán hagyott tanulni, nem tudtam koncentrálni. A "szokásos" középfül gyulladással hadakoztunk azokban a hetekben. Az valóban igaz, hogy nem fordítottam elegendő időt a tanulásra, ez már nem a gimi, hogy nulla tanulásból minimum közepest ki lehessen hozni. Persze az egyik karót kicsit így is jogtalannak érzem, de ez van, a másikra valóban nem maradt időm, energiám és lelkesedésem se, és azt meg nem is részletezném, hogy Kevin is júni 11-től itthon volt, mert bezárt az ovi (nem részletezem mire képesek 2en).
Igazából mégsem vagyok elkeseredve, mert nem én vagyok az egyetlen akinek nem sikerült, sőt kevesen vannak akiknek minden sikerült, pedig az évfolyamtársaim javának ugye nincs egy háztartás meg egy rakat gyerkőc a nyakán. Igaz egy év tuti csúszás lesz, mert nincs keresztfélév nálunk és ezekre a tárgyakra fontos dolgok épülnek, amiket nem tudtam felvenni most, de ez van. Azt hiszem kell ez az egy év még. A konzekvenciákat levontam, túl lazán vettem elsőre, és hirtelen ugrottam bele, Nimródom is pici volt még. Viszont nem bánom, hogy 2009-ben felvételiztem, ugyanis idén nem jutottam volna be, épp picivel kevesebb pontom volna, mert megugrott idén rendesen a ponthatár, szerintem nem véletlen. Mert azért én úgy érzem itt valóban minőségi tanítás folyik és ez egy rendkívül jó szakirány.
Szóval 6.án újult erővel belecsapok a lecsóba mert szeretem...
A csajoknak is lassan becsengetnek, szerintem már várják. Jól telt a nyaruk, sokat voltak a mamánál, egy baráti családnál, szóval nem csak a panel falai között senyvedtek...
Nekem azért kicsit hosszúnak tűnik a nyár, ami az idegi részét illeti, mert mostanra már kicsit sok volt mindenkinek mindenkiből.
Nyaralni a párom munkája miatt nem voltunk, csak 1-1 napokat fürdőkben, kirándultunk Esztergomba (huligán Kevin és a tót rendőrkocsi esete megér egy mesét, bár szakadtam a röhögéstől kicsit betojtam, mert gyakorlatilag minden okmány nélkül ugrottunk át Felvidékre, Párkányba, azaz ugye a srácoknak se útlevél se személyi. Azt meg hagyjuk is, hogy a kedvenc fehér rovásírásos pólómban voltam így ha valami baj lett volna az Isten nem mossa le rólunk, hogy nem mi bujtottuk fel a gyereket...)
Meg párszor elruccantam kicsit kikapcsolni, feltöltődni a kedves kabalatársakkal, mikor megszálltuk egyik-másik barátunk házát.
Sőt idén kicsit nosztalgiáztam kedvenc gyerekkori barátnőmmel, mert megnyitott újra az a hely, ahol csitri korunkban szombat esténként buliztunk ezerrel (Arató). Érdekes volt, mert bár csak a ház ugyan az, új tulaj, új belső tér, de a zenék kb ugyan azok voltak, mert amolyan nosztalgia diszkó-féle volt aznap. Az elmúlt 10 évben nem táncoltam annyit, mint azon az estén, vagy 2 kilót leizzadtam a seggemről :-D

Viszont sajnos a nyár nem zárul valami jól számomra és ez a stressz rányomja a bélyegét mindenre kicsit. Egy sima laboron kiderült, hogy a májfunkciómmal gond van, majd visszanézve pár korábbi, de nem túl régi eredményt kiderült nem friss a dolog. Szerdán voltam ultrahangon, ahol csupa nem várt dolgot találtak, meg van enyhén nagyobbodva a májam-lépem, az epehólyagom a nyakánál meg van törve horog alakban és a legijesztőbb számomra egy 15mm-es göb a májamban. Elsején megyek vele CT-re addig nem tudok semmit, és ez a nemtudás a legijesztőbb. Nem finomítom, aznap kiborultam. Sokan tudják, hogy a családomban akadnak akik nem vetik meg az italt (zömmel a sört), én viszont nem iszom... És igazságtalannak érezném, ha az én májam lenne beteg. Persze senkinek sem kívánnám, hogy neki legyen, csak mert iszik! Azt is tudom, hogy nem csak az ital teszi taccsra a májat, meg eleve ezerféle dolog létezik ami az a kis dög lehet odabent, zsíros folttól értágulaton át akármi. De azt sem felejtem ki a számításból, hogy a családomban bőven fordulnak elő daganatos betegségek, anyukám is a másodikkal küzd, szerencsére úgy tűnik nyerésre áll. Szóval a genetika, meg az öröklött hajlam mint tényező a pakliban van.
DE NEM LESZ BAJ! Nem AKAROM és nem hagyom!

Nem térek magamhoz...

2010-06-16T12:19:00.003+02:00

Egész nap az jár a fejemben, hogy egy évfolyam társsal kevesebben lettünk. Nem, nem azért mert átjelentkezett másik suliba és mégsem szülésznő lesz majd, hanem orvos, fogorvos vagy állatorvos (van pár csajszi akik idén is felvételiznek)
Egy fatális buta baleset ragadta el tőlünk.
Annyira nem ismertem, de párszor beszélgettünk annak ellenére, hogy nem egy tanuló csoportba jártunk, így viszonylag ritkán is találkoztunk (bevallom van olyan lány aki nem a mi csoportunkba jár és azt sem tudom,hogy hogy hívják)
Emlékszem egyszer elmesélte, hogy a férje már az első randin közölte vele, hogy feleségül fogja venni (az én férjem is ugyan ezt mondta az első randin), most lett volna az egyéves házassági évfordulójuk... és most lett volna 20 éves.
Talán tényleg létezik egy bizonyos "nagykönyv" amiben megírnak mindent, és talán az a nagykönyv tudta előre, hogy az Ő bejegyzése nem lesz túl hosszú és ezt azzal próbálta kompenzálni, hogy a végén -sőt remélem végig boldog lehetett, megkapta azt már 19 évesen amiről sok nő álmodik és még 30 felett sem jut hozzá, esküvő, boldogság, szerelem... Őt is bolondnak nézhették sokan, amiért ilyen fiatalon döntött amellett, hogy összeköti az életét valakivel. Sajnos csak ilyen rövid időre.
Furcsa, hogy így felkavart a dolog, de tényleg egész nap Rá gondolok, a lányra aki segítőkész volt mindenkivel, sokaknak segített a számtek háziban, a csoportmélünket is ő pofozta helyre -teljesen önzetlenül...
Utálom a hülye fatális véletleneket, és a buta baleseteket!!!

Isten Veled!

Persze még mindig reménykedem, hogy ez az egész nem is igaz! -de az üzenőfaladat olvasva egyre kisebb a remény

csak pár kép gyorsan

2010-06-10T18:39:00.003+02:00

Az utóbbi pár nap

2010-04-30T19:33:00.005+02:00

Bő egy hét néhány szóban, megpróbálom időrendben, úgy kicsit egyszerűbb.
A múltheti hétköznapok nagyjából szokásos módon teltek, mindenki a maga dolgát végezte.

A péntek kicsit más volt... A megismerkedésünk 10. évfordulója. Este arról beszélgettünk mi minden volt akkor és mi változott meg azóta. Olyan furcsa volt így vissza gondolni akkori önmagunkra. Már akkor, aznap megmondta, ahogy a tóparton ültünk éjjel a padon, hogy engem feleségül fog venni, nagyon boldogok leszünk és gyerekeink lesznek, sok gyerek. Persze akkor én kinevettem, igaz nem is tűnt annyira komoly pasasnak ahogy lógott ki a fejéből a varrat (3 nappal előtte fradi-UTE meccsen egy szemét sün tonfával verte fejbe)... és láss csodát! Hihetetlen!

Szombatra állatkertezést terveztünk be (megjegyzem hétvégén, jó időben SOHA többet) rengetegen voltak, alig láttunk egy csomó mindent, de láttuk a bébi orángutánt, amint az anyaállat dajkálta. Megint le van zárva a fele, ép mondtam is a férjemnek, hogy az elmúlt 10 évben mondhatjuk, hogy gyakran jártunk ott (minden nyáron 2-3szor, eleinte kettesben, aztán hárman, négyen, öten, s most már lassan két éve hatan) de eddig talán egyszer sem volt minden egy időben nyitva, valami mindig le van zárva. Remélem rövidesen elkészül teljesen.
Nimród hazafelé elaludt, majd ébredéskor arra lettünk figyelmesek, hogy zöld cucc dől a bal füléből színre-állagra mint a takony, na Apa egyből szaladt vele a Jánosba (az volt az ügyeletes) azért pont Ő mert nagyon sok embertől hallottuk, hogy határozott temperamentum ajánlott oda, ha ott van az ügyelet. Diagnózis: középfül gyulladás a bal fülében, torka jobb füle tiszta. Hurrá! Jó ideje nem láttuk eme nem kívánatos vendéget, erre vissza pofátlankodott. Furcsa az egészben, hogy 0 tünete volt, se láz, se hiszti sem az egyéb (szokásos) tünet. Visszagondolva talán azért nem ette meg a karalábé főzeléket csütörtökön a bölcsiben-de én szimplán csak azt hittem nem ízlett neki.
Hétfőn kontrollra kellett vinni, a területileg illetékes helyre. kiderült, hogy javul a felrepedt dobhártyája, de a jobb füle és a torka gáz. na ez tök érdekes nekem, hogy szombaton tiszta, 2 nap múlva meg annyira begyullad neki, hogy felkeljen szúrni? Mindezt antibiotikum+antibiotikumos orrcsepp+láz és fájdalom csillapító ami ugye gyula csökkentő+orrszívás mellett? Merthogy a doktornő azt javasolta szúrjuk fel, amibe én beleegyeztem, hisz inkább legyen kicsi sebe, mint újra ez is repedjen. Az eredmény minket igazolt, a bökés pillanatában szinte kizúdult egy csomó genyás cuccos, ami eddig feszítette a hártyáját. Igaz nem is evett aznap, a mama is panaszkodott rá, mert ő volt vele napközben amíg én suliban voltam. Bezzeg amikor elindultunk a rendelőből, beugrottam vele a sugárba fornettiért, egy egész xxl-es sajtos bigyót, meg egy pogit befalt egy-ültő helyében.
A hetet a mamával töltötte napközben, ha suliban voltam.
Csütörtökön élettan gyakorlaton csináltam kiselőadást a szív fejlődési rendellenességeiről, amihez aznap hajnalban dobtam össze egy ppt-t, életem első ppt-jét. Volt benne kép, meg rajz -amit painttel oktojáltam össze, amit utoljára vagy 15 éve csináltam. A csajok ezerszer különbet dobtak volna össze, de nem volt pofám felkelteni őket. Elég fura volt az előadás, mármint akkora gombóc volt a torkomban, hogy elmondani nem tudom, pedig csak az eperhármasok voltak ott, az a kis létszámú csoport, akik a névsorban az No kezdőbetűktől szerepelnek huszon-egynéhány emberke, akikkel szeptember óta együtt járunk az ilyen kiscsoportos gyakorlatokra, és akikkel egyébként szerintem egész jól összekovácsolódtunk, mégis elég zavarban voltam... A következő órán majd kaksiban fogunk túrni, de nem lesz -nekem- akkora gáz, mert Nimród termésével fogunk játszani. Ugyanis a tanárnő megkért, hogy hétfőre vigyek vagy 2 pelenkányi kakit, mert az ilyen emésztési izé-bizé vizsgálatokat a kiskölykök termésével jobb csinálni, abba könnyebben bele tudják keverni a mókákat (valami emésztetlen enzimféle dolgot), amit nekünk észre kell majd venni.
Délután anyáknapjáztunk az oviban. Voltak anyukák, akik már előre készültek zsepivel, meg hasonlókkal, hogy ők biztos sírni fognak. Na mondom én ugyan nem én már edzett vagyok az effélékre. Mindezt egészen addig bírtam amíg a világ legtökéletesebb majdnem ötévese odajött hozzám az ölembe és neki kezdett az alábbi versnek:

"Ha nagy leszek, és te kicsi,
Tiéd lesz a babakocsi.
Kiviszlek a játszótérre,
Lepkét kergetni a rétre.
Én dolgozom, te majd játszol,
Várat építsz, fára mászol.
A boltba is én megyek,
Hozok cukrot, kenyeret,
Banánt is, mert szereted.
Hazajövök, ölbe veszlek,
Úgy szeretlek!
Úgy szeretlek!"

Osvát Erzsébet

A világon nincs ennél a pillanatnál csodálatosabb dolog, ez az amiért érdemes élni.

Holnap majálisozunk egyet a hajógyári szigeten Majd gondolok Rád/Rátok Zsóka :-)

Aztán újra tanulás ezerrel, egyre közeledik a ZH hét és a vizsga időszak, napról napra nő a para, hogy a hátralevő idő nem arányos a tananyagunk mennyiségével, de olyan még nem volt, hogy valahogy ne lett volna -majdcsak lesz valami

Újabb "életjel"

2010-04-19T03:51:00.001+02:00

Úgy látszik nem vagyok még mindig az a naponta/hetente bejegyzést írogató fajta, hol "aktualitás" nincs, hol pedig időm leírni...

Lényeg, hogy megvagyunk még. Mindenki végzi a maga dolgát, ahogy azt kell.

Szinte minden nap eldöntöm, hogy írok ide is végre valamit, de mire oda jutok, hogy van egy pár nyugodt percem, már elszáll az ihlet, vagy az energiám.
De most így hajnali 3 körül arra jutottam, hogy mégis csak adok én is némi életjelet magunkról.
A csajok jól vannak, többé kevésbé a suli is megy nekik, a kevésbé-t sem kell véresen komolyan venni, csak Fanni szeret ezt azt ellinkeskedni, de sokat tenni nem lehet, úgy fest ez az ő természetével jár... De azért igyekszem kordában tartani. Az iskola doki jóvoltából szerencsére azt is tudjuk, hogy mind a 2 csaj jól lát, és Kitti még jól is hall-ugyanis a szokásos éves iskolaorvosi vizsgálaton azt feltételezte a dr.nő, hogy ez nem így van, mondjuk amint hallottam nem csak nekünk jutott az a megtiszteltetés, hogy néhány hetes várakozás után vizitálhattunk a szakorvosi rendelőben. De legalább feleslegesen, pedig már lélekben felkészültem arra, hogy ingem gatyám otthagyom a 2 szemüvegért amit majd felírnak.
Kevin is jól van, ovi van neki ezerrel, szereti is. Itthon kicsit nehezen veszi néha, hogy nem vagyok hajlandó egy kalap alá venni a csajokkal, hogy neki kötöttebb a lefekvési ideje, az ő szobájukban nincs tv, és bizony neki kevesebb időt engedek a számítógép előtt is. Ez utóbbi kapcsán még vissza a Fannihoz: végre nem csak a bugyuta játékokat keresgeti a neten, hanem rákapott az olvasásra/ismeret szerzésre is! Mostanában irodalom órán a honfoglalás a téma (ezúton is minden tiszteletem a tanítónéninknek, mert azt kell látnom, hogy lényegesen többet/jobban foglalkoznak a témával, mint anno az én időmben, és örülök, hogy hagyja kibontakozni a gyerekeket, nem csitította el az enyémet sem pl. mikor a turáni átokról mesélt vagy arról, hogy Koppány talán nem is volt annyira rossz...) és csak úgy falja az információkat, nem győzöm neki nyomtatni amit kinéz és viszi be a suliba órára, teljes önszorgalommal bevágta a vérszerződés szövegét, meg valami verset Emese álmáról, valamint elég egyszer elmondani neki valami ilyen történetet, mondát és megragad az agyában (persze a rendes sulis dolgok azért nem ennyire ;-) ) De szerencsére nem csak a számítógép előtt szeretnek olvasni, hanem az igazi könyveket is nagyon szeretik, Kitti is végre rákapott az olvasás ízére, így második vége felé. Most éppen a zokni mukikról olvas, nagyon bejön neki. Az írónő részéről is jó ötlet volt szerintem személyesen bemenni a suliba, mert gyanítom az ő bemutatása is sokat dobott a könyv népszerűségén. Fanni éppen halálni nyavalyákról olvas (immunrendszer meg ilyen-olyan kórságok gyereknyelvre fordítva, mint pl kolera, sárgaláz, tbc...), ez a téma is érdekli, jelen állás szerint vagy orvos lesz, de minimum kórboncnok-van gyomra hozzá és minden véres mizéria érdekli, vagy pedig állatorvos-ennek fejében egyre gyakrabban nézzük végre az Animal planetet a zizi mesecsatornák helyett.
Nimródomról: December vége óta átalussza az éjszakát, ami hatalmas luxus számomra, egyetlen szépséghiba a dologban, hogy a napirendjét (este 8-reggel fél7) hétvégén is tartja, de nem vagyok telhetetlen, a korábbi egész éjjel cicin lógáshoz képest már ez is bőven Hawaii, főleg, hogy a saját ágyában alszik, nem engem terrorizál még álmában is. Már csak azért verhetem a fejem a falba, hogy nem volt szívem előbb végig játszani azt a 2-3 napot, amíg az ágyban sírt altatáskor-pedig tényleg csak ennyi volt, és már meg is tanulta a dolgát, hogy neki az a helye, ott kell aludni, anya nem kapkodja ki minden egyes nyikorgáskor...
Végül úgy döntöttünk, hogy marad a megszokott csoportjában, ami úgy fest jó döntés volt. Ugyan is egy hete a régi-új bejáratot kell használni a bölcsiben, de Ő az ideiglenes ovin-keresztül bejárást szokta meg, azóta így volt, mióta oda jár. Ha hiszitek-ha nem, már az felborította a lelki békéjét, hogy nem azt az ajtót használjuk, reggel újra (hónapok óta először) pityereg, rendre a hátsó ajtón (az eddigi bejárat) akar kimenni ott cirkuszol, mikor indulunk haza. Ezt elnézve bele sem merek gondolni mit csinálna, ha az új csoportba kellene bemennie. Meg kell hagyni nagyon szép a 2 új csoport, valóban eu-s szintű így első ránézésre, és kaptak só-szobát is, bár gondolom ennek majd a következő ősszel-télen lesz jelentősége. Mama ügyekben is egyre jobb a helyzet. Mind velencei, mind pesti fronton, Anyukám szerencsére egyre jobban van a kemó után, amit váratlanul idő előtt abba kellett hagyni, mert elment a hangja mindenféle fül orr gégészeti indok nélkül, s mivel a dokija szerint sikeres volt a műtét, minden malignus sejtet eltávolítottak ezért jobb ha abba hagyják, nehogy többet ártson mint használjon a dolog. Azóta szépen lassan helyre áll a hangja is.
Anyós pedig valósággal beleszeretett Nimródba, amikor csak teheti jön hozzánk. Persze a többi srácot is szereti, de szemmel is látható, hogy az igazi hangot a Törpével vette fel. Ennek nagyon örülök, ahogy annak is, hogy végre szorosabb a kapcsolatunk is, nem olyan távolságtartó, mondjuk tudni kell, hogy sem neki, sem a páromnak nincs könnyű természete de Nimród ezt teljesen áthidalja, én meg az örök szentimentális nagyon örülök, hogy egyben van a család ahogy az az egészséges élet rendje.
Suli is megyeget szokás szerint van ami nagyon klappol, és van ami kevésbé, és ami számomra elképesztő: egy hónap sincs és kezdődik először a ZH hét, aztán meg a szemesztervégi vizsgák. Naná, hogy bőven van miből utolérni magamat, de bízom benne, hogy sikerül ezt is megoldanom. Ami még furcsa, hogy egyre inkább bírom a laboros gyakorlatokat! Bírom a mikorbis szórakozott professzor szerű tanárunkat is, és eléggé érdekes maga a tárgy is, főképp, hogy nem a könyvet halljuk az előadáson szóról szóra, hanem próbálja a tanár érdekesen előadni a dolgot-könnyebben meg is marad. Egyre ügyesebben veszek mintát baci tenyészetekből is, már nem szántom fel a táptalajt annyira mint korábban, azért a kaksi minta vizsgálatot meghagytuk a bátrabbaknak de szerencsére az nem is volt kötelező. Élettanon a gyakorlaton már egyre kevésbé zavar a vér szaga-mert igen is van neki, vagy az alvadásgátlónak, amivel keverik, vagy a kettőnek együtt?-már nem is tudom... Most már azt is tudom, hogy az újraélesztésnél a kompressziót a Beegees Stayin' Alive számának az ütemére a legoptimálisabb csinálni és azt is, hogy a félautomata defibrillátornak nagyon agresszív néni a szinkronhangja :-D.
Szóval: bár rohadtul nehezen érem utol magam, és amint sikerül kezdhetem előröl azért nagyon szeretem az ETK-t.

Oh my God pozitív

2010-02-19T20:30:00.000+01:00

El kezdődött ez a félév is. Vannak régi és új tárgyaink vegyesen. Szerencsére az anatómia tanárunk a régi, valamint a biosz tanárnő is maradt nekem valamilyen szinten, mert vettem fel nála választható tárgyat, ráadásul számomra nagyon érdekes őssejtekkel kapcsolatban fogunk tanulni, nem kifejezetten magolós formában, hanem inkább érdekesség szintjén, a tanárnő ebből PhD -zett ha jól emlékszem, szóval nagyon sok jó dolgot tud majd velünk megosztani.
S, hogy honnan van a bejegyzés címe? Van egy új tárgyunk, az elsősegély nyújtás, na az még egy fura óra. Első előadáson azt taglaltuk, hogy hogyan és mikor hívunk mentőt. Erre volt egy szemléltető példa: hogy amikor a sérült Oh my God pozitív, azaz amikor ránézel és felkiáltasz, hogy Istenem, vagy Jézusom, vagy hasonló. A tanár többnyire saját tapasztalataival példálózik egy egy eset kapcsán, lévén valaha ő mint mentős kezdte. Az első óra nagyon "nyomasztó" volt. Valami olyasmivel kezdődött a mondandója, hogy bárki szenvedhet balesetet, de mindezt olyan hangnemben, stílusban adta elő, hogy nagyon meggyőző volt. Pl ilyen mondatok, hogy ki mondta nektek, hogy ma biztosan haza fogsz menni, vagy haza mész e még valaha? Senki nem garantálja... Úgy jöttél-e el otthonról, hogy elmondtál-e mindenkinek mindent amit szerettél volna? Meg majd ott fekszel a kövön és azokra gondolsz akiket szeretsz. Rémes volt hallgatni, nem olyan értelemben, hisz végül is nagyon jó előadó a tanár, csak én vagyok az a hülye lelkis típus, aki minden szóba belegondolt. Majdnem sírtam... Arra is kitért, hogy amikor valakit valami ér az utcán oda megyünk-e segíteni? merjünk oda menni segíteni, mert nem is biztos, hogy annak az embernek XY műfogásra van szüksége (sokan azért nem segítenek, mert nem mernek oda menni, mert tudják, hogy semmi hasznos segítséget nem adhatnak, nem ismernek fogásokat, ellátási módokat. De sokszor a sérültnek már azzal segíthetünk ha meghallgatjuk amit mondani szeretne, s talán utoljára mond, ha csak érzi, hogy nincs egyedül... Ez is nagyon elgondolkodtatott, meghatott, és ez a cím sor, mint fogalom be ivódott a gondolataimba. Nem is tudom miért írtam le, csak ki kívánkozott.
Vannak ezeken kívül még régi és új, érdekes, nehéz és/ vagy dög unalmas tárgyaink is, de ugye ez ezzel jár. Egyszer egyszer majd biztos lesz mit leírnom is, hiszen sokszor hallunk érdekes és nem feltétlenül szakmai dolgot is.

A srácok jól vannak, igaz most van újabb dilemmázni való. Ugyan is lassan elkészülnek az új csoportok a bölcsiben, és Nimród "hivatalos" gondozónénije is megy akihez amúgy egyértelműen jobban ragaszkodik, valamint egy gyerkőc egy kici kínai lány, viszont a csoport teljesen új, a bútorok meg minden, de új gyerkőcök is jönnek. Van gondozónő aki azt mondja, hogy az lenne jó a Törpének ha maradna a csoportjában, valamint vannak akik azt mondják, hogy az ő korában a személy lényege a fontosabb. Most agyalhatok ezerrel ezen. Hétfőre választ ígértem, és annyira nem tudom mi tévő legyek, mert mind a két oldalon vannak érvek bőven. Ha gondoljátok osszátok meg velem, hogy Ti mit tennétek!

Szóval újra zajlik az élet, pörög a tanulás és a család körül minden. Azért remélem hogy ide is ide fogok jutni sűrűbben.

Bölcsis Mikulás képek

2010-02-01T19:47:00.001+01:00

ööö, kicsit már nem időszerű, de most kaptam meg a CD-t :-D

Fél év összefoglalva

2010-02-01T11:58:00.000+01:00

Mozgalmas félévet "zártunk", volt hogy pörgött, volt hogy döcögött, de mindig mozgásban volt/van az élet nálunk.
Kezdem talán Nimróddal, hisz rajtam kívül talán Neki kellett több újdonsággal találkoznia. Kezdetben sírva ment be a bölcsibe, de mára ennek nyoma sincs, nagy rutinnal hajtja végre a dolgát reggel vetkőzik, délután öltözik gond nélkül, napközben jól elvan hatalmasakat eszik, konkrétan még nem a gyerekekkel, inkább mellettük játszik, de ugye ez életkori sajátosság még. A csoport összes dadusa, gondozónője nagyon aranyos és kedves egyikkel sem volt még soha semmilyen gond, szeretik a gyereket és ő is viszont.
Még mindig kap néha cicit, de már nem rendszeres és az éjszakai cicin cumizós bulikat is beszüntettem, mert kicsit fárasztó volt.
Nagyon jó kedélyű kis Törpe, szereti a tesóit és a tesók is nagyon szeretik őt annak ellenére, hogy még megvan az a szent meggyőződése, hogy ebben a lakásban minden csak az övé, és többnyire bárkinél bármi van az neki kell-természetesen azonnal, aminek mindig hangot is ad. Beszédben nem fejlődik valami gyorsan, de nem is aggódom, hisz a Kevin se kapkodta el, ma meg le se lehet lőni... Szóval azért megérteti magát, anya, mamma, cici, pápá, adi (mint add ide azonnal!) stb az már jó ideje megy. Viszont nemrég kezdi csak próbálgatni a hangját, eddig nem igazán halandzsázott, de most már egyre ügyesebb, több hangot ki tud mondani, szerintem lassan fejlődik tovább is.
Kevin továbbra is az ügyes cuki ovis, hol jó hol rossz napokkal. Bár van egy kis gondunk az oviban, egy kissrác személyében. Alapból haverok, de a kölyök ha elfárad agyilag akkor "megbolondul", novemberben úgy megkarmolta a Kevint a 2 szeme közt, hogy a helye még ma is látszik, a múlthéten meg a mosdóban elment mellette és arcon harapta. Semmi vita vagy ilyesmi nem volt köztük, csak gondolt egyet és kész... Lökdösődés hasonlók az minden napos. Nem ez az első eset és nem csak Kevinnel csinál ilyet. Kicsit tanácstalan vagyok mit kellene tennem. Majd beszélek az anyukájával is, még formálom magamban, hogy ne vegye támadásnak, tolakodásnak, de féltem a gyereket, mi lesz ha egyszer pl a szemét szedi ki? Már mondtam a fiamnak, hogy kerülje a srácot, de ugye mint írtam nem is konfliktus helyzet hozza ki ezeket belőle, sőt ép, hogy a haverjainak esik neki mindig, mintha a "szeretetét mutatná így ki" de természetesen akkor sem kérünk belőle többet.
A csajok is jól el vannak a maguk közegében, Kitti sokat javított, szeret olvasni, igazi kis könyvtár kukac lett, átlagos képességű, de szorgalmas kislány. Végre van egy két igazi kis barátnője is, így szívesebben is jár suliba.
Fanni ugyan az a link kis boszorkány, sokkal több rejlene benne, csak lusta kihozni magából. Mindenre van furfangja. Itthon is igyekszik a munkához úgy állni, hogy más (Kitti) is oda férjen, pedig nem rabszolga munkáról beszélek, csak a saját szobájuk rendjéről, a saját tiszta ruháik elrakásáról, esetleg teregetésnél segítség, szemét kidobás. Tanulásban is ilyen, pedig többre lenne képes. Akaratos és hisztis nem egy könnyű természet-de azért így is szeretjük.
Én is sikeresen befejeztem az első félévemet, nem mondom, hogy nem volt nehéz, meg lazán sikerült, hiszen kijöttem a formából, meg az esti gimiben közel nem kaptam olyan alapokat anno bioszból és kémiából, ami bizony jól jött volna most. Valamint közismert, hogy pocsék időbeosztó vagyok, ezen is van mit javítanom. De már van rálátásom a dolgokra ez a félév tökéletes volt arra, hogy belássam mit kell majd másképpen csinálnom, min tudok időt spórolni, azt hova fektessem be... A latin kivételével mindent teljesítettem, az utolsó vizsgám csütörtökön volt, pénteken beiratkoztam a következő szemeszterre. Most egy hét pihi van, gondoltam majd jól kipihenem magamat de persze pont most újítanak fel egy lakást itt a házban, jó hangosan. Az átlagomért ösztöndíjat tuti nem kapok, de ha azt veszem, hogy több mint húszan nem vették az akadályokat (olyan tárgy nem sikerült Nekik, amikre épül más tárgy így csúsznak minimum 1 de lehet hogy 2 szemesztert-már ha nem adják fel itt) akkor elégedett vagyok magammal, hogy 4 gyerek +háztartás meg ilyesmi mellett azért sikerült és tovább mehetek egy lépést a cél felé. Egy évfolyam társam volt még rajtam kívül családos, de Ő január közepén szülte a harmadikat, így azt hiszem halaszt. Szerencsére nagyon sok aranyos csajszit ismertem meg, pedig sokat paráztam, hogy ilyen vén fejjel milyen sz@r lesz nekem köztük. Ennek ellenére elég jó társaság kovácsolódott össze, és van ezen belül is egy kisebb klikk, akikkel jókat lehet dumálni, együtt szoktunk kajálni a menzán, meg a szünetekben cseverészni, segíteni egymásnak a tanulásban...
A következő félév még rázósabb lesz, komolyodnak a tárgyak, jönnek a "fincsi" gyakorlatok, mint pl vérkenet készítés, meg kaki tenyésztés-ha ezeket kibírom akkor tényleg megtaláltam a helyem ;-)

Ha elmúlik karácsony...

2009-12-30T10:07:00.002+01:00

Először is nagyon nagyon nagy bocsi mindenkitől, akinek nem írtam vissza, a karácsonyi üdvözleteire, de mire igazán ideértem már vagy 26.a este volt, akkor már cikinek éreztem volna. De őszintén remélem, hogy boldogan telt mindenkinek az ünnep.
A magam részéről ez a karácsony volt az elmúlt 10 év egyik legjobban sikerült ünnepe, bár voltak "gazdagabb" ünnepeink is, de most valahogy sokkal nyugodtabb volt minden.
Nem csináltam x fogásos menüt, meg nem törekedtem arra, hogy minden "tökéletes" legyen és mindenképpen én csináljak mindent, minden óraműpontossággal működjön.
Reggel igyekeztem kipihenten ébredni, Apa éjszakás volt, egyre ért csak haza. Megvártam a leves felrakással, mert volt szerencsém kifogni két olyan farhátat, aminek feje is volt, és nem mertem lefejezni, de a második már javában készült... Ebédre egyszerűbbet ettünk, mikor a fiúk elmentek aludni délutánra, akkor összeraktam a fenyőnket, kerestem neki helyet (vicces módon a 2 gardrób között leltük meg a tökéleteset, nincs útban, nem kell eltenni a szárítót, nem zavar senkit ha éjjel is villog)én feltettem az égősort és aztán a lányok, közülük a Kitti leginkább elkezdték díszíteni. Szerintem szép lett. Este megfürdettem mindenkit, szépen felöltöztünk megvacsiztunk stb. Aztán megjött az Angyalka. Mindenki örült az ajándékának, bár Nimród ország miniszterelnöke gyakran kacérkodott az totális államosítás gondolatával, de a nép mindig fellázadt.
S miért is írtam, hogy az egyik legjobban sikerült szenteste volt? Azért mert az esti játékelosztási vitát leszámítva egy hangos szó nem hangzott el, nem vitatkoztunk semmi olyan baromságon, hogy ki mit csináljon, hogy időre készen legyünk, hogy hova tegyünk díszt meg hova ne, műfenyőnk lévén az a vita is megszűnt, hogy ki milyen görbe fát választott, hogy faragjuk be a talpába stb.
Sok ismerősöm és eddig szinte folyton mi is rengeteget vitatkoztunk ezen a napon, mert ekkor csattanik le a stressz, a pörgés. Sokszor olvassuk azt különböző hírportálokon, h szenteste a viták tettlegességig fajulnak. Nálunk meg teljes nyugi volt

Aztán 25-26.-án lent voltunk Velencén. Ott is jó volt nagyon!
Közben persze több-kevesebb sikerrel és energiával tanultam, de bizti ami tuti azért a 29.ei vizsgát áttettem január elejére, mert sok hiányzik még.

Azért apró bosszúság nálunk is akadt, persze csak tágabb értelemben, mert végül is jót nevettünk a dolgon, eléggé mókás az olyan, amikor valaki egész évben rá se néz az emberre de ilyenkor rájuk tör a szeretet meg minden és nyálasnál nyálasabb üzeneteket küldenek.
Szóval vicces az ilyen.

Na meg pöttyet gyomorforgató amikor sorra nyílnak a topikok, hogy hát nincs Jézus most mit mondjak a gyereknek? Olvastam olyat is, hogy 2(!)éves gyereket világosítanak fel a szülei, hogy nincs Jézuska. Olykor kedvem lett volna beírni, hogy banyek akkor mi a f@szt ünnepelsz most? Mi a fenének készülődsz hetek óta, minek ép akkor ajándékozod meg a gyerekedet? Mert divat? Mert szokás? Hát van ahol szokás a ramadam, meg a sabbath és még ki tudja mi, de mivel nem vagyok muzulmán vagy zsidó sem más egyéb nem keresztény, nem azt hiszem amit ők, nem is ünneplem. oké, nem vagyok sajna vallásos sem, de Istenben igen is hiszek! Hiszem, hogy Jézus az Ő fia, a megváltónk, és az Ő érkezését ünnepeljük Karácsonykor. S bár a gyerekek tudják, hogy nem Jézuska ajándékoz, de azt is tudják, hogy mit ünneplünk karácsonykor.
Jó mondjuk én eleve az a bolond vagyok aki tiszta szívvel őszintén mondta a holtomiglan-holtodiglan-t a templomban Isten előtt, nem a flanc vitt be oda. S bár tudom, hogy gyarló ember vagyok, és korántsem jó keresztény, de legalább nem tagadom meg Jézus nevét karácsonykor (sem) és igyekszem átadni a gyerekeknek is a Karácsony szellemét.
Remélem most nem gyalogoltam senki lelkébe bele :-)

Boldog Karácsonyt! :-)

2009-12-23T12:26:00.002+01:00

Mivel az időm alig, ezért így hirtelen csak gyorsan bemásolnám a párnappal ezelőtti hozzászólásomat az nlcről, hátha valaki nem olvasná ott:
Mi szombat óta "karácsonyozunk", meghívtuk a konyhaTündér barátnőméket az aquawordbe (tőlünk családilag azt kapták karácsonyra). Nagyon jó muri volt. Valami eszméletlen feeling volt a szakadó hóban a kinti medencében feküdni, imádom a havat is meg a fürdést is, és most együtt a 2, valami csodálatos volt. Meg kipróbáltuk az új murit ott, ilyen "labdák" amikbe bele lehet bújni, felfújják és a vízen gurulhatsz benne. Kaptunk egy bónusz kört, és én mentem. Hatalmas volt! Bár kicsit hülyén éreztem magamat vén benne, de nem baj :-) igaz voltak olyan elvont gondolataim is, hogy mekkora királyság lenne ebben tanulni, mert egyedül lehetnék végre, teljesen kizárva a külvilágot, senki nem rángatná az éppen író jobb kezemet egy kis cicit kuncsorogva, meg nem nyaggatna a másik, h töröljem ki a fenekét, vagy adjak neki azonnal enni/inni, v had mondja fel az angol házit.
Aztán a nagyobbik lányuk nálunk aludt, vasárnap jöttek fel érte, és akkor ők ajándékoztak... A két kicsi (Nimród és az ő lányuk, aki 3héttel idősebb) olyan édesek voltak, hol puszilkodtak, hol egymást verték :-D volt, hogy "segédeszközökkel" mint fa bébi puzzle alappal, vagy a Kevin frissen kapott starwars lézerkardjával... Szóval figyelni kellett őket. Kevin meg 2napig a nagylánynak udvarolt, olyan haláli volt, igazi pasi.

Keményen dübörög a vizsga időszak is, a durvábbak még hátra vannak, de pár jegyem már megvan, latinból lehet nem megyek tovább, csúsztatok egy félévet, nincs rá energiám most, és nem épül rá semmi, így nem kell sietnem vele, ami jegyek megvannak az egy darab kettes (idióta filó), kettő 3as, a többi 4-es 5ös, igaz ezek könnyű jegyek voltak, az egyik a névtelen alkoholista csoportra hajazó hivatás és személyiség szeminárium, a másik szülészettöri, a jegy abból állt, h írni kellett egy 4oldalas esszét szüléssel/fogamzással ilyesmivel kapcsolatban. Megírtam Nimród születésének meg a vele való terhességemnek a sztoriját. Védőnő szakmatörténet doga: Interjú a védőnőddel, ugye eléggé jó kapcsolatban vagyunk, és sűrűn találkozunk, nem volt meló összehozni.
Most viszont a napjaim az alkalmazott biológia és az anatómia társaságában telnek, megspékelve a családdal és a vele járó dolgokkal. Kicsit sem vagyok idegbeteg és alváshiányos.
Megyek is vissza a könyvekhez...
Mindenkinek Áldott ünnepeket :-)

:-) pár szó rólunk

2009-11-16T14:58:00.002+01:00

Mivel páran az orromra koppintottak, hogy alig írok, gyorsan írok pár mondatot. Bár nem igazán tudom miről is írhatnék, mert eléggé egysíkúan telnek a napjaink ugye, suli, tanulás család, a kölykök meg jó esetben "dolgoznak" a maguk munkahelyén. Igaz ma a Kevin és a Nimród itthon maradtak, mert betegek. Kevin már több mint egy hete be-belázasodik a hétvégén már a füle is fájt vittük is a fül-orr-gégére, mint kiderült még nincs középfül gyuszija, de egy hét pihit még kapott. Nimród szombaton volt lázas, azóta szerencsére nem, max hőemelkedés, viszont folyik az orra.
Fanninak is volt láza szombaton, de azóta semmi, még hőemelkedés se, így elengedtem ma suliba.
Én suli ügyileg alakulok, pl nem ájultam el pénteken, amikor formalinban tocsogó szerveket nézegettünk (szívek, tüdők, lép, félbevágott emberi fej benne mindennel, meg placenta...) persze hozzá nem nyúltam, annyira nem sikerült leküzdenem magamat, eddig a teljesítményem annyi, hogy nem lettem rosszul, csak majdnem. De már ez is haladás, nem? Lehet még pár év és megyek boncolni is? Na azt azért nem :-P
Viszont egyre inkább érzem, hogy kezdek fáradni, nem alszom eleget és ennek következtében a koncentrációm egyenlő a 0-val. Olyan szinten segg vagyok, hogy eszméletlen! Pl anat dogára készültem (nálam ritka ;-)) hajnali 1-ig tanultam, medence volt a téma, amit nekünk vágni kell ugye. Na szóval kérték a külső szülészeti átmérőket, latin név + centi, és én meg szépen ügyesen leírtam a belső átmérőket, és csak a beadás után esett le, hogy elcsesztem. :'( és hiába stimmelnek ugye a nevek az értékekkel de nem arra a kérdésre válaszoltam. Mától lehet majd felvenni a vizsgákat, azt hiszem, hogy az anatot a középső harmad végére 8január eleje-közepe) időzítem, hogy több időm legyen beseggelni amit be kéne, de nem lesz egyszerű...

Nimród újra kap cicit, most hogy beteg főleg. Nagyon boldog volt, amikor újra megkínáltam, de sajnos nagyon sokat apadt a tejem, nem tudom javul-e még a dolog, valamint veszettül érzékeny lett a mellbimbóm is :-(

Malacunk van?

2009-11-12T19:37:00.003+01:00

Ma újabb sulit zártak be a H1N1 végett. Nem, még nem a lányok suliját.
DE és itt jön a de:
Az a suli is itt van a kerületünkben, ráadásul alig pár utcányira. Kevin ugye vasárnap óta beteg influenza szerű tünetekkel, ma beszéltem az óvónőjével, hétfőn 9en voltak a 23-ból. Bónusz: Kitti is lázas tegnap este óta, szintén torokfájással indult, meg rossz közérzet stb. kb minden tünetük megvan, mint amit a neten lehet találni, ha beütjük a keresőbe, hogy H1N1 tünetei. Persze nem annyira vészes egyik állapota sem (de pl az ominózus iskola igazgatója is azt nyilatkozta, hogy enyhe lefolyású az ottani gyerekeknél is)
Úgyhogy most agyalgatok...
Vajon? -Mennyi az esélye, h a kölkök is ezt cipeljék haza?
Ha igen, mi legyen most az oltással?
-Mi lesz ha a többinél nem lesz ilyen egyszerű lefolyású?

Életjel, és én is szavaztatnék :-)

2009-11-08T21:00:00.003+01:00

még megvagyunk, csak zajlik az élet...
Nem is tudom hol kezdjem a postot.
A héten elég vacak napjaim voltak, jórészt a fogbajomnak köszönhetően, begyulladt és feldagadt a bal fele az arcomnak, ezt megnyitották, és tettek bele egy gyógyszeres gézcsíkot, amit minden nap cserélnek. Szerencsére mint a Semmelweis hallgatója járhatok az egyetemi szájsebészeti klinikára, ami kész felüdülés a kerületi hentes és mészáros üzemhez képest, amit szájsebészetnek becéznek. Persze így sem sétagalopp a helyzet, hétfőn konkrétan kisebb sokkot kaptam a beavatkozás után, amit szégyenlek is meg minden, de nem tudtam tartani magamat...
A címben említett szavaztatásom is hellyel közzel ehhez a témához kapcsolódik:
Mivel már múlt hét szombaton bazi erős fájdalomcsillapítókra volt szükségem, ezért azonnal leállítottuk a szoptatást, hétfőn kaptam lórugásos antibiotikumot is, ami most jár majd le. Bár az első 1-2 napban Nimród nehezen viselte a cici megvonást szép lassan megszokta, nem kell alváshoz sem, igaz azért néha még próbálkozik a drága, de szerencsére tényleg nem tűnik lelki sérültnek. Lassan lejár a gyógyszerkúrám, és remélem nem is lesz írva másik, és most itt van a kérdés: vissza engedjem a cicire? Vagy ha már leválasztottam "örüljek"? Annyi érv van pro és kontra, ahogy tejem is rengeteg, szenvedek is vele rendesen most, hogy nincs aki kiürítse... Szóval ugye itt ez a vacak betegséges időszak is, amin kicsit segíthet ugye a szoptatás, meg jó összebújni vele, de pl néha már bosszantó volt, hogy még a wc-n is követelte volna magának. Meg vacak érzés, hogy "csak" 16,5 hónapig cicizett, míg a Kevin és a Kitti tovább. A lehetőség itt is adva van ugye. Egy barátnőm felajánlotta a mellszívóját, h adjam Neki a tejet pohárból ne ciciből, de nem tudom, hogy van-e időm, energiám a suli+háztartás mellett még a fejésre is. Szóval kedves Mindenki, aki olvassa ezt a bejegyzést! Ti mit tennétek?

Amúgy a kis huncut Úr napról napra elevenebb, jó étvágya van, és egyre sűrűbben feszegeti a határait és a családja idegrendszerének tűrőképességét, mindent elkoboz, és államosít a nagyoktól, amit csak meglát Náluk, persze a saját dolgait is védelmezi. Imádja a zenét, gyakorlatilag mindenevő ezen a téren is, sokat táncol is. Nálunk a nagyok akik sokat TVznek :-S, de őt nem érdekli, max egy-két főcímdal. Olyankor oda áll a készülék elé és táncol, aztán megy tovább a dolgára. Bölcsiben már egy jó hete nem sír reggelenként, hanem szépen átöltözünk megfogja a kezemet és besétálunk, az ajtóban elengedem a kezét, kap egy puszit és vagy oda megy a gondozónénihez, hogy vegye fel, vagy megy szépen dolgozni=pakolászni. Még mindig dicsérik, hogy milyen jó gyerek, úgy látszik a kisördög csak itthon jön elő :-D. Új dilije, hogy ha puding félét kap, akkor elveszi a kiskanalat, nem engedi magát etetni. Majd teszek fel képet egy ilyen akciójáról, katasztrófa. Felmerül a kérdés, hogy van-e a pocakjában is valami, vagy mindet szétkeni...

A héten a csajok pár napot itthon voltak, kisebb nyavalyával. Szerdán mivel csak 1 órám volt bekísértek a suliba, hallgattak egy kis pszichológiát velem, a tanárnőm rendes volt és beengedte a vendéghallgatókat ép videóztunk meg ilyesmi. El voltak ájulva :-), kapásból találtak pár dolgot, amit szívesen vennének a maguk sulijában is, pl a kajáldánk rendszere, meg a bőrfotelek az aulában és a zsibongóban, meg, hogy nem kell kéredzkedni óráról, ha esetleg hív a természet. Egy csaj is csak felállt és kiment-ezen nagyon csodálkoztak, főleg Kitti, akinek ép a minap gyalogolt bele Katinéni a lelkébe, mert nem engedte ki egy hasonló szitunál. Meg volt aki vagy 15 percet késett, és csak besétált leült. Általánosban ez nem így működik ugye. Szóval nagyon tetszett nekik a hely is meg az óra is, olyan aranyosan nézelődtek körül, meg kérdezgettek, hogy ez mi, az mi.

Kevin sajna estére belázasodott, így holnap megint jön a mama-bébiszitter. Aggódom, hogy mi lehet a baj mert semmi egyéb tünet, csak láz, amit szerencsére lejjebb vitt a nurofen elsőre. Még talán annyi, hogy a közérzete rosszabb, legalábbis ahogy kérdezgettük erre mondott igent. Persze a kis drogos amint megkapta a gyógyszert azt mondta, hogy már sokkal jobban van. (mindig elsőre bevesz minden gyógyszert soha nem kell könyörögni, legyen akármilyen szar íze, sőt, ha valaki más beteg akkor kimondottan fel van háborodva mert ő nem kap gyógyszert. Már csak azon agyalok hogy juttassam el dokihoz, mert ugye suli is van, meg randizom a szájsebészsráccal is abban a 1,5 órás szünetben, és a dokink rendelése pont akkor ér véget, amikor az utolsó órám.

Röviden, hirtelen kb. ennyi, és most húzok vissza anatómiázni, ép az ivarsejtek kifejlődését, és a megtermékenyítést kellene bemagolnom.

Pont

2009-10-31T10:18:00.002+01:00

Tegnap volt az a pont amikor majdnem bedobtam a törölközőt iskola ügyileg...
Jó, eddig sem volt séta galopp, és vannak tárgyak, amikkel khm finoman szólva csehül állok, de lelkileg azért rendben voltam. A dolog az anatómiához kapcsolódik, de nem is inkább a tanuláshoz, tudásomhoz.-meglepő módon- csontokat fogdostunk, ezzel már így részben szeptember óta meg is barátkoztam, igaz még mindig van bennem némi rossz érzés-féle, ha valódi csontokat kellett tapintanunk. Mert még nem a munka eszközt látom benne, hanem egy embert, aki meghalt. De ezen lassan már túl léptem, mikor is történt, az az eset, hogy medence csontot néztünk, és kb 2-3 emberre volt egy csont az asztalon. De lelkes tanárnőnk gondolta van még a raktáron és elkezdett kiosztani még, egy dobozból. Mikor hozzám ért lerakott elém egyet, és holt természetesen mondta, hogy "tessék itt van, ez egy gyerek". Nagyon rosszul lettem, kavargott az agyam, és a gyomrom egyszerre, nem tudtam megfogni, az kattogott a fejemben, hogy Istenem, kb ekkora az én lányaim csontja is, ez a csont pedig itt egy halott gyerek, valakinek a gyereke, és hogy kerülhetett ide, miért nem "nyugszik valahol", ha már el kellett mennie, ehelyett itt van, és arra van, hogy a diákok végig tapogassák rajta a különböző incisurakat, meg cristakat, spinakat... Szóval majdnem felálltam, és kijöttem, mert erre nem voltam felkészülve. Azaz tudtam én, hogy kell majd ilyet is csinálni és azt hittem, hogy menni is fog, hisz másoknak is megy, az anat tanár is tud előadást tartani egy komplett medencével a kezében, ami ráadás úgy van kikészítve, hogy nem csak csont, hanem az inak és hasonlók is rajta vannak még. De egyenlőre még nem nagyon sikerült túl lendülnöm a halál gondolatán ezekkel a "tárgyakkal" kapcsolatban, és tegnap szíven ütött az a gyermek medencecsont.
Hisz én nem is ezt akarom! Mert a szülészet maga az ÉLET így csupa nagybetűvel, ahol a csoda minden nap jelen van, és az ÉLET szó szerint minden nap előttem fog kibontakozni és keletkezni, ahogy láthatom majd pl az ultrahangfelvételeket a párhetes magzatról majd a kezemben is tarthatom, mikor még apró, puha meleg csomag, aki engem lát meg elsőként, én köszönthetem majd ezen a világon, szóval csupa csupa pozitívum.
Hirtelen meg itt van a másik véglete mindennek.
Persze nem álltam fel és nem jöttem el, igaz mint írtam nem tudtam hozzányúlni, és az egész napomra rányomta a bélyegét ez a dolog.
Bár őszintén szólva nem is tudom melyik lenne a "jobb", ha én is megtanulnám darab-darab ként kezelni ezeket a csontokat, vagy ha még látom bennük az embert, akik valaha voltak...

Csere-diák :-)

2009-10-16T11:42:00.010+02:00

Ma nem mentem suliba, mert Kevin is beteg kicsit, azt hiszem gyomorrontás, mert szerencsére jobban van.... De nem hagytam volna itthon másra, főleg mert éjjel még félóránként hányt. Mákom van, hogy ügyes gyerek, egyszer sem volt „baleset” mindig oda ért a wc-re, éjjel meg felült ügyesen és a kihelyezett lavórba célzott így nem kellett pluszban takarítani, ne adj Isten mosni, ami tönkrement géppel=kézzel sz@r lett volna. Talán a hétvégén már sikerül olyan gépet venni ami bele fér a keretbe, jó is, és el is tudjuk hozni valahogy. Megjegyzem a keretünket negatívan befolyásolja pl az, hogy kb 50ezerbe van eddig Nimród bébiszittellése a 3 hét alatt míg beteg volt. (azt hagyjuk is, hogy a férjem anyja a bébiszitter) Szerencsére hétfőn már mehet bölcsibe, és úgy fest Kevinnek sem tartós a nyavalyája.
De hagyjuk is ezt most! Mert Kitti csere-diákjáról akartam/akarok posztot írni.
Mert náluk ilyen is van ám :-) Ő egy Maci, amolyan jutalom -féle de feladat is egyben. Az hozhatja haza, a hétvégére aki egész héten jól viselkedik, jól teljesít stb.A feladat pedig az, hogy egy fogalmazást kell írni, hogy mit csinált a hétvégén a Maci, mindezt úgy fogalmazva, mintha a Maci írta volna. Ezt a fogalmazást hétfőn fel is olvassa a tanító néni a többieknek.
Ezért hétvégére olyan programot csináltunk, amiről érdemes írni. Szombaton lementünk Velencére anyuékhoz. Bringáztak, tollasoztak meg minden ott a ház előtt (Maci is részt vett a programokon), aztán délután lesétáltunk a tópartra, ahol hattyúkat, vadkacsákat etettek, meg láttunk 2 pasit akik valami kütyüvel álltak a tóban derékig vízben, azt hiszem „kincset kerestek” visszafelé szedtünk terméseket, leveleket meg ilyesmit a környezet házihoz, játszótereztünk. Nagyon jó volt, ezerszer jobb mint itt Bp-n poshadni. Este még játszottak az udvarban. Aztán éjjel meg elkezdett esni az eső (azóta is esik kisebb megszakítással), így már vasárnap nem tudtunk csavarogni, pedig terveztem sétát a babák rózsakertjébe is, ahol van a csajok, meg Kevin rózsája, nagyon szép park, játszótérrel. Ráadás jól mutatott volna a Maci füzetben (a fogalmazáshoz van egy füzet, amit szintén a Macival kell haza hozni, így minden mackós sztori egy helyen van) is.
Igaz így is a Kitti írása volt a leghosszabb, meg is dicsérték, hogy jót tett neki a sok írás szebb betűkkel írt a füzetbe stb. Nekem is nagyon tetszett ez a Macis dolog, mert valóban ösztönöz, ezért igyekeztem komolyan venni, nem elbagatelizálni, aminek Kitti nagyon örült. Jól esett Neki, hogy kerestem a Mackónak ruhát (látszik rajta, hogy valaha volt 1 pólója mert ott nincs szőre) meg ilyesmi. Csináltam pár képet is, hogy megörökítsük. Ha lesz időm előhívatom és beviheti a suliba is, esetleg betehetik a füzetbe.

Ma nagyon jó

2009-10-08T09:39:00.002+02:00

Kivettem egy nap szabit.
Ennek számos oka van, többek közt spórolok a bébicsősszel, meg 1 hetet halasztok 2 dogát, mert nem éreztem elég felkészültnek magamat (latin-mondjuk ebből sose leszek elég felkészült-, és alkalmazott biológia)
Így ma kettesben vagyunk Nimróddal. Rég voltunk már így mióta megy a suli/bölcsi. Reggel percekig lustálkodtunk az ágyban csak mi ketten. Hatalmasakat nevetett, fészkelődött, kacagott. Napközben is folyton jön egy két ölelésért és látom a szemén, hogy tök boldog, hogy végre újra csak mi ketten vagyunk. Nevet és bohóckodik, mindenhova jön utánam, és azért akad itthon elég meló, plusz még tanulni kell, és délután meg ovis buli van azért igyekszem csak vele foglalkozni
Ma nagyon jó kedvünk/napunk van
Imádom

Füles manócskám

2009-10-06T21:58:00.002+02:00

Sajnos nem javult a füle, az antibigyó csak elnyomta a tüneteket, így nem fájt neki és nem volt lázas sem. Sőt, az elmúlt napokban hatalmas étvágya is volt, ezzel is nyugtattam magamat, hogy amikor nekem fáj a fülem nincs étvágyam, mert fáj, ha nyelek... De most jövünk a fülészetről. Sajnos felszúrták a fülét. Mind a kettőt. Szerencsére maga a művelet nem járt nagyobb fájdalommal, mert kapott előtte érzéstelenítős vattát. Igaz az nagyon nem tetszett neki, hogy lefogtuk. Valamint felmerült, hogy talán „füles” lesz a kistörpém. Mert Neki is nagyobb az orrmandulája. A doktornő célzott rá, hogy nem biztos, hogy meg kellene várni, hogy állandóan előjöjjön ez a macera. Tehát burkoltan célzott rá, hogy esetleg ki kellene szedni. Nagyon nem szeretném eddig. A Kitti is elnőtte, azóta kutya baja. Szóval most vívódom. Persze most kivárjuk, hogy meggyógyuljon majd az is sokat számít, hogy nyugalmi állapotban mekkora az a mandula. Mennyire lesz fogékony a fertőzésekre.
De most biztos van min rágódni.

Hogy ne csak a rosszról meséljek: végre megérkezett a várva várt minilapitopim. Így azért aktívabban tudok netezn, igaz főképpen sulis dolgokkal foglalatoskodom. Szerencsére nem lassabb mint a másik gépünk, de a picike kijelzőt még szoknom kell.
A kicsike:

Most pedig megyek és lefekszem, mert holnap suli, ráadásul lesz az a mókás kis filozófia is-már érzem is a gyomorideget. Megfogadtam, hogy nem szólalok meg, így nem kerülök kellemetlen szituba.

Futok magam után

2009-10-03T12:05:00.000+02:00

Ismét elhanyagoltam a bejegyzések gyártását...
De a suli több energiámat kiveszi, mint azt előre sejtettem. Rengeteg dolgot várnak el tőlünk, akad bőven tanulni való. Van ami könnyen megy és van ami nem annyira. Jelen állás szerint annyira távol áll tőlem a latin, mint a sarki hajléktalan hímtagja Sharon Stone alfelétől...
A szokásos káoszra még az is rátett, hogy Nimród több mint egy hete beteg, középfül gyulladása van Ami nem, hogy javult volna, de még romlott is, ezért tegnap újabb antibió kúrát kezdtünk, ami szélesebb spektrumú talán használ is majd valamit.
Kisember amúgy nagyon vicces gyerek, a minap anatómia dolgozatra készültem, este 11:30 ig magoltam (igaz szinte semmi nem maradt meg), gondoltam fél 5-kor felkelek, és folytatom. Erre Nimród 1 körül úgy döntött, hogy a monoton napjait, amit itthon tölt bölcsi helyett feldobja egy jó kis házibulival. Nevetett, mászkált, játszott de aludni nem akart. Nem lehetett cicivel sem lekenyerezni, majd 2 órán át mulatott. Naná, hogy amikor csengett a telefonomon az óra úgy kinyomtam, hogy csak nyekkent, és próbáltam behozni az alvás lemaradást. Ez oly annyira sikerült, hogy nem a szundi gombot nyomtam le, hanem a másikat, így többet nem zenélt az a vacak. 6:20 kor ébredtem arra, hogy a párom telefonált (mert ilyenkor ugye szinte már indulásra kész vagyok, s reggel telefonon váltunk pár szót, hisz ő 4 előtt már elmegy dolgozni). Naná, hogy kapkodás volt az egészből, és örültem, hogy összeszedtem magamat, meg a nagyobbakat, akik nem maradtak itthon a mamával, nem, hogy a 8kor kezdődő anatómia dolgozat témáit újra olvassam. Mondjuk érzésem szerint azért görbül a dolog, így annyira nem aggódom ezen.

Csütörtökön buli lesz az oviban, remélem addigra meggyógyul Nimród, és akkor lemehetünk. Tavaly is nagyon jó móka volt, volt mustkészítés meg mindenféle kézműves dolog.

FeketE évfolyam:
Máshol nem tudok "panaszkodni" így itt írom ki magamból, hogy pár napja milyen gyomorideggel járok suliba. Volt egy érdekes óránk, nevezetesen ilyen filozófia jellegű dolog, ahol konkrétan kérdezték a mi véleményünket, amit utána persze lehurrogott a tanárnő, nem érdekelte egyik másik vallásos lány meggyőződése sem, közölte burkoltan, hogy törődjenek bele neki van igaza (pl tudtátok, hogy Jézus is önzőségből halt meg a kereszten?!) Eléggé érdekesen állt a dolgokhoz, és a vitatkozós témákat sem igazán tudta "terelgetni". Egy két lány valóban kicsit hülyén viselkedett, és ezt ő úgy reagálta le, hogy kiment az óráról, és a dékánhelyettesig meg sem állt. Szerintem ez elég óvódás dolog volt, közel nem volt akkora horderejű a dolog, hogy ne lehetett volna értelmesen megbeszélni, az osztály és közte. A d. helyettes felkapta a vizet, és jól lehordott mindenkit aki ott maradt, meg rendőrrel, és hasonlókkal fenyegetőzött, hogy kidobatja azokat, akik nem tudnak viselkedni, sőt másnap a fejmosáson egészen odáig ment el, hogy miattunk fog éhezni a tannő gyereke, mert nem tudta az óráját leadni=nem kap fizut. Én nem érzem bűnösnek magamat, mert úgy gondolom én értelmesen vitatkoztam, nem nevettem hangosan egy-egy vicces beszóláson, csak mosolyogtam, igaz nem tagadom szerintem azért nem mindig volt 1000%ban igaza a tanárnőnek. De valahogy mindig azok kapják a leb@szást ugye akiknek nem is szólna. Mondhatni az egész évfolyamunk "meg van bélyegezve", állítólag ellőttük az utolsó esélyünket, legközelebb akár repülhetünk is, nem, nem csak X és Y, hanem bárki az évfolyamunkból. S külön bosszantó, hogy filozófiákról volt szó. Ez eleve szinte emberenként változik, évszázadokként dől meg pl ugye a 30-as években újra előtört a fajelmélet, míg ma erősen ellenzik a gondolatát... Mert még ha olyan téma lett volna, hogy a tanárnő azt mondja, hogy császármetszést a hasfalon végzünk, erre mi azt mondjuk, hogy minek, ha a háton keresztül is eljuthatunk a magzatig, meg miért nem jöhet ki a gyerek a tápcsatornán, hisz csatorna az is... tehát akkor full evidens, hogy neki van igaza és nekünk el kell fogadni.
Azt sem értem, ha ilyen szemellenzősen csak az ő véleménye számít, akkor miért akar "beszélgetős" véleménycserélős órát tartani, miért nem adja le az anyagot, amit majd a ZH-n vissza kérdez és nekünk azt kell leírni, mellette meg had gondoljunk amit akarunk, megtartjuk magunknak. S ha már ZH: van egy olyan érzésem kicsit ott is meg leszünk fingatva. Tekintet nélkül arra, hogy ki vett részt a rendbontásban (már ha volt) és ki nem. Próbálom "viccnek" felfogni az esetet, mert kicsit az is, de mégis gyomoridegem van, ha rá gondolok, vagy ha meglátom a d.helyettest a folyosón.

képek

2009-09-05T10:03:00.002+02:00

Ez utóbbi sorozatban van pár kép, mikor szőlős joghurttal keni magát. Azt hiszem félre értette a szőlőmagolaj és a szépségápolás témát... :-D

Az első hét a suliban (azaz hivatalosan a 0. hét :-) )

2009-09-04T10:10:00.005+02:00

Ezt a fogadalmat a vasárnapi évnyitón hangosan kell megtenni. De én nem megyek el, részben mert nem kötelező, részben mert hatalmas tömeg várható, hiszen ez az egyetem összes karának az évnyitója, s inkább itthon leszek a családommal, amúgy is a vasárnap az Apa egyetlen szabad napja. Viszont a fogadalom szimpla elolvasásától is borsódzott a hátam, amolyan jó értelembe véve. Lehet még meg is könnyezném, ahogyan ott több száz gólya mondja egyszerre.

Még mielőtt plágiummal vádolhatnám saját magamat szólok, hogy az alábbi bejegyzés első része az az általam az NLC-re írt, szeptember elsejei hozzászólás szó szerinti bemásolása :-) egyrészt, hogy ne kelljen újra fogalmazgatni, másrészt ugye így gyorsabb is.

*amúgy látjátok, máris tanultam valamit a suliban :-D, ugyan is ép alá is kellett írni egy nyilatkozatot a plágiummal kapcsolatban...

Sziasztok!

Tegnap megvolt a beiratkozás, ami nem ment "zökkenőmentesen", mert a hölgy, aki segített nem sokkal tudott többet mint mi, sőt, egy csomó nyomtatványt mi magunk silabizáltunk ki, mert ő nem tudott válaszolni. Az orvosi kartonba pl azt mondta, hogy az anamnézis lapot tegyük csak bele, a leleteket ne. Na erre kiderült, hogy minden más osztály bele kellett, hogy tegye (ahogy mi is gondoltuk), most majd rohangálunk az orvosiba.

Ja és kapásból fél órát késett. (addig bevallom többször gondoltam rá, hogy na most kellene felállni és "megfutamodni". Persze nem tettem.

A csajok (évfolyamtársak) helyesek, de valahogy még kívülállónak érzem magamat köztük... 84-en vagyunk az évfolyamon.

Ma pedig már "előadások" voltak. Volt köztük egy két érdekes, de pl. amikor a könyvtárosnéni 45 percen keresztül beszélt a könyvtárról ott majdnem elaludtam

Na meg volt egy olyan előadás, hogy mit illik és mit nem, tehát hogyan viselkedjünk a karon. Annyira evidens dolgokat mondott, hogy holt feleslegesnek éreztem... De volt egy-egy számomra tök érdekes is, főleg a szakirány bemutatás. Mint kiderült, mi már olyan diplomát kapunk (ha sikerül ugye), hogy teljes kompetenciánk lesz sima szülésnél, gátmetszéstől a varrásig. Sőt nekünk már "kell" tanulni otthonszülést is, és a diploma szerint amint "legális" lesz vezethetünk is le, de nekem egyenlőre eléggé ellenkezik az elveimmel. Igazán konkrét tantárgyak majd csak jövőre lesznek, az elsőt "túl kell élni" anatómiástól, alkalmazott biológiástól... Ha ez sikerül akkor már a hangsúlyvalóban a szülészeten lesz többnyire, a mi szakunk a leggyakorlatorientáltabb. Még holnap, és azután is ilyesmi tárgyak lesznek, az igazi tanulás hétfőn kezdődik.

Nimródot ép tegnap dicsérték meg, csak úgy dagadt a mellem, mert azt mondták: egy tucat kellene belőle. A reggeli nekem szóló sírdogáláson kívül, semmi baja nincs, jókat eszik és nagyon nyugodt, alszik... Szóval Imádni való

(Ha már mell, nem tud valaki valami olyan módszert ami csökkent az anyatejen, de nem apasztja el teljesen? Mert reggel és este még cicizik, de borzasztó, hogy napközben figyelni kell, mert folyik, és váltás ruhákkal, meg melltartóbetétekkel rohangálhatok. )

A csajok is ma mentek suliba először. Szerencsére nem bonyolították a dolgokat, nem kellett ünneplő meg mindenféle ilyesmibe öltözni, a héten még laza lesz nekik is minden.

A reggelünk többé-kevésbé zökkenőmentes volt, bár a fél 6-os kelés nekem még nagyon nehéz.

Így megyek is és alszom kicsit, amíg lehet, és nem kell magolni.
Eddig az NLC-s bejegyzés.

Ami azóta történt:

Befejeződött a 3 napos előadás sorozat a fontosabb tudnivalókkal kapcsolatban. Voltak nagyon jó, vicces és/vagy érdekes előadások, megtudtunk fontos információkat is, de voltak azért unalmas, holt evidens/köztudott infókat szolgáltató órák is. Pl a házirendet ugye már rég mindenki elolvashatta a honlapon, és tudjuk, hogy nem rongálunk pl. Aki meg mégsem olvasta el, vagy nem érdekli és "renitens", az meg ettől az egy órától úgysem javul meg.
Írtam egy rohadt béna angol felmérőt is, így szerintem nem tudok a suliban angolt tanulni, ebben az esetben 2 megoldás van: vagy ebben a félévben beseggelem egyedül-magamtól azt a tananyagot, amit órán leadnak, és félévkor teszek belőle egy különbözetit, vagy 2 éven belül (4. félév végére) le kell tennem egy nyelv vizsgát, természetesen ugye saját költségre... Hát még nem tudom mit is tegyek... (hétfőn derül ki, hogy sikerült-e -de szerintem tuti nem)
Az évfolyamom többnyire helyes kis csajszikból áll (nem bántás a "kis" jelző), de ugye ők már nem az én korosztályom, ami néha kicsit feszélyez. Persze szívesen dumálok velük, meg segítek ha van valami olyan aminek én már utána jártam/olvastam, de nekik most kell az infó. Én magam rengeteg segítséget kapok a HÖK fórumos lapjáról (etk-online.hu), ezt szívesen tovább adom.
Amúgy a heti katalógust végig böngészve úgy fest mégsem 84-en leszünk, mert sokak neve mellől hiányzott az "X" egész héten...

Most már csak annyi van hátra, hogy minden tőlem telhetőt megtegyek a nagyon vágyott diploma (ami a köztudattal ellentétben bizony teljes értékű főiskolai diploma a szülésznőknél is) érdekében

A "szokásos összevont jelentés ;-)

2009-08-27T10:44:00.001+02:00

Igen, megint elmaradtam egy hétig...
De annyi minden összejön mindig, hogy mire ide jutnék már alig alig van energiám. Sőt napközben ugye a dolgom végzem, este pedig osztozkodom Apával a gépen, remélem nem sokáig, mert ha a suliban megkapom a szociális támogatást, akkor beruházok egy mini netbookra, most "relatíve" jó akció van a piros mobilszolgáltatónál. S bár kicsi lesz és furi, de így nem kell majd versenyezni a gépért, "remegve várni", hogy a másik mikor megy ki a mosdóba, vagy akad hirtelen dolga ;-). Ha ide jutok akkor pedig elsőnek az "élőbb" kapcsolatokat ápolgatom, fórumokon (nőcis és sulis), rendbe teszem a farmomat a facebook-on -jó újabban már ezt is az alkalmazottaim végzik (a csajok) én csak kiadom a feladatot, hogy hova mit "ültessenek", de nagyon jó móka amúgy ha az embernek van kicsi ideje, közben néha dudorászom a Teknő Álmom egy tanya című nótáját :-D.

Anyut még 19.-én megoperálták, az orvosok szerint jól ment a műtét, olyannyira, hogy kedden már haza is engedték, otthon pihenget, kapott fájdalomcsillapítót és magának kell beadni az alvadásgátlót.

Nimródnak alakul a bölcsi, bár néha sírdogál, pl reggel, mikor otthagyom mindig. Ilyenkor a szívem szakad meg, ő bent sír én meg kint és sokszor kell ismételgetnem magamban, hogy mit miért teszek, meg közös érdek, mert legszívesebben fognám és hazahoznám. Persze utána megnyugszik, mert a gondozónők nagyon kedvesen dajkálják. Napközben néha eszébe jutok, akkor is el-el törik a mécses, de meg tudják nyugtatni. Az étvágyát nagyon dicsérik és ennek hála -mármint, hogy jól lakik- el is alszik egész könnyen délben, bár még simogatják Neki a hátát. Mostanában még magányos harcosként fedezi fel az új környezetet, ritka az, ha keresi a többiek társaságát, de ez ugye a korára jellemző. Viszont új dilije van: eszméletlenül magas frekvencián sikít ha valami nem tetszik Neki. Borzalom! És ezt ki is használja, mert ugye akkor megkap mindent, csak fejezze be. Tudom nem ez a helyes nevelés, de képtelenség ráhagyni mert egészségre káros amit művel... Amióta bölcsis, kicsit változott a hangulata is, ami abban nyilvánul meg leginkább, hogy már nem olyan jófiú a babakocsiban, hanem ott is sikongatva jelzi, hogy vegyem fel. De ezért nem haragudhatok Rá, mert tudom, közvetve az én hibám, hisz a bölcsi hozza ezt ki belőle. Ott eddig csak egy képet csináltam, szerdán, mikor először jöttem el tőle és először evett bent. Mikor odaértem épp nyűgösködött mert fáradt volt, és dajkálta Anna néni, de nem mentem oda, hogy ne lásson meg, szokja a dolgot. Meg is nyugodott és utána még hatalmas adag spenótot benyomott tojással. Csak eztán hozták ki nekem az előtérbe.

Amikor a kicsik még alszanak ebéd után az udvar ilyen csendes:

Kevin jól elvan az oviban, szeret járni oda.

A csajok még itthon vannak keddig, néha egész jó pillanataink vannak, főleg, hogy 3-asban vagyunk csak csajok, eljárunk ide-oda vásárolni (tanszereket többnyire)élvezik, hogy nem kell a kicsikre tekintettel lenni, mint pl sietni, meg ilyesmi, itthon is szeretik, hogy több figyelem jut rájuk. Bár már elég könnyen tudunk egymás agyára menni. Várják már a sulit is, végre előkerültek a kötelező olvasnivalók, meg a könyvek gyakorolni. Tegnap átvettük a könyveiket is, nagyon tetszik nekik, kíváncsian lapozgatják, és nagyon örültek, hogy végre ők is kaptak CD-t a nyelvkönyvhöz (eddig csak a tanári csomagban volt), így ők is gyakorolhatják itthon, tegnap már be kellett tenni a gépbe, mert ez nem csak zenei CD, hanem multimédiás. Még jó, hogy az ő szobájukban is van egy gép... Szerencsére nem lesz nekik tanévnyitó, így idén sem kell a pingvinruha, meg ilyesmi. Kedden reggel berakom őket a suliba, aztán csengetéskor felviszik őket a tanítók, és "belecsapnak a lecsóba", persze gondolom az első napokban még lájtosan.

Én már megvettem a jegyzeteket, könyveket (azaz fénymásolatok, de bevallom ez nem izgat ;-)) és belevetettem magamat, mert muszáj az agyamat újra tanulásra hangolni, ami nem is annyira egyszerű ennyi év kihagyás után. Most pl az alkalmazott biológiát nyúzom, azaz inkább fordítva, az nyúz engem. Nagyon sok benne a kémia jellegű dolog, elemek, atomok, képletek érzem nehéz meccsem lesz velük.

Mostanában nagyon rákaptunk (főként a Párommal) a kenyérlángosra, amit magam készítek el. Nagyon egyszerű, még egy ilyen konyhai analfabétának is, mint amilyen én vagyok. Fogok 1kiló lisztet, egy kocka élesztőt, fél liter langyos vizet, egy púpos teáskanál sót, beledobom a kenyérsütőbe, a dagasztó programon megdagasztom, mikor elkezdődne a kelesztés kiveszem, és 2 vagy 3 egyforma darabba szedem (a tepsi méretétől függ), magasabb falú edénybe teszem, és a tetejét bekenem olajjal, egy órán át kelesztem. Nagyon változatos feltétekkel lehet csinálni, a kedvencem a tejfölös alapon hagymás, mangalica szalonnás (kisütöm a zsírját, tehát inkább tepertő) de a csajoknak "pizza jellegűre" csinálom a feltéteket. Vagy pl lehet rá bacon, kolbi, szalámi bármi... Szóval kivajazott tepsibe terítem a tésztát, ráteszem a feltéteket, és előmelegített sütőben közepes lángon megsütöm, kb 20-30 perc alatt. Nem is bonyolult, és viszonylag olcsó, főleg ha azt veszem, hogy sok helyen 1 szeletért elkérnek 500 vagy akár ennél több forintot is. Jó mondjuk az "igazi" kemencében sült ízt nem adja vissza, de sok helyen ugyanígy sütőben sütik meg. A minap már bátrabban sütöttem, és kicsit rafináltkodtam is, a peremébe töltöttem egy kis sajtot. Ez nagyon bejött a családnak.
Baconös, jó sok lila hagymával (mert imádom ;-):

sonka-minikolbi:

szalámis-gombás:

a peremében a sajt:

-

2009-08-19T09:56:00.002+02:00

Ma a kicsi emberkém már egyedül van a bölcsiben, 11-re megyek vissza, de akkor sem rögtön érte, hanem leülök az előtérbe, hogy ne vegyen észre, és a gondozónő megpróbálja megetetni majd ebédkor. S csak akkor jön majd ki értem, ha nagyon nem akarna sikerülni. Aztán ebéd után pedig jövünk haza.
Addig pedig gyorsan nekiesünk az akvárium kitakarításnak a lányokkal, mert az úgyis macerás, ha Nimród is itthon van. Jövőhéten pedig majd szépen kitakarítjuk a lakást, amolyan ajtó-ablak mosós nagytakarítás, mert gyanítom ha elkezdődik a suli nem igen lesz rá időnk.
Na meg a csajoknak sem árt elpakolni az íróasztaluk körül, mert azon sem csodálkoznék, ha halott német katonákat is találnánk abban a káoszban, ahol egy atombomba csak rendet tudna csinálni... elrakjuk tavalyi könyveket, füzeteket is, hogy legyen hely az ideieknek, mert 26.-án már azokat is át kell venni, legalább lesz időnk becsomagolni, tavaly nagyon sokat szenvedtem vele, mert köztudottan nagyon béna a kézügyességem, és itt meg az "előírás" az átlátszó öntapadós könyvborítás. Na, mire ezt én kiszabtam és rásimogattam, hogy ne legyen ráncos...
Most legalább lesz pár napunk ezzel szöszölni, mert eddig mindig az első tanítási napon adták ki, és illett visszavinni már másnap bekötve.

Anyu telefonja most ép nem kapcsolható, így gondolom/remélem ép most műtik. Nagyon aggódom, remélem minden rendben lesz, de bevallom őszintén minden egyes telefoncsörgésnél össze szorul a szívem.
Most szaladok is gyorsan, belevetem magamat a munkaterápiába, mert mindjárt indulhatunk a törpémhez is.

A második nap

2009-08-18T14:36:00.002+02:00

Ma már 2 órát voltunk a bölcsiben, ebből csak 10 percet voltam vele, a többit kint töltöttem az előtérben, így nem tudom mit is csinált pontosan, de nem sírt (csak akkor amikor meglátott és kérte, hogy vegyem fel). Jött-ment felfedezett, felmászott-lemászott, homokozott és ilyesmi. Egyenlőre még magányos harcos, de lassan majd biztos talál "barátokat" is.
Holnap már délig maradunk, ugyan így, hogy én kint várok, hogy ha bármi van azért ott legyek, a gondozónő megpróbálja majd megebédeltetni is, kíváncsi leszek sikerül-e.
Hazafelé nagyon jó kedve volt, mindenkinek vigyorgott, bohóckodott a piacon is. Ez kicsit megerősít abban, hogy annyira nem lehet "rossz a közérzete".

Bár úgy volt, hogy anyut ma operálják erre nem került sor. Kicsit érdekesen tájékoztatták erről ráadásul. Történt ugyan is, hogy este osztották a vacsit és a nővérke neki is vitte az adagot, erre mondta anyu, hogy neki talán nem kéne, hisz reggel műtik. Erre közölte a nővér, hogy nincs rajta a másnapi műtéti listán...
Hát remek, mondhatom. Azért lelkileg baromira nehezen, de rákészült a keddre, és erre "beintenek". Elvben holnap lesz a műtét, de én már csak akkor hiszem el ezek után, ha "látom". Nagyon aggódom így is.

Az első óránk a bölcsiben

2009-08-17T11:28:00.003+02:00

Viszonylag könnyen telt a dolog, az udvaron voltunk. Nimród felfedezte a terepet, időnként pedig jött egy-két ölelésért, majd, ha már úgy vélte elég, ment tovább a dolgára. Nagyon szimpatikus a hely még mindig, a vezetők is ép úgy mint a gondozónők.
Ilyenkor nyáron kint vannak délelőtt az udvaron, szaladgálnak, játszanak a picik. Vannak nagyok és van pár kicsi is, Nimród ép az egyik legkisebbe kapaszkodott volna bele a homokozóban, biztos pontot keresvén, szóval az első negyed órában sikerült ledöntenie egy picilányt a lábáról :-D, később megeresztet felé egy két huncut mosolyt is, egyenlőre a lányka még nem viszonozza, csak szendén pislog, ő amúgy fél évvel idősebb mint Nimród. Majd indulás előtt leültünk és elrágcsált egy szelet körtét a karomban, a többi gyerkőc pedig a homokozó szélén ülve, nagyon cukik voltak, ahogy ott ültek szépen sorban. Majd elköszöntünk mindenkitől, Nimród még egy két "pá-pá"-t is megejtett. Holnap már 9-11 ig maradunk a terv szerint.
Nagyon szimpatikus az egész hely, igaz még a gondolattal barátkozni kell, de erről nem a bölcsi tehet, hanem én, mert bár biztos vagyok abban, hogy jó helyen lesz még aggódom, hogy helyesen tettem-e.
A jele pedig csiga lesz Neki is, mint a Kevinnek.

Ha már Kevin: Ő szó nélkül ment ma oviba, sőt nagyon is várta. Szerintem mind a kettőnknek jót tett a dolog, ő tombol eleget kint az udvaron, én pedig végre kicsit leereszthetek.

zanzásítva ez meg az

2009-08-14T10:22:00.000+02:00

Szóval megint itt vagyok...

Fekete pontot beírtam ;-)
Nem is tudom most mivel kezdjem
7.-én a csajok elmentek táborozni siófok mellé a sulival. Nem minden ment zökkenőmentesen. Összességében szerintem tavaly könnyebben viselte a Fanni lelkileg, a konzekvenciákat levontuk, hogy ha jövőre mennek,akkor min változtatunk majd (pl érzelmileg lehúzós barátnőt nem kérjük a sátorba, sőt lehet szabadabb teret kapnak, azaz a Kitti nem megy egy sátorba a Fannival, meg hasonlók)
Amíg a csajok a balcsiban áztatták magukat egy hétig mi igyekeztünk a fiúkat "kárpótolni" jártunk az állatkertben, ahol hatalmas örömünkre a gorillák privát műsort is adtak nekünk, amit a srácok csodáltak. (naná, hogy ép lemerült a telefonom, így csak a párom cégesével tudtam fotózni, ami f@s, mert nem lehet közvetlen feltenni a képet max, ha mms-ben elküldöm az enyémre... Pedig hatalmas élmény volt. A gorillák a kifutójukban voltak, és felváltva odajöttek az ablakhoz bohóckodni. Oda nyomták a fejüket az üveghez "megsimogathatták őket a srácok", persze egy vékony üvegfalon keresztül. Mi érdeklődve néztük őket, ők meg minket. Az egyik nőstény olyan "furcsán" nézte Nimródot, amint fel le mászott az üvegnél. Szerintem érezte, hogy ő egy növendék példány, és olyan volt mintha "szeretettel" nézné, mint amikor mi emberek bele kukucskálunk egy idegen babakocsiba, amibe egy tündéri csecsemő mosolyog ránk. Közelről láthattuk ahogy az egyik gorilla ép orrot piszkál. Hogy ennek a hatására-e nem tudom de már aznap este Nimród is rájött, hogy a mutatóujja belefér az orrába. De legalább nem eszi meg a talált dolgokat, mint a fent említett gorilla.
Aztán elvittük a srácokat az aquaword-be is, ahol szintén jól érezték magukat, meg mi is. Bár egy két csúszda rendesen kékre-zöldre vert, s előtte még hosszú sorokat is kellett végig állni mindezért, de attól még jó volt.
Aztán, mikor a csajok haza jöttek voltunk párszor a Mamáéknál, meg az ottani fürdőben is. Meg a csajok voltak még Kevin keresztszüleinél is picit nyaralni, többek közt Pápán is strandoltak. Nekik nagyon jó nyaruk van:-)

Végül a nyár számomra "legizgalmasabb" dolga: felvettek a Semmelweis Egyetem Egészség tudományi Karára, szülésznő képzésre, nappali tagozaton, már megjött minden hivatalos levelem is, mindenféle portálkódokkal és egyebekkel, nagyjából elkészíttettem a beiratkozáshoz szükséges orvosi vizsgálatokat is. Nagyon örülök, de természetesen teli vagyok aggódással is, részben a család végett, részben meg, hogy sikerül-e visszarázódnom a tanulásba. Egyenlőre a szoptatás mellett még doppingolni sem tudok ilyen olyan memória javítókkal. Ezért már most tréningezem a fejemet, olvasgatok, tanulgatok mindenféle neten talált jegyzetekből, amikről azt vélem, hogy hasznos lehet.
Nimród pedig jövőhét hétfőn kezdi a bölcsit. Nagyon félek mi lesz vele... De valamikor el kell vágni a köldökzsinórt. Rettenetesen anya és cicifüggő, ez utóbbiból akadnak gondjaink, mert le kell állni a nappali cicizéssel és ezért gyakran közelharc megy a ciciért. Viszont itt szeretném megköszönni a Kavicsos bölcsi vezetésének a rugalmasságát, kedvességét. Mert ugyan nem lett volna "muszáj" mégis megengedték, hogy már nyáron elkezdjük a beszoktatást, mert nekem elsején már kezdődik a suli, ráadásul 3 olyan nappal, ami bár nem "kredit értékű, de ha nincs meg az aláírás, akkor nem is folytathatom a dolgot, mert ilyenkor magyarázzák el a következő négy évre szükséges dolgokat, mint pl a suli információs rendszerének használatát, a tárgyfelvétel-leadás mizériákat és minden ilyesmit. aztán hetedikétől belecsapunk a lecsóba.
Tegnap voltunk mérlegelni egyet még így bőlcsi előtt. 10,66 kiló és 78 centi, nyolcfogú tömör rosszaság.
Kevin is megy hétfőn az oviba, hogy nyugiban tudjunk beszokni a bölcsibe. Tőle már nem tartok annyira, már várja az ovit. Kezd kicsit unatkozni itthon (én meg idegileg leépülni tőle :-D).
Nagyvonalakban kb ennyi az elmúlt hónap, majd lesz egy kicsi időm/energiám, akkor csinálok egy diavetítést abból a pár képből, amit fotóztunk a nyáron.

Sajnos történt azért negatív dolog is a nyáron, kiderült, hogy az Anyukámnak a tüdején van egy rosszindulatú daganat, kedden fogják operálni. Ami bosszantó, hogy évekig ott volt a folt, nem nőtt semmit, aztán kifogott egy buzgó dokit, aki mintát vett belőle még tavasszal, ami negatív volt, ám a rá következő CT vizsgálat kimutatta, hogy nőni kezdett, a következő mintavételnél pedig már rosszindulatú sejteket mutattak ki. Lehet ez az én hülye gondolatom, de azt hiszem semmi baja sem lenne, ha nem piszkálják meg neki. Hallottunk már ilyet... A dokinő csak jót akart, és erre tessék! Most nagyon aggódom/aggódunk, persze azért anyunak nem mutatjuk ki, elég ideges enélkül is. Ma kellett befeküdnie (amit szintén nem értek, hogy miért), és keddig ott kuksolhat. Lelkileg ez is elég lestrapáló lehet majd, aztán meg jön a 7-8 órásra tervezett műtét.

2009-07-08T20:24:00.000+02:00

De most aztán jó hosszú lesz! ;-)

2009-07-01T11:40:00.001+02:00

Igen, töredelmesen bevallom ebben a hónapban hanyagoltam a blogbejegyzések írását...
Hát most sorolhatnám a szabadkozásokat, foghatnám a 4 gyerekre, a nyári szünetre, meg sok egyébre. De tény, hogy ha agyilag még egy kicsit ép vagyok szívesebben folytatok a gépen társalgás szerű pötyögést (fórumozás itt-ott), mint monologizáló blogbejegyzést. Valamint az is megesett, hogy elkezdtem írni, de elhagyott az ihlet, van jó pár félbehagyott bejegyzés piszkozat most is.
Nem is tudom, hogy hol kezdjem.
14.-én mintegy terepszemle célzattal meglátogattuk a gyerekszigetet, hiszen a terveink szerint ott tartottuk volna jó idő esetén a babatalit. Az érzéseim elég vegyesek voltak ezzel kapcsolatban, mert bár jól fel van szerelve játékokkal, rengeteg ember volt, s nem tudom miért az utóbbi időben eléggé aszociális vagyok, egyre nehezebben viselem a tömeget. Viszont a gyerekek jól érezték magukat. Haza pedig hajóval jöttünk, ahol Kevin elalvóművész előadást tartott egyik pillanatról a másikra bealvából egy széken...

Kevin és az ujja:
15.-én késő délután míg én konyhában voltam a fiatalúr bent szaladgált a nappaliban, naná, hogy ezerszer mondtam Neki, hogy ne tegye... Majd kijött sírva, hogy beütötte az ujját. Pontosan nem tisztázódott, hogy mi is történt de valami olyasmit magyarázott, hogy a kanapéba ütötte be. Valahogy nem hittem, hogy akkora lehet a baj, először bekentük zúzódásra használatos géllel, na meg kapott varázs erejű fájdalomcsillapítós macitapaszt, este pedig bejegeltük, de reggelre még ugyan olyan csúnya volt, ha nem csúnyább. Szóval mentünk is gyorsan a Bethesda gyermekkórházba. Szerencsére hamar végeztünk, a diagnózis: bal mutatóujj alappercén egy törés, kapott rá sínt, amivel a későbbiek során még lesznek kalandok... Hatalmas gond, hogy egyszerűen nyughatatlan a gyerek, nagyon nem érdekli/akadályozza semmiben a kötés, pillanatok alatt leamortizálja, mászik meg minden. Ha ráüvöltök kb 2 percig ül, azt kezdi előröl. De naná, hogy a dokik meg engem bactatnak, hogy miért nem vigyáz a gyerek, azaz én miért nem vigyázok a gyerekre. Azért megkérdezném, hogy mégis hogyan lehet egy nyughatatlan örökmozgó 4 évest bekorlátozni, nagyon jól jönne minden tanács, mert én nem bírok vele.

Ceglédi Laskafesztivál
20.-án szombaton Ceglédre mentünk (én és a 4 gyerkőc). Bár aznapra már ígérték a csúnya időt, esőt meg mindent de az égiek nagyon kegyesek voltak hozzánk és pont szabadtéri programokhoz való időjárást küldtek ránk. Így jónéhány Kabalasziget társsal bográcsozhattunk egy jót. Nagyon örülök, hogy végre sikerült még több Kabalákokat megismerni. Míg rotyogott a KabaLaska a bográcsban, addig a gyerkőcökkel körbenéztünk a rendezvényen. Kézműveskedtek és játszottak Dörmögő Dömötörrel, meg szelektáltak az ökopannon standjánál, ahol mindenféle aranyos újrahasznosítással kapcsolatos játék volt. Bár a laskánk a zsűri előtt nem nyert (valami fura oknál fogva minden nyertes helybéli volt) én bizton állíthatom, hogy Mr. Fruttika nagyon finomat főzött nekünk! S ami még biztosabb: pótolhatatlan remek társaság jött össze, hatalmasakat beszélgettek/beszélgettünk és jól éreztük magunkat. A napot pedig a magam és kis családom részére egy fergeteges Alma koncerttel koronáztuk meg. Szerencsére az egész ottlétünk alatt egy csepp eső sem esett, viszont kellemesen borult volt az ég, ezért nem tűzött a nap. Csak a vonaton visszafelé kezdett esni az eső.

2008Júniusi babások babatali
21.-én vasárnap tartottuk ezt a találkozót, sajnos a tervezettnél sokkal kevesebben jöttek el, és a rossz időre való tekintettel a helyszínt is meg kellett változtatnunk. Így az újpesti Sugar cukrászdában gyűltünk össze. Nagyon jól éreztem amagamat, s annak nagyon örülök, hogy olyan anyukákat is megismerhettem személyesen, akikkel már rengeteget beszélgettem fórumokon.

Minden szép és jó volt addig, amíg a játszóházban egy szomorú baleset nem történt Kevinnel. Ugyan is Őt is vittem magammal Nimródon kívül, míg az Apjuk a csajokat leszállította őket a vonathoz, ahova apukám jött eléjük. Mindenképpen szerettük volna úgy megoldani, hogy Kevin ne lássa mikor mennek, mert tudtuk, hogy nagyon rosszul esne Neki, hogy a csajok mennek, Ő meg nem, de sínezett kézzel nem akartuk elengedni. Szóval a baleset: a játszóházban a csúszda alján valaki rálépett a sínjére, ami naná, hogy azonnal elmozdult. (rohadt murphy! azért mekkora volt ennek az esélye, hogy pont a sérült keze sérüljön még jobban...) Szóval sajnos ott hagytunk mindent és mindenkit (amiért utólag is bocsi mindenkitől) és Meara Stefijének köszönhetően robogtunk az ügyeletes gyermekkórházhoz. A madarász volt az. Hát mondanom sem kell nem kifejezetten volt szimpatikus, sőt, mondhatnám inkább, hogy kifejezetten nem volt szimpatikus. Arrogáns, okoskodó ügyeletes orvos volt, és hasonló stílusú gipszelő (ugyan is a doki szerint nem elegendő a sín ezért gipszelni kellett a gyereket), szóval, hogy csak néhány dolgát említsem: nem győzte megjegyezni, hogy mellettem a babakocsiban hisztizik a Nimród (aki így próbálta nemtetszését kifejezni aziránt, hogy helyette a Kevin ül épp az ölemben, és különben is fáradt, na meg cicizne is kicsit), a művelet vége felé megkérdeztem a gipszelőt, hogy nem tudja-e véletlenül, hogy hol találom a szoptatós helységet, ami mint kiderült nincs a gyerekkórházban(!), szóval erre kioktatott az ürge, hogy egy egyévesnek már nem kellene szopnia. Azért remek, hogy egyes helyeken már a gipszeléssel foglalkozó EÜ alkalmazottak is értenek az anyatejes táplálással kapcsolatos dolgokhoz...

Az ezt követő hét aránylag eseménytelenül telt, a fiúkkal nem sok helyre mentünk, a csajok ugye Velencén nyaraltak. Az időjárás nem kicsit szeszélyes volt. Szerdán nálunk hatalmas felhőszakadás volt, pillanatok alatt ellepett mindent a víz.

Pénteken (26.-án) volt a Kevin születésnapja. Bár tőlünk megkapta a hőn áhított szülinapi ajándékot, az "omnitrix"-et, a bulija szombaton volt, mert akkor hozták haza a csajokat anyukámék, valamint jöttek a keresztszülei a gyerkőceikkel

Tegnap ismét voltunk dokinál gipsz ügyben, még egy hétig rajta kell legyen... Persze megint jól lecsesztek, mert elhasználódott a gipsz, és én nem tudom visszafogni a gyereket... De már nem is idegesítem magamat...

Remek a hangulatom, negyedik szülinapom!

2009-06-26T10:48:00.004+02:00

Kevin ma négy éves...
Akkor ép vasárnapra esett. Ő is jó gyerek volt (akkor még), megvárta, hogy Apa szabadnapos legyen, és együtt indulhassunk, ne kelljen a fejben százszor lezongorázott vészforgatókönyvet elővenni, hogy mindenki rendesen oda érjen.
Igazából 27.-re voltam kiírva, de már tűkön ülve vártuk a nagy találkozást. Pénteken már nem tudtam rendesen kialudni magamat, mert a kertszomszédéknál buli volt (egész hétvégén)Szombaton este végre találkoztam a nyákdugóval, valamivel éjfél előtt. Akkor meg már azért sem tudtam aludni, mert izgatottan vártam, hogy végre történjen valami. Körülbelül hajnali 5 órakor már éreztem is valamit. Telefonáltunk is Anyukáméknak, hogy jöjjenek a csajokhoz, mi pedig hívtunk egy mentőt. Igazság szerint most már tudom, hogy kicsit korán mentünk, viszont a második szülésem után nem mertünk kockáztatni, hiszen Kitti az első fájáskától számított 2 órán belül kibújt, és azt hittük, hogy most is hasonló szerencsében lesz részünk. Természetesen nem lett... Úgy fél 7 felé értünk be a kórházba, épp váltás volt, de azért megvizsgáltak, és kiderült, hogy még közel sincs vége... Azért rá nemsokára kaptunk egy szülőszobát és lassan de biztosan haladtunk is. Igaz közben megesett olyan, hogy kimentünk a fürdőbe, és mire vissza értünk volna, addigra szépen kizártak minket a folyosóra, mert minden szülőszoba foglalt volt, és jött valaki, akinek nagyobb szüksége volt rá. Igaz sajnos nem sokáig voltak ott, ugyan is a baba a végén meggondolta magát, így rohantak a műtőbe. Minden esetre nem volt kellemes élmény hallgatni a hangokat. Szóval vissza kerültünk a szobánkba. Egyre sűrűbben jöttek a fájások, a végén már felfektettek a szülőágyra, CTG-re. 2x is elment a Kevin szívhangja, de a doktornő (ügyeletes) közölte, hogy semmi gond nincsen, csak én mocorogtam, és feküdjek nyugodtan. (ezúton is kívánok neki hasonló kellemes élményeket, mint a legerősebb fájásokkal nyugodtan/mozdulatlan feküdni), de azért valahol éreztem, hogy itt valami nincs teljesen rendben, egészen másképp zajlik minden mint a lányokkal. Bevallom kezdtem kétségbe esni, de a doktornőt ez nem kifejezetten hatotta meg, hiába mondtuk, hogy nagy gyerekre számítunk, hiába felejtették el a 37. héten a súlybecslést, hisz eddig is nagy gyerekeink voltak, meg az elején a SOTE-n mindig csináltak súlybecslést és akkor is nagyobb volt az "átlagnál". de a dr. nő tartotta magát ahhoz, hogy még nincs eléggé lent a gyerek feje, addig nem tehet semmit. Egy ilyen pillanatom után kiment a férjem, hogy rákérdezzen még egyszer, hogy nem kellene-e esetleg valamit csinálni. Ez az eszmecsere egy kicsit hangosra sikeredett. Szerencsére. Ugyan is meghallotta ezt egy idősebb/tapasztaltabb orvos is, és ő bejött megvizsgálni engem. Azonnal burkot repesztett. Erre pont bejött a fiatal dokinő, akinek a betege voltam, és elkezdett kiabálni azzal az orvossal, aki eleve minimum az apja lehetne, hogy hogy képzeli azt, hogy hozzám nyúlt. A burokrepesztés maga volt a megváltás, szinte azonnal jöttek a tolófájások, érdekes módon a gyerek feje is azonnal megtalálta a kivezető utat. (tehát itt jegyzem meg, hogy bő egy órával azelőtt mikor én már tolófájás szerű dolgokat éreztem (és finoman le is hülyéztek ezért, holott harmadszor szültem), szóval akkor lehet ha megrepesztik a burkot egy órával kevesebbet szenvedünk, de ezen már kár rágódni)
12:50 perckor ki is bújt Kevin Krisztián, 4330g-al, 61cm-el, és 38/35-ös fej/mell körfogattal. A kis Drága bosszút állt a szülésznőn, mert nem számított ilyen nehéz babára, és rosszul tartotta be magát, így picit meghúzta a hátát amikor a kezébe csúszott a kicsi csomagom. Azonnal a hasamra fektették, megvárták, mikor már nem pulzál a zsinór, és csak akkor vágták el. Elvitték rendbetenni, és már vissza is hozták a kis haspókot, aki azonnal tudta, hogy mi a dolga, és megtömte a kis pocakját. Már ott kicsit szürkének találtam, de a szülésznő közölte, hogy csak rossz a fény a szülőszobában nincs semmi gond. Egy kicsi ideig még együtt voltunk 3-asban, majd Kevint elvitték egy órára megfigyelni, én pedig kaptam egy ágyat az osztályon. a szülés után 1,5 órával már letusoltam, és tisztán vártam a folyosón fel-alá sétálva (ami meg sem kottyant) a fiamat. Mikor kihozták ugyan csak szürke volt, sőt a szeme is be volt vérezve, gyakorlatilag a fehérje helyén végig véreres volt (még 2 hetes korában is látszott) Persze mindezek mellett gyönyörű volt, a mi kicsi fiunk. A kórházi egyen rugdalózók ugyan kicsikét feszültek rajta, hiába vadásztuk minden fürdetéskor a legnagyobbat.

Utólag az is kiderült, hogy a nyakára volt tekeredve a köldökzsinór. Igaz ezt sem nekünk mondták, hanem a zárójelentésében volt leírva, a gyerekorvosunk mondta meg. Ez kicsit rosszul esett. Mondjuk a férjem akkori lelki állapotára gondolva lehet, hogy féltek elmondani, mert esetleg kicsit letépi a fejüket, hogy ezek szerint mégis csak megmondtuk, hogy valami nem jó, és ők sz@rtak erre.
Szerencsére nem lett maradandó károsodása a gyereknek, és ez a lényeg.

Az egyik szülinapi ajándék

2009-06-12T08:42:00.000+02:00

Beindult

2009-06-11T21:15:00.002+02:00

A néhány nappal ezelőtti kezdeti totyogást kezdi felváltani a haladó totyogás. Nagyon rövid idő alatt hatalmasat ugrott a mozgás fejlődése, de sajnos a veszélyérzete még nem nőtt ehhez a szinthez. Ugyanis a büdös kölök, laza mozdulatokkal mászik fel mindenre, legyen az a babakocsi, vagy a kanapék, ágyak, de az is egyre gyakoribb, hogy az érdekes magasabban levő dolog megszerzéséhez odatolja a kisszékét, majd rááll.. Engem ilyenkor a frász kerülget, és ugrok, hogy lekapjam. Persze nem mindig vagyok elég gyors. Picasso-nak kék korszaka (is) volt, Nimród életében most kezdődik a kék-zöld korszak, remélem hamar túl lépünk rajta.
Külön bosszantó, hogy még élvezi is, ahogy felmászik, és rám néz, látszik a szemén az az imádni való gonosz csillogás, majd elkezd ugrálni. Ha Kevin is vele van, akkor meg ez az állapot sokszorosára fokozódik.
(holnap csatolok képet is az első kék foltjáról, a picike fején-ha még akkor is látszódik)